87.rész

Reggel Maya trappolt be fél 9 körül, apjával a nyomában. Én már a kávémat iszogattam amikor kinyílt az ajtó.
- Szia mami - ugrott fel a velem szemben lévő székre Maya.
- Szia kicsim- mosolyogtam rá. - Milyen volt?
- Jó, apával voltunk lent a parton- mesélte.
- Örülök hogy jól érezted magad. - mondtam miközben German helyet foglalt Maya mellett.
- Megyek Hófehérké-t nézni - pattant fel kislányom majd kivágtázott a szobából, kettesben hagyva engem Germannal. Drágám az elmúlt egy héten kb 10-szer nézte meg a mesét ami kezdett aggasztani.
- Angie- kezdett bele exem.
- Mayáról van szó? - szakítottam félbe.
- Priscilláról - vágta rá.
- Akkor nem érdekel - álltam fel azonnal.
- Vissza akar menni Buenos Airesbe - szólt utánam German. Megtorpantam és lassan visszafordultam.
- És te is itt akarod hagyni Vancouvert? - rettegtem a választól, nem akartam hogy ő is menjen.
- Nem. Én szeretnék itt maradni Mayával - mondta végül kis szünet után. Megkönnyebbülten lélegeztem fel ami neki is feltűnt. - Örülsz neki? - az arcán egy apró mosoly játszott.
- Kérsz reggelit? - tereltem a témát a konyhába sétálva.
- Nem. Már ettem - lépett mögé. Hátrafordultam hogy egyenes a szemébe tudjak nézni. Az arca hihetetlenül közel vlt az enyémhez.
- Maya is? - kérdeztem, miközben az agyamban több mint száz kérdés zakatolt.
- Igen- bólintott és egy gyors mozdulattal kisöpört egy tincset az arcomból.
- Mami - szólalt meg mögöttünk kislányom.
- Igen drágám - mosolyodtam el miközben German távolabb lépett tőlem.
- Idehívod Lanát és Ginnit? - kérdezte bociszemekkel.
- Miért kicsim? - furcsálltam a dolgot.
- Mert szeretném hogy előadják a Hófehérkét. - mosolyodott el Maya.
- Drágám nem kérheted meg őket hogy játszák el neked az egészet - emeltem fel.
- Rendben - bólintott lemondóan . - Akkor majd eljátszák nekem és Olivernek.
- Maya - sétált hozzánk German. - Ez nem így működik.
- De én azt szeretném hogy előadják - duzzogott kislányom mire nyomtam egy puszit a homlokára.
- Mit szólnál ahhoz ha megkérdeznénk tőlük hogy szeretnék-e eljátszani neked? - tettem vissza a földre.
- Menjünk - rohant a cipőjéhez Maya én pedig nevetve kaptam fel a táskám.
- Te jössz? - fordultam Germanhoz aki megrázta a fejét. - Akkor majd jövünk.
- Szia papi- mosolygott apjára kislányom.
- Jó szórakozást kicsim - adott egy puszit exem Maya homlokára. Miután megtaláltuk Ginnit és Lanát drágám elhúzta a világ legcukibb mosolyát.
- Kérdezhetek valamit? - fogta meg a kezünk Maya mire barátnőim rámnéztek.
- Persze - bólintott Lana.
- Előadjátok a Hófehérkét? - nézett rájuk kicsikém.
- Idehívod Olivert és Josh-t? - mosolygott rá Ginni. Kislányom berohant Ginniék lakókocsijába, pár másodperc múlva a két másik családtaggal a nyomában lépett ki onnan.
- Mi történt drágám? - túrt bele álmosan a hajába a nagyobbik szőke herceg.
- Semmi szerelmem. Gondoltam hogy szólok mert mindjárt előadásunk lesz - mosolygott a gyerekekre Ginni. Lana addigra eltűnt majd öt percen belül újra megjelent.
