90.rész

- Mi a franc? - amint kinyitottam a szemem egy taxiban találtam magam.
- Jól vagy? - kérdezte Bex aggódva mire bólintottam.
- Mami mikor érünk oda? - kérdezte Maya óriási ásítva.
- Nem tudom, elaludtam kicsim, azt sem tudom hogy miért vagyunk még itt - válaszoltam majd vöröske vette át a szót.
- Körülbelül egy órája a dugóban állunk - magyarázta Bex. - Elnézést nem tud ez a járgány repülni vagy valami? Sietünk. - barátnőm elég idegesen beszélt a szerencsétlen sofőrrel aki nem tehetett semmiről.
- Nem hölgyem, de minden tőlem telhetőt megteszek- a férfi próbált nyugodtan válaszolni míg vöröske a lábával dobolt.
- Tikk-takk, tikk-takk- ismételgette Zelena-hangon Bex mire meglöktem a vállammal jelezve hogy maradjon csendben.
- Mami - kezdte hisztis hangon kislány - Éhes vagyok.
- Szívem ha odaérünk csinálok reggelit - nyugtattam az órámra nézve majd előbányásztam a telóm és bepötyögtem German számát.
- Angie, hol vagytok? - szólt bele komoran.
- Itt állunk a dugóban egy órája. Megtennéd hogy csinálsz reggelit Mayának?
- Aha. Nutellás kenyér jó lesz? - kérdezte én pedig zavartan bólintottam.
- Tökéletes. Nem sokára ott vagyunk - miután letettem a telefont belesüppedtem az autó ülésébe és bámultam magam elé. Amikor odaértünk nem is kellett kopognunk, Olga már nyitotta is az ajtót.
- Angeles - sikítozott és megölelt. Mosolyogva öleltem vissza majd miután elengedett felemeltem Mayát.
- Maya ő Olga. - mutattam be kislányomnak a házvezetőnőt.
- Te jó ég ,hogy milyen nagy lettél - vette át tőlem Olga Mayát.
- Ő pedig Rebecca Leigh Mader. - toltam magam elé Bexet aki illedelmesen kezet nyújtotta de Olga őt is magához szorította.
- A kedvenc sorozatom egyik legjobb színésznője itt áll előttem - lelkendezett Olgita.
- Máris szimpatikus - motyogta vöröske egy vigyorral.
- Olga - szólt bentről German mire mindenki felé fordult.
- Hello - intettem barátságosan, de exem nemmfoglalkozott velem.
- Jó reggelt - mosolygott Mayára és Bexre míg rám egy pillantást sem vetett.
- Szia papi - ugrott kislányom miután Olga lerakta az apja nyakába majd szorosan megölelgette.
- Hogy vagy kicsim? - nyomott egy puszit German Maya homlokára majd visszatette földre.
- Jól, képzeld a mami azt mondta hogy egész nap itt leszünk - egy szóval sem említettem ilyet, de úgy látszik drágám eldöntötte hogy mi lesz a mai program.
- Nagyszerű- mondta German majd megajándékozott egy komor pillantással. Nem értettem hogy miért viselkedik ilyen hidegen velem.
- Hol van a konyha? - kérdezte hirtelen Bex mire odakaptuk a fejünket.
- Az első ajtó balra - irányította  barátnőmet Olga, de végül úgy döntöttem hogy jobb ha vele megyek.
- Mit kérsz?- néztem rá.
- Egy pohár vizet és egy magyarázatot - adta le a rendelést vöröske mire összehúztam a szemöldököm.
- Magyarázatot?
- Pontosan. Csak érdekel hogy miért viselkedik így veled German - mondta Bex míg átnyújtottam neki az italt.
- Nem tudom hogy miért ilyen - sóhajtottam a hajamba túrva.
- Tényleg? - barátnőm szűk szemmel figyelt.
- Komolyan nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- Akkor biztos a semmi miatt kiabált Lana és German amikor telefonáltak, és valószínűleg a drága exed sem azért van kiakadva mert ezzel van tele az összes újság. - amint elém tolta a tegnapi lapot elakadt a lélegzetem. A címlapon Colinnal csókolózva álltam alá pedig egy frappáns mondat volt biggyesztve. Nem titkolják tovább együttlétüket.
- German és én már tisztáztuk a dolgokat. Elfogadtam hogy elveszi Priscillát és ő is azt hogy Colinnal vagyok. - magyarázkodtam.
- Az egy dolog hogy elfogadta egy másik pedig az ha elküldöd a barátnőjét melegebb éghajlatra és közlöd az exeddel hogy őszintén bánod azt hogy egyszer hozzámentél és megszületett a lányotok. - vágta a fejemhez a dolgokat vöröske. Ledermedtem. Szó szerint lesokkolódtam.
- Nem én voltam- ennyi volt minden ami ki tudott jönni a számon.
- Akkor ki Angie?  A te telefonodról hívták fel Germant és a te hangod volt .
- Az nem jelent semmit- tiltakoztam azonnal.
- Drágám, én próbálom elhinni hogy nem te voltál, de elég nehéz miután tudom hogy mennyire utálod Priscillát. - Bex komoly volt én pedig nem tudtam mit csinálni és két dologban voltam biztos. Az első hogy nem akarom elveszíteni Germant és a második hogy botrány lesz ha ezt a sajtó is megtudja.
