89.rész

- Egyébként- kapta fel Lana a fejét hirtelen.- Miért is megyünk Buenos Airesbe?
- Ne engem kérdezz- válaszoltam.
- Adam- üvöltötte el magát barátnőm - Miért utazunk Argentínába?
- Mert különböző eseményeken kell részt vennetek. - kiabált vissza  a producer.
- Milyen eseményeken?- szállt be Bex is.
- Kérdezz-felelek a fanokkal, interjúk, sajtótájékoztatók, lesz két fotózásotok a kilencedik évad promózása miatt- vette át a szót Edward.
- Azért lesz egy kis szabadidőnk is? -érdeklődött Ginni.
- Igen, ma és holnap városnézésre fordíthatjátok az időtöket.- mondta Adam. Nagyszerű, újra végig kell néznem azokat a helyeket amik Germanhoz kötnek.
- Ez mind szép és jó - kezdett bele egy ásítással Sean - De könyörgöm emberek 11 óra van, aludjatok már.
- Egyetértek- szólalt meg hátulról Josh. - Oliver és Maya már alszanak szóval nem kéne felébreszteni őket- kislányom követelte Eddy-től hogy Oliver mellé ülhessen és a producer nem tudott nemet mondani.
- Jó éjt mindenkinek- zárta le a dolgot Colin. A vállára hajtottam a fejem mire ő belepuszilt a hajamba én pedig lehunytam a szemem. Komolyan, tényleg próbáltam aludni, de nem ment. Soha nem akartam újra látni Buenos Aires-t és tessék, most itt ülök egy repülőn, az ex-férjemmel egy légtérben és abba a városba tartok ahol évekkel ezelőtt feladtam mindent az anyám miatt. Lehet hogy nem kellett volna jönnöm, úgy ahogy Robert tette. Mondhattam volna hogy Maya beteg vagy valami hasonló kifogást keresni. Viszont azt is tudtam hogy ha most nem jövök akkor egyértelmű lenne hogy nem vagyok elég bátor ahhoz ,hogy szembenézzek a sorsommal. Azonban ha visszamegyek Buenos Airesbe olyan emlékek fogják megrohamozni az agyam amik kizárólag Germanra emlékeztetnek.
Az agyam lassan kezdett kikapcsolódni én pedig végre elaludtam. Arra ébredtem fel hogy valaki finoman megráz.
- Angie, ébresztő, mindjárt leszállunk.- mondta Colin.
- Remek - motyogtam álmosan és kinyitottam a szemem.
- Hölgyeim és uraim kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, a leszállást hamarosan megkezdjük. - miután ezt az információt megosztotta velünk a mikrofonba beszélő nő mindenki kényelmes tempóban bekpcsolta az övét és folytatta azt amit eddig csinált. Colin nem beszélt, tudta hogy magányra van szükségem. Amint megláttam a felhők alatt a város fényeit megfagytam. Emlékek milliói kezdtek az eszembe jutni, nem tudta hogy mit érzek.
- Tudod- szólalt meg egy hang mire elfordítottam a fejem. Fel sem tűnt hogy Lana és Colin a leszállás kellős közepén helyet cserélt.
- Mit?- felhúztott szemöldökkel néztem barátnőmre.
- Bármilyen hihetetlen, volt hogy itt akartam hagyni ezt az egészet - gondoltam hogy az OUAT-ra érti a dolgot.
- És miért nem tetted?
- Mert mellettem volt valaki aki rávilágított arra hogy ez az életem és nem dobhatok el mindent egy apró dolog miatt - magyarázta Lana.
- Fred? - kérdeztem újra de ő a fejét rázta.
- Sean. Ő segített nekem olyan dolgokban amikben Fred nem tudott- barátnőm a táskájában kezdett matatni majd előhúzott egy papírt. - Ez mindig nálam van, emlékeztetőül. - a kezembe nyomta a lapot én pedig átfutottam. A tetején óriási betűkkel állt hogy FELMONDÁSI KÉRVÉNY. A papír Lana Parrilla névvel volt ellátva és csak arra várt hogy a színésznő benyújtsa az ABC Studio-nak.
