70.rész

A fejemet a párnába temettem és hagytam hogy a könnyeim lemossák a szemfestékem . Ekkor kopogtak .
- Menj el - kiabáltam ki .
- Angie kérlek engedj be - hallottam kintről egy jólismert hangot .
- German kérlek egyedül szeretnék lenni - válaszoltam remegő hangon.
- Angie aggódom érted - mondta . - Kérlek beszéljük meg .
- Nem érted hogy csak magányra vágyom - kiabáltam mérgesen de elcsuklott a hangom . Pár perc múlva kulcs fordult a zárban és German lépett be . Én zokogva néztem rá . - Menj ki - suttogtam .
- Angie kérlek - fogta meg finoman a kezem de én elrántottam .
- Azt kértem menj ki - kiabáltam újra .
- Szerelmem mi a baj ? - kérdezte és felemelte az állam .
- Nem tudom - zokogtam és szorosan átöleltem . - Túl sok volt nekem ez egy napra .
- Szerelmem semmi baj - simogatta a hátam finoman .
- De , de baj van . Az előbb itt üvöltöztem most meg zokogok - ültem le az ágyra . - Mi történik velem ?
- Semmi drágám csak a hormonok a baba miatt - simogatta meg a hasam .
- És ez így normális ? - néztem fel rá .
- Igen - mosolyodott el és hosszan megcsókolt .
- Szeretlek és sajnálom az előbbit - mondtam .
- Semmi baj . Na aludj egyet mert nagyon sokat kell pihenned - puszilta meg a homlokom majd felállt . - Ha kell valami lent vagyok .
- Rendben - bólintottam és elterültem az ágyon . Alig három perc múlva el is aludtam . Legközelebb arra keltem hogy German a mellettem ül és simogat . Lassan kinyitottam a szemem ő pedig elmosolyodott .
- Valaki keres lent - mondta .
- Ki az ? - kérdeztem meglepetten .
- Menj és nézd meg -puszilta meg a homlokom .
- Te is jössz ? - néztem rá .
- Szerintem ezt egyedül kell elintézned - rázta meg a fejét . Én felálltam és lesétáltam a lépcsőn . Lent Pablo állt .
- Szia Angie - mosolygott rám . Mintha az előbbi veszekedésünket el is felejtette volna .
- Szia - köszöntem kicsit félve .
- Bocsánatot szeretnék kérni . - ült le .
- Rendben . Megbocsátva - mosolyodtam el .
- Nem úgy reagáltam ahogy kellett volna és ha te boldog vagy akkor én is . - mondta .
- Nincs miért én is ezt csináltam volna - ültem mellé .
- El van felejtve ? - nézett rám .
- Igen - bólintottam és megöleltem . Ekkor German sétált le a lépcsőn .
- Pablo - biccentett .
- Gratulálok - mosolyodott el Pablo .
- Köszönjük - mondta German .
- Én megyek is . - állt fel Pablo , két puszit nyomott az arcomra majd kezet-fogott Germannal .
- Nem maradsz vacsorára ? - kérdeztem hirtelen .
- Ha nektek jó miért ne - mosolyodott el .
- Szerelmem - néztem Germanra ő pedig egy aprót bólintott . - Szólok Olganak hogy egyel többen eszünk - sétáltam a konyhába .
- Olga - mosolyogtam rá . - Ma egy emberrel többen eszünk .
- Rendben drágám - mosolyodott el . - De mondd csak miért is volt itt anyukád ma ? - itt megállt a szívem egy pillanatra . Olga még nem tudja hogy terhes vagyok .
- Öhm .... Olga egy kicsit ülj le - kezdtem mire ő leült a székre .- Szóval hol is kezdjem .
- Az elején - adta meg a lokigus választ .
- Szóval az a helyzet hogy jönni fog egy kisgyerek hozzánk - mosolyogtam és reméltem hogy megérti .
- Örökbefogadtatok valakit ? - kérdezte .
- Nem Olga . Terhes vagyok - forgattam a szemem .
- Komolyan ? - döbbent le .
- Igen - bólintottam .
- És hogy vagy mikor ? - kérdezősködött .
- Angie - mentett meg German .
- Megyek már - vigyorodtam el .
- Ezt még folytatjuk - nézett rám Olga én pedig amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a konyhát .
- Igen ? - sétáltam Germanhoz .
- Volt valami Olgával ? - kérdezte .
- Aha . Elmondtam neki hogy gyereket várok - mondtam .- Megmentettél .
- Ez nem újdonság - mosolyodott el . Ekkor megcsörrent a telefonja . - Egy pillanat ezt el kell intéznem .
- Csak nyugodtan . - bólintottam ő pedig bement a dolgozószobába . Pablo pont ekkor lépett ki a mosdóból .
- Nem énekelsz valamit ? - mosolygott rám .
- De persze . Miért ne - ültem le a zongorához majd elkezdtem játszani az a dalt amit még akkor írtam amikor eljegyeztük egymást . Ez volt a Thousand years . Lassan leütöttem a zongora billentyűit és elkezdtem énekelni .