- És most mit csináljak? - kérdeztem pár perc csend után.
- Először is próbáld meggyőzni Germant arról hogy nem te voltál - adtott ötletet barátnőm majd megitta az italát ami egy ideje már a kezében volt.
- Utána? - aggódva figyeltem Bexet aki tanácstalanul bámult vissza rám.
- Passz. Először Germannal foglalkozz. - mondta majd felállt. - Hívj ha kell valami. - amint vöröske távozott a konyhából jobbnak láttam megejteni az a beszélgetést exemmel. A nappaliba lépve nem láttam sehol ezért Mayához mentem aki Olgával üldögélt a tévé előtt.
- Kicsim nem tudod hol van apa? - kérdeztem tőle a lehető legnagyobb műmosollyal.
- De - a tekintetét leemelte a képernyőről és az iroda felé mutatott. - El kellett intéznie valamit.
- És Bexet nem láttad? - érdeklődtem mire kislányom a kert felé bökött.
- Telefonál.- mosolygott Maya én pedig egy puszit nyomtam a homlokára.
- Hamarosan jövök. - mondtam és Germanhoz indultam. Elég volt egyszer kopognod már kaptam is a választ.
- Menj el Angie. - szólt bentről.
- German beszélnünk kell - kis átgondolás után benyitottam és behajtottam magam mögött az ajtót.
- Nem, nem kell. - jelentette ki makacsul. Nem érdekelt hogy meghallgat-e vagy nem fog figyelni, belekezdtem a mondanivalómba.
- Bex elmondta hogy mi történt és hidd el hogy nem én voltam. Soha nem mondanák olyat hogy megbántam hogy Maya megszületett German és ezt te is nagyon jól tudod, szóval nem értem hogy miért viselkedsz így amikor tisztában vagy azzal hogy nem tettem semmit. Nem tudom, hogy ki hívott de ígérem hogy kiderítem. A híváslistámat is megnézheted ha akarod mert az biztos hogy nem az én telefonommal hívtak fel. - magyaráztam hevesen gesztikulálva.
- Angie- szólt közbe mire ránéztem. - Nem kell a magyarázatod.
- Tessék? - hebegtem zavartan.
- Nem érdekelnek az indokaid. Kimondtad, ennyi, vége. Csak tudod - lassan felállt a székéből. - Azt nem értem hogy miért hazudsz az arcomba.
- Nem hazudok German - tiltakoztam rögtön. Kezdtem teljesen elveszni a szavaink között.
- Pár napja a szemembe mondtad hogy nem bántad meg azt hogy megszületett Maya. - bizonytalanul bólintottam mire ő folytatta - És tegnap közölted hogy nem mondtál igazat és hogy jobb lett volna neked a lányunk nélkül.
- German nem hazudtam. Maya a legjobb dolog ami valaha történt velem. - a torkomban óriási gombóc keletkezett, kicsire voltam attól hogy el ne sírjam magam.
- Persze, aztán este közlöd majd hogy utáltál minden velem töltött percet. Nincs kedvem ehhez a játékhoz Angie szóval kérlek menj ki - amikor kinyitotta előttem az ajtót világossá vált hogy German olyan szinten dühös rám mint még soha.
- Tudom hogy azt hiszed hogy nem mondok igazat de kérlek most az egyszer higyj nekem - suttogtam szinte könyörögve.
- Miért? Egyetlen okot adj - a tekintetét az enyémbe fúrta én pedig a hajamba túrtam.
- Mert ismersz és tudod hogy képtelen lennék arra hogy ilyet mondjak.- válaszoltam ő pedig megrázta a fejét.
- Ismeretelek. Most azt sem tudom ki vagy. - a szavak olyan erővel mellebe vágtak hogy kicsi kellett ahhoz hogy hátraessek.
- Felejtsd el German. Vedd úg hogy itt sem voltam - hunytam le a szemem majd elfordultam.
- Angie, várj ,nem úgy értem- amint German utánam nyúlt kirántottam a karom a szorításából.
- Hagyj békén. - sziszegtem majd otthagytam exemet.
- Hogy mennyire hiányoltam ezeket a párbeszédeket - sóhajtott Olga mire odakaptam a fejem. - Tiszta szappanopera.
- Mami összevesztetek a papival? - kérdezte Maya aggódva.
- Nem kicsim, csak beszélgettünk - fújtam ki a levegőt lassan míg leültem a zongora elé. Új darab lehetett, mivel az előző barna volt ez pedig hófehéren ragyogott.
- Maya - Olga vette a lapot és rájött arra hogy egyedül akarok lenni. - Gyere, nézzük meg az emeletet.
- Rendben - pattant fel kislányom mosolyogva és felrohant a lépcsőn. A házvezetőnő lassabb tempóban követte, én pedig türelmesen kivártam amíg egyedül maradok majd felnyitottam a hangszer fedelét és előkaptam a jegyzetfüzetemet és egy tollat. Amint leütöttem az első akkordot tudtam hogy mit játszok. A dallam betöltötte az egész házat én pedig először, zongorával és énekkel előadtam a Stone Coldot.