- Sehol nincs forgatás szóval válasszatok helyszínt - jelentette be mire Maya és Oliver teljes összhangban közölték hogy nekik a kastály kell. Néhány éve Adam és Edward úgy döntött hogy felépíttet egy komplett palotát hogy ne kelljen annyit green scene-ezni.
- Akkor menjünk - emeltem fel kislányomat és bementünk a kastélyhoz.
- Az előadás pár perc múlva kezdődik - hallottuk Lana hangját a hangosbemondóba. Maya és Oliver izgatottan várták a kezdést az én fantáziám azonban teljesen máshol járt. Először azon gondolkodtam hogy mit fognak Ginniék művelni majd az agyam German felé kezdett kalandozni egészen addig amíg el nem sötétült a terem és meg nem jelent Lana és Ginni alakja a kastély erkélyén.
- Hófehérke, Hófehérke - énekelte a Hamupipőke zenéjét a Charming - család női tagja.
- Ez a Hamupipőkében van - fogta a fejét a királynő.
- Ja, hupsz - motyogta Ginni.
- Hé a hupsz az én szövegem - csüccsent le mellém Bex.
- A közönség csendben van - kiabált ki a díszletből Lana.
- Hát te? - néztem rá vöröskére. 
- Láttam hogy bejöttetek ide - vont vállat a félhomályban.
- Kezdjétek már - kiabálta türelmetlenül Oliver és Maya.
- Jó, jó - vágott vissza Lana.
- Nagy műsor lesz - motyogtam vörös barátnőmnek.
- Az biztos- vágta rá Bex. Abban a pillanatban felkapcsolódtak a lámpák a kastélyban és elkezdődött a show. Lana, Ginni és Josh megírták maguknak a saját tündérmesét mi pedig Bex-szel majdnem leestünk a székről a röhögéstől. Miután a Királynő egy pohár almalé formájában megmérgezte Hófehérkét úgy gondoltam hogy ennél nem lesz rosszbb.
- És így kell kinyírni valakit - vigyorgott elégedetten Lana mire nővére azonnal belekiabált a darabba.
- Amatőr. Én sokkal jobb vagyok - én ekkorra szó szerint könnyeztem a nevetéstől.
- Szájat befogni sis - üvöltött vissza barátnőm. Abban a pillanatban megjelent mögötte a Szőke Herceg egy seprűn.
- Ez a fehér ló? - szakadt a röhögéstől Bex.
- Jöttem megmenteni Hófehérkét - jelentette be Josh.
- Késő, már meghalt - rántott vállat Lana.
- Akkor megyek is. Meccs van a tévében. - fordult vissza a bátor herceg.
- Josh Dallas azonnal gyere és ébressz fel. - kiabált rá felesége.
- Elég morcos valaki - forgatta a szemét a férj. Miután vége lett a csodálatos darabnak Maya és Oliver második felvonást követelt amit én és vörös barátnőm nem vártunk meg.
- Hozzátok vissza Mayát ha befejeztétek - kiabáltam a színészekre Ginni pedig egy hüvelykujj feltartással jelezte, hogy nem marad itt kislányom. Amint kiléptünk a napfényre az első dolog amit észrevettünk az Sean és Colin volt és valamiről beszélgettek. Amint közelebb mentünk elhallgattak.
- Újabb zöld cucc áldozatai leszünk? - húzta fel a szemöldökét barátnőm.
- Nem. Ez most más - mondta komolyan Sean. - Angie German keresett.
- Ez furcsa - ráncoltam a homlokomat. - Megyek megkeresem. - búcsúztam majd a lakókocsimba indultam. Exem éppen telefonozott.
- Hello- köszöntem és közelebb mentem. Ekkor láttam meg a mobilról lelógó apró OUAT-os kulcstartót.
- Angie- fordult meg a háta mögé rakva a telót.
- Az az én mobilom? - döbbentem meg majd kikaptam a kezéből. - Mégis mit csinálsz az én telefonommal?
- Én semmit csak valaki hívott és - kezdte de félbeszakítottam.