- Ennyire komoly volt a dolog? - kérdeztem felnézve az iratból. Barátnőm bólintott mire visszaadtam neki a papírt.
- Csak azt akarom mondani hogy néha lehet hogy könnyebb lenne feladni és harc nélkül lelépni, de hidd el hogy lesz valaki aki még a legkeményebb csatákba is követni fog. Igen, ha küzdesz lehet hogy elbuksz, viszont mondhatod hogy megpróbáltad. - nézett rám Lana. Nem értettem hogy miről beszél.
- Mire gondolsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Arra hogy nem kell ölbetett kézzel végignézned ahogy German elveszi Priscillát.
- Én Colinnal - kezdtem bele de természetesen félbeszakított az én drága barátnőm.
- Nézz rá és mondd azt hogy ugyan azt érzed amit akkor éreztél amikor Germannal voltál. - na ez most telibe talált.
- Lana ez nem ennyire egyszerű - motyogtam.
- Rendben - tette fel hirtelen kezét barátnőm védekezésképpen- Mondj amit szeretnél, de mindketten tudjuk hogy Germant szereted. - rövid hatásszünet következett. - Viszont ha mégis úgy döntesz hogy harcolsz a szerelmetekért akkor remélem tudod hogy én itt vagyok és melletted állok - ebben a pillanatban a gép megrázkódott. Ahogy kinéztem az ablakon már láttam hogy a repülő leszállt.
- Köszönöm - fordultam vissza Lanahoz.
- Bármikor. Csak szólj ha azt akarod hogy kioktassalak - nevetett fel.
- Te leszel az első akit hívok majd. - válaszoltam halkan nevetve.
- Emberek - üvöltött Edward mire odakaptuk a fejünket. - Amint leszálltunk a gépről kultúráltan kell viselkednetek.
- Nem értem miért hívja fel erre a figyelmet - motyogta Bex miközben egy zacskó gumicukrot tömött a fejébe.
- Én sem - röhögött Lana amint meglátta nővérét.
- És - kezdett bele újra Eddy - Lesz egy meglepetés vendégünk is.
- Ki? - kérdezte Sean.
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés. - vágta rá Ed.
- Ez jogos - rántott vállat Maguire. Amint leszálltunk a gépről rendeztük a csapatot és elindultunk a hotel felé. Én Lana és Bex között lépkedtem a kihalt Buenos Aires-i utcákon a telefonomba mélyedve. Az óra hajnali hármat mutatott, a mobil automatikusan visszaállt a város időzónájába.
- Egyébként - néztem fel miután lezártam a telefon képernyőjét. - Hol van German?
- Szerintem ő nem jön a hotelbe. Tudod, itt lakik - mondta Lana diplomatikusan.
- Szeretném azt hinni hogy egy másik városban vagyunk - motyogtam válaszképpen. Barátnőm nem válaszolt, némán caplatott mellettem. Kis idő múlva azonban újra elkapta a beszélhetnék.
- Ne próbáld meg elkerülni a valóságot - Lana az út további részében nem szólt viszont utolsó szavai adtak nekem egy adag gondolkodnivalót. A valóság pedig bármilyen fájdalmas is az az igazság. És mi a színtiszta igazság? Az ,hogy hiába próbálom tagadni, még mindig ugyanannyira szeretem Germant, de ő Priscillát fogja elvenni, ami azt jelenti hogy nekem semmi keresnivalóm az életükben. Viszont az apró probléma a dologban az az hogy exemmel van egy közös lányunk és Maya örökre összeköt minket.
Valaki hirtelen megfogta a kezem ami kirángatott a gondolataimból. Kislányom várakozóan nyújtogatta felém a kezét, a szeméből sugárzott hogy nagyon fáradt. Azonnal felemeltem a földről és úgy vittem a szállodáig. Maya útközben elaludt én pedig két bőröndöt húztam magam után. Amint beértünk a hotelbe Adam elmondta a szobafelosztásokat és micipekddhettünk is a lakásunkba. Engem a Bex&Lana párossal osztottak egy helységbe amit nem is bántam.
- Kicsim gyere- raktam le kislányomat az ágyra miután nagyjából berendeztük a szobánkat és lefürdettem Mayát.
- Jó éjt mami - nyomott egy puszit az arcomra.