Stone cold, stone cold
You see me standing, but I'm dying on the floor
Stone cold, stone cold
Maybe if I don't cry, I won't feel anymore

Stone cold, baby
God knows I tried to feel
Happy for you
Know that I am, even if I
Can't understand, I'll take the pain
Give me the truth, me and my heart
We'll make it through
If happy is her, I'm happy for you

Stone cold, stone cold
You're dancing with her, while I'm staring at my phone
Stone cold, stone cold
I was your amber, but now she's your shade of gold

Stone cold, baby
God knows I tried to feel
Happy for you
Know that I am, even if I
Can't understand, I'll take the pain
Give me the truth, me and my heart
We'll make it through
If happy is her, I'm happy for you

A végéről azonban hiányzott valami, ezért abba kellett hagynom.
- Azta - szólalt meg a hátam mögül Bex mire ijedten néztem rá. - Ilyenkor bánom hogy soha nem jártam a zongoraóráimra.
- Ezt el tudnád játszani zongoraórák nélkül is - válaszoltam.
- Inkáb tönkretenném a hangszert - nevetett fel miközben leült mellé. Vörös tincsei az arcába lógtak, de nem söpörte félre őket, csak nézte a zongora fekete-fehér billentyűit. Mindig csodáltm Bexet mivel bármikor el tud komolyodni, viszont a stáb egyik legszórakoztatóbb tagja is.
- Nem próbálod meg? - kérdeztem egy apró mosollyal figyelve amint barátnőm leüt pár hangot.
- Nem kösz - emelte fel a kezét azonnal nevetve. - De mesélj, mi volt.
- Összevesztünk - egy szóba össze tudtam foglalni hogy mi történt.
- Nézd Angie - kezdett bele Bex pár másodpercnyi hallgatása után. - Ha szereted akkor nem rendezheted le ezt ilyen gyorsan. Veszekedtetek, mint mindig, ahogy a múltban is tettétek. Folyton összevesztek, akkor ez most miben más? Buenos Airesben vagytok? Igen, de lefogadom hogy már kiabáltatok egymással itt is. Priscillával van? Eddig is volt már barátnője, gondolom akkor sem volt mindig felhőtlen a kapcsolatotok, de mindig megoldottátok. Ezt is meg tudnátok oldani, bár lehet hogy ez most nagyobb mint az eddigi problémáitok, de küzdenetek kell. Nem adhatjátok fel egy másfajta akadály miatt. Amennyiben úgy gondolod hogy helyre tudjátok hozni akkor küzdened kell, viszont nem azt mondom hogy minden áron vele kell lenned. Ha úgy érzed hogy eljött a te viszlátod akkor ideje búcsúzni. - amint barátnőm befejeztem elkerekedett a szemem.
- Ez az Bex - öleltem meg szorosan.
- Mit tettem? - nevetett fel miközben elengedett.
- Meg van a vége - lelkendeztem. - I wish I could mend this but here's my goodbye. - magyaráztam majd a zongora felé fordultam és lenyomtam a folytatás kezdő akkordját.

- Így tökéletes - suttogtam elégedetten majd gyorsan a kottát is lejegyeztem. 

- Most befejeztél egy dalt? - húzta fel a szemöldökét Bex.

- Nem drágám most megebédeltem - válaszoltam azonnal nevetve. - Igem, befejeztem egy dalt.

- Meghallgathatom? - érdeklődött barátnőm tőle szokatlan félénkséggel.

- Persze - mondtam míg Bex felállt. Amint belekezdtem a számba minden ami körülöttem volt megszűnt. Csak én voltam, a zongora és a kiénekelt problémáim. Nem foglalkoztam Germannal, Buenos Airessel, a sajtóval vagy azzal hogy lehet hogy nem látom többet Lanát és Seant mert annyira eltévedtek. Kiadtam magamból mindent, és ha csak pár percre is de elfeledkeztem a valóságról. A zongora szebben szólt mint valaha én pedig lehunyt szemmel énekeltem. Fel sem tűnt ahogy egyre több ember gyűlik körém, csak akkor eszméltem fel amikor Maya lecsüccsent mellém, de még kislányom apró bezavarásával sem estem ki a dalból. Az utolsó részhez érve szavaimat egyenesen Germannak címeztem és nem érdekelt hogy hallja vagy nem hallja. 

- I'm happy for you - fejeztem be a számot taps közepette. 

- Mami ez gyönyörű - tapsikolt Maya mire egy puszit nyomtam a homlokára és megköszöntem. Mögöttem nem csak Bex és Olga állt, hanem Ramallo mellette pedig exem mosolygott. 

- Azért nem volt ilyen jó - motyogtam miután Olga gratulált a dalhoz. 

- Dehogynem életem - vágta rá Bex és megölelt. Elmosolyodtam mikor elengedett majd Mayához fordultam.

- Megnézted az emeletet? - kérdeztem mosolyogva.

- Olga azt mondta hogy van egy szoba ahová csak veled mehetek be - mosolygott vissza kislányom én pedig felnevettem.

- Akkor nézzük meg - válaszoltam mire kicsikém felrohant az emeletre. Miután köszöntem Ramallonak is akivel addig nem találkoztam lányom után indultam, de German utánam szólt.

- Angie beszélhetünk ? - kérdezte.

- Ne most kérlek - néztem rá és felmentem a lépcsőn. 

- Mami, mami - rángatta a kezem Maya amint felértem.- Ez az a szoba.- megtorpantam amikor kislányom Vilu szobája elé rángatott.

- Be szeretnél menni? - az arcomon műmosoly jelent meg, féltem attól amit majd bent találok.

