69.rész

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem egy fehér szobában feküdtem . Amint jobban körbenéztem rájöttem hogy ez a kórház . Majd a pillantásom találkozott German aggódó tekintetével . Ő azonnal felpattant és az ágyamhot sétált .
- Jobban vagy ? - kérdezte remegő hangon .
- Igen - bólintottam és megnyugtatóan végigsimítottam az arcát . - Ne aggódj , rendben vagyok .
- Ne kérd hogy ne aggódjak . - mosolyodott el halványan .
- Tudnak az orvosok valamit ? - kérdeztem .
- Eddig senki nem mondott semmi , csak hogy - de a mondatot nem tudta befejezni mert ekkor lepett be a doki .
- Jobban van hölgyem ? - kérdezte .
- Igen - válaszoltam .
- Esetleg érez fájdalmat a fejében vagy a hasában ?
- Igen . A hasam fáj - mondtam elgondolkozva .
- Az elmúlt napokban tapasztalt fáradékonyságot , vagy éhséget ? - kérdezte .
- Igen de mi köze van ennek ehhez ? - meredtem rá egyre idegesebben.
- Ezesetben gratulálok . Gyermekük lesz - mondta az orvos mosolyogva én pedig úgy éreztem megfordul velem a világ és a szememet ellepték a könnyek .
- Gyerekünk lesz ? - kérdeztem vissza és megszorítottam German kezét.
- Igen . Mégegyszer gratulálok . Ha jól érzi magát , távozhat a kórházból és pihenjen sokat- mondta és kisétált . Éreztem hogy egyre több könnycsepp lepi el a szemem és folyik végig az arcomon .
- Gyerekünk lesz - nézett rám German döbbenten .
- Igen - bólintottam . - Sajnálom .
- Mit sajnálsz ? - kérdezte German nevetve . - Én örülök neki . - mondta és a kezét a hasamra helyezte .
- Tényleg ? - néztem fel .
- Persze Angie . Azt hitted hogy nem örülök majd a babának ? - mosolygott .
- Nem .. nem tudom ...... Mi van ha nem leszek jó anya ? Vagy ha bármi baja lesz a kicsinek ? Mit fog szólni Vilu és a többiek ? - tört ki belőlem.
- Emiatt ne aggódj - nyomott egy csókot a számra .- Itt vagyok és együtt megoldjuk .
- Biztos ? - kérdeztem .
- Igen - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre .- És amúgy te leszel a világ legjobb anyukája - mosolygott rám .
- Pabloval mi van ? - kérdeztem .
- Hazament és azt üzeni hogy majd hívd fel . - nyújtotta felém a telefonját .
- Majd ha hazaértünk . - toltam el magamtól finoman a készüléket . - Menjünk haza - tápaszkodtam fel . Miután fél órán belül hazaértünk én felhívtam Vilut .
- Szia Angie jobban vagy ? - szólt bele a telefonba azonnal.
- Igen vagyis Vilu el kell mondanom valamit . - kezdtem bele remegő hangon .
- Mit ? Megijesztesz ? - mondta rémülten .
- Terhes vagyok - motyogtam .
- Tessék ? - kérdezte .
- Terhes vagyok - mondtam érthetőbben .
- Angie még mindig nem értem - válaszolt .
- Violetta terhes vagyok - kiabáltam a telefonba nevetve .
- Miiiiiiiiiiii ??? Ezt el sem hiszeem - sikítozott . - Kistesóm lesz .
- Igeen - válaszoltam nevetve .
- Annyira örülök nektek - mondta kicsit lecsillapodva .
- Nem is vagy mérges ? - kérdeztem .
- Miért lennék ? - vágta rá .
- Mert esetleg azt gondolod hogy át akarom venni anyukád helyét - próbálkoztam de ő itt félbeszakított .
- Angie el sem hiszed hogy mióta érzem azt hogy te vagy az anyukám -mondta halkan .
- Szeretlek Vilu - mosolyodtam el .
- Én is téged - válaszolt - Na most viszont León hívott ebédelni ezért én megyek is . Szeretlek és áááá - sikított bele a telefonba utoljára miajd lerakta . Én mosolyogva terültem el az ágyon . Majd azonnal fel is tápászkodtam , mert rájöttem hogy Pablot is fel kéne hívnom .
- Baj van ? - kérdezte az ajtóban álló German .
- Nincs - ráztam meg a fejem azonnal .
- Engem nem versz át - mosolyodott el halványan majd leült mellém az ágyra . - Na mi történt ?
- Nem tudom . Hiányzik Antonio , ma megtudtam hogy terhes vagyok és ezt el kell mondanom az anyámnak és Pablonak .- sóhajtottam és elterültem az ágyon.
- Itt vagyok és segítek bármiben - ült le mellém German majd finoman megsimogatta az arcom .
- Tudom és köszönöm - fogtam meg a kezét .
- Szólj ha bármi kell , lent leszek a konyhában - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt .
- Várj - szóltam utána - Szeretném ha anyának együtt mondanánk el . Megtennéd hogy felhívod és meghívod ide ?
- Persze szerelmem - mosolyodott el majd kiment . Én nagynehezen előkotortam a telefonom és lassan beütöttem Pablo számát . Semmi , de semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez . Amint rányomtam a hívás gombra meg is bántam . De egyszer úgy is el kell neki mondanom . Előbb vagy utóbb pedig magától is észrevenné . Pablo alig 5 másodperc csörgés után vette fel .
- Szia Angie - szólt bele .
- Szia Pablo . Csak azért hívtalak mert hazajöttünk a kórházból - próbálkoztam közömbös hangszínen beszélni de valamiért nem ment . - És jól vagy ? Tudják miért ájultál el ? - kérdezősködött .
- Huhh igen tudják - fújtam ki lassan a levegőt . - Pablo én ... én terhes vagyok - mondtam elhaló hangon . A vonal végén félperc csönd következett . - Ott vagy ? - szóltam bele riadtan .
- Ezt nem mondod komolyan - mondta . A hangja dühös volt és kemény .
- De Pablo kérlek ne legyél se rá se rám mérges - válaszoltam .
- Ne kérd ezt . - vágta rá - Majd még beszélünk . Gondolom - mondta idegesen majd letette . Ekkor vettem észre hogy German az ajtónak támaszkodva néz rám .
- Mérges ? - kérdezte .
- Nem is kicsit - bólintottam majd éreztem hogy könnycseppek gurulnak le az arcomon .
- Ne sírj drágám - lépett hozzám majd finoman megcsókolt . - Anyukád tíz percen belül itt van .
- Tessék ? - pattantam fel szipogva . A lendülettől természetesen kibillentem az egyensúlyomból és visszaestem az ágyra . - Nem igaz hogy felállni sem tudok - morogtam . Gyorsan rendberaktam a sminkem majd lementem a nappaliba ahol German már várt rám .
- Jól nézel ki - lépett hozzám közelebb majd megcsókolt . És mégeyszer .. aztán megint .
- Hé , állj - állítottam meg . - Az anyám bármikor megjöhet .
- Igazad van . Nem kéne az első pillanatban rosszpontot szereznünk - bólintott .
- Úgyis ki fog akadni a baba miatt . - forgattam a szemem , bár valahol nagyon mélyen rettegtem anya reakciójától .
- Szerintem már attól is ha megtudja hogy a feleségem vagy . - helyezte a kezét a derekamra majd egy hosszú csókot nyomott a számra . Anyám végszóra érkezett meg pont akkor amikor szétváltunk.
- Jajj - sóhajtott fel .
- Neked is szia anya - mondtam komolyan .
- Jó napot Angelica - köszönt German .
- Ó itt van az aki mindkét lányomat tönkretette - mosolyodott el gúnyosan .
- Hagyd abba anya - szóltam rá . - Valami fontosról kell beszélnünk veled . - ültem le a kanapéra .
- Mégsem mentél hozzá ? - csillant fel a szeme . Én dühösen kaptam fel a fejem .
- Anya , de a felesége vagyok és boldog vagyok , és - vettem egy mély levegőt . - Nem szeretném ha úgy gondolnád hogy még mindig gyerek vagyok . Saját életem van , saját döntéseim és itt már nem te mondod meg hogy mit csináljak vagy mit ne , hogy kit szeressek vagy kit ne .- German kikerekedett szemmel hallgatta a monológom majd miután befejeztem egy apró mosoly húzódott végig a száján .
- Végeztél ? - nézett rám anya keményen .
- Igen - bólintottam elégedetten . - És most ha kérhetem ülj le .- anya kényelmesen leült a velem szembe lévő kanapéra German pedig mellettem foglalt helyet . Anya idegesen kifújta a levegőt amint meglátta hogy German átöleli a derekam .
- Mit akartok mondani ? - kérdezte .
- Anya nekünk - kezdtem bele . - Gyerekünk lesz - mondtam alig hallhatóan .
- Hogy mi ? - kérdezett vissza anya .
- Gyereket várok anya - csuktam be a szemem .
- Ezt most komoly ? - pattant fel anya .
- Várj hova mész ? - riadtam meg és én is felálltam .
- El innen . A lehető legmesszebbre . Komolyan ezt akarod Angie ? Attól vársz gyereket aki a nővéred férje volt - lépett az ajtóhoz .
- De én szeretem őt és ez a legfontosabb . Nem a múlt . Anya lépj tovább és fogadd el a boldogságom - emeltem fel a hangom és éreztem hogy a szemem megtelik könnyel .
- Felejtsetek el Angie . Örökre - lépett ki az ajtón majd bevágta maga mögött . Én zokogva roskadtam le a kanapéra .
- Utál minket - motyogtam a könnyeim között .
- Nem dehogy - simogatott meg German de én ellöktem magamtól .
- Most hagyj békén - kiabáltam rá majd felrohantam az emeletre .