88.rész

Ebben a pillanatban döntöttem úgy hogy ideje lenne közbelépni. Ledobtam a táskámat a konyhapultra mire mindketten felnéztek.
- Hello - mosolyogtam rájuk míg levettem a magassarkúmat.
- Angie- mosolygott vissza Lana.
- Te még itt? - kérdeztem miközben leültem egy székre.
- Gondoltam maradok, Fred nincs otthon úgyhogy beszélgetni kezdtünk Germannal. - magyarázta barátnőm.
- És jól elvoltatok? - tévedt exemre a tekintetem aki eddig engem fürkészett.
- Igen. Lana jó társaság és amúgy is sok időt kell bepótolnunk ami kimaradt a 3 év alatt. - mondta German egy apró mosollyal.
- Örülök hogy ilyen jól kijöttök - mosolyogtam vissza.
- Én azt hiszem indulok haza- állt fel Lana. - Majd holnap beszélünk - mosolygott rám míg felvette a kabátját.
- Rendben- mondtam majd kikísértem az ajtóig. - Jó éjt.
- Neked is. - búcsúzott majd elment.
- Milyen volt? - kérdezte German a kanapéról.
- Tökéletes- dőltem neki az ajtónak miután bezártam azt.
- Örülök hogy jól érezted magad - fúrta a tekintetét az enyémbe.
- Tényleg?-kérdeztem majd leültem a zongora mellé.
- Igen, bár nem tudom miért itt kell leállnotok csókolózni - tudtam én hogy van valami ami nem stimmel. Persze hogy féltékeny.
- Én is kérdezhetném hogy te és Priscilla miért a kanapémon csókolóztok de magamban tartom. - csattantam fel hirtelen. Gyorsan összeszedtem magam majd halkabban szólaltam meg újra - Maya?
- Már régen alszik. - válaszolt German. Bólintottam majd a hangszer felé fordultam ahol a Stone Cold kottájának kellett volna hevernie de helyette egy teljes új darabot találtam ott. 
- Ez a tiéd? - emeltem fel a kottát.
- Remélem nem baj hogy használtam a hangszered - German mellém sétált mire automatikusan felálltam és átadtam a helyem a zongora előtt.
- Szöveget már írtál?
- Nem csak a dallam van meg - mondta - Maya remélem nem fog felébredni.
- Nem fog- legyintettem. Sokszor zongoráztam már este és mégsem kelt fel.Ahogy German leütötte az első hangokat nekem onnantól kezdve kezdett összeállni egy szöveg. Amint befejezte halkan tapsoltam majd a hangszerre mutattam.
- Megpróbálhatok valamit?- ő felállt én pedig elfoglaltam a helyét majd belekezdtem a dalba.

I was thinking about you
Thinking about me
Thinking about us
What we gonna be
Open my eyes...
It was only just a dream

- Ilyesmi szövegnek? - néztem rá miután lejátszottam egy részt a számból.
- Így tökéletes lesz- ült vissza mellém majd ő is eljátszotta a saját verzióját.

Travel back down that road
Will you come back?
No one knows
I realize, it was only just a dream

- Mami, papi- szakított meg minket Maya. Természetesen felébredt a zenére.
- Kicsim- fordultam oda hozzá azonnal. - Mindjárt megyek én is aludni.
- Addig lehetek papival? - kérdezte kislányom miközben apja ölébe fészkelte magát.
- Persze- nyomtam egy puszit a homlokára majd a fürdőbe mentem. Miután lezuhanyoztam visszamentem Mayáékhoz. - Megyünk aludni? - emeltem fel.
- Igen- ölelte át a nyakam. - Gyere te is papi.
- Drágám a mami nem hiszem hogy örülne neki - mondta German míg én bevittem Mayát a szobámba és leraktam az ágyra.
- Kérlek mami - nézett rám kicsikém.
- Rendben- egyeztem bele gyorsan. - Ma aludj apával én átmegyek az ő szobájába.
- Nem- kapta el a karom kislányom az apró kezeivel.- Aludjunk együtt.
- German? - néztem exemre aki már az ágy másik oldalán várakozott.
- Felőlem- rántott vállat.
- Mami kérlek. Jó leszek - könyörgött Maya mire felnevettem.
- Neked színésznőnek kell lenned - nyomtam a homlokára egy puszit majd betakartam és bebújtam mellé mire German is így tett.
- Gyere - ragadta meg kislányom apja karját majd középre rángatta. - Én nem szeretek középen fekedüdni - magyarázkodott drágám.
- Kicsim- kezdtem bele fesznegve. Túl jó volt annyira közel feküdni Germanhoz.
- Jó éjt- zárta le a dolgot Maya gyorsan. Hallottam ahogy a légzése egyenletessé válik miközben elaludt. Behunytam a szemem majd éreztem ahogy exem a derekam köré fonja a karját mire automatikusan a mellkasára hajtottam a fejem. Végre úgy éreztem hogy visszakaptam valakit akit már nagyon régóta hiányoltam. Reggel a kezem German után kutatott, de ő nem feküdt mellettem. Amikor kinyitottam a szemem egy sikítás hagyta el a számat mivel három szempár bámult rám.
- Mondtam hogy ha szugeráljuk felébred- vigyorgott elégedetten Bex.
- Ti normálisak vagytok? - kapkodtam levegő után.
- Nem- vágta rá Lana. - De ezt eddig is tudtad.
- Miért jöttetek korán reggel? - kérdeztem álmosan.
- Mert Adam és Edward be akar jelenteni valamit. Már mindenki itt van- magyarázta Jen.
- Hogy érted hogy mindenki? - tápászkodtam fel.
- Úgy hogy Sean és Josh valószínűleg tönkretették a kanapédat- világosított fel vöröske.
- Mondjátok meg nekik hogy mindjárt megyek, csak felöltözök- dörzsöltem meg a szemem mire barátnőim elhagyták a szobát. Gyorsan magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak majd kiléptem a nappaliba, ahol lehetséges hogy bomba robbant. Sean, Colin és Josh valamit nagyban szereltek a kanapémnál, Ginni a fejét fogva rakta helyre férjét, German Mayába próbálta beleerőltetni a reggeliét, Adam és Edward pedig rendet próbáltak tenni. - Emberek- nyomtam le a lehető legtöbb hangot a zongorán mire mindenki rámnézett. - Két dolog. Egy: Miért üvölt mindenki? Kettő: Adam és Ed mondani akar valamit.
- Köszönjük- sóhajtottak fel a producerek.
- Szóval holnapra Buenos Airesbe kell érnünk- jelentette be Edward mire mindenki megfagyott. Buenos Airesbe. Pont abba a városba amit négy éve próbálok kiverni a fejemből.
- Holnap? Már holnap? - kérdezte Ginni, aki először oldódott fel a sokk alól.
- Sajnáljuk, de mi is csak tegnap este tudtuk meg a dolgot. - mondta bocsánatkérően Adam.
- Jól vagy? - valaki hirtelen átölelt hátulról.
- Persze. Minden oké- bólintottam és nyomtam egy puszit Colin arcára. - Ma este a legkésőbbi géppel indulunk, és két hétre megyünk - tájékoztatott minket Eddy.
- És a forgatások? - húztam fel a szemöldököm.
- Egészen addig leállnak amíg nem jövünk vissza. Mivel Robert sajnos nem tud jönni, családi okok miatt felszabadult egy hely. Valaki nem akar hozni valakit? - kérdezte Adam. Lana keze azonnal lendült.
- German esetleg nem szeretnél jönni? - barátnőm felé küldtem egy meg foglak ölni ha addig élek is pillantást amire ő egy mosollyal válaszolt.
- De, miért ne- vont vállat exem. A háta mögött én Parrillának mutogattam el ahogy megfolytom a drága királynőt.
- Rendben- tapsolt kettőt Ed. - Mindenki menjen és pakoljon össze.- mondta majd Adammel leléptek.
- Lana gyere egy percre - ahogy Colin elengedett megragadtam barátnőm karját és a szobámba rángattam. - Neked elment az eszed?- kiabáltam.
- Mit tettem? - játszotta az ártatlant.
- Miért pont Germant? - néztem rá. - Hallottam amit tegnap este beszélgettetek és elmondom hogy ha ez valami rossz próbálkozás arra hogy újra összehozz minket akkor felejtős mert én Colinnal vagyok.
- Hé,hé nyugalom. Csak gondoltam szeretné újralátni Argentinát.
- Azt az apróságot elfelejtetted hogy nemrég érkezett egyenes Buenos Airesből - fogtam a fejem. - Rendben. Oké, megnyugodtam.- sóhajtottam percek után.
- Örülök neki - bólintott Lana. - Most pedig gondold át hogy mit is akarsz.
- Amit akarok az senkit nem érdekel és amit én szeretnék az lényegében lehetetlen - mondtam ki hirtelen.
- Amennyiben hallottad amiről tegnap beszélgettünk Germannal akkor tudhatod hogy annyira nem is lehetetlen a dolog - tette a vállamra a kezét. - Nézd, én semmi rosszat nem akarok, csak szeretném ha a barátnőm végre boldog lenne valakivel.
- És ha ez a valaki nem German? Arra nem gondol senki hogy mással is lehetek boldog?
- Őszintén remélem hogy Colin a tökéletes mert ha ő is padlóra küld Bex meg én nyilvános kivégzést tartunk majd- Lana őszintén és határozottan beszélt. - Mindketten tudjuk hogy még egy akkora ütést amekkorát Germantól kaptál már nem bírnál ki - hálás voltam, barátnőm mindig az a fajta volt aki a szemembe mondja az igazságot és szinte mindig igaza van, ahogy most is. - Viszont ne várj arra hogy a happy end csak úgy az öledbe hulljon Angie. Küzdened kell azért amit szeretsz - nem válaszoltam, ezért Lana menni készült.- Gondold át a dolgot. Este találkozunk. - búcsúzóul gyorsan megölelt majd kiment a szobából. Elkísértem az ajtóig ahol csak egy pillantást váltottunk és Lana elment. A nappaliban még mindig óriási volt a zűrzavar. Bex és Ginni Josh-sal és Seannal üvöltöztek, a többiek a focimeccset bámulták a tévében, German valakivel telefonon beszélt elég idegesen míg Maya és Oliver nutelláskenyereket dobáltak a padlóra.