- Igen- válaszolt izgatottan kislányom én pedig lassan kinyitottam az ajtót. A helység ugyan úgy nézett ki mint az álmomban, attól az egy részlettől eltekintve hogy a falon nem sok kisebb poszter takarta hanem egy óriási Solista Tinista plakát díszítette. 

- Mami ő ki? - kérdezte Maya felemelve egy képet Viluról.

- A nővéred - válaszoltam. - Félig a nővéred.

- Van egy nagytesóm? - döbbent le kislányom amikor lentről ajtócsapódás zaja szűrődött fel én pedig meghallottam azt a hangot ami nem változott 4 éve.

- Apa. - kiabálta Violetta - Visszajöttél? Kérlek mondd hogy visszahoztad Angiet. Várj az is pont ugyan annyira boldoggá fog tenni ha azt mondod hogy Lana és Bex kinyírta Priscillát. 

- Vilu - szólt rá az apja de mielőtt folytathatta volna vöröske szólt közbe.

- Igazából már csak egy hely kéne ahova eldugjuk a hullát. Tudod az FBI-nak mindenhol van szeme. Nincs valakinek egy üres raktára? - morfondírozott Bex amíg én kisétáltam a szobából a lépcső tetejéig. 

- Már körbekérdeztem pár embert. Fogyóeszköz a raktár- vágta rá az unokahúgom mire German is beleszólt a beszélgetésbe.

- Miért akarjátok kinyírni a barátnőmet?

- Apa - nyögött fel Vilu - Soroljam?

- Idegesítő, pénzéhes, átlátszó rib- számolta az ujjain barátnőm az említett nő tulajdonságait. 

- Rib? - kérdezte exem érdeklődve.

- Ribizli - vágta rá Bex és Violetta röhögve.

- Teljesen egyetértek - úgy döntöttem ideje közbeszólnom. Az összes szempár rámszegeződött amíg lesétáltam a lépcsőn, Vilu pedig lesokkolva állt. - Priscilla egy óriási ribizli.

- Angie - sikította unokahúgom végül majd a nyakamba ugrott. 