The day we met
Frozen I held my breath
Right from the start
I knew that I'd found
a home for my Heart

beats fast Colors and promises
How to be brave
How can I love when
I'm afraid To fall
But watching you
stand alone All of my doubt
Suddenly goes away somehow

One step closer

I have died
every day waiting for you
Darlin' don't be afraid
I have loved you for a
Thousand years I'll love you
for a thousand more

Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

One step closer
One step closer

I have died every day waiting for you
Darling don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

Amint lejátszottam az utolsó hangot is halk taps hallatszott a hátam mögül .
- Ez a dal gyönyörű - mosolygott Pablo .
- Köszönöm - csuktam le a zongora tetejét .
- Nincs mit . - mondta . Ekkor lépett ki az irodából German .
- Mehetünk enni ? - kérdezte és rákulcsolta az ujjait az enyémekre .
- Persze - bólintottunk egyszerre Pabloval . Leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a levesnek .
- Na és Pablo - fordultam hozzá - hogy haladsz a srácokkal ?
- Nagyon jól - mondta - kár hogy Antonio nincs már itt . - komorodott el. - Nekem is hiányzik - suttogtam és éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe . German finoman letörölte őket és röviden megcsókolt mire elmosolyodtam .
- Látom ti is nagyon boldogok vagytok - nyomta meg Pablo szándékosan a nagyon szót .
- Igen - előzött meg German .
- Most fejezzétek be - szóltam közbe .
- De most ő kezdte - momdta Pablo mint egy 5 éves .
- Mi nem . Te kezdted - vágott vissza German .
- Hagyjátok abba - mondtam tagoltan . - Ahol én vagyok az semleges terület , vilagos ? Bárhol máshol annyit veszekedtek amennyit akartok .
- Oké - bólintottak . Én lassan felálltam és Pablohoz sétáltam . - Örülök hogy itt voltál és beszéltünk . Holnap még bemegyek a Studioba . - nyomtam két puszit az arcára , majd ő is felállt . Kikísértem az ajtóhoz ahol ő is puszikkal búcsúzott majd elment . Dühösen fordultam German felé , aki még nagyban vacsorázott . Mögé léptem és a nyaka köré fontam a kezem . Ő mosolyogva nézett rám .
- Most nagyon mérges vagyok - suttogtam a fülébe és felmentem az emeletre . A szobában a kezembe vettem a gitárom és elkezdtem pengetni a húrokat . Majd belekezdtem a Descubri című dalba amit Vilu írt . Alig fejeztem be German lépett be az ajtón .
- Zavarlak ? - kérdezte .
- Őszintén ? - villantottam rá egy angyali mosolyt .
- Angie csak bocsánatot akartam kérni - ült le mellém .
- Gyerekesek vagytok Pabloval - mondtam ki amit gondoltam .
- Csak nem akarlak elveszíteni - fogta meg a kezem .
- Nem fogsz . De nem kell ennnyire gonosznak lenned vele . Így is eléggé fáj neki hogy együtt vagyunk - néztem a szemébe . - Ne legyen több ilyen .
- Rendben - bólintott .
- Örülök hogy ezt megbeszéltük . - álltam fel .
- Hova mész ? - kérdezte .
- Éhes vagyok . Te nem kérsz valamit ? - válaszoltam .
- Angie most vacsoráztunk - nézett rám döbbenten , de én már a lépcső felénél jártam .
- Terhesség - kiabáltam vissza majd a konyhába rohantam valami kajáért .