- Én ezt nem bírom- roskadtam le a kanapéra mire Sean száját egy rémült kiáltás hagyta el, de késő volt. Az ülőgarnitúra kettétört alattam én pedig dühösen nézten Joshra és Seanra akik egymásra mutogattak. - Ez melyik idióta volt?
- Ő- vágták rá egyszerre. Bex megbökte a vállam mire felé fordultam.
- Elintézhetem őket? - kérdezte szinte könyörögve.
- Három másodpercet kaptok- néztem az elkövetőkre akik abban a pillanatban az ajtót feltépve rohantak. Vöröske nem várt túl sokat, felkapott egy serpenyőt és Joshék után eredt.
- Maya, Oliver - néztem a gyerekekre akik éppen két fakanállal harcoltak. - Mit csináltatok a konyhával?
- Mami volt - mutatott a kisfiú Ginnire azonnal.
- Oliver - csattant fel a nő majd fiához sétált. - Ezt otthon megbeszéljük - emelte fel a gyereket és elhagyták a lakókocsit. A többiek lassacskán hazaindultak így csak Colin, German és én maradtunk.
- Segítsek takarítani? - kérdezte Colin miközben átölelte a derekamat. Exem némán figyelt minket.
- Megtennéd? - mosolyogtam rá mire bólintott.
- Én elintézem Mayát- köszörülte meg a torkát German.
- Köszönöm - bólintottam majd a tekintetem újra Colint kezdte fürkészni.
- Elkezdjük vagy itt fogunk állni? - nevetett fel barátom én pedig elléptem tőle.
- Persze, takarítsunk. - nyomtam a kezébe egy vizes szivacsot. - Látod ott a nutellát? Azt le kéne onnan szedni - nyomtam egy gyors csókot a szájára majd a kettétört kanapémhoz sétáltam. A helyzetet a reménytelen kategóriába soroltam ezért inkább rádobáltam pár párnát és úgy hagytam ahogy volt. Colinnal fél óra múlva végeztünk a konyha tisztára varázsolásával ami sosem volt annyira tiszta.
- Én megyek. Nem akarok zavarni - túrt a hajába kínosan.
- Nem zavarsz. - nyugtattam mire elmosolyodott.
- Ez nem változtat azon hogy mindkettőnknek be kéne pakolnia az útra.- nevetett.
- Igazad van- nem akartam azt mondani neki hogy már megtanultam öt perc alatt összepakolni az összes cuccom.
- Este beszélünk hercegnő - nyomott egy puszit az arcomra majd elment.
- Hercegnő? - kérdezte a hátam mögül German.
- Valami baj van? - csattantam fel. Semmi joga ítélkezni Colin fölött.
- Nem, semmi - rázta a fejét. - Bármilyen hihetetlen is örülök annak hogy boldog vagy.
- Ez tényleg hihetetlen - jegyeztem meg. - Maya?
- Alszik. Azt mondta hogy ne szeret repülőn aludni. - mondta exem.
- Nagyszerű. Te bepakoltál vagy ki sem szedted a cuccaidat? - kérdeztem tőle.
- Még nem pakoltam be - German figyelmen kívül hagyta a megjegyzésem.
- Nagyszerű. - biccentettem.
- Csinálok valami ebédet, rendben? - az arcára egy mosoly kúszott amikor meghallotta a gyomorkorgásomat.
- Köszönöm - mosolyogtam vissza. Amint észrevettem a dolgot elkomolyodtam.
- Nincs mit- sétált a konyhába- Hercegnő - tette hozzá halkan. A szememet forgatva mentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Gondosan összehajtogattam az összes ruhámat és egyesével helyeztem be őket a bőröndbe időhúzás és figyelem elterelésként de a gondolataim folyamatosan azon jártak amit Lana mondott. Nem várhatom a boldog befejezésemet ha azt sem tudom hogy ki vagy mi az. Lehet hogy csak bonyolítom a dolgot azzal hogy Colinnal vagyok mert ha barátnőm igazat mondott akkor a kapcsolatunk talán mégsem annyira lehetetlen Germannal mint amennyire én gondolom. Viszont az hogy exem még mindig Priscillával van elbizonytalanít. Ha igazán szeretne akkor nem a barátnőjével ékezett volna ide. Valószínűleg az a legjobb ha megpróbálok továbblépni Colinnal, hiszen lehet hogy ő életem szerelme. Gondolataimból German hangja rángatott ki.
- Angie gyere- lépett be a szobába.
- Megyek- hunytam le a szemem majd felálltam. Az asztal két főre volt terítve, egy tálban rizs, egy másikban pedig halrudacska volt.
- Hal?- húztam fel a szemöldököm miközben leültem.
- Gondoltam Maya éhes lesz ha felkel- vont vállat és helyetfoglalt velem szemben.
- Honnan tudtad hogy szereti a halat?- tudakoltam kajaszedés közben.
- Nem lenne a hűtőben ha nem szeretné- mosolyodott el. Halkan elnevettem magam ami engem is meglepett. - Jó újra látni a mosolyod- nézett a szemembe German.
- Priscilláé nem felel meg?- kérdeztem keserűen nevetve.
- Priscilla nem te vagy- a sötétbarna szempárból melegség áradt.
- Jó vagy rossz értelembe véve?- fürkésztem az arcát.
- Ő nem csapkodja az ajtót ha ideges és nem üvölti le a fejem ha odaégetek valamit- mosolygott rám German. - De sosem fogom azt érezni mellette amit veled éreztem- azonnal felpattantam az asztaltól.
- Megnézem Mayát- kerestem kifogást a távozásra miközben a szoba felé indultam.
- Még mindig szeretsz elmenekülni a kimondatlan szavak elől- amint utánam szólt megfordultam.
- Nem menekülök semmi elől- mondtam keményen.
- Tényleg? Akkor mond el a szemembe nézve hogy mit érzel- German magabiztosan figyelte a mozdulataimat.
- Ezt akarod?- kérdeztem miközben ő felállt és hozzám sétált. - Rendben - bólintottam - exem alig tíz centire állt tőlem. - Azt hittem hogy veled boldog lehetek. Úgy gondoltam hogy te vagy az akire bármikor számíthatok, az aki kiránt a bajból, azt hittem hogy életem szerelme áll előttem, de mindketten tudjuk hogy a szerelmünk mindig lehetetlen volt és nem csak azért mert Maria folyton közöttünk állt, hanem mert nem szerettük a másikat annyira hogy küzdjünk a kapcsolatunkért. Annyiszor hagytuk egymást ott, annyi volt közöttünk a kimondatlan viszlát amennyit egyik kapcsolat sem bírt volna ki. Mindketten tudhattuk volna hogy az esküvő és Maya hiba volt, de a lányom a legjobb tévedés ami valaha történt velem és ha megtehetném akkor előlről kezdeném mert az összes könnycsepp, veszekedés megérte hiszen melletted én voltam a legboldogabb nő a világon, de nem tudom visszatekerni az éveket. Mindketten tettünk rossz dolgokat, de meg tudtunk bocsájtani egymásnak és félek attól hogy soha, senkit nem fogok tudni annyira szeretni mint amennyire téged szerettelek. - képtelen voltam megállítani a szavakat és vissza sem vonhattam őket. German nem mondott semmit. Lehunytam a szemem és megráztam a fejem. - Hiba volt visszajönnöd. Jobb volt nekem nélküled. - ő még mindig nem szólalt meg. - Még mindig ugyanolyan gyáva vagy. - suttottam és a szobámba mentem. Összepakoltam Maya cuccait és kivittem a bőröndöket a nappaliba, German nem volt ott. Pár perccel Lana és Bex érkezése után jött vissza, egyszerűen levegőnek nézve engem. Amint barátnőim megérkeztek bepakoltuk a cuccokat a csomagtoartómba, beültünk az autóba és elindultunk a reptérre. Lana csillagképeket keresett az égen míg Bex Mayával beszélgetett arról hogy véleménye szerint sokkal több OQ jelenet kellene. Mellettem helyetfoglaló barátnőm mosolyogva bólogatott amikor vöröske felvetette az OutlawQueen esküvő ötletét.
-Megjöttünk- parkoltam le a reptéri autómegörzőben. - Amúgy Bex hol van a serpenyőm?
- Hupsz azt hazavittem- húzta el a száját az említett miközben kipattantunk a kocsiból. Bent már mindenki ránk várt ezért örömmel üdvözöltek minket amint beértünk. A becsekkolás után felszálltunk a gépre, majd a szokásos ülésrend-dolog jött. A négyes üléseket Adam és Edward osztotta be, többnyire jól. Én Colin mellett kaptam helyet mellettünk pedig Lana és Sean ült.
- A felszállást hamarosan megkezdjük, kérem kapcsolják be öveiket.- mondta egy nő a hangosbemondóba. A gép tizenöt perc múlva elhagyta a talajt. Némán figyeltem Vancouver fényeit és azon tűnődtem hogy milyen lesz visszamenni Buenos Airesbe, visszatérni abba a városba amit egykor az otthonomnak mondtam, de most egy másik családdal látom majd viszont a helyet. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt.
- Buenos Aires hamarosan találkozunk.