89.rész

- Egyébként- kapta fel Lana a fejét hirtelen.- Miért is megyünk Buenos Airesbe?
- Ne engem kérdezz- válaszoltam.
- Adam- üvöltötte el magát barátnőm - Miért utazunk Argentínába?
- Mert különböző eseményeken kell részt vennetek. - kiabált vissza  a producer.
- Milyen eseményeken?- szállt be Bex is.
- Kérdezz-felelek a fanokkal, interjúk, sajtótájékoztatók, lesz két fotózásotok a kilencedik évad promózása miatt- vette át a szót Edward.
- Azért lesz egy kis szabadidőnk is? -érdeklődött Ginni.
- Igen, ma és holnap városnézésre fordíthatjátok az időtöket.- mondta Adam. Nagyszerű, újra végig kell néznem azokat a helyeket amik Germanhoz kötnek.
- Ez mind szép és jó - kezdett bele egy ásítással Sean - De könyörgöm emberek 11 óra van, aludjatok már.
- Egyetértek- szólalt meg hátulról Josh. - Oliver és Maya már alszanak szóval nem kéne felébreszteni őket- kislányom követelte Eddy-től hogy Oliver mellé ülhessen és a producer nem tudott nemet mondani.
- Jó éjt mindenkinek- zárta le a dolgot Colin. A vállára hajtottam a fejem mire ő belepuszilt a hajamba én pedig lehunytam a szemem. Komolyan, tényleg próbáltam aludni, de nem ment. Soha nem akartam újra látni Buenos Aires-t és tessék, most itt ülök egy repülőn, az ex-férjemmel egy légtérben és abba a városba tartok ahol évekkel ezelőtt feladtam mindent az anyám miatt. Lehet hogy nem kellett volna jönnöm, úgy ahogy Robert tette. Mondhattam volna hogy Maya beteg vagy valami hasonló kifogást keresni. Viszont azt is tudtam hogy ha most nem jövök akkor egyértelmű lenne hogy nem vagyok elég bátor ahhoz ,hogy szembenézzek a sorsommal. Azonban ha visszamegyek Buenos Airesbe olyan emlékek fogják megrohamozni az agyam amik kizárólag Germanra emlékeztetnek.
Az agyam lassan kezdett kikapcsolódni én pedig végre elaludtam. Arra ébredtem fel hogy valaki finoman megráz.
- Angie, ébresztő, mindjárt leszállunk.- mondta Colin.
- Remek - motyogtam álmosan és kinyitottam a szemem.
- Hölgyeim és uraim kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, a leszállást hamarosan megkezdjük. - miután ezt az információt megosztotta velünk a mikrofonba beszélő nő mindenki kényelmes tempóban bekpcsolta az övét és folytatta azt amit eddig csinált. Colin nem beszélt, tudta hogy magányra van szükségem. Amint megláttam a felhők alatt a város fényeit megfagytam. Emlékek milliói kezdtek az eszembe jutni, nem tudta hogy mit érzek.
- Tudod- szólalt meg egy hang mire elfordítottam a fejem. Fel sem tűnt hogy Lana és Colin a leszállás kellős közepén helyet cserélt.
- Mit?- felhúztott szemöldökkel néztem barátnőmre.
- Bármilyen hihetetlen, volt hogy itt akartam hagyni ezt az egészet - gondoltam hogy az OUAT-ra érti a dolgot.
- És miért nem tetted?
- Mert mellettem volt valaki aki rávilágított arra hogy ez az életem és nem dobhatok el mindent egy apró dolog miatt - magyarázta Lana.
- Fred? - kérdeztem újra de ő a fejét rázta.
- Sean. Ő segített nekem olyan dolgokban amikben Fred nem tudott- barátnőm a táskájában kezdett matatni majd előhúzott egy papírt. - Ez mindig nálam van, emlékeztetőül. - a kezembe nyomta a lapot én pedig átfutottam. A tetején óriási betűkkel állt hogy FELMONDÁSI KÉRVÉNY. A papír Lana Parrilla névvel volt ellátva és csak arra várt hogy a színésznő benyújtsa az ABC Studio-nak.
- Ennyire komoly volt a dolog? - kérdeztem felnézve az iratból. Barátnőm bólintott mire visszaadtam neki a papírt.
- Csak azt akarom mondani hogy néha lehet hogy könnyebb lenne feladni és harc nélkül lelépni, de hidd el hogy lesz valaki aki még a legkeményebb csatákba is követni fog. Igen, ha küzdesz lehet hogy elbuksz, viszont mondhatod hogy megpróbáltad. - nézett rám Lana. Nem értettem hogy miről beszél.
- Mire gondolsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Arra hogy nem kell ölbetett kézzel végignézned ahogy German elveszi Priscillát.
- Én Colinnal - kezdtem bele de természetesen félbeszakított az én drága barátnőm.
- Nézz rá és mondd azt hogy ugyan azt érzed amit akkor éreztél amikor Germannal voltál. - na ez most telibe talált.
- Lana ez nem ennyire egyszerű - motyogtam.
- Rendben - tette fel hirtelen kezét barátnőm védekezésképpen- Mondj amit szeretnél, de mindketten tudjuk hogy Germant szereted. - rövid hatásszünet következett. - Viszont ha mégis úgy döntesz hogy harcolsz a szerelmetekért akkor remélem tudod hogy én itt vagyok és melletted állok - ebben a pillanatban a gép megrázkódott. Ahogy kinéztem az ablakon már láttam hogy a repülő leszállt.