- Szép álmokat drágám - elmosolyodtam és megpusziltam a homlokát. Maya pár perc múlva el is aludt én pedig úgy döntöttem lefürdök. Összeszedtem a cuccaimat és bekopogtam a fürdőszobába ahonnan Lana válaszolt egy foglalttal.
- A következő két órában biztos hogy nemmfogsz oda bejutni - szólt ki a szobájából Bex mire elhúztam a számat. - Nem jössz be?
- De - léptem be vöröskéhez aki az ágyán ült és a tévét kapcsolgatta.
- Nem igaz hogy itt nincs egy normális adó - dühöngött majd hozzávágta a távirányítót a takarójához.
- Üdv Buenos Airesben - nevettem.
- Kösz - röhögött barátnőm míg én leültem mellé. - Egyébként - kezdett bele hirtelen.- Te és Colin? - Bex selytelmesen vigyorogva figyelte az arcom mire elkaptam róla a tekintetem.
- Mi van velünk? - kérdeztem miközben a padlót szugeráltam.
- Együtt vagytok?
- Valószínűleg igen - válaszoltam némi gondolkozás után.
- Meg kell hívnod az esküvőtökre. Én leszek a koszorúslány, meg valamelyik gyereked keresztanyja - barátnőm szokásához híven máris eltervezte a jövőt.
- Rebecca Leigh Mader - vágtam hozzá egy párnát - Nem gondolod hogy egy kicsit korai?
- Nem, dehogy - vont vállat nevetve. - Amúgy komolyan gondoljátok?
- Igen - bólintottam.
- Azzal tisztában vagy hogy ha ez kitudódik a sajtó darabokra fog titeket szedni - világosított fel Bex.
- Tudom, de szerintem ki fogjuk bírni - válaszoltam. Lana ekkor lépett ki a fürdőből majd a szobájába indult.
- Menj zuhanyozni - javasolta Bex mire felpattantam és elindultam. Miután lefürdödtem elköszöntem Lanáéktól és befeküdtem Maya mellé azzal a céllal hogy alszok egyet, de nem jött össze. Egy óra forgolódás után feladtam, előhalásztam a jegyzetfüzetemet és egy tollat majd az ablakhoz sétáltam. Kintről bevilágítottak a város fényei, a pirkadat pedig még varázslatosabbá tette a dolgot. Hosszas gondolkodás után az óriási panorámaablak előtti babzsákfotelek egyikében foglaltam helyet majd lehunytam a szemem és halkan dúdolgatni kezdtem a Stone Cold meglévő részét. Az agyamban a folytatás milliónyi verzió megjelent de mégis a legegyszerűbbet jegyeztem le.

Stone cold, stone cold
You're dancing with her
While I'm staring at my phone
Stone cold, stone cold
I was your amber
But now she's your shade of gold

A refrént nem volt nehéz hozzáilleszteni az újonnan elkészült részhez, de úgy éreztem még hiányzik belőle valami. Mielőtt folytathattam volna az alkotást Lana ült le a mellettem lévő babzsákra majd felém nyújtott egy bögrét.
- Nem méreg, nyugodj meg- nevetett fel halkan amikor meglátta az arcom.
- Kakaó? - mosolyodtam el miután elvettem tőle az italt. Barátnőm bólintott és belekortyolt a sajátjába.
- Gondolkodtál azon amit mondtam? - kérdezte hirtelen.
- Igen - válaszoltam mire ő várakozva nézett rám - Arra jutottam hogy igazad van.
- Tudom- az arcán egy apró "megmondtam" mosoly jelent meg - Szóval miben is van igazam?
- Nem fogom elveszíteni Germant Priscilla miatt. Vele akarok lenni és nem érdekel hogy mivel kell szembenéznem. Viszont ha ő nem akar megint velem lenni akkor feladom. - mondtam halkan. - Egyetlen egyszer fogom megpróbálni Lana és nem többször, de időre van szükségem ahhoz hogy megbocsássam neki az elmúlt három évet.
- Drágám - sóhajtott barátnőm - Én igyekeznék azzal a megbocsátással, mert holnap már Priscilla is itt lesz. Megértem hogy nehéz volt egyedül de most hogy újra itt van nem engedheted el.