87.rész

Reggel Maya trappolt be fél 9 körül, apjával a nyomában. Én már a kávémat iszogattam amikor kinyílt az ajtó.
- Szia mami - ugrott fel a velem szemben lévő székre Maya.
- Szia kicsim- mosolyogtam rá. - Milyen volt?
- Jó, apával voltunk lent a parton- mesélte.
- Örülök hogy jól érezted magad. - mondtam miközben German helyet foglalt Maya mellett.
- Megyek Hófehérké-t nézni - pattant fel kislányom majd kivágtázott a szobából, kettesben hagyva engem Germannal. Drágám az elmúlt egy héten kb 10-szer nézte meg a mesét ami kezdett aggasztani.
- Angie- kezdett bele exem.
- Mayáról van szó? - szakítottam félbe.
- Priscilláról - vágta rá.
- Akkor nem érdekel - álltam fel azonnal.
- Vissza akar menni Buenos Airesbe - szólt utánam German. Megtorpantam és lassan visszafordultam.
- És te is itt akarod hagyni Vancouvert? - rettegtem a választól, nem akartam hogy ő is menjen.
- Nem. Én szeretnék itt maradni Mayával - mondta végül kis szünet után. Megkönnyebbülten lélegeztem fel ami neki is feltűnt. - Örülsz neki? - az arcán egy apró mosoly játszott.
- Kérsz reggelit? - tereltem a témát a konyhába sétálva.
- Nem. Már ettem - lépett mögé. Hátrafordultam hogy egyenes a szemébe tudjak nézni. Az arca hihetetlenül közel vlt az enyémhez.
- Maya is? - kérdeztem, miközben az agyamban több mint száz kérdés zakatolt.
- Igen- bólintott és egy gyors mozdulattal kisöpört egy tincset az arcomból.
- Mami - szólalt meg mögöttünk kislányom.
- Igen drágám - mosolyodtam el miközben German távolabb lépett tőlem.
- Idehívod Lanát és Ginnit? - kérdezte bociszemekkel.
- Miért kicsim? - furcsálltam a dolgot.
- Mert szeretném hogy előadják a Hófehérkét. - mosolyodott el Maya.
- Drágám nem kérheted meg őket hogy játszák el neked az egészet - emeltem fel.
- Rendben - bólintott lemondóan . - Akkor majd eljátszák nekem és Olivernek.
- Maya - sétált hozzánk German. - Ez nem így működik.
- De én azt szeretném hogy előadják - duzzogott kislányom mire nyomtam egy puszit a homlokára.
- Mit szólnál ahhoz ha megkérdeznénk tőlük hogy szeretnék-e eljátszani neked? - tettem vissza a földre.
- Menjünk - rohant a cipőjéhez Maya én pedig nevetve kaptam fel a táskám.
- Te jössz? - fordultam Germanhoz aki megrázta a fejét. - Akkor majd jövünk.
- Szia papi- mosolygott apjára kislányom.
- Jó szórakozást kicsim - adott egy puszit exem Maya homlokára. Miután megtaláltuk Ginnit és Lanát drágám elhúzta a világ legcukibb mosolyát.
- Kérdezhetek valamit? - fogta meg a kezünk Maya mire barátnőim rámnéztek.
- Persze - bólintott Lana.
- Előadjátok a Hófehérkét? - nézett rájuk kicsikém.
- Idehívod Olivert és Josh-t? - mosolygott rá Ginni. Kislányom berohant Ginniék lakókocsijába, pár másodperc múlva a két másik családtaggal a nyomában lépett ki onnan.
- Mi történt drágám? - túrt bele álmosan a hajába a nagyobbik szőke herceg.
- Semmi szerelmem. Gondoltam hogy szólok mert mindjárt előadásunk lesz - mosolygott a gyerekekre Ginni. Lana addigra eltűnt majd öt percen belül újra megjelent.
- Sehol nincs forgatás szóval válasszatok helyszínt - jelentette be mire Maya és Oliver teljes összhangban közölték hogy nekik a kastály kell. Néhány éve Adam és Edward úgy döntött hogy felépíttet egy komplett palotát hogy ne kelljen annyit green scene-ezni.
- Akkor menjünk - emeltem fel kislányomat és bementünk a kastélyhoz.
- Az előadás pár perc múlva kezdődik - hallottuk Lana hangját a hangosbemondóba. Maya és Oliver izgatottan várták a kezdést az én fantáziám azonban teljesen máshol járt. Először azon gondolkodtam hogy mit fognak Ginniék művelni majd az agyam German felé kezdett kalandozni egészen addig amíg el nem sötétült a terem és meg nem jelent Lana és Ginni alakja a kastély erkélyén.
- Hófehérke, Hófehérke - énekelte a Hamupipőke zenéjét a Charming - család női tagja.
- Ez a Hamupipőkében van - fogta a fejét a királynő.
- Ja, hupsz - motyogta Ginni.
- Hé a hupsz az én szövegem - csüccsent le mellém Bex.
- A közönség csendben van - kiabált ki a díszletből Lana.
- Hát te? - néztem rá vöröskére. 
- Láttam hogy bejöttetek ide - vont vállat a félhomályban.
- Kezdjétek már - kiabálta türelmetlenül Oliver és Maya.
- Jó, jó - vágott vissza Lana.
- Nagy műsor lesz - motyogtam vörös barátnőmnek.
- Az biztos- vágta rá Bex. Abban a pillanatban felkapcsolódtak a lámpák a kastélyban és elkezdődött a show. Lana, Ginni és Josh megírták maguknak a saját tündérmesét mi pedig Bex-szel majdnem leestünk a székről a röhögéstől. Miután a Királynő egy pohár almalé formájában megmérgezte Hófehérkét úgy gondoltam hogy ennél nem lesz rosszbb.
- És így kell kinyírni valakit - vigyorgott elégedetten Lana mire nővére azonnal belekiabált a darabba.
- Amatőr. Én sokkal jobb vagyok - én ekkorra szó szerint könnyeztem a nevetéstől.
- Szájat befogni sis - üvöltött vissza barátnőm. Abban a pillanatban megjelent mögötte a Szőke Herceg egy seprűn.
- Ez a fehér ló? - szakadt a röhögéstől Bex.
- Jöttem megmenteni Hófehérkét - jelentette be Josh.
- Késő, már meghalt - rántott vállat Lana.
- Akkor megyek is. Meccs van a tévében. - fordult vissza a bátor herceg.
- Josh Dallas azonnal gyere és ébressz fel. - kiabált rá felesége.
- Elég morcos valaki - forgatta a szemét a férj. Miután vége lett a csodálatos darabnak Maya és Oliver második felvonást követelt amit én és vörös barátnőm nem vártunk meg.
- Hozzátok vissza Mayát ha befejeztétek - kiabáltam a színészekre Ginni pedig egy hüvelykujj feltartással jelezte, hogy nem marad itt kislányom. Amint kiléptünk a napfényre az első dolog amit észrevettünk az Sean és Colin volt és valamiről beszélgettek. Amint közelebb mentünk elhallgattak.
- Újabb zöld cucc áldozatai leszünk? - húzta fel a szemöldökét barátnőm.
- Nem. Ez most más - mondta komolyan Sean. - Angie German keresett.
- Ez furcsa - ráncoltam a homlokomat. - Megyek megkeresem. - búcsúztam majd a lakókocsimba indultam. Exem éppen telefonozott.
- Hello- köszöntem és közelebb mentem. Ekkor láttam meg a mobilról lelógó apró OUAT-os kulcstartót.
- Angie- fordult meg a háta mögé rakva a telót.
- Az az én mobilom? - döbbentem meg majd kikaptam a kezéből. - Mégis mit csinálsz az én telefonommal?
- Én semmit csak valaki hívott és - kezdte de félbeszakítottam.
- Nem vagy a titkárnőm hogy hozzányúlj a cuccaimhoz - dühöngtem.
- Randira mész Colinnal? - kérdezte. Hát persze hogy az üzeneteimet nézegette.
- Ez teljes mértékben magánügy - vágtam rá mérgesen. - És miért baj ha igen? Tudtommal te elveszel valakit.
- Az más - csattant fel.
- Igen, más. Sokkal rosszabb - válaszoltam de mielőtt megint veszekedni kezdtünk volna csend állt be közénk. - Na jó. - túrtam a hajamba. - Főzök valami kaját ebédre.
- Rendben - bólintott German majd a konyhába sétáltam és nekiálltam a spagettinek. Volt férjem időközben elment valahová, kislányom pedig hazaérkezett.
- Mami - mosolygott miközben az asztalra tettem a tésztát.
- Na jó volt a műsor? - kérdeztem és leültem vele szembe.
- Nagyon tetszett - válaszolt.
- Örülök kicsim. - mosolyogtam rá. - Ma este apával leszel itthon, rendben?
- Persze - nézett körül - Most hol van?
- Nem tudom. - válaszoltam. German végszóra lépett be.
- Papi - ragyogott fel Maya arca.
- Szia hercegnőm - nyomott egy puszit kicsikém homlokára az apja. - Nézd mit hoztam neked - húzott elő a háta mögül egy szivecske alakú, arany nyakláncot amibe egy M betű volt gravírozva.
- Nem gondolod hogy ez kicsit túlzás? - töröltem meg a számat egy szalvétával.
- A maminak is ilyen van - mutatott German a nyakamra. Azonnal odakaptam a kezem és visszafolytottam egy mosolyt amikor megérintettem az apró medált.
- De jó - mosolygott rám Maya miközben az apja felcsatolta a láncot a nyakába.
- Örülök hogy tetszik- ölelte meg lányunkat German.
- Imádlak papi - válaszolt.
- Én is téged drágám - engedte el exem Mayát.
- Mami nekem is olyan a nyakláncom mint neked - nyújtotta felém a kezét kislányom.
- Igen - válaszoltam mosolyogva. A nap hátralévő részében ruhát kerestem a randira de nem haladtam túl jól ezért segítséget kellett hívnom Lana Parrilla személyében.
- Baj van?- rontott be az ajtón.
- Nem, csak- mutattam a szekrényemre - Nem tudom hogy mit vegyek fel estére.
- Miért mi lesz este?- értetlenkedett.
- Colinnal randizni megyek- jelentettem be. A szobára csend telepedett majd barátnőm sikítozni kezdett.
- Ez nagysuerű- ugrándozott örömében.
- Nagyon jó meg minden de Colin nemsokára itt lesz és még mindig nincs mit felvennem- türelmetlenkedtem.
- Rendben - sóhajtott fel Lana majd kb 10 ruhát felpróbáltatott velem. Végül egy piros ruhára esett a választásunk.

- Na milyen?- léptem ki potenciális próbafülkémből majd megfordultam Lana előtt.

- Gyönyörű- ámuldozott barátnőm. - Holnapra mindegyik lap rólad fog beszélni. 

- Ennek örülnöm kéne?- húztam fel a szemöldököm miközben piros rúzst kentem a számra. 

- Igen- bólintott Lana majd megigazította a hajam. - Kész is vagy. - a tükör elé lépve megdöbbentem. A hajam kiegyenesítve hullott a vállamra, barátnőm a sminkkel a szememet hangsúlyozta , de a rúzs adott neki valami kis pluszt.

- Indulhatsz is - ölelt meg az előkészítőm. - Csodaszép vagy.

- Imádlak - mondtam neki. Amint kiléptem a nappaliba megláttam Germant és Mayát ahogy éppen Barbieznak. Exem másodpercekig bámult majd óvatosan elmosolyodott.

- Hihetetlenül szép vagy Angie - mosolygott rám.

- Köszönöm - válaszoltam amikor csengettek. Én az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Colin állt ott egy csokor rózsával, zakóban.

- Wow - csak ennyit mondott amikor meglátott.

- Köszönöm - nevettem fel. A férfi átadta a virágot amit én gyorsan egy vázába raktam majd Germanékhoz fordultam. 

- Hívjatok ha bármi baj van és azonnal jövök - címeztem exemnek aki bólintva jelezte hogy megértette. 

- Én itt maradok még egy kicsit - jelentette ki Lana. 

- Érezd magad otthon - mutattam körbe.

- Mehetünk? - nézett rám Colin egy cuki mosollyal. 

- Persze - mosolyogtam vissza. - Legyetek jók - mondtam majd kiléptünk az ajtón. Colin kinyitotta előttem a kocsi ajtaját és becsukta mögöttem amint bepattantam a fekete BMW- be. Az út körülbel tíz percig tartott amit végig beszélgettük, amint odaértünk nekem elállt a szavam. A tó körül csak apró lámpák világítottak, a parton egy asztal, megterítve, pár méterre tőle pedig egy kisebb színpad.

- Ez varázslatos - suttogtam meglepve. 

- Örülök hogy tetszik - fogta meg a kezem Colin majd az asztalhoz vezetett. 

- Hogy csináltad ezt meg egy nap alatt? - kérdeztem miközben leültem az egyik székre. 

- Mint mondtam reméltem hogy igent mondasz - húzta mosolyra a száját.

- És ki fog fellépni? - néztem a színpad felé.

- Bocsika hogy késtünk de valaki túl sok időt tölt a tükre előtt - jelent meg Sean és Bex. 

- Hogy szervezted be őket? - nevettem fel elnézve az érdekes párost. 

- Mindketten jöttek nekem valamivel. - vont vállat Colin. 

- Na kezdjük is - vett elő egy gitárt Sean. A vacsora tökéletes volt kivéve az a pillanat amikor vöröske és Robin Hood egy dal közepén vitatkozni kezdett. Szerencsére hamar befejezték a veszekedést és folytatták a műsort mielőtt közbe kellett volna valakinek avatkoznia. Colin meg én rengeteget beszélgettünk komoly és komolytalan dolgokról. Nem akartam hogy végetérjen az este. Teljesen összehangban voltunk, de lassacskán elérkezett az utolsó dal is. Éreztem Colin tekintetét magamon akikor Bex énekelni kezdett. 

All those days watching from the windows

All those years outside looking in

All that time never even knowing

Just how blind I've been

Now I'm here blinking in the starlight

Now I'm here suddenly I see

Standing here it's all so clear

I'm where I'm meant to be

And at last I see the light

And it's like the fog has lifted

And at last I see the light

And it's like the sky is new

And it's warm and real and bright

And the world has somehow shifted

All at once everything looks different

Now that I see you

All those days chasing down a daydream

All those years living in a blur

All that time never truly seeing

Things, the way they were

Now she's here shining in the starlight

Now she's here suddenly I know

If she's here it's crystal clear

I'm where I'm meant to go

And at last I see the light

And it's like the fog has lifted

And at last I see the light

And it's like the sky is new

And it's warm and real and bright

And the world has somehow shifted

All at once everything is different

Now that I see you

Now that I see you

Colin lassan a kezemért nyúlt. Amikor véget ért a dal sokáig bámultunk egymás szemébe de Maguire természetesen félbeszakított minket.

- Lesz csók vagy mehetünk? - kérdezte mire Bex egy határozott mozdulattal tarkón csapta.

- Ne szólj már bele te nagyeszű- dühöngött vörös barátnőm.- Hagyjuk őket kettesben. - tolta lefelé a színpadról Bex Seant. Miután végre elmentek Colinnal egymás felé fordultunk.

- Hazadoblak - állt fel lassan.

- Köszönöm - szóltam utána.

- Mit? - értetlenkedett Colin.

- Ezt az egészet - válaszoltam felálltva. 

- Örülök hogy tetszett- mosolyodott el. Közelebb léptem hozzá és megpusziltam az arcát. A lakókocsim előtt pár percig némán álltunk, de én törtem meg a csendet. 

- Azt hiszem hogy eljött a búcsú ideje - kezdtem bele.

- Igen.- túrt a hajába Colin. - Még egy dolog.