- Köszönöm - fordultam vissza Lanahoz.
- Bármikor. Csak szólj ha azt akarod hogy kioktassalak - nevetett fel.
- Te leszel az első akit hívok majd. - válaszoltam halkan nevetve.
- Emberek - üvöltött Edward mire odakaptuk a fejünket. - Amint leszálltunk a gépről kultúráltan kell viselkednetek.
- Nem értem miért hívja fel erre a figyelmet - motyogta Bex miközben egy zacskó gumicukrot tömött a fejébe.
- Én sem - röhögött Lana amint meglátta nővérét.
- És - kezdett bele újra Eddy - Lesz egy meglepetés vendégünk is.
- Ki? - kérdezte Sean.
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés. - vágta rá Ed.
- Ez jogos - rántott vállat Maguire. Amint leszálltunk a gépről rendeztük a csapatot és elindultunk a hotel felé. Én Lana és Bex között lépkedtem a kihalt Buenos Aires-i utcákon a telefonomba mélyedve. Az óra hajnali hármat mutatott, a mobil automatikusan visszaállt a város időzónájába.
- Egyébként - néztem fel miután lezártam a telefon képernyőjét. - Hol van German?
- Szerintem ő nem jön a hotelbe. Tudod, itt lakik - mondta Lana diplomatikusan.
- Szeretném azt hinni hogy egy másik városban vagyunk - motyogtam válaszképpen. Barátnőm nem válaszolt, némán caplatott mellettem. Kis idő múlva azonban újra elkapta a beszélhetnék.
- Ne próbáld meg elkerülni a valóságot - Lana az út további részében nem szólt viszont utolsó szavai adtak nekem egy adag gondolkodnivalót. A valóság pedig bármilyen fájdalmas is az az igazság. És mi a színtiszta igazság? Az ,hogy hiába próbálom tagadni, még mindig ugyanannyira szeretem Germant, de ő Priscillát fogja elvenni, ami azt jelenti hogy nekem semmi keresnivalóm az életükben. Viszont az apró probléma a dologban az az hogy exemmel van egy közös lányunk és Maya örökre összeköt minket.
Valaki hirtelen megfogta a kezem ami kirángatott a gondolataimból. Kislányom várakozóan nyújtogatta felém a kezét, a szeméből sugárzott hogy nagyon fáradt. Azonnal felemeltem a földről és úgy vittem a szállodáig. Maya útközben elaludt én pedig két bőröndöt húztam magam után. Amint beértünk a hotelbe Adam elmondta a szobafelosztásokat és micipekddhettünk is a lakásunkba. Engem a Bex&Lana párossal osztottak egy helységbe amit nem is bántam.
- Kicsim gyere- raktam le kislányomat az ágyra miután nagyjából berendeztük a szobánkat és lefürdettem Mayát.
- Jó éjt mami - nyomott egy puszit az arcomra.
- Szép álmokat drágám - elmosolyodtam és megpusziltam a homlokát. Maya pár perc múlva el is aludt én pedig úgy döntöttem lefürdök. Összeszedtem a cuccaimat és bekopogtam a fürdőszobába ahonnan Lana válaszolt egy foglalttal.
- A következő két órában biztos hogy nemmfogsz oda bejutni - szólt ki a szobájából Bex mire elhúztam a számat. - Nem jössz be?
- De - léptem be vöröskéhez aki az ágyán ült és a tévét kapcsolgatta.
- Nem igaz hogy itt nincs egy normális adó - dühöngött majd hozzávágta a távirányítót a takarójához.
- Üdv Buenos Airesben - nevettem.
- Kösz - röhögött barátnőm míg én leültem mellé. - Egyébként - kezdett bele hirtelen.- Te és Colin? - Bex selytelmesen vigyorogva figyelte az arcom mire elkaptam róla a tekintetem.
- Mi van velünk? - kérdeztem miközben a padlót szugeráltam.
- Együtt vagytok?
- Valószínűleg igen - válaszoltam némi gondolkozás után.
- Meg kell hívnod az esküvőtökre. Én leszek a koszorúslány, meg valamelyik gyereked keresztanyja - barátnőm szokásához híven máris eltervezte a jövőt.
- Rebecca Leigh Mader - vágtam hozzá egy párnát - Nem gondolod hogy egy kicsit korai?
- Nem, dehogy - vont vállat nevetve. - Amúgy komolyan gondoljátok?
- Igen - bólintottam.
- Azzal tisztában vagy hogy ha ez kitudódik a sajtó darabokra fog titeket szedni - világosított fel Bex.
- Tudom, de szerintem ki fogjuk bírni - válaszoltam. Lana ekkor lépett ki a fürdőből majd a szobájába indult.
- Menj zuhanyozni - javasolta Bex mire felpattantam és elindultam. Miután lefürdödtem elköszöntem Lanáéktól és befeküdtem Maya mellé azzal a céllal hogy alszok egyet, de nem jött össze. Egy óra forgolódás után feladtam, előhalásztam a jegyzetfüzetemet és egy tollat majd az ablakhoz sétáltam. Kintről bevilágítottak a város fényei, a pirkadat pedig még varázslatosabbá tette a dolgot. Hosszas gondolkodás után az óriási panorámaablak előtti babzsákfotelek egyikében foglaltam helyet majd lehunytam a szemem és halkan dúdolgatni kezdtem a Stone Cold meglévő részét. Az agyamban a folytatás milliónyi verzió megjelent de mégis a legegyszerűbbet jegyeztem le.