- Nem vagy a titkárnőm hogy hozzányúlj a cuccaimhoz - dühöngtem.
- Randira mész Colinnal? - kérdezte. Hát persze hogy az üzeneteimet nézegette.
- Ez teljes mértékben magánügy - vágtam rá mérgesen. - És miért baj ha igen? Tudtommal te elveszel valakit.
- Az más - csattant fel.
- Igen, más. Sokkal rosszabb - válaszoltam de mielőtt megint veszekedni kezdtünk volna csend állt be közénk. - Na jó. - túrtam a hajamba. - Főzök valami kaját ebédre.
- Rendben - bólintott German majd a konyhába sétáltam és nekiálltam a spagettinek. Volt férjem időközben elment valahová, kislányom pedig hazaérkezett.
- Mami - mosolygott miközben az asztalra tettem a tésztát.
- Na jó volt a műsor? - kérdeztem és leültem vele szembe.
- Nagyon tetszett - válaszolt.
- Örülök kicsim. - mosolyogtam rá. - Ma este apával leszel itthon, rendben?
- Persze - nézett körül - Most hol van?
- Nem tudom. - válaszoltam. German végszóra lépett be.
- Papi - ragyogott fel Maya arca.
- Szia hercegnőm - nyomott egy puszit kicsikém homlokára az apja. - Nézd mit hoztam neked - húzott elő a háta mögül egy szivecske alakú, arany nyakláncot amibe egy M betű volt gravírozva.
- Nem gondolod hogy ez kicsit túlzás? - töröltem meg a számat egy szalvétával.
- A maminak is ilyen van - mutatott German a nyakamra. Azonnal odakaptam a kezem és visszafolytottam egy mosolyt amikor megérintettem az apró medált.
- De jó - mosolygott rám Maya miközben az apja felcsatolta a láncot a nyakába.
- Örülök hogy tetszik- ölelte meg lányunkat German.
- Imádlak papi - válaszolt.
- Én is téged drágám - engedte el exem Mayát.
- Mami nekem is olyan a nyakláncom mint neked - nyújtotta felém a kezét kislányom.
- Igen - válaszoltam mosolyogva. A nap hátralévő részében ruhát kerestem a randira de nem haladtam túl jól ezért segítséget kellett hívnom Lana Parrilla személyében.
- Baj van?- rontott be az ajtón.
- Nem, csak- mutattam a szekrényemre - Nem tudom hogy mit vegyek fel estére.
- Miért mi lesz este?- értetlenkedett.
- Colinnal randizni megyek- jelentettem be. A szobára csend telepedett majd barátnőm sikítozni kezdett.
- Ez nagysuerű- ugrándozott örömében.
- Nagyon jó meg minden de Colin nemsokára itt lesz és még mindig nincs mit felvennem- türelmetlenkedtem.
- Rendben - sóhajtott fel Lana majd kb 10 ruhát felpróbáltatott velem. Végül egy piros ruhára esett a választásunk.

- Na milyen?- léptem ki potenciális próbafülkémből majd megfordultam Lana előtt.

- Gyönyörű- ámuldozott barátnőm. - Holnapra mindegyik lap rólad fog beszélni. 

- Ennek örülnöm kéne?- húztam fel a szemöldököm miközben piros rúzst kentem a számra. 

- Igen- bólintott Lana majd megigazította a hajam. - Kész is vagy. - a tükör elé lépve megdöbbentem. A hajam kiegyenesítve hullott a vállamra, barátnőm a sminkkel a szememet hangsúlyozta , de a rúzs adott neki valami kis pluszt.

- Indulhatsz is - ölelt meg az előkészítőm. - Csodaszép vagy.

- Imádlak - mondtam neki. Amint kiléptem a nappaliba megláttam Germant és Mayát ahogy éppen Barbieznak. Exem másodpercekig bámult majd óvatosan elmosolyodott