- Mondd - fordultam vissza hozzá. Colin egy pillanatig habozott majd közelebb húzott magához és óvatosan megcsókolt. Hosszú volt, és szenvedélyes. Imádram. Amint abbahagytuk a csókolózást elmosolyodtam.

- Jó éjt - az ajkaimat röviden az övéire tapasztottam.

- Neked is- mosolygott rám. Néztem ahogy Colin autója elhajt majd bementem a lakásba. Lana még mindig bent ült, nem vették észre Germannal hogy megérkeztem.

- Értem Lana, de megváltozott. Én nem ilyennek ismertem. - mondta exem.

- Te is változhattál nem csak ő- válaszolt barátnőm.

- Annyira más lett. Nem önmaga - a falnak lapulva hallgattam a beszélgetést.- Régen kedves volt és vidám, de mostanra olyan távolságtartó és hideg lett. Nem tudom hogy mit rontottam el.

- Nem tudod? - kérdezte barátnőm.- Elég egyértelmű hogy fáj neki az hogy Priscillával vagy.

- Ő meg Colinnal van. - vágott vissza German.- Nem tudom hogy most mi van közöttünk. De ami a legrosszabb hogy ha közötte és Priscilla között kéne választanom, rávágnám hogy Angie.- pár perc csend.

- Akkor menj oda hozzá és mondd el neki jogy mit érzel - tanácsolta Lana.

- És ha ő nem szeret?

- Hidd el hogy szeret. Csak rá kell nézni és üvölt a tekintetéből hogy még mindig veled akar lenni.

86.rész

Colinnal sokáig vártunk Jenre, de a hősnő végül megérkezett Emilie de Ravin-nal.
- Hoztam erősítést- vigyorgott Colinra Jen.
- És most? - vigyorgott vissza a kalóz.
- Nem tudom, majd kitalálom. - legyintett barátnőm. - Ötletek?
- Esetleg szólhatnál neki hogy nézzen a telefonjára mert alig egy óra múlva sajtótájékoztatóra kell mennünk - javasolta Emilie. Ő a csapat legértelmesebb tagja.
- Mennyi időnk van? - kérdeztem.
- Ötven perc - vette elő a telóját Emilie.
- Akkor siessünk mert páros lábbal fognak minket kitenni - engedett el Colin gyorsan. Én a lányokhoz rohantam majd barátnőm mobiljára néztem. Röpke három óránk volt a sajtótájékozatóig.
- Colin, Colin, Colin - csóváltam a fejem röhögve. - Hogy téged milyen gyorsan át lehet verni.
- Ne már - nevetett fel ő is.
- Ez van, drágám - mondam végszóként majd leléptünk. Először Lanát találtuk meg aki közelharcot vívott Sean-nal. Barátnőmet sosemmkellett félteni, bárhonnan kiszabadult, és úgy tűnt ezalól Robin Hood sem kivétel.
- Add fel- tanácsoltam a férfinek. - Ellene esélyed sincs.
- Ez így igaz - bólintott Lana majd telibelőtte Sean arcát.
- Oké, oké - tette fel a kezét Sean.- Megadom magam.
- Én is így gondoltam - biccentett barátnőm elégedetten. - Most pedig keressük meg Ginnit - fordult el. Maguire időközben megragadott egy zöld izével teletötlőtt vízipisztolyt.
- Milady- szólt Lana után aki -szerencsétlenségére- visszafordult.
- Mit - kezdte. Nem fejezte be, mert Sean egy adag cuccot lőtt az arcába. - Na nekem most lett elegem - törölte le magáról a folyadékot barátnőm.
- Hé - leptem közbe mielőtt Lana nekimehetett volna férfinak. - Senkit ne öljünk meg a sajtótájékoztató előtt - címeztem barátnőmnek a szavaimat.
- Hupsz? - kérdezte a hátunk mögül egy hang.
- Egy színésszel kevesebb? - kérdezte olyan "mindig ez van" hangsúllyal Jen. Bex és Edit összenéztek majd elvigyorodtak.
- Nem. Csak bezártuk valahova, de semmi baja nincs - pacsiztak le gyorsan.
- Colin azt mondta hogy éppen egyességet köttök Roberttel - értetlenkedtem.
- Ez így igaz. Arról szólt hogy nem öljük meg csak elzárjuk pár órácskára - dicsekedett Edit.
- Mondom én hogy MiniZelena - forgatta a szemét Lana.
- Ennyi erővel kereshetnénk egy MiniReginát is - vágtam vissza.
- Megkérdezhetem hogy miért vagytok zöldek? - lépett hozzánk Edward.
- Zelenásat játszottunk - improvizált Bex.
- Akkor most hagyjátok szépen abba és induljatok öltözni - parancsolt ránk majd elment.
- Úgy gondolom - kezdte Emilie - Hogy tényleg el kéne menni öltözni és ki kéne engedni Rob-ot.
- Az elsővel egyetértek. - bólintott vöröske.
- De olyan nehéz volt bezárni oda és máris ki kéne engednünk? - húzta el a száját Edit.
- Jézusom- nyögött fel fáradtan Jennifer. - Induljatok már - kiabált a megszeppent párosra pár másodperc múlva. Ők azonnal elindultak mi pedig röhögve néztük ahogy távolodnak.
- Amúgy - kedztem. - Hol van Sean?
- Elsprintel. - vont vállat Jen. - Azt mondta hogy megérdemli hogy éljen még pár percig.
- Jó érzés látni amikor félnek tőled - húzta mosolyra a száját Lana.
- És itt is van az Evil Queen - tapsolt Emilie gúnyosan.
- Személyes - hajolt meg Lana színpadiasan. - Amúgy tényleg menni kéne öltözni.
- Akkor induljunk is - mondtam pár másodperc után. Gyorsan elbúcsúztunk és Lanával néztük ahogy Jen és Emilie elsétál majd mi is elindultunk.
- Beszélhetünk? -kérdezte barátnőm hirtelen.
- Persze- bólintottam rá.
- Tudod - sóhajtott - Óriási bajban vagyok.
- Mi történt? - rémültem meg.
- Én tényleg, őszintén szeretem Fred-et, de Sean és én mostanában annyit forgatunk együtt.
- Te beleszerettél? - döbbenten kaptam a szám elé a kezem.
- Nem akartam, csak úgy jött - mondta halkan.
- Ez nem baj. Az viszont annál nagyobb probléma hogy neki felesége van neked pedig férjed. - húztam el a számat.
- Tegnap este beszélgettünk és - rövid szünetet tartott - Megcsókolt.
- OutlawQueen is real - ütöttem a levegőbe.

- Csendeseben- kapta el a karom Lana.

- És most mi lesz?- kérdeztem néhány másodperc csend után.

- Nem tudom- sóhajtott barátnőm miközben megálltunk a lakókocsija előtt.

- Bárhogy döntesz én melletted állok- mosolyogtam rá majd megöleltük egymást. Miután elköszöntem barátnőmtől hazafelé vettem az irányt. Otthon Maya ült és egy új Barbie-val játszott.

- Kicsim- guggoltam le mellé. - Az honnan van?

- Apa elhozott Ginniéktől és elmentünk vásárolni- mondta kislányom mosolyogva.

- Remélem nem baj- hallottam German hangját.

- Legközelebb esetleg engem is megkérdezhetnél arról hogy mit vehetsz a lányomnak. - vágtam rá .

- Lányunknak. - javított ki. Abban  pillanatban felálltam és összeszorítottam az öklöm - Bár lehet hogy nem az enyém. Ki tudja mit csináltatok Pabloval- vigyorgott rám. Visszakézből olyat lekevertem neki hogy még Maya is felnézett a csattanásra.

- Utállak- suttogtam majd a szobámba mentem és átöltöztem a sajtótájékoztatóra. Felvettem egy új ruhát és kiültem a nappaliba a telefonommal. Még így is két órám maradt ezért úgy döntöttem hogy felhívom Colint. Be sem tudtam ütni a számot amikor valaki kopogott az ajtón.

- Gyere- kiabáltam.

- Nem zavarok?- dugta be a fejét az ajtón Colin mosolyogva.

- Pont most akartalak hívni- álltam fel és egy gyors puszival köszöntöttük egymást.

- Tehát nem én vagyok az egyetlen aki halálra unja magát- mondta majd Mayához sétált. Kislányom mindig szerette Colint mert nagyon jól kijöttek, ezért most is csak nevetett amikor a férfi felemelte a földről.- Hogy vagy, hercegnő?- nyomott egy puszit kicsikém homlokára.

- Jössz Barbiezni?- kérdezte Maya Colin nyakában ülve.

- Persze. Addig a mami idehívja Lanát és Jennifert.

- Once Upon A Time-ot fogunk játszani?- csillant fel kislányom szeme. Elnevettem magam és már hívtam is az említetteket, akik hamarosan meg is érkeztek.

- Halihó- léptek be barátnőim.

- Emma, Regina- rohant hozzájuk tündérkém és megölelgette őket.

- Hogy lehetsz te ennyire imádnivaló?- puszilta meg Lana.

- Sokat vagyok Oliverrel- vigyorgott Maya.

- El kéne tiltanod őt a Charming- családtól - tanácsolta Jen.

- Már gondolkoztam rajta. - nevettem. Ekkor German lépett ki a fürdőből. Körülnézett és felhúzott szemöldökkel lépett hozzám.

- Ha valami baj van akkor- mutattam az ajtó felé - A barátnőd biztos vár.

- Indulok- vágott vissza majd kisétált.

- Mi történt közöttetek?- kérdezte Jen, Lana és Colin egyszerre.

- Ez egy hosszú történet- sóhajtottam. Másfél óra múlva összepakoltuk a babákat, gyorsan átöltöztettem Mayát és bepattantunk az autómba. Előbányásztam a telefonom és felhívtam az exemet.

- Remélem ráérsz mert elviszem Priscillához Mayát, felteszem ott vagy nála- mondtam monoton hangon.

- Rendben, hozd át- válaszolt majd megadta a címet. A hotel körülbelül tíz percre volt az ABC telephelyétől és viszonylag kevés kocsi volt az úton ezért gyorsan odaértünk. German már kint állt és várt ránk. Leparkoltam, kipattantam az autóból, gyorsan összeszedtem kislányom cuccait majd ex férjemhez léptem.

- Vigyázz rá, rendben?- emeltem fel Mayát.

- Még mindig az apja vagyok Angie- nevetett fel miközben átvette a dolgokat és a gyereket.- Jó szórakozást.

- Köszönöm- mosolyodtam el. Puszit nyomtam kislányom arcára majd a jármű felé fordultam amikor German utánam szólt.

- Egyébként jól nézel ki- füttyentett mire elpirulva szálltam vissza az autómba. A helyszínre érkezve már szinte mindenki ott volt rajtunk kívül. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket és kezdhettük is.
- Lana mint láthattuk a nyolcadik évadban a Királynő visszatért. - mondta a nő.- Robin Hood esetleg vissza tudja majd változtatni Reginát?
- Nem sok mindent mondhatok- mosolygott a kamerába Lana.- De annyi biztos hogy Robin mindent meg fog tenni azért hogy visszakapja a szerelmét- barátnőm egy másodpercre Seanra nézett majd elfordult.
- Emma és Hook között kezd elromlani a viszony, mivel Killian csak Emilievel foglalkozik. A megmaradt CaptainSwan shipperek még remélik hogy ez helyre jön de nagyon úgy tűnik hogy nem. Van még jövője Emma és Hook kapcsolatának? - nézett most Colinra a riporternő.

- Hook már az előző évadokban is érdeklődött Emilie iránt és ez most egyre erősebb kezd lenni. Killian és Emma kapcsolata kezd zátonyra futni, de sok meglepetést tartogat a jövő. - mondta diplomatikusan a kérdezett. 