Stone cold, stone cold
You're dancing with her
While I'm staring at my phone
Stone cold, stone cold
I was your amber
But now she's your shade of gold

A refrént nem volt nehéz hozzáilleszteni az újonnan elkészült részhez, de úgy éreztem még hiányzik belőle valami. Mielőtt folytathattam volna az alkotást Lana ült le a mellettem lévő babzsákra majd felém nyújtott egy bögrét.
- Nem méreg, nyugodj meg- nevetett fel halkan amikor meglátta az arcom.
- Kakaó? - mosolyodtam el miután elvettem tőle az italt. Barátnőm bólintott és belekortyolt a sajátjába.
- Gondolkodtál azon amit mondtam? - kérdezte hirtelen.
- Igen - válaszoltam mire ő várakozva nézett rám - Arra jutottam hogy igazad van.
- Tudom- az arcán egy apró "megmondtam" mosoly jelent meg - Szóval miben is van igazam?
- Nem fogom elveszíteni Germant Priscilla miatt. Vele akarok lenni és nem érdekel hogy mivel kell szembenéznem. Viszont ha ő nem akar megint velem lenni akkor feladom. - mondtam halkan. - Egyetlen egyszer fogom megpróbálni Lana és nem többször, de időre van szükségem ahhoz hogy megbocsássam neki az elmúlt három évet.
- Drágám - sóhajtott barátnőm - Én igyekeznék azzal a megbocsátással, mert holnap már Priscilla is itt lesz. Megértem hogy nehéz volt egyedül de most hogy újra itt van nem engedheted el.
- Miért tudsz te mindent előbb meg mint én? - kérdeztem értetlenül.
- Vannak besúgóim. - vágta rá Lana halkan nevetve amikor megszólalt a telefonja. Ő azonnal felvette a készüléket és mosolyogva szólt bele. - Szia. Hajnali ötkor? Jó ,nyugi, mondd csak. Persze, egész nap szabad vagyok. Josh nem ér rá? Mi az hogy Ginni eltiltotta tőled? - Lana ekkorra dőlt a nevetéstől. - Tudom, nem röhög, együtt érez. Rendben. Nyolckor lent találkozunk. - amint barátnőm lerakta a mobilt én érdeklődve néztem rá. - Csak .. - kezdte kínosan a hajába túrva - Sean nem ismeri a várost és azt akarja hogy körbevezessem.
- Te jártál már Buenos Airesben? - felhúztam a szemöldököm és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- Legalább együtt fogunk eltévedni - vágta rá Lana miközben már valószínűleg a fellegekben járt.
- Sokkal jobb lesz mint egyedül - motyogtam. Míg barátnőm kivitte a konyhába a poharakat én bekapcsoltam a tévét amin éppen a reggeli hírado ment.
- A Buenos Aires-i  rajongók már régóta várják hogy kedvenceik eljöjjenek a városba és most úgy tűnik teljesül az álmuk. Ma hajnalban lencsevégre kapták ahogy a Once Upon A Time stábja elhagyja a repülőgépet és az egyik hotel felé veszik az irányt. A sorozat egyik producere Edward Kitsis twitteren erősítette meg a hírt miszerint a sztárok pár nap múlva sajtótájékoztatókon, kérdezz-felelekeken és fotózásokon fognak majd résztvenni. - a bemondónőt hallgatva a vér kiszaladt az arcomból és képtelen voltam cselekedni. Köszönöm -bárki is volt az aki lefotózott minket- őszintén hálás vagyok azért hogy mostanra egész Buenos Aires tud arról hogy itt tartózkodunk. Köztük a Studiós srácok, Pablo, Olga, Ramallo és Vilu is. Amint kikapcsoltam a műsort hátra akartam dőlni aminek az lett a vége hogy hatalmas zajjal leestem a fotelről.
- Te jó ég - fogtam a fejem miközben nagy nehezen feltápászkodtam. Amint újra ülő pozícióba helyeztem magam megcsörrent a telefonom és a kijelzőn German neve állt. - 'Reggelt - szóltam bele mire egy nevetést kaptam válaszul.
- Neked is- mondta halkan kuncogva.
- Mit akarsz German? - tértem a tárgyra pár másodperc múlva.
- Gondoltam átjöhetnél.- válaszolt mire megfagytam. - Persze csak akkor ha nincs programod a pasiddal. Tudod, romantikusan sétálgatni a folyóparton meg ilyenek.
- Leraklak - közöltem egyszerűen.
- Várj - vágta rá mielőtt kinyomtam volna. - Olga és Ramallo látni szeretnének látni.
- Egy 1-től 10-es skálán mennyire utálnak?
- 1 - válaszolt German kis gondolkodás után. - Nem utálnak. De ha jössz hozd Lanát és Bexet is.
- Lana nem ér rá - mondtam.
- Akkor csak Bexet.
- Rendben- sóhajtottam. Exem csendben vár a vonal túlsó végén gondolom valami búcsúfélére. - Szia German.
- Szia - motyogta de mielőtt letettem volna újra megszólalt - Komoly a dolog?
- Mi? - kérdeztem vissza azonnal.
- Colinnal. Komolyan gondoljátok?
- Én.. Igen vagyis nem... Nem tudom - hebegtem.
- Angie egy egyszerű igent vagy nemet kell mondanod - mondta egyszerűen. Képtelen voltam megszólalni hiszen én sem tudtam hogy mennyire gondoljuk komolyan. Hogy mennyire gondolom én komolyan.
- Később beszélünk. - nem tudtam mást válaszolni.
- Angeles- szólt bele megint a teljes nevemet használva. - Egyszer, csak egyszer próbálj meg nem elmenekülni.
- Nem menejülök - vágtam rá túl hamar. - Nézd German majd megbeszéljük. Nálad, amikor szemtől szembe leszünk, mert ez nem telefonálós téma. Szia - válaszra nem várva bontottam a vonalat. Percekig bámultam magam elé, de végül rákényszerítettem a testem arra hogy felöltözzek, bevánszorogjak Bex szobájába, felébresszem és közöljem vele hogy készülődjön. Lana a konyhában sütött amikor beléptem. Ő felémfordult és belekezdett.
- Engem is érdekelne - mondta hirtelen.
- Mi? - hunytam le a szemem. Barátnőm kihúzott egy széket -otthagyva az érdekes szagot árasztó dolgot a tűzhelyen- és lehuppant mellém.
- Az hogy mennyire komoly ami köztetek van - világosított fel.
- Lana én őszintén mondom hogy nem tudom. Azt sem tudom hogy én mit akarok és ez kiborít. - suttogtam és a tenyerembe temettem a fejem.
- Szívem - érintette meg a vállam. - Te vagy az egyetlen aki tudja hogy mit akarsz. És szerintem - lassan felemeltem az állam hogy barátnőm szemébe tudjak nézni - Te tudod hogy mit szeretnél, viszont az a dolog jelenleg nincs a birtokodban.
- És hogy szerezzem meg? - lassan kezdtem hisztérikus állapotba kerülni.