69.rész

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem egy fehér szobában feküdtem . Amint jobban körbenéztem rájöttem hogy ez a kórház . Majd a pillantásom találkozott German aggódó tekintetével . Ő azonnal felpattant és az ágyamhot sétált .
- Jobban vagy ? - kérdezte remegő hangon .
- Igen - bólintottam és megnyugtatóan végigsimítottam az arcát . - Ne aggódj , rendben vagyok .
- Ne kérd hogy ne aggódjak . - mosolyodott el halványan .
- Tudnak az orvosok valamit ? - kérdeztem .
- Eddig senki nem mondott semmi , csak hogy - de a mondatot nem tudta befejezni mert ekkor lepett be a doki .
- Jobban van hölgyem ? - kérdezte .
- Igen - válaszoltam .
- Esetleg érez fájdalmat a fejében vagy a hasában ?
- Igen . A hasam fáj - mondtam elgondolkozva .
- Az elmúlt napokban tapasztalt fáradékonyságot , vagy éhséget ? - kérdezte .
- Igen de mi köze van ennek ehhez ? - meredtem rá egyre idegesebben.
- Ezesetben gratulálok . Gyermekük lesz - mondta az orvos mosolyogva én pedig úgy éreztem megfordul velem a világ és a szememet ellepték a könnyek .
- Gyerekünk lesz ? - kérdeztem vissza és megszorítottam German kezét.
- Igen . Mégegyszer gratulálok . Ha jól érzi magát , távozhat a kórházból és pihenjen sokat- mondta és kisétált . Éreztem hogy egyre több könnycsepp lepi el a szemem és folyik végig az arcomon .
- Gyerekünk lesz - nézett rám German döbbenten .
- Igen - bólintottam . - Sajnálom .
- Mit sajnálsz ? - kérdezte German nevetve . - Én örülök neki . - mondta és a kezét a hasamra helyezte .
- Tényleg ? - néztem fel .
- Persze Angie . Azt hitted hogy nem örülök majd a babának ? - mosolygott .
- Nem .. nem tudom ...... Mi van ha nem leszek jó anya ? Vagy ha bármi baja lesz a kicsinek ? Mit fog szólni Vilu és a többiek ? - tört ki belőlem.
- Emiatt ne aggódj - nyomott egy csókot a számra .- Itt vagyok és együtt megoldjuk .
- Biztos ? - kérdeztem .
- Igen - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre .- És amúgy te leszel a világ legjobb anyukája - mosolygott rám .
- Pabloval mi van ? - kérdeztem .
- Hazament és azt üzeni hogy majd hívd fel . - nyújtotta felém a telefonját .
- Majd ha hazaértünk . - toltam el magamtól finoman a készüléket . - Menjünk haza - tápaszkodtam fel . Miután fél órán belül hazaértünk én felhívtam Vilut .
- Szia Angie jobban vagy ? - szólt bele a telefonba azonnal.
- Igen vagyis Vilu el kell mondanom valamit . - kezdtem bele remegő hangon .
- Mit ? Megijesztesz ? - mondta rémülten .
- Terhes vagyok - motyogtam .
- Tessék ? - kérdezte .
- Terhes vagyok - mondtam érthetőbben .
- Angie még mindig nem értem - válaszolt .
- Violetta terhes vagyok - kiabáltam a telefonba nevetve .
- Miiiiiiiiiiii ??? Ezt el sem hiszeem - sikítozott . - Kistesóm lesz .
- Igeen - válaszoltam nevetve .
- Annyira örülök nektek - mondta kicsit lecsillapodva .
- Nem is vagy mérges ? - kérdeztem .
- Miért lennék ? - vágta rá .
- Mert esetleg azt gondolod hogy át akarom venni anyukád helyét - próbálkoztam de ő itt félbeszakított .
- Angie el sem hiszed hogy mióta érzem azt hogy te vagy az anyukám -mondta halkan .
- Szeretlek Vilu - mosolyodtam el .
- Én is téged - válaszolt - Na most viszont León hívott ebédelni ezért én megyek is . Szeretlek és áááá - sikított bele a telefonba utoljára miajd lerakta . Én mosolyogva terültem el az ágyon . Majd azonnal fel is tápászkodtam , mert rájöttem hogy Pablot is fel kéne hívnom .
- Baj van ? - kérdezte az ajtóban álló German .
- Nincs - ráztam meg a fejem azonnal .
- Engem nem versz át - mosolyodott el halványan majd leült mellém az ágyra . - Na mi történt ?
- Nem tudom . Hiányzik Antonio , ma megtudtam hogy terhes vagyok és ezt el kell mondanom az anyámnak és Pablonak .- sóhajtottam és elterültem az ágyon.
- Itt vagyok és segítek bármiben - ült le mellém German majd finoman megsimogatta az arcom .
- Tudom és köszönöm - fogtam meg a kezét .
- Szólj ha bármi kell , lent leszek a konyhában - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt .
- Várj - szóltam utána - Szeretném ha anyának együtt mondanánk el . Megtennéd hogy felhívod és meghívod ide ?