- Jennifer hozzáfűznivaló? - mosolygott barátnőmre. Végigfuttattam a tekintetem a nőn és megakadt a szemem a kis névtáblán. Evie. Nagyszerű, már a nevét is tudom.

- Igen, - kezdte a szőkeség. - Emma és Hook kapcsolata gyökeresen meg fog változni a 9.évadban. Természetesen lesznek jó pillanataik is de fokozatosan eltávolodnak majd egymástól. 

- Mennyire tudtok azonosulni a karakterrel ? - címezte a kérdést mindenkinek.

- Igazából - fogott bele Bex. - Azt hiszem hogy mindenki tökéletesen eggyé tud válni a szereppel. Sokszor forgatáson kívül is a szereplők bőrébe bújunk - lopva Lanára pillantott aki nevetve bólogatott. 

- És tudjátok már hogy mi lesz a kilencedik évad után? - kérdezte Evie Adaméktől.

- Nem - rázta a fejét Edward. - Nem biztos hogy lesz tizedik évad de reménykedünk benne.

- Emellett - vette át a szót Adam - szóba jött már egy OUAT mozifilm is és ha jól alakulnak majd a dolgok akkor meg is fog valósulni. - lesokkolódtunk. Ez óriási meglepetés volt számunkra hiszen úgy készültünk hogy a kilencedik után befejeztük, és ennyi volt. De nem, úgy tűnik együtt folytatjuk.

- Ez nagyszerű hír - mosolygott ránk a riporternő. - Viszont Colin és Angie - fordult hozzánk hirtelen. - A napokban felröppent egy pletyka arról hogy ti együtt vagytok. Ebből mi igaz? 

- Colin és én barátok vagyunk, semmi több. Nem tudom hogy ki, mit látott de nincs köztünk barátságnál több- válaszoltam.

- Igen. Barátok vagyunk úgy mint Sean és Lana - rossz példa. Nagyon rossz példa miután csókolóztak. 

- Értem - bólintott Evie bár még mindig kételkedve nézett ránk. A sajtótájékoztató második felében jöttek azok a kérdések amiket mindig megkérdeznek ezért nem is figyeltem oda. Miután befejeztük csináltunk pár képet majd mindenki hazaindult. German dobott nekem egy sms-t arról hogy Maya ottaludhat-e. A válaszom igen volt, örültem annak hogy kicsit egyedül lehetek. Hazadobtam Jent és Lanát de Colin egészen az én lakókocsimig jött. Kipattantam az autóból és ránéztem.

- Unatkoznál otthon, azért jöttél velem? - mosolyodtam el.

- Nem. Mármint unatkoznék de kérdezni akarok valamit. - válaszolt idegesen.

- Kérdezz bármit - néztem rá halkan felnevetve.

- Szóval - túrt bele a hajába - Eljönnél velem vacsorázni holnap?

- Persze - vágtam rá mosolyogva. 

- Aggódtam hogy nemet mondasz - vallotta be nevetve.

- Neked nem lehet nemet mondani- nevettem én is. 

- Tudom. - kacsintott. - Ellenálhatatlan vagyok.

- Szia Colin -csuktam be az orra előtt az ajtót mielőtt elkezdte volna a tökéletességéről szóló ábrándozást. 

85.rész

Reggel a telefonom kijelzőjére pillantva elhúztam a számat. Sajtotájékoztató lesz a kilencedik évadról az ABC Studiónál. A kezem Maya után kutatott de ő nem feküdt mellettem ezért kikeltem az ágyból és a nappaliba mentem. Kislányom a kanapén fetrengett miközben a Hófehérkét nézte.
- Itt van Lana - mutogtatott a TV képernyőjére.
- Hol? - rohant be az említett a konyhából mire nekem leesett az állam.
- Te mit csinálsz itt? - néztem rá.
- Palacsintát - vigyorodott el majd Maya felé fordult.
- Add Istenem hogy ne legyen itt a Kisvörös - motyogtam magamban. Míg én imádkoztam barátnőm fintorogva nézte amit a gonosz királynő művel a mesébe.
- Amatőr. Én sokkal jobban csinálom- legyintett majd megerősítést várva nézett Mayára.
- Az biztos. Ez nem is félelmetes - kislányom egy laza szív-kitépős jelenetnél meg sem hökken úgyhogy mi lenne ijesztő egy almában?
- Én is ezt mondom - vágta rá a nő majd visszaugrált sütögetni.
- Maya, drágám hozz vizet én szerzek poroltót mert ha Lanán múlik öt percen belül égni fog a konyha - nyomtam egy puszit kislányom homlokára majd barátnőm után mentem.
- Vöröske? - kérdeztem miközben leültem egy újsággal a kezemben.
- Az unokahúgával. Szimpi a csajszi - mesélte Lana lelkendezve.
- Hogy hívják ? - mosolyodtam el.
- Edit - válaszolt egyszerűen barátnőm majd újra beleméllyed a palacsinta receptbe.
- MiniBex? - a fejemben megjelent Rebecca Mader oldalán a kisebb kiadásával.
- Nem - nevetett fel Lana. - Én a MiniZelena szót használnám. Alig ért ide már beoltotta Sean-t és Josh-t is.
- Te mikor jöttél? - váltottam témát hirtelen.
- Fél órája - vont vállat.
- Germant nem láttad? - kérdeztem halkan. Lana felém fordult és felhúzta a szemöldökét.
- Valami történt közöttetek - nézett végig rajtam sokattudóan.
- Nem, nem csak - az agyam lázasan kutatott valami kiút után ebből a helyzetből - Csak érdekelt, mert ma sajtótájékoztató és gondoltam vigyázhatna rá.
- Drágám - sóhajtott fel barátnőm - Színésznő vagy, de nem elég jó ahhoz hogy beadd nekem ezt.- pár másodpercig farkasszemet néztünk, majd megadtam magam.
- Csókolóztunk - nyögtem ki végül.
- Újra együtt vagytok? Hála az Istennek már kezdtük tervezgetni Bex-szel Priscilla kivégzését - fantáziált egy mosollyal.
- Nem vagyunk együtt. Csak búcsúcsók volt - tisztáztam a dolgot.
- Akkor nem mondtam semmit a kivégzésről - legyintett a Gonosz Királynő. Komolyan, melyik épeszű ember tervezgeti valaki halálát? Mindenki rávágná hogy senki, de én itt megjegyzem hogy Lana Parrilla és a drága nővérkéje éppen emberölésen gondolkoznak.
- Szóval mi volt? - tért a lényegre Lana hirtelen.
- Beszélgettünk azután el akartam menni aludni de ő visszahúzott és megcsókolt - meséltem.
- És te mit éreztél? - kérdezte barátnőm hosszas hallgatás után.
- Azt hogy rohadtul nem akarom elveszíteni - sóhajtottam.
- Szereted - jelentette ki Lana mire bólintottam.
- Hol is tartotok a kivégzős tervben? - kérdeztem hirtelen egy mosollyal.
- Örülök hogy csatlakozol - vigyorodott el a főgonosz. Miután Lana megcsinálta a palacsintákat és nem gyújtotta fel a lakókocsit úgy döntöttünk Lanával hogy Mayát leadjuk Ginniékhez és meglátogatjuk Bexet és az unokahúgát. Ők éppen az egyik studióban nézték Colin és Jen jelenetét amikor odamentünk hozzájuk.
- Halihó - mosolygott ránk Vöröske.
- Hello - köszönt Edit is.
- Lana Parrilla - nyújtott kezet barátnőm.
- És Angie Carrara - mosolyogtam rá én is.
- Úgy örülök hogy találkozhatok veletek - ölelt meg minket. Bexéknél az ölelgetés családi vonás. - És had kérjek elnézést a drága nénikém összes hülyeségéért.
- Miért nem találkoztunk eddig? - tettem fel a költői kérdést nevetve.
- Te is jössz a sajtótájékoztatóra? - kérdezte Lana mire Edit bólintott.
- De csak a backstage-ből foglak titeket nézni - mosolyodott el.
- Az se rossz. Végignézheted az egészet plusz nem kérdezgetnek a magánéletedről ami hatalmas szerencse - legyintettem mellékesen.
- Angie - kiabálta Jen és felénk futott mire, odafordultam hozzá. - Nem tudom ki lehetett de itthagyott neked egy csokor vörösrózsát - nyomta a kezembe a virágokat.
- Az öltözőnkbe? - Jennel, Lanával, Bexszel, Ginnivel és Emilyvel közös öltözőnk van ahova rajtunk kívül nem sok ember szokott bemenni.
- Igen - bólintott szőke barátnőm.
- Honnan tudod hogy nekem jött? - kérdeztem.
- Van benne egy levél amire elég egyértelműen rá van írva hogy Angie - magyarázta. A papírkáért nyúltam és kibontottam.

Beszélnünk kell. Gyere a próbaterembe 11:30-ra.