- Nem tudom, viszont abban biztos vagyok hogy nem lesz egyszerű. - mondta halkan. Bólintottam és becsuktam a szemem. - Angie egyszer valaki mondott nekem valami nagyon fontosat. Ha úgy érzed hogy mélyponton vagy akkor gondolj arra hogy ennél már csak feljebb lehetsz. Ott vagy ahol lenned kell, csak vegyél egy mély levegőt és nézz szembe a dolgokkal. - Lana szavai mint mindig most is megérintették a szívem.
- Mi lenne velem nélküled Lana Parrilla?- a tekintetem az égre emeltem majd megöleltem barátnőmet.
- Ölelés van és engem nem is hívtatok?- csattant fel a hátunk mögött Bex mire nevetve nyújtottuk felé a kezünket. Vöröske is beszállt így a végén egymást ölelgettük nevetve amikor valami iszonyatos hangerővel sípolni kezdett.
- Mi a franc? - pattant fel először Lana majd megpillantotta a tűzhelyen lángokban álló reggelijét. - Basszus, odaégett a kajám - nyögött fel majd olrani kezdte a tüzet. Pár perc múlva a riasztó is elállt és csak Lana hisztizett a szénné égett rántottája miatt.
- Mami ez mi volt? - kérdezte mellőlem Maya mire ijedtemben ugrottam egyet.
- Semmi csak Lana gyújtogat - válaszolt egy kicsit lenyugodva.
- Mami álmos vagyok - kezdett hisztizni kislányom mivel barátnőm valószínűleg a legszebb álmaiból ébresztette fel.
- Kicsim mindjárt megyünk apához úgyhogy majd alszol ott, rendben? - emeltem fel majd Bexre néztem - Te kész vagy?
- Persze - válaszolt miközben átvette tőlem Mayát. Gyorsan bebújtam az egyik magassarkúmba majd Lanára tévedt a tekintetem aki megint a rántottával próbálkozott.
- Érezd jól magad és hívj ha eltévedtetek - nyomtam egy puszit az arcára búcsúképpen.
- Hova, hova sis? - érdeklődött Bex.
- Várostnézni. - válaszolt lazán a kérdezett.
- Ha jó a megérzésem valaki Seannal találkozik - cukkolta húgát vöröske. Úgy éreztem ideje menni mielőtt Lana nekimegy nővérének ezért sietősen az ajtó felé tereltem kislányamat és Bexet. Amint a ház elé értünk mély levegőt vettem és bekopogtam. Pár percig semmi jel nem utalt arra hogy valaki ajtót nyitna. Abban a pillanatban hogy hívni akartam Germant Olga jelent meg előttünk sikítozva. Tipikus Olga.
- Angeles annyira megnőttél - kezdte miután még a levegőt is kiszorította belőlem.- Úgy hiányoztál kicsikém.
- Te is nekem Olga de sok minden közbeszólt - válaszoltam mosolyogva.
- Nem sok minden, csak German úr. - motyogta majd Mayára nézett aki a hátam mögé állva figyelte az eseményeket.
- Maya ő Olga , Olga ő Maya- mutattam be őket egymásnak. - Régen találkoztatok.
- Szia drágám, olyan nagy lettél - emelte fel Olga kislányomat aki egy apró mosollyal figyelte a házvezetőnőt. - Amikor legutoljára láttalak két hónapos voltál.
- Ő pedig Bex - mutattam be az eddig némán álló barátnőmet.
- Örülök - fogtak kezet Olgával majd bementünk a házba.
- Mami Olga néni elvisz tortát sütni - mondta kislányom boldogan miután bemutattam Ramallonak is őket.
- Rendben, menjetek csak addig megkeresem apát. - nyomtam egy puszit az arcára majd néztem ahogy Maya, Bex és Olga a konyhába vonul. - Nem sok minden változott - motyogtam majd az emelet felé vettem az irányt. Fent minden ugyan úgy állt ahogy négy évvel ezelőtt az összes szobában, kivéve Viluéban ahol a falat Tini Tour poszterek díszítették. Elmosolyodtam amikor megláttam Violettát az egyik plakáton. - Az anyukád nagyon büszke lenne rád- mondtam halkan miközben behajtottam magam mögött az ajtót. Egyetlen helységbe nem mentem be. A Germannal közös hálószobánkba. Viszont kíváncsi természetemnek köszönhetően nem sokáig bírtam ellenállni a szoba vonzásának és benyitottam. A falakat még mindig közös képeink díszítették, German ruhái tökéletesre hajtogatva sorakoztak a szekrényben, az éjjeli fiókján még mindig ugyan az a fotó állt. Emlékek ezrei lepték el az agyam amikor nyílt mögöttem az ajtó.
- Angie? - hallottam a hátam mögül German hangját mire megfordultam.
- Bocsánat amiért csak így bejöttem - igyekeztem kerülni a tekintetét de képtelen voltam nem folyamatosan a sötétbarna szempárt fürkészni.
- A te szobád is, nincs miért bocsánatot kérned - az ujjait végigfuttatta az ágyon én pedig akaratlanul is követtem a tekintetemmel a mozdulatait. - Most hogy szemtől szembe vagyunk válaszolnál egy kérdésemre? - én kényszerítve magam arra hogy távolabb legyek tőle az ablakhoz sétáltam és az utcát kezdtem bámulni.
- Milyen kérdésre? - lehunytam a szemem amikor éreztem hogy mögém sétál.
- Arra amire reggel nem válaszoltál- a hangja halk és nyugodt volt.- Komoly a dolog?
- Annyira komoly mint ami közted és Priscilla között van ? - kérdeztem vissza.
- Igen - beleborzongtam amikor megérintette a nyakam és óvatosan elhúzta a hajam.
- Nem tudom. Még csak most kezdődött - igyekeztem nem remegő hangon beszélni amit ellehetetlenített az a tény hogy éreztem German lehelletét a nyakamon és a kezei lassan a derekam köré fonódtak.
- De komolyan gondolod vagy csak el akarsz felejteni valakit? - az ajkai a nyakamat érték. A szemem automatikusan lecsukódott és hátrahajtottam a fejem.
- Tudod a választ German. Akkor miért csinálod ezt velem? - suttogtam míg a kezei a pólóm alá kúsztak.
- Mert tudni szeretném hogy szeretsz- e - válaszolta majd szembefordított magával. - Szeretsz Angie?
- Ez nem ilyen - kezdtem bele de félbeszakított.
- Igen vagy nem - a tekintetét az enyémbe fúrta. Sokáig álltunk egymással szembe, némán de végül halkan szólaltam.
- Utálom magam - suttogtam - Utálom magam azért mert soha nem tanulok a hibáimból. És azért főleg gyűlölöm a szívemet mert még mindig annyira szeretlek mint soha senkit. - German nem habozott, határozottan magához húzott és az ajkait az enyémre tapasztotta.