- Miért tudsz te mindent előbb meg mint én? - kérdeztem értetlenül.
- Vannak besúgóim. - vágta rá Lana halkan nevetve amikor megszólalt a telefonja. Ő azonnal felvette a készüléket és mosolyogva szólt bele. - Szia. Hajnali ötkor? Jó ,nyugi, mondd csak. Persze, egész nap szabad vagyok. Josh nem ér rá? Mi az hogy Ginni eltiltotta tőled? - Lana ekkorra dőlt a nevetéstől. - Tudom, nem röhög, együtt érez. Rendben. Nyolckor lent találkozunk. - amint barátnőm lerakta a mobilt én érdeklődve néztem rá. - Csak .. - kezdte kínosan a hajába túrva - Sean nem ismeri a várost és azt akarja hogy körbevezessem.
- Te jártál már Buenos Airesben? - felhúztam a szemöldököm és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- Legalább együtt fogunk eltévedni - vágta rá Lana miközben már valószínűleg a fellegekben járt.
- Sokkal jobb lesz mint egyedül - motyogtam. Míg barátnőm kivitte a konyhába a poharakat én bekapcsoltam a tévét amin éppen a reggeli hírado ment.
- A Buenos Aires-i  rajongók már régóta várják hogy kedvenceik eljöjjenek a városba és most úgy tűnik teljesül az álmuk. Ma hajnalban lencsevégre kapták ahogy a Once Upon A Time stábja elhagyja a repülőgépet és az egyik hotel felé veszik az irányt. A sorozat egyik producere Edward Kitsis twitteren erősítette meg a hírt miszerint a sztárok pár nap múlva sajtótájékoztatókon, kérdezz-felelekeken és fotózásokon fognak majd résztvenni. - a bemondónőt hallgatva a vér kiszaladt az arcomból és képtelen voltam cselekedni. Köszönöm -bárki is volt az aki lefotózott minket- őszintén hálás vagyok azért hogy mostanra egész Buenos Aires tud arról hogy itt tartózkodunk. Köztük a Studiós srácok, Pablo, Olga, Ramallo és Vilu is. Amint kikapcsoltam a műsort hátra akartam dőlni aminek az lett a vége hogy hatalmas zajjal leestem a fotelről.
- Te jó ég - fogtam a fejem miközben nagy nehezen feltápászkodtam. Amint újra ülő pozícióba helyeztem magam megcsörrent a telefonom és a kijelzőn German neve állt. - 'Reggelt - szóltam bele mire egy nevetést kaptam válaszul.
- Neked is- mondta halkan kuncogva.
- Mit akarsz German? - tértem a tárgyra pár másodperc múlva.
- Gondoltam átjöhetnél.- válaszolt mire megfagytam. - Persze csak akkor ha nincs programod a pasiddal. Tudod, romantikusan sétálgatni a folyóparton meg ilyenek.
- Leraklak - közöltem egyszerűen.
- Várj - vágta rá mielőtt kinyomtam volna. - Olga és Ramallo látni szeretnének látni.
- Egy 1-től 10-es skálán mennyire utálnak?
- 1 - válaszolt German kis gondolkodás után. - Nem utálnak. De ha jössz hozd Lanát és Bexet is.
- Lana nem ér rá - mondtam.
- Akkor csak Bexet.
- Rendben- sóhajtottam. Exem csendben vár a vonal túlsó végén gondolom valami búcsúfélére. - Szia German.
- Szia - motyogta de mielőtt letettem volna újra megszólalt - Komoly a dolog?
- Mi? - kérdeztem vissza azonnal.
- Colinnal. Komolyan gondoljátok?
- Én.. Igen vagyis nem... Nem tudom - hebegtem.
- Angie egy egyszerű igent vagy nemet kell mondanod - mondta egyszerűen. Képtelen voltam megszólalni hiszen én sem tudtam hogy mennyire gondoljuk komolyan. Hogy mennyire gondolom én komolyan.
- Később beszélünk. - nem tudtam mást válaszolni.
- Angeles- szólt bele megint a teljes nevemet használva. - Egyszer, csak egyszer próbálj meg nem elmenekülni.
- Nem menejülök - vágtam rá túl hamar. - Nézd German majd megbeszéljük. Nálad, amikor szemtől szembe leszünk, mert ez nem telefonálós téma. Szia - válaszra nem várva bontottam a vonalat. Percekig bámultam magam elé, de végül rákényszerítettem a testem arra hogy felöltözzek, bevánszorogjak Bex szobájába, felébresszem és közöljem vele hogy készülődjön. Lana a konyhában sütött amikor beléptem. Ő felémfordult és belekezdett.
- Engem is érdekelne - mondta hirtelen.
- Mi? - hunytam le a szemem. Barátnőm kihúzott egy széket -otthagyva az érdekes szagot árasztó dolgot a tűzhelyen- és lehuppant mellém.
- Az hogy mennyire komoly ami köztetek van - világosított fel.
- Lana én őszintén mondom hogy nem tudom. Azt sem tudom hogy én mit akarok és ez kiborít. - suttogtam és a tenyerembe temettem a fejem.
- Szívem - érintette meg a vállam. - Te vagy az egyetlen aki tudja hogy mit akarsz. És szerintem - lassan felemeltem az állam hogy barátnőm szemébe tudjak nézni - Te tudod hogy mit szeretnél, viszont az a dolog jelenleg nincs a birtokodban.
- És hogy szerezzem meg? - lassan kezdtem hisztérikus állapotba kerülni.
- Nem tudom, viszont abban biztos vagyok hogy nem lesz egyszerű. - mondta halkan. Bólintottam és becsuktam a szemem. - Angie egyszer valaki mondott nekem valami nagyon fontosat. Ha úgy érzed hogy mélyponton vagy akkor gondolj arra hogy ennél már csak feljebb lehetsz. Ott vagy ahol lenned kell, csak vegyél egy mély levegőt és nézz szembe a dolgokkal. - Lana szavai mint mindig most is megérintették a szívem.
- Mi lenne velem nélküled Lana Parrilla?- a tekintetem az égre emeltem majd megöleltem barátnőmet.
- Ölelés van és engem nem is hívtatok?- csattant fel a hátunk mögött Bex mire nevetve nyújtottuk felé a kezünket. Vöröske is beszállt így a végén egymást ölelgettük nevetve amikor valami iszonyatos hangerővel sípolni kezdett.
- Mi a franc? - pattant fel először Lana majd megpillantotta a tűzhelyen lángokban álló reggelijét. - Basszus, odaégett a kajám - nyögött fel majd olrani kezdte a tüzet. Pár perc múlva a riasztó is elállt és csak Lana hisztizett a szénné égett rántottája miatt.
- Mami ez mi volt? - kérdezte mellőlem Maya mire ijedtemben ugrottam egyet.
- Semmi csak Lana gyújtogat - válaszolt egy kicsit lenyugodva.
- Mami álmos vagyok - kezdett hisztizni kislányom mivel barátnőm valószínűleg a legszebb álmaiból ébresztette fel.
- Kicsim mindjárt megyünk apához úgyhogy majd alszol ott, rendben? - emeltem fel majd Bexre néztem - Te kész vagy?
- Persze - válaszolt miközben átvette tőlem Mayát. Gyorsan bebújtam az egyik magassarkúmba majd Lanára tévedt a tekintetem aki megint a rántottával próbálkozott.
- Érezd jól magad és hívj ha eltévedtetek - nyomtam egy puszit az arcára búcsúképpen.
- Hova, hova sis? - érdeklődött Bex.
- Várostnézni. - válaszolt lazán a kérdezett.
- Ha jó a megérzésem valaki Seannal találkozik - cukkolta húgát vöröske. Úgy éreztem ideje menni mielőtt Lana nekimegy nővérének ezért sietősen az ajtó felé tereltem kislányamat és Bexet. Amint a ház elé értünk mély levegőt vettem és bekopogtam. Pár percig semmi jel nem utalt arra hogy valaki ajtót nyitna. Abban a pillanatban hogy hívni akartam Germant Olga jelent meg előttünk sikítozva. Tipikus Olga.
- Angeles annyira megnőttél - kezdte miután még a levegőt is kiszorította belőlem.- Úgy hiányoztál kicsikém.
- Te is nekem Olga de sok minden közbeszólt - válaszoltam mosolyogva.
- Nem sok minden, csak German úr. - motyogta majd Mayára nézett aki a hátam mögé állva figyelte az eseményeket.
- Maya ő Olga , Olga ő Maya- mutattam be őket egymásnak. - Régen találkoztatok.
- Szia drágám, olyan nagy lettél - emelte fel Olga kislányomat aki egy apró mosollyal figyelte a házvezetőnőt. - Amikor legutoljára láttalak két hónapos voltál.
- Ő pedig Bex - mutattam be az eddig némán álló barátnőmet.
- Örülök - fogtak kezet Olgával majd bementünk a házba.
- Mami Olga néni elvisz tortát sütni - mondta kislányom boldogan miután bemutattam Ramallonak is őket.
- Rendben, menjetek csak addig megkeresem apát. - nyomtam egy puszit az arcára majd néztem ahogy Maya, Bex és Olga a konyhába vonul. - Nem sok minden változott - motyogtam majd az emelet felé vettem az irányt. Fent minden ugyan úgy állt ahogy négy évvel ezelőtt az összes szobában, kivéve Viluéban ahol a falat Tini Tour poszterek díszítették. Elmosolyodtam amikor megláttam Violettát az egyik plakáton. - Az anyukád nagyon büszke lenne rád- mondtam halkan miközben behajtottam magam mögött az ajtót. Egyetlen helységbe nem mentem be. A Germannal közös hálószobánkba. Viszont kíváncsi természetemnek köszönhetően nem sokáig bírtam ellenállni a szoba vonzásának és benyitottam. A falakat még mindig közös képeink díszítették, German ruhái tökéletesre hajtogatva sorakoztak a szekrényben, az éjjeli fiókján még mindig ugyan az a fotó állt. Emlékek ezrei lepték el az agyam amikor nyílt mögöttem az ajtó.
- Angie? - hallottam a hátam mögül German hangját mire megfordultam.
- Bocsánat amiért csak így bejöttem - igyekeztem kerülni a tekintetét de képtelen voltam nem folyamatosan a sötétbarna szempárt fürkészni.
- A te szobád is, nincs miért bocsánatot kérned - az ujjait végigfuttatta az ágyon én pedig akaratlanul is követtem a tekintetemmel a mozdulatait. - Most hogy szemtől szembe vagyunk válaszolnál egy kérdésemre? - én kényszerítve magam arra hogy távolabb legyek tőle az ablakhoz sétáltam és az utcát kezdtem bámulni.
- Milyen kérdésre? - lehunytam a szemem amikor éreztem hogy mögém sétál.
- Arra amire reggel nem válaszoltál- a hangja halk és nyugodt volt.- Komoly a dolog?
- Annyira komoly mint ami közted és Priscilla között van ? - kérdeztem vissza.
- Igen - beleborzongtam amikor megérintette a nyakam és óvatosan elhúzta a hajam.
- Nem tudom. Még csak most kezdődött - igyekeztem nem remegő hangon beszélni amit ellehetetlenített az a tény hogy éreztem German lehelletét a nyakamon és a kezei lassan a derekam köré fonódtak.
- De komolyan gondolod vagy csak el akarsz felejteni valakit? - az ajkai a nyakamat érték. A szemem automatikusan lecsukódott és hátrahajtottam a fejem.
- Tudod a választ German. Akkor miért csinálod ezt velem? - suttogtam míg a kezei a pólóm alá kúsztak.
- Mert tudni szeretném hogy szeretsz- e - válaszolta majd szembefordított magával. - Szeretsz Angie?
- Ez nem ilyen - kezdtem bele de félbeszakított.
- Igen vagy nem - a tekintetét az enyémbe fúrta. Sokáig álltunk egymással szembe, némán de végül halkan szólaltam.
- Utálom magam - suttogtam - Utálom magam azért mert soha nem tanulok a hibáimból. És azért főleg gyűlölöm a szívemet mert még mindig annyira szeretlek mint soha senkit. - German nem habozott, határozottan magához húzott és az ajkait az enyémre tapasztotta.