- Persze szerelmem - mosolyodott el majd kiment . Én nagynehezen előkotortam a telefonom és lassan beütöttem Pablo számát . Semmi , de semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez . Amint rányomtam a hívás gombra meg is bántam . De egyszer úgy is el kell neki mondanom . Előbb vagy utóbb pedig magától is észrevenné . Pablo alig 5 másodperc csörgés után vette fel .
- Szia Angie - szólt bele .
- Szia Pablo . Csak azért hívtalak mert hazajöttünk a kórházból - próbálkoztam közömbös hangszínen beszélni de valamiért nem ment . - És jól vagy ? Tudják miért ájultál el ? - kérdezősködött .
- Huhh igen tudják - fújtam ki lassan a levegőt . - Pablo én ... én terhes vagyok - mondtam elhaló hangon . A vonal végén félperc csönd következett . - Ott vagy ? - szóltam bele riadtan .
- Ezt nem mondod komolyan - mondta . A hangja dühös volt és kemény .
- De Pablo kérlek ne legyél se rá se rám mérges - válaszoltam .
- Ne kérd ezt . - vágta rá - Majd még beszélünk . Gondolom - mondta idegesen majd letette . Ekkor vettem észre hogy German az ajtónak támaszkodva néz rám .
- Mérges ? - kérdezte .
- Nem is kicsit - bólintottam majd éreztem hogy könnycseppek gurulnak le az arcomon .
- Ne sírj drágám - lépett hozzám majd finoman megcsókolt . - Anyukád tíz percen belül itt van .
- Tessék ? - pattantam fel szipogva . A lendülettől természetesen kibillentem az egyensúlyomból és visszaestem az ágyra . - Nem igaz hogy felállni sem tudok - morogtam . Gyorsan rendberaktam a sminkem majd lementem a nappaliba ahol German már várt rám .
- Jól nézel ki - lépett hozzám közelebb majd megcsókolt . És mégeyszer .. aztán megint .
- Hé , állj - állítottam meg . - Az anyám bármikor megjöhet .
- Igazad van . Nem kéne az első pillanatban rosszpontot szereznünk - bólintott .
- Úgyis ki fog akadni a baba miatt . - forgattam a szemem , bár valahol nagyon mélyen rettegtem anya reakciójától .
- Szerintem már attól is ha megtudja hogy a feleségem vagy . - helyezte a kezét a derekamra majd egy hosszú csókot nyomott a számra . Anyám végszóra érkezett meg pont akkor amikor szétváltunk.
- Jajj - sóhajtott fel .
- Neked is szia anya - mondtam komolyan .
- Jó napot Angelica - köszönt German .
- Ó itt van az aki mindkét lányomat tönkretette - mosolyodott el gúnyosan .
- Hagyd abba anya - szóltam rá . - Valami fontosról kell beszélnünk veled . - ültem le a kanapéra .
- Mégsem mentél hozzá ? - csillant fel a szeme . Én dühösen kaptam fel a fejem .
- Anya , de a felesége vagyok és boldog vagyok , és - vettem egy mély levegőt . - Nem szeretném ha úgy gondolnád hogy még mindig gyerek vagyok . Saját életem van , saját döntéseim és itt már nem te mondod meg hogy mit csináljak vagy mit ne , hogy kit szeressek vagy kit ne .- German kikerekedett szemmel hallgatta a monológom majd miután befejeztem egy apró mosoly húzódott végig a száján .
- Végeztél ? - nézett rám anya keményen .
- Igen - bólintottam elégedetten . - És most ha kérhetem ülj le .- anya kényelmesen leült a velem szembe lévő kanapéra German pedig mellettem foglalt helyet . Anya idegesen kifújta a levegőt amint meglátta hogy German átöleli a derekam .
- Mit akartok mondani ? - kérdezte .
- Anya nekünk - kezdtem bele . - Gyerekünk lesz - mondtam alig hallhatóan .
- Hogy mi ? - kérdezett vissza anya .
- Gyereket várok anya - csuktam be a szemem .
- Ezt most komoly ? - pattant fel anya .
- Várj hova mész ? - riadtam meg és én is felálltam .
- El innen . A lehető legmesszebbre . Komolyan ezt akarod Angie ? Attól vársz gyereket aki a nővéred férje volt - lépett az ajtóhoz .
- De én szeretem őt és ez a legfontosabb . Nem a múlt . Anya lépj tovább és fogadd el a boldogságom - emeltem fel a hangom és éreztem hogy a szemem megtelik könnyel .
- Felejtsetek el Angie . Örökre - lépett ki az ajtón majd bevágta maga mögött . Én zokogva roskadtam le a kanapéra .
- Utál minket - motyogtam a könnyeim között .
- Nem dehogy - simogatott meg German de én ellöktem magamtól .
- Most hagyj békén - kiabáltam rá majd felrohantam az emeletre .