- A szőke herceg? -vigyorgott Bex.
- Valaki hívott? - kérdezte a hátam mögül Josh.
- Nézd ki van itt - vigyorodott el Edit mire a férfi rémülten nézett a lányra és úgy tett mintha a felesége hívná.
- Had gratuláljak - nyújtotta a kezét Lana, a lány pedig azonnal megrázta azt. A tekintetem az órámra tévedt. 11:15.
- Nekem mennem kell - mondtam majd felkaptam a táskám.
- Hova? - szólt utánam Lana.
- Gyakorolni a szövegemet - vágtam rá gondolkozás nélkül majd elindultam. A próbaterem általában üresen áll ezért bátran nyitottam be, tudván hogy nem lesz bent senki. Percekig néztem a kissé poros helységet majd hirtelen felindulásból bedugtam a magnót és a telefonomra csatlakoztattam. Beindítottam az Abrazame y Veras-t és énekelni kezdtem. Önmagamat láttam a tükrökben. Azt a régi Angie-t aki nem adta fel soha és bár tudtam hogy ez a részem már eltűnt újra elő akartam hozni. Nem vettem észre amikor nyílt az ajtó és German lépett be rajta. Csak akkor néztem rá amikor az első refrén után énekelni kezdett. Abba akartam hagyni, kikapcsolni a zenét de képtelen voltam rá. Túl erősen húzott hozzá egy láthatatlan erő. Akaratlanul közelebb sétáltam hozzá, ő pedig megfogta a kezem. Lehunytam a szemeimet és hagytam hogy átöleljen. Milliónyi apró pillangó repdesett a gyomromban.
- Quédate junto a mi
Paso a paso en el camino
Voy hacerte feliz
Y que el miedo este prohíbo
Abrázame y veras
Que eres lo que necesito
Y no encuentro la manera de decir
Que le das luz a mi vida
Que tu eres mi energia - a hangját elnyomta a szívverésem, minden egyes hangjeggyel közelebb éreztem őt magamhoz. Fel sem tűnt amikor lassan felemelt és megpörgetett. Amint elérkezett az utolsó két sor kinyitottam a szemem, German pedig elmosolyodott miközben folyamatosan a tekintetemet kereste.
-Que le das luz a mi vida
Desde que te vi - a dal végét alig lehetett hallani. Exem óvatosan letett a földre majd végigsimított az arcomon. Teljesen libabőrös lettem és lesütöttem a szemem.
- Ez - kezdtem miután rendeztem a gondolataimat. - Meg sem történt - csuklott el a hangom.
- Miért? - kérdezte halkan.
- Hogy miért? - néztem rá dühösen. - Azért mert menyasszonyod van.
- Angie - nézett rám de én mérgesen kihúztam a telefonom és összepakoltam a cuccaim.
- Azt sem tudom miért jöttem ide - majdnem kiabáltam de végül visszafogtam magam. - Nem akarok veled beszélni soha, soha többé kivéve ha Mayáról van szó . - mondtam búcsúzóul majd hozzávágtam a rózsákat és kirohantam. Amint kiléptem, becsaptam magam mögött az ajtót Colinba ütköztem akinél egy adag kávé volt. A nagy lendülettől az egész ital rámömlött én pedig dühösen csaptam a combomra.
- Basszus, ez nem az én napom - mondtam majd Colinra néztem aki láthatóan jól szórakozott. - Ez ilyen vicces?
- Nem, dehogy - folytotta el a röhögését mire vállbaboxoltam.
- Most kereshetek egy másik ruhát. - dühöngtem.
- Segítsek? - vigyorgott. Hetek óta nem láttam ilyennek ami fel is tűnt.
- Veled mi történt? - kérdeztem elfelejtve az öltözékemet.
- Rájöttem hogy ha Helennel elváltunk az azt jeleni hogy van kint valaki aki életem szerelme és senkinek nem jönnek be a szomorú pasik - ecsetelte én pedig elkerekedett szemmel hallgattam.
- Erre mikor jöttél rá? - néztem rá végül.
- Forgatáson - nevetett fel. - Tim leüvöltötte a fejünket Jennel, mi meg röhögtünk rajta. - hirtelen megöleltem Colint.
- El sem hinnéd mennyire hiányzott az egoista és magát tökéletesnek képzelő Colin - mosolyogtam rá.
- Nem csak képzelem - tolt el magától.
- Oh dehogynem - nevettem fel majd a lakókocsimba mentem valami új ruháért. Miután átöltöztem úgy döntöttem hogy megkeresem barátnőimet. Nem volt sok idő, amint kisétáltam és bezártam magam mögött az ajtót sikítást hallottam.
- Sean Maguire esküszöm hogy megöllek- üvöltötte Lana. Ha valaki egyetlen normális embert mutat a csapatunkban az megérdemli a Nobel-díjat. Sean sprintelve rohant el mellettem és abban a pillanatban megláttam barátnőmet. Elkerekedett a szemem.
- Honnan szedtek ilyen trutyit? -mutattam az undorító cuccra ami teljes egészében beborította Lanát.
- A hülye Nickelodeonosok elküldték nekünk, mert már nem kellett nekik. - magyarázta és megpróbálta lerázni magáról a zöld anyagot.
- Menj be hozzám - dobtam neki a lakáskulcsot majd elindultam amikor barátnőm utánamszólt.
- Kerüld el az összes ajtót. - figyelmeztetett majd eltűnt a lakókocsiban. Seannak lőttek, ha Lana lemossa magáról azt az izét garantáltan meg fogja ölni. Hamarosan újrabb kiabálásra lettem figyelmes.
- Josh Dallas el fogok válni tőled - abban a pillanatban Ginnihez rohantam.
- Jajj drágám - nyugtatta a férj a zöld nőt - Húsvét van.
- Te idióta - törölte le az arcát Ginni - Már több hete elmúlt Húsvét.
- Nem néztem a naptárat - mentegetőzött Josh majd elfutott mielőtt felesége ott helyben lepuffantaná.
- Lana is nálam van - irányítottam Ginnit is. Amint beléptem a stúdióba hihetetlen látvány fogadott. Bex, Jen, Edit ugyanazzal a trutyival volt leöntve mint Lana és Ginni. Amint beléptem a nyakamba borult a zöld folyadék. Természetesen nem gondoltam Lana tanácsára miszerint kerüljem az ajtókat.
- A második ruhám ma - sziszegtem.
- Ez háború - üvöltött fel Bex.
- Ez az - mentem oda hozzájuk. - Kell egy terv.
- Már van - mosolyodott el Edit. - Bex azt mondta hogy van egy csomó szuper vízipisztolyotok, csak nem tudjuk hol.
- De én tudom- vigyorodtam el majd kiszedtem a hullámcsattot a hajamból és a szertár ajtajához mentem. Miután ügyesen kinyitottuk vigyorogva néztünk végig a helységen.
- Mindenki hozzon egy kicsit, egy közepeset és egy nagyon nagyot - adta ki az utasítást Jen. Amikor kiléptünk a szertárból Lanába és Ginnibe ütköztünk.
- Hova, hova sis? - vigyorgott az előbbi.
- Megfürdetjük a fiúkat - válaszolt Bex.
- Nélkülünk? - kérdezte Ginni.
- Van még bent egy csomó. - mutattam a hátam mögé. Miután ők is felfegyverkeztek Ginnire néztem.
- Maya és Oliver?
- Otthon hagytam őket, de mondtam nekik hogy ne jöjjenek ki - mondta én pedig bólintottam.
- Na mutassuk meg nekik hogy miért nem érdemes velünk szórakozni - vigyorgott Jen és miután feltöltöttük a fegyvereink tartályát elindultunk. Lanának feltett célja volt hogy szétlövi Seant, míg Ginni a férje után ment. Én a lányokkal tartottam és Colin meg Robert volt a célpont. Úgy döntöttünk hogy Bex és Edit megy Robert után, én pedig Jennel megkeresem Colint. A kalóz egy falnak támaszkodva vigyorgott ránk.
- Van valami trükk - súgtam Jennek ő pedig bólintott.
- Maradjunk itt és innen lőjjünk - javasolta halkan. Elfogadtam az ötletet és lőni kezdtük Colint. Természetesen ő egy trutyival töltött vízipisztolyt húzott elő és visszatámadott. Próbáltam kitérni a folyadék elől de azért pár csepp belement a szemembe amit későn próbáltam kipislogni. Két erős kar magához húzott, amikor felnéztem drága kampós barátom vigyorgott rám.
- Add meg magad vagy elrabolom- fenyegette Jent.
- Nem adom meg magam - vágta rá barátnőm majd erősítést hívott.
- Ne próbálkozz életem Sean valószínűleg elkapta Lanat hogy Josh Ginnit - avatott be minket.
- Ott van Bex - próbálta újra.
- Úgy érted aki most alkudozik Roberttel azért hogy megadás nélkül távozhasson az unokahúgával- villantott szőke barátnőmre egy mosolyt Colin.
- A francba - engedte le a fegyvert Jen.
- Na megadod magad? - vigyorgott a kalóz.
- Ne add fel Jen - vágtam rá. - Én megleszek.
- Szerzek segítséget - mondta másodpercek múlva. - Ne aggódj Angie visszatérek. - hagyott ott Colinnal aki még mindig nem engedett el.
- És most? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom- rántott vállat. Elfordítottam a fejem és a szemem sarkából megláttam Germant. Elgondolkoztam azon amit Colin mondott. Ha elváltunk akkor nem ő életem szerelme tehát tovább kell lépnem úgy ahogy ő teszi. Ez már nem kettőnkről szól, hanem egyedül rólam és a boldogságomról.

84.rész

Halika! Mint láthatjátok mostanában kicsit rámentem a történet OUAT-os részére is úgyhogy javaslom annak aki meg nem nézi a sorozatot (egyszer volt hol nem volt, indavideo) hogy kezdje el -baráti jótanács- mivel elég sok utalás lesz a következő részekben az Egyszer volt sorira és a stábra. Jó olvasást :)

Mielőtt Priscilla bármit mondhatott volna lépteket hallottam a hátam mögül ezért odakaptam a fejem. German állt ott zsebretett kézzel.
- Szerelmem - sóhajtott fel a nő és az ex-férjemhez tipegett a húszcentis magassarkújában. Mielőtt a szemem láttára kezdtek volna csókolózni le akartam lépni de German utánam szól.
- Angie hadd mutassam be Priscillát - mosolygott rám de én nem viszonoztam.
- Tudom, a menyasszonyodat- forgattam a szemem. - Azt hiszem már kelőképpen ismerjük egymást , most pedig hagylak titeket falni egymást - villantottam rájuk egy gúnyos mosolyt majd leléptem. Még egy ideig kóboroltam a lakókocsik között majd visszamentem a sajátomba mivel Mayáért hamarosan mennem kellett. Bent valami megváltozott. Percekbe tellett míg felfedeztem a nappali felét elfoglaló zongorát amin a Parrilla családi címer virított. Igen, Lana egy úgymond nemes spanyol csaladból származik.
- Nem drágám egy zongorával engem nem tudsz megvesztegetni - ráztam meg a fejem és Lana keresésére indultam. Nem kellett messzire mennem mivel ő az ajtó előtt álldogált egy dobozzal a kezében.
- Ajándék- vigyorgott rám majd a kezembe nyomta a pirosmasnis cuccot. Vonakodva kinyitottam és belekukkantottam. Egy tollpihés nyaklánc volt benne amibe Angie felirat volt gravíroztatva. Lana Parrilla egyik azon kevés embernek a földön akire nem lehet haragudni.
- Egy nyaklánc- bólintott egy elfolytott mosollyal.
- A tiéd- magyarázta. - Kérlek, kérlek, kérlek ne legyünk rosszban. - könyörgött. Válasz helyett egyszerűen megöleltem.
- Semmi baj- mondtam. - Már találkoztam is vele.
- A menyasszonyával? - kérdezett visssza miután elengedtük egymást. Bólintottam. - Milyen?
- Nem csalódtam German ízlésében- sóhajtottam miközben leültünk a kanapéra.
- Ennyire durva?
- Igen- válaszlotam majd gyorsan témát váltottam. - Hogy cipeltél be ide egy zongorát?
- Ez egy nagy titok - vigyorodott el - De remélem hogy örülsz neki, mert a nagymamámé volt.
- Tényleg? - mosolyodtam el.
- Igen, már nálam van egy ideje, bevitettem az egyik üres terembe. - magyarázta. - De úgy gondoltam hogy itt az ideje hogy valaki használni kezdje - mosolygott vissza. Az órámra pillantottam és felpattantam.
- El akarsz jönni Mayáért? - kérdeztem Lanától. Ő bólintott. Beszálltunk a kocsimba és az oviig hajtottam.
- Nem tudsz lassítani? - kérdezte tőlem mivel 120-szal száguldoztam.
- Nyugi semmi baj nem lesz. Vezettem már gyorsabban is - nyugtattam.
- Te veszélyes vagy - mondta nevetve.
- Ezt te mondod, felség - nevettem fel. Lana kihúzta magát és azonnal felvette a fonalat.
- Előbb fogod összetörni ezt az autót mint én Hófehérke boldogságát - vágta rá. Nevetve néztem rá de neki egy mosoly sem jelent meg az arcán. Imádom ezeket az autózásokat. Az oviba érve Maya rohant hozzánk és először engem majd Lanát is megölelgette.
- Milyen volt a napod, picúr? - kérdezte drága baratnőm miközben az autóhoz vitte Mayát és beültette a hátsó ülésre.
- Jó; voltunk kint az óceánparton - mesélte kicsikém. Amint Lana bepattant mellém rámosolyogtam.
- Tudod remek anyuka lenne belőled - fordítottam el a slusszkulcsot és hazaindultunk. Természetesen most is 120-szal vezettem ami Mayának fel sem tűnt és békésen nézegetett kifelé az ablakon.
- Lassíts már ennyivel nem mehetsz lakott területen - nézett rám Lana.
- Senki nincs sehol ha akarnék sem üthetnék el valakit. - vágtam vissza.
- Mami mennyivel mész? - kérdezte hátulról kislányom. Barátnőm felé lőttem egy gyilkos pillantást miközben folyamatosan lassítottam.
- Csak 70- nel drágám - mondtam mosolyogva. Amint kicsimém újra az üres utcák felé fordult én rátapostam a gázra.
- Ember - estett nekem Lana újra.
- Hé - vigyorogtam rá - Kiszállhatsz ha akarsz.
- Egyszer nagyon meg fognak büntetni - morogta majd elfordult én pedig száguldhattam tovább. Amint leparkoltam a lakókocsi elé Maya és Lana egyszerre pattantak ki annyi különbséggel hogy míg kislányom ugrándozva indult a lakásba barátnőm hálát adott az égieknek amiért túlélte az utat.
- Anyu anyu anyu - rohant vissza hozzám a kis hercegnőm.
- Mondd drágám - guggoltam le elé.
- Átmegyünk Oliverhez ? - kérdezte bociszemekkel.
- Persze - fogtam meg a kezét, majd felálltam. Lana addigra eltűnt. Valószínűleg soha többet nem fog velem autózni. Amikor odaértünk Ginniékhez én bekopogtam míg Maya mellettem álldogált. Amint Josh kinyitotta az ajtót kislányom berohant és megölelte a kisfiút.
- Hát nem édik? - sóhajtott a nagyobbik szőkeherceg .
- Gyerekszerelem - mosolyodtam el - Két kérdés. Egy Ginni hol van? Kettő maradhat Maya?
- Egy forgat, kettő persze ameddig akar - mondta Josh.
- Köszönöm - néztem rá hálásan. - Nem baj ha vacsora körül viszem haza? Még van egy kis dolgom - magyarázkodtam.
- Nem baj - mosolygott rám.
- Köszi - mosolyogtam vissza megkönnyebbülten. - Akkor majd jövök - mondtam és visszaindultam. Amint közelebb értem a lakókocsimhoz veszekedés szűrődött ki, de amint beléptem Priscilla és German elhallgattak.
- Nem tudom hogy miről vitatkoztatok - kezdtem - És hogy őszinte legyek nem is vagyok rá kíváncsi .
- Mi csak - próbálkozott az exem.
- Abban hogy nem vagyok rá kíváncsi mi nem érthető? - vontam fel a szemöldököm majd folytattam - Engem nem érdekel ha veszedtek vagy egymással vagytok elfoglalva csak arra kérlek titeket hogy ha én vagy Maya itt tartózkodunk akkor álljatok le - mondtam és a szobámba mentem. Őszintén, nem tudtam hogy mit csináljak. Colint nem akartam zakalatni és amúgy is eltiltottak minket egymástól amíg csitul egy kicsit az ügy, jelenetem sem lesz ma ezért úgy döntöttem hogy elhagyom a forgatási területet és meglátogatom a partot. Amikor kiléptem a nappaliba German és Priscilla nagyban csókolóztak ezért egy apró köhögéssel jeleztem hogy rohadtul nem akarom végignézni ezt az egészet.
- Oh Angie - nézett rám exem miután befejezték.- Hova mész?
- A partra - vontam meg a vállam, miközben Priscilla felállt és a zongorához sétált. - Vigyázz vele, értékes és én szeretném kipróbálni először - mondtam neki gyűlölettel a hangomban. Nem tudom miért de az első pillanattól kezdve utáltam ezt a nőt.
- Rendben - forgatta a szemét majd az egyik Germannal közös képemhez lépett. Az volt a kedvencem, az esküvőnkön készült. - Mi ez? - kérdezte .
- Egy fotó. - vágtam rá. A nő elfordult majd a kép hatalmas hanggal ért földet.
- Upssz - vigyorodott el - Kicsúszott a kezemből - a szívem szó szerint milliónyi apró darabra hullott. A düh és a szomorúság egyszerre volt jelen bennem. Visszanyeltem a könnyeimet és kisétáltam a lakókocsiból. Amint elhagytam a forgatás területét rohantam a partra. Nem érdekelt hogy ki lát vagy ki nem. Egyszerűen le akartam lépni, a létező legtávolabb Germantól és a menyasszonyától. A könnyek patakokban folytak le az arcomon lemosva az összes sminkemet. Lehúztam a magassarkúmat és az utolsó métereket mezítláb tettem meg. Amikor a talpam a homokot érintette nem álltam meg. Rohantam tovább egész addig amíg nem éreztem ahogy a víz a lábamat éri. Összeroskadtam az óceánban és zokogtam. Utáltam Germant, utáltam Priscillát, utáltam magamat és végtelenül gyűlöltem azt a képet ami tíz perce még a kedvencem volt. Hogy miért? Mert az a fotó volt a reményem. Az jelentette nekem azt hogy egyszer Germannal újra egy pár alkothatunk, egy családunk lehet és nem kell többet nélküle élnem. De minden összetört ,mint egy óriási tükör ,amikor megláttam a képkeret darabjait a földön. A hullámok hangja elnyomta a zokogásomat. Évek óta nem sírtam így. Legutoljára akkor amikor German elment, de ahogy ő visszatért megint újrakezdődött ez az egész. A nap már narancssárgára festette az eget amikor visszaindultam. A város azon részén igyekeztem vissza ahol nem igazán jártak rajongók ezért senki nem látott meg. Helyrehoztam a sminkemet majd Mayáért mentem. Kislányom még boldogan játszott volna tovább Oliverrel amikor elhoztam. Mielőtt visszaértünk volna leguggoltam picurkám elé és belekezdtem.
- Kicsim tudod a mami és a papi nincsenek együtt és az apukád új életet kezdett egy másik nővel, szóval kérlek legyél vele kedves - simogattam meg az arcát. Maya bólintott majd bementünk. Priscilla és German a kanapén beszélgettek,de mikor megláttak minket elhallgattak. Exem felállt és kislányomra mosolygott.
- Apuci - rohant Maya az apjához és a karjaiba ugrott. German megpuszilgatta kislányomat majd visszarakta a földre. - Ki ez a néni? - nézett Priscillára. Ex-férjem rámnézett de én lekaptam róla a tekintetem.
- Tudod- köszörülte meg a torkát German miközben Priscilla is felemelkedett.
- Az anyukád - mosolygott rá a nő de Maya apja háta mögé bújt.
- Az anyukám? - kérdezett vissza majd sírni kezdett.
- Nem, nem drágám - rohantam hozzá és felemeltem. - Ő apu új barátnője.
- De miért mondta hogy az anyukám? - nézett rám kislányom könnyes szemmel.
- Mert a papi és ő összeházasodnak és olyan lesz mint a második mamid - magyaráztam majd megpusziltam az arcát.
- De én nem akarok két anyukát - zokogott újra Maya.
- Kicsim ebbe sajnos nincs beleszólásod - mondtam neki halkan miközben letettem.
- Nekem egy mami is elég - tudtam hogy mennyire fáj neki.
- Drágám, hidd el jól megleszünk - mosolygott rá Priscilla. Ez megadta kislányomnak az utolsó löketet.
- Utállak titeket - kiabálta majd berohant a szobájába és becsapta az ajtót.
- Az anyjától örökölte az ajtócsapkodást - motyogta German.
- Bemegyek hozzá - indult el Priscilla.
- Ne menj. Egyedül kell lennie. Sok volt ez neki - válaszoltam higgadtan.
- És most? - kérdezte German.
- Nem tudom. Menjetek el sétálni vagy mutasd meg a barátnődnek a várost - címeztem exemnek a szavaimat.
- Ez egy jó ötlet - mosolygott rám Priscilla. - Megyünk drágám?- minta valaki gyomron vágott volna.
- Persze - bólintott German majd a szőkeségre adta a kabátját és elindultak. Pár percel azután hogy elmentek Bex és Lana toppant be.
- Jézusom - sóhajtottam. Ha ők ketten megjelennek valahol akkor kő kövön nem marad.
- Hé nyugi csak átugrottunk zongorázni - vágódott le vörös barátnőm a hangszer elé majd kinyújtóztatta az ujjait és felnyitotta a fedelet.
- Mondd hogy tudsz valami normálisat játszani - nyögtem fel mikor leütött par billentyűt.
- Szerinted tud? - vágta rá Lana és nővére mellé ült. - Na nyomjuk sis - vigyorodott el majd belekezdtek az univerzum legszörnyűbb négykezesébe. Perceken belül újra nyílt az ajtó és Jen, Emilie, Josh, Ginni-aki mellett Oliver álldogált- Colin, Robert és Sean léptek be rajta.
- Ti mit? - nem tudtam befejezni mert Jen közbeszólt.
- Követtük a hangokat. Komolyan tudta valaki hogy egy hangszer ilyen hangos tud lenni? - kérdezte.
- Drágáim - fordult Ginni Lanához és Bexhez - Ennyire szar számot még életemben nem hallottam. - közölte velük a tényeket.
- Hé - pattant fel Bex helyére Sean vágódott le és egy "OutlawQueen song" felkiáltással zongorazni kezdett.
- Te idióta - kiabálta Lana nevetve miután a mellette ülő énekelni kezdett valami borzalmasan rossz szövegű dalt egy királynőről meg a gonosz tesójáról. Ennél a résznél vörös barátnőm közbeszólt .
- Nem gonosz- kezdte egy vigyorral. - ördögi.
- Shh had énekeljek - csitította Sean, de mielőtt újra belekezdett valaki megfogta a kezem. Amikor lenéztem Maya állt mellettem.
- Állj - kiabáltam és csend lett. - Kicsim jól vagy? - guggoltam le elé.
- Igen - mondta halkan. - Én is énekelhetek ?
- Persze - mosolygott rá Sean. Maya az ölébe ült és így tökéletes hatkezest alkotva újra belekezdtek az OutlawQueen dalba. Miután Robin Hood elénekelte az egész történetet kezdve ott hogy volt egy tetkós tolvaj egészen addig hogy boldogan éltek amíg meg nem haltak helyüket Jen és Colin vette át egy CaptainSwan szám ideéig. Maya addig Oliverrel kezdett játszani a szobájaban, mi pedig röhögve hallgattuk végig a kalóz és a hattyú történetét. Igen, Colin a Swan-t szó szerint vette így egy nagy, fehér hattyúról énekelt.
- És most jöjjenek a profik - jelentette be magukat Ginni majd férjével leültek a zongora elé.
- Édes Istenem - nézett Lana a plafonra - Mi lesz itt. - igaza lett. A Charming-család óriásit alkotott, miután kisfiuk is beszállt és hármasban énekeltek tovább. Fel sem tűnt amikor Priscilla és German visszaérkeztek.
- Ez mi a franc? - kérdezte a szőkeség miközben előretört a tömegben. - Mi ez a borzalmas zene? - kiabálta. Ez egy óriási rosszpont volt neki. Sértegetni a stábot soha nem volt jó ötlet.
- Valami baj van? - kezdte Bex. Ő az a fajta aki kedvesen kezdi majd olyan szinten bedurvul hogy az ember kikészül idegileg.
- Nem tetszik a dal? - csatlakozott Lana. Amint meglátta hogy ki szólt be elvigyorodott.
- Tudsz jobbat? - csattant fel Sean.
- Ez legalább saját szerzemény és teljesen original. Ilyet máshol nem hallasz - vágta rá Josh.
- Összeszokott csapat vagyunk - kezdtem én is egy ördögi mosollyal. Lana régebben megtanította nekem az Evil Queen hangsúlyt és úgy döntöttem hogy itt az ideje használni valamire - Ha valakit sértegetsz akkor mindenkit megsértesz és hidd el drágám nem akarsz szembemenni a Gonosz Királynővel - az említett ünnepélyesen meghajolt - az ördögi nővérével - Bex követte Lana példáját és vigyorogva hajolt meg. - Vagy a Bájos család bármelyik tagjával - Ginniék is ugyanúgy tettek mint az előzőek. - Esetleg egy Zordonnal - Robert egy "Zörgőfürge"-vel meghajolt. - Egy kalóz sem mindig kellemes meglepetés- vigyorogtam Colinra aki követte az előtte lévőket. - vagy Belle aki simán leüt egy könyvvel - Emilie elmosolyodott és megfogta az első kezébe akadó olvasmányt. - Aztán itt van még Robin Hood - Sean feltette a kezét és biccentett egyet Priscilla felé. - És ki ne hagyjam a megmentőt - fordultam Jen felé aki egy kedves mosollyal ment a nőhöz.
- Mint látod szívem, nem járssz jól azzal ha a zenénket sértegeted mert egy egész rajongótábort küldhetünk rád - vigyorgott - És most jöjjön az Once Upon A Time hivatalos himnusza - mutatott a zongorára amikor Jared is belépett az ajtón.
- Engem mindig kihagytok mindenből - duzzogott.
- Kiskorú vagy - nézett rá Lana komolyan.
- 17 és fél vagyok "anyu" - vágta rá. - És amúgy hoztam sört - pakolta le a cuccot az asztalra egy vigyorral.
- Légy üdvözölve - ölelte át Bex a fiú vállát.
- Mit énekelünk? - kérdezte Jared miközben a vöröskével a zogorához sétáltak, míg én leültem a hangszer elé.
- A himnuszt - mosolyogtam rá.
- Csapjunk oda - tartotta fel a telefonját Lana. Ő az aki mindent mindig megörökít. Valószínűleg a dal is Instán fog landolni. Leütöttem a Demons első hangjait majd egyszerre kezdtük el a dalt. A refrénnél már zengett tőlünk a lakókocsi.
- When you feel my heat look into my eyes it's where my demons hide it's where my demons hide - üvöltöttük. Körülnéztem és láttam ahogy Lana Jaredet és Bexet átölelve kamerázik és énekel míg Josh, Sean, Rob és Colin csukott szemmel kiabálja a számot. Ginni Jennel és Emilievel dőlöngélt. De amikor megláttam hogy German egyedül áll és mosolyog visszafordultam a hangszerhez.
- Hangosabban - üvöltötte Ginni amint elérkezett az utolsó refrén. Mostmás szó szerint zengett tőlünk a környék. Tudtuk hogy maximim két évünk van még együtt és utána mindenki megy a saját útján de senki nem akart menni. A kilencedik évadot is ki kellett könyörögnünk mire jóváhagyták az ABC-nél de a tizedikre már sokkal kevesebb az esély, de egyszerűen nem tudtunk volna egymás nélkül élni. Amint befejeztük a dalt egy óriási csapatölelés következett.
- Rohadtul ki kell könyörögnünk azt a tizedik évadot - közölte Lana.
- És utána csinálhatnánk egy OUAT The Movie-t - vetette fel az ötletet Sean.
- Benne vagyok - tettem fel a kezem először.
- Én is - csatlakoztak a többiek.
- Na jó - törte meg a csendet Jen. - Ki jön egy SwanQueen dalra? - csüccsent vissza a zongora elé majd Lana is betársult. A számukat óriási tapsvihar és nevetés fogadta.
- Ezt fel kéne rakni Youtubera - röhögött Ginni.
- Rumbelle ? - nézett Colin Emiliere és Robra de ők a fejüket rázták.
- Ne már. Pedig kéne egy dal a törött csészéről - ötletelt Bex.
- Nem tudok énekelni - nevetett Rob.
- És én sem - vágta rá Emilie.
- Akkor - sóhajtott Lana. - Csak egy ember maradt - rám mosolygott. - Angie a tiéd a pálya - mutatott a zongorára.
- Halljuk a profit - tapsoltak a többiek és én leültem a hangszer elé, mindenki körémgyűlt de csak egyetlen emberre koncentráltam. German közvetlenül előttem állt, a zongorára támaszkodva, sehol nem láttam Priscillát  gondoltam hogy elment valahova miután beoltottuk. Lehunytam a szemem és belekezdtem egy dallamba. Alkotásomat egy versszak után abbahagytam de eldöntöttem hogy tovább fogom írni. Drága barátaim némán álltak majd tapsolni kezdtek.
- Azért nem volt ilyen jó - nevettem fel amikor kivágódott az ajtó és a tomboló Kitsis&Horowitz páros lépett be rajta.
- Az senkit nem érdekel hogy húsz perce forgatnunk kéne? - kérdezte Ed idegesen.
- Mi csak énekeltünk - vágtuk rá angyalian mosolyogva.
- Mi is megénekeljük ahogy kirúgunk benneteket? - csattant fel Adam.
- Megyünk már - adta meg magát Lana akinek vagy 3 jelenetet le kellett volna forgatnia.
- Ki hozott sört? - kiabált Edward mire Jared óvatosan feltette a kezét.
- Ezért szobafogság jár - mondta Jen halál komolyan, belőlünk kitört a röhögés.
- Azért dobjatok már nekem egyet - integetett hátul Bex egy italért.
- Rebecca Mader azonnal indulj forgatni - kiabált Adam vörös fejjel. Szegényeket mindig idegileg tönkretesszük. Olyanok vagyunk mint egy rakat gyerek. Lassacskán mindenki elment amikor gyerekhangokat hallottam a kanapé mögül.
- Oliver téged itthagytak? - emeltem fel a kisfiút.
- Anyáék elfelejtettek - mondta szomorúan míg én kinyitottam az ajtót.
- Goodwin - üvöltöttem. A távolból válaszként érkezett egy "Jajj a gyerek" majd pár perc múlva Ginni is megjelent. - Hogy felejted el a saját gyerekedet? - nevettem miközben átadtam neki a kisfiát.
- Sokfelé áll az agyam - válaszolt nevetve. Miután barátnőm is elment Oliverrel Mayához mentem.
- Kicsim gyere fürdeni - mosolyogtam rá.
- Anyu apu is jöhet? - kérdezte miközben összeszedte a pizsijét.
- Apu fürdessen le? - néztem rá mire ő bólintott.- Rendben, szólok neki - nyomtam egy puszit a homlokára és kimentem. German az asztalnál ült a teáját iszogatva.
- Maya azt szeretné hogy te fürdesd le - mondtam neki komoran majd körülnéztem.
- Priscilla?- kérdeztem.
- Egy hotelben van. Nem akar itt aludni - magyarázta miközben lassan felállt.
- Nem is férnénk el - vágtam rá.
- Papi - kiabált Maya.
- Menj, a lányunk vár rád- néztem rá. German szó nélkül elment lefürdetni Mayát. Körülbelül fél óra múlva jöttek ki. Exem teljesen vizes  volt míg kicsikém nevetve vette fel a pizsiét. Nevetvenéztem őket de hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról. Olyanok voltunk mint egy család. Egy rendes család, ahol mindig béke van és mindenki boldog.
- Mami jól vagy? - futott hozzám Maya én pedig felemeltem.
- Persze - bólintottam majd megpuszilgattam.
- Jössz mesét olvasni? - kérdezte miközben letettem a földre.
- Persze- mentünk a szobájába és amíg ő befeküdt az ágyába én elővettem egy könyvet.
- Papi - kiabált kislányom. German hamarosan megjelenet az ajtóban és elmosolyodott. - Gyere - nyújtotta felé Maya a kezét. Exem azonnal leült mellém és átvette a könyvet.- Olvassatok együtt - mondta kicsikém .
- Drágám - sóhajtottam .
- Kérlek anyu - húzta el az utolsó szót.
- Rendben - adtam be a derekam. Mikor véget ért a történet amit Germannal felváltva olvastunk Maya elaludt. Lekapcsoltam a lámpát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Jó éjt hercegnő- suttogtam majd kimentem, German hamarosan követett .
- Nem veszed át a pólód? - néztem rá egy apró mosollyal.
- Ha azt szeretnéd - válaszolta majd a bőröndjéhez ment és kénylemesen átvette a ruháját. Elpirultam amikor észrevettem hogy a felsőtestét bámulom. Ugyanolyan kidolgozott volt mint amikor utoljára láttam.
- Elmegyek fürdeni - mondtam miközben felkaptam a hálóingemet.
- Menj csak addig nézek TV-t - válaszolt én pedig beköltöztem a fürdőbe. Mikor kijöttem German állt az ajtó előtt.
- Mit csinálsz itt? - néztem rá.
- Vártam hogy végezz - nevetett fel halkan majd bement zuhanyozni. Amikor kijött onnan én már az ágyamban feküdtem Maya mellett.
- Angie ? - szólított meg halkan mire felültem.
- Mondd - akaratlanul megigazítottam hajam.
- Tudom kinek szól a Stone Cold - msolygott rám majd elment otthagyva engem milliónyi kérdéssel a fejembe. Oké, egyértelmű hogy az érzéseimet fejezi ki iranta és Priscilla iránt de miért közölte velem hogy tudja? Üzenni akart valamit vagy csak egy egyszerűen kijelentette? Órákig feküdtem az ágyamban és probáltam választ találni, de egy idő után feladtam. Hagytam hogy a lábaim a konyhába vigyenek ahol égett a lámpa. Pillanatokon belül Germant pillantottam meg.
- Nem tudsz aludni? - nyújtott nekem egy csésze teát.
- Tudtad hogy nem fogok tudni - vágtam rá miközben leültem a csészével a kezembe.
- Nem tudtam. Csak reméltem. Viszont abban biztos voltam hogy ha nem fogsz aludni akkor ide fogsz jönni és beszélgetni fogunk - ecsetelte míg leült velem szembe.
- Miért voltál benne biztos?
- Mert bármennyire hihetetlen is ismerlek - nevetett fel.
- Néha azt kívánom hogy bárcsak ne tennéd - motyogtam.
- Hiányoztál - nézett a szemembe.
- Elhinném ha nem lennél Priscillával - vágtam rá majd belekortyoltam az italba.
- Szépen kiosztottátok - nevetett- Ennyi erővel elküldhettétek volna a francba is - halkan én is felnevettem.
- Mi történt otthon? - kérdeztem percek múlva.- Mi van Pabloval?
- Nem tudok sokat de azt hiszem elvett valakit és van egy gyereke - gondolkozott.
- Tényleg? - mosolyodtam el - Örülök hogy végre boldog - tettem hozzá.
- Küldött meghívót az esküvőére de nem tudtam átadni - mondta German válaszképp. Megint halgattunk.
- Vilu? - fürkésztem a velem szemben ülőt.
- Turnézik - mosolygott German.
- Büszke vagyok rá - mosolyogtam vissza.
- És veled mi van? - ex-férjem mélyen a szemembe nézett.
- Semmi. Forgatok, nevelem a lányomat és a barátaimmal vagyok - válaszoltam rövid szünet után.
- Tudom hogy már nem segít semmin de sajnálom hogy elhagytalak titeket - mondta German halkan.
- Nem mondom hogy meg tudok bocsátani de idővel csak elmúlik majd - túrtam bele a hajamba.
- Megértelek - fogta meg a kezem. Én nem húztam el onnan. Beleborzongtam az érintésébe.
- Nem tudsz - nyögtem ki végül.
- Miért ? - kérdezte összezavarodva.
- Mert nem tudod hogy milyen ha elveszíted a szerelmedet - hunytam be a szemem.
- Nem telt el úgy nap hogy ne gondoltam volna rád - vágta rá halkan.
- Akkor miért nem jöttél?
- Mert féltem hogy nem akarsz látni - válaszolt.
- Megyek - suttogtam miközben lassan felálltam otthagyva a teámat és elengedve German kezét.
- Várj - kapta el a kezem.
- Igen? - néztem rá szomorúan. Ő közelebb húzott magához és egy másodpercen belül az ajkai az enyémet érték. Percekig csókolóztunk, a kezem a nyaka köré fonódott míg ő szorosan tartott a derekamnál fogva.
- Szeretlek - suttogta majd újra és újra a száját az enyémre tapasztotta. Nem válaszoltam mert tudtam hogy tudja hogy én is őt. Hagytam hogy az érzelmeim vezéreljenek. Hamarosan elléptünk egymástól, összezavarodva néztem rá.
- Mi volt ez? - kérdeztem.
- Búcsúcsók - válaszolta majd hozzátette - És nekem is az volt a kedvenc képem -suttogta és szobájába ment.