91.rész

- Sajnálom - suttogtam a hajába miközben egymást ölelgettük.
- Annyira hülye voltam- válaszolt motyogva.
- Nem, nem te voltál a hülye Vilu - vágtam rá azonnal.
- Nagyon hiányoztál - unokahúgom szinte olyan erősen ölelt hogy nem kaptam levegőt.
- Nekem is borzalmasan hiányoztál - amikor elengedtük egymást feltűnt hogy Vilu már olyan magas mint én és a stílusa is megváltozott.
- Maya is itt van? - érdeklődött Violetta mire én bólintottam.
- Kicsim lejönnél? - kiabáltam kislányom pedig már rohant is le de amint megindult a lépcsőn egy pillanatra megtorpant amikor észrevette hogy többen vagyunk. A hátralévő fokokat már jóval lassabb tempóban tette meg végül félénken megállt mellettem. - Maya ő Vilu - mutattam be unokahúgomat.
- Szia - mondta bátortlanul kicsikém, míg Vilu határozottan elmosolyodott és leguggolt elé.
- Örülök hogy újra találkozunk - ölelte meg kicsikémet Violetta de mielőtt Maya reagálhatott volna nyílt az ajtó és Priscilla lépett be rajta. A szobában érezhető volt a feszültség, miután Bex egy "hogy a francba kerül ide" pillantást lőtt German felé, exem pedig egy meglehetősen kétértelmű sóhajtással válaszolt. Egyrészről vehettem úgy is hogy "még mindig a menyasszonyom" sóhaj volt viszont a szívem azt súgta hogy German úgy értette dolgot hogy "nem tudom miért van itt, de lehetne máshol is".
- Hát nem nagyszerű a mai nap? - kérdezte a szőkeség irónikusan - Amint magárahagyom a vőlegényemet máris itt találom egy ribanccal. -össze kellett szorítanom az öklöm hiszen attól tartottam hogy ha nem teszem akkor neki megyek Priscillának.
- Még egy ilyen és holnap nem ébredsz fel- Bex szemében olyan mértékű düh jelent meg amennyit még soha nem láttam.
- Meg kellett volna ijednem? Na ne szivass már - az elsőszámú főellenségem szánakozva felnevetett- Amúgy természetes vörös vagy ,vagy a szőkeségedet próbálod leplezni? - ez valami olyasmivel ért fel barátnőmnek mintha gyomorszájba verték volna. És Rebecca Mader nem arról híres hogy türelmesen várja amíg megverik. Nem, Bex mindig visszaüt.
- Hogy ezt mennyire élvezni fogom - suttogta vöröske majd Priscillára rontott, de mielőtt a szőkeség bármit is elszenvedhetett volna German a háta mögé rántotta és leállította Bexet. - Most szórakozol velem? - csattant fel barátnőm teljesen jogosan. - Hallottad mit mondott Angiere?
- Bex hagyd- léptem hozzá és a vállára tettem a kezem. - Nem éri meg.
- De - kezdett bele vöröske mire félbeszakítottam.
- Ne add meg neki ezt az örömöt. Csak fel akar idegesíteni.
- Ki akarod hagyni Lanát a buliból? És amúgy ha te vered meg előbb egy halom pénzt kell fizetnem Seannak. - szólt közbe Vilu.
- Ti fogadtatok? - kerekedett el a szemem.
- Igen. Jen és én azt mondtuk hogy te keversz le egyet előbb neki - bökött Priscillára - Sean és Edit pedig azt hogy Bex vagy Lana.
- Beszállok és Bexre teszem - mondta Olga -aki valószínűleg végignézte az egészet- majd elővett egy adag pénzt a zsebéből és Violettának adta.
- Mami én is akarok - rángatta kislányom a ruhámat. Mielőtt megszólalhattam volna unokahúgom már a kezébe is vette a dolgot.
- Anyukádra vagy Bexre fogadsz?
- Mamira - vágta rá kislányom.
- Nagyszerű. Seanék egy csomót fognak nekünk fizetni. - Vilu egy óriási mosollyal merengett a pénzen amit kapni fog, ha én verem meg előbb volt férjem menyasszonyát.
- Hallom az egészet- mondta Priscilla mellékesen.
- És én is- tette hozzá German.
- Igazából apa- kezdte Vilu- Nincs semmilyen fogadás, csak vicceltem.
- Gondoltam- vágta rá exem amikor megszólalt a telefonom és a kijelzőn Sean neve villogott.
- Eltévedtetek? - kezdtem köszönés nélkül.
- Nem, dehogy. Csak tudni akartam hogy minden oké-e és azt hogy hogy áll a fogadás - szólt bele Lana.
- Nem akarok veszíteni úgyhogy be ne húzz neki - egészítette ki Sean. A telefont kihangosítottam hogy a hülye fogadás szervezője is hallja a dolgokat.
- És add át Bexnek hogy találtunk egy raktárat. Megkérdeztük és egész jó árban van. - tette hozzá Lana.
- Na jó, először is - sóhajtottam a hajamba túrva. - Bex majdnem lekevert egyet Priscillának szóval Sean nem valószínű hogy neked kell fizetni, kettő nem akarok hallani a raktárról. - amint végeztem Bex vette el tőlem a telót visszaállította kihangosításról és a füléhez emelte.
- Mennyi a raktár? - kérdezte suttogva. - Annyi bőven van.- rövid szünetet tartott amíg valószínűleg Lana beszélt- Igen, tudom sis hogy nem kellett volna neki menni nélküled- míg Bex húgának mesélte a történteket German lépett hozzám.
- Most beszélhetünk?
- Nem - vágtam rá gondolkodás nélkül majd felé fordultam. - Egyébként miről is akarnál te velem beszélni, mivel emlékeim szerint kevesebb mint egy órája közölted hogy nem érdekel a magyarázatom.
- Nem arról van szó - idegesen Priscilla felé nézett. - Kérlek. Csak öt percet adj.
- Rendben- adtam meg magam percek múlva majd az irodájába mentünk. - Szóval miről van szó? - vontam fel a szemöldököm. German az asztalra támaszkodott és egy pillanatig elidőzött rajtam a tekintete.
- Szeretnék bocsánatot kérni. - szólalt meg végül mire felszaladt a szemöldököm.
- Nincs miért. Hallottam már tőled durvábbat is.
- Nem azért, vagyis azért is de most Priscilla miatt.
- German nem vagy az anyja hogy az ő dolgai miatt kérj elnézést. - ráztam a fejem hihetetlenkedve.
- Csak nem akarom hogy azt hidd nem érdekel. - vágott vissza.
- Ha érdekelne amit én gondolok vagy akarok akkor nem hagysz egyedül évekre - válaszoltam halkan mire lesütötte a szemét.
- Nézd el Priscillának, nem tudja megszokni hogy a közelembe vagy.- terelte a témát én pedig szárazan felnevettem.
- Persze, semmi baj. - az ajtóhoz sétáltam és kilincsre helyeztem a kezem. - De vajon a menyasszonyod arra gondol hogy nekem milyen?- kérdeztem lehunyt szemmel. - Hogy milyen érzés végignézni ezt az egészet? Arra gondol hogy milyen minden nap látni ahogy az a férfi akit szeretek más nőt vesz el? Hogy bennem mi játszódik le akkor amikor végignézem ahogy felfaljátok egymást? Nem, ez valószínűleg meg sem fordult a fejében szóval German kérlek mond meg neki hogy néha gondolkodjon önmaga helyett másra is- fordultam vissza rövid monológom után.
- Angie - kezdte German majd egy lépést tett felém. - Új életet kellett kezdenem. Ha nem teszem akkor beleőrültem volna abba hogy nem vagy mellettem. Bejártam a világot. Ázsiát, Európát, Afrikát és Ausztráliát, de semmi nem törölte ki az agyamból a veled töltött időt. Úgy döntöttem hogy kell valaki aki olyan mint te. Priscilla talán nem a legtökéletesebb hasonmásod, de arra jó volt hogy halványítsa az emléked.
- Minden egyes percben vártam hogy csörögjön a telefon, minden egyes éjjel magam mellett akartalak tudni, de nem voltál ott. Soha nem voltál mellettem amikor szükségem lett volna rád. Egy idő után azonban minden erőmmel azon voltam hogy kiverjelek téged a fejemből. Minden rohadt nap azon dolgoztam hogy elfelejtselek azután hogy itthagytál. És te - a hangom remegett miközben a bennem lévő szavakat és indulatokat próbáltam kontrollálni - te mondod hogy új életet kellett kezdened? Akkor én milyen magyarázatot adhatnék? Azt hogy itt hagyott egy szemétláda vagy azt hogy voltam annyira hülye hogy bedőltem a trükkjeinek? Nem te voltál az akinek új élet kellett hanem én. Nem te voltál a padlón, nem te zokogtál minden éjszaka, viszont te okoztál mindent. Te tetted tönkre az én életemet, és nekem, csakis nekem kellett egy új személyiség, egy újrakezdés. - észre sem vettem hogy szinte hisztérikusan kiabálok Germannal. - Szóval nem tudom mikor érted már meg hogy nem érdekel az amit a továbbiakban csinálsz, sőt az sem foglalkoztat ha elveszed Priscillát csak engem - lassítottam és lejjebb vettem a hangerőmet miközben lenyomtam a kilincset. - Engem hagyj ki a hülye játékaidból. Szia - mondtam halkan majd kiléptem a nagyszobába ahol Vilu és Maya beszélgetett. Kifújtam a levegőt és odasétáltam hozzájuk.
- Elvagytok? - ültem le kislányom mellé majd Violettára néztem.
- Mami képzeld Vilunak ma lesz koncertje és meghívott minket. Ugye elmegyünk? - nézett rám kislányom könyörögve.

- Persze- egyeztem bele mosolyogva.

- Bex is jön és megkérdezte Lanáékat is szóval már csak apa hiányzik- mosolygott Vilu.

- Nagyszerű- mosolyt erőltettem az arcomra és unokahúgomra néztem. - Mióta turnézol?

- Egy éve de még van egy- magyarázta.

- Mami én is olyan szeretnék lenni mint Vilu- mosolygott céltudatosan kislányom.

- Tudod Maya - kezdte Violetta komolyan. - Nem mindig olyan jó híresnek lenni.

- De te mindig mosolyogsz - érvelt kicsikém mire felnevettem.

- Szerintem anyukád is elmondhatja hogy sokszor akkor is mosolyog ha semmi kedve hozzá - nézett rám Vilu sokatmondóan. - Maya mit szólnál ahhoz ha elmennél apával valahova addig én beszélgetek Angievel.

- Rendben- pattant fel Maya majd apja irodájába rohant. - Papi gyere menjünk Barbiezni. Vilu azt mondta hogy van a szobájában egy csomó. 

- Milyen régen Barbieztam - sóhajtott German kislányom után caplatva.

- Szóval Solista Tinista? - vontam fel a szemöldököm.

- Kellett egy új név az új stílushoz - nézett végig magán. A szoknyái helyett most farmernadrágot viselt egy hosszított felsővel amit apró, lila szívecskék díszítettek. - Innen jött a Martina amiből lett a Tini és végül a Tinita - ecsetelte én pedig bólogatva hallgattam.

- És León?

- Jól megvagyunk, bár ő most Kanadában forgat filmet és csak ritkán találkozunk. Viszont - egy óriási mosoly jelent meg az arcán mire összeszűkült szemmel bámultam. - Apával mi van?

- Semmi. Priscillával van és semmi közöm a magánéletéhez. 

- Angie- forgatta a szemét Vilu. - Tudod hogy veled akar lenni, igaz?

- Ezt nem tartom túl valószínűnek- mondtam. - Egyébként - tereltem a témát gyorsan - Bex hova lett?

- Nem tudom, azt mondta hogy el kell intéznie valamit, de nem mondott semmi konkrétat - vont vállat unokahúgom.

- Ha elveszik nem vállalok érte felelősséget. És lenyúlta a telóm- kaptam észbe. Amint ezeket a szavakat kimondtam az illető az ajtót feltépve lépett be a házba Lanával és Seannal. Az utóbbi kettőt összeszűkült szemmel, de mosolyogva figyeltem. 

- Nagy hírem van emberek - tapsikolt vöröske miután Vilu megölelte Lanát és Seant. 

- Mondd - imitálta Lana nővére tapsolását.

- Adam és Eddy azt mondták hogy eltolódnak az események és még három napig azt csinálunk amit akarunk. - jelentette be Bex elég érdekes nyávogásra hasonlító hangszínen. 

- És ennek miért örülünk? - kérdeztem úgy effektálva ahogy barátnőm tette.

- Mert elmehetünk megnézni a várost, vásárolni, vacsorázni, fotózkodni és egy csomó ötlet van a fejemben - lelkendezett vöröske.

- Gyerünk emberek - tapsolt Lana - Örüljünk együtt a gyerekkel.

- Hülye- hajított húga felé Bex egy párnát, ami végül Seant találta el.

- Ezt visszakapod- dobott vissza azonnal Sean, de Bex sikeresen elhajolt és Lana kapta az arcába a repülő tárgyat.

- Maguire - tombolt barátnőm miután tönkretették tökéletesre fésült haját.

- Eltűnt. Arra futott- válaszolt a kanapé alól Sean mire kitört belőlünk a röhögés.

- Jut eszembe tessék - adta vissza mobilomat Bex. - Elvittem magammal egy körre.

- Vettem észre- raktam bele a táskámba a készüléket miközben felálltam. 

- Nem megyünk el valahova ebédelni? - vetette fel Vilu.

- Menjünk - egyeztünk bele.

- Felszaladok Mayáért - böktem az emelet felé,majd felfutottam a lépcsőn. Kislányom Vilu szobájában játszott apjával amikor beléptem.

- Maya gyere, megyünk enni- mosolyogtam rá mire ő szomorúan nézett rám.

- Én nem szeretnék mami. Papi majd vigyáz rám, majd gyere értem, jó? - kérdezte mire bólintottam.

- Viselkedj rendesen- kötöttem a lelkére. 

- Rendben mami - válaszolt Maya majd egy puszit nyomtam a homlokára.

- Vigyázz rá- néztem Germanra és kisétáltam. 

- Maya ? - kérdezte Bex amikor leértem.

- Itt marad- válaszoltam miközben felkaptam a táskám. Miután elmentünk a legközelebbi étterembe, kiosztottunk egy nagyadag képet és autogrammot, és megettük az ebédünket visszaindultunk a házba.

- Ők ott azok akikre gondolok? - hallottam két embert a hátam mögül ezért az apró csapat többi tagjával visszafordultunk. - Úristen kérhetünk autogrammot? - támadtak le minket körülbelül tizedszerre. Amint beértünk a házba azzal a hittel hogy végre béke lesz üvöltözés fogadott minket. 

- Maga normális ? - kiabált Olga Priscillának aki valószínűleg lelökött valami értékes tárgyat mert szilánkok borították be a földet.

- Mi folyik itt? - kérdeztem miután lecsitítottuk a tomboló házvezetőnőt.

- Priscilla kisasszony összetörte a ház legértékesebb tárgyát. 

- Mit Olga? - sóhajtottam unottan.

- German úr tálját amit Afrikából hozott és többezer dollárt ér.

- Mi tört össze Olga? - rohant le German Maya mögött. 

- A tál - legyintett Priscilla. - Tudod amit Afrikában vettél.

- Priscilla kisasszony lelökte - zokogott Olga.

- Biztos véletlen volt- remdezte le a dolgot exem.

- Nem, azt mondta hogy elege van és ledobta a földre és most German úr biztos engem fog kirúgni pedig kidobhatná a barátnőjét - a házvezetőnő hisztérikus sírásba kezdett mi pedig tehetetlenül néztünk össze Germannal. 

- Olga nyugalom, nem történt semmi, nem fogok kidobni senkit. - vágta rá volt férjem mire Bex felhorkant.

- Azért a második személyt átgondolhatnád. - motyogta mire finoman bokán rúgtam.

- Mami itt aludhatok? - kezdte rángatni kislányom a ruhámat én pedig ledöbbentem.

- Nem szeretnél a szállodában aludni? - kérdeztem míg leguggoltam elé.

- Papival szeretnék aludni - válaszolt. - De téged is szeretlek.

- És a papi megengedte hogy itt aludj?

- Igen- bólintott Maya. Nem tehettem mást azon kívül hogy megadom magam.

- Akkor igen, csak menjünk a hotelbe és pakoljunk össze. - egyenesedtem fel. - Olga nyugi, German nem fog kirúgni. - fordultam a még mindig síró Olga felé.

- Olga jöjjön a konyhába - segített ki minket Ramallo majd elvonultak. 

- Megyünk kicsim? - kérdeztem kislányomtól miután feladtam rá a cipőjét. 

- Eldoblak titeket - ajánlotta fel exem ellentmondást nem tűrő hangon. 

- Induljunk - sürgetett minket Lana miután rápillantott mobiljára.

- Baj van? - kérdeztem miközben kifelé igyekeztünk az ajtón.

- Adam azt írta hogy baj van- válaszolt idegesen. Mindannyian beszálltunk a kocsiba ahol csak kicsit szűkösen fért el hét ember Violettát beleértve aki úgy döntött hogy elkísér minket. Mikor German leparkolt a hotel előtt mi tódultunk is be, a többiek már a hallban várakoztak. Én odaadtam exemnek a szobakulcsot hogy össze tudja pakolni Maya cuccait majd levetődtem az egyik kanapéra Lana és Bex mellé.

- Szóval - sóhajtott Adam gondterhelten - Köszönhetően kettő idiótának plusz egy gyereknek aki támogatta a két hülyét a szálloda tulajdonosa spanyolul kezdett velem üvöltözni és nem igazán értettem aztán jött Eddy és ő tudja a nyelvet.

- Mr. Fernandez azt üvöltözte- Ed vette át a szót- hogy nem akar többé itt látni minket, meg azt hogy hagyjuk el a szállodát különben hívja a rendőrséget.

- Ki volt a két hülye? - kérdezte Lana gyilkos pillantást vetve Joshra. 

- Dallas-O'donoghue páros. - válaszolt Adam.

- Meg foglak ölni titeket ha nem találtok lakóhelyet. - sziszegte barátnőm akinek néha megárt a sok Gonosz Királynősködés. 

- A legnagyobb problémánk most az hogy Buenos Aires hoteljei tele vannak és nem tudnak elszállásolni egy ekkora csapatot- mondta Edward komolyan.

- Hozzánk jöhettek- szólalt meg German hirtelen aki valószínűleg mindent hallott.

- Abban a házban csak a fél csoport férne el - Bex helyettem is talált ellenérveket.

- De két házam van. Az amit mindig használok és a másik pár utcányira onnan. - vágta rá exem.

- Jelenleg ez a legjobb megoldás - vágott közbe Adam. - Persze, csak akkor ha nem baj. 

- Nem baj. Viszont két részre kéne szedni a csapatot. - mondta volt férjem majd egyenesen a szemembe nézett.

- Rendben. Angie, Lana, Bex, Jen, Emilie, Ginni a rendes házba aki megmaradt a másikba. - osztotta el a dolgokat Eddy. 

- Nem lehetek máshol? - kérdeztem hirtelen mire minden szem rámszegeződött. 

- Nem- válaszolta egyszerűen Adam. 

- Itt ne hagyj minket. Bex és Lana mindenkit tönkre fog tenni idegileg- pánikolt Jen. 

- Nem megy el- jelentette ki vöröske és Ed egyszerre. Nagyszerű. A kérdés már csak az hogy hogy fogok én kibírni 2 hetet Germannal egy házban egy olyan városba ahová egy csomó vele kapcsolatos emlék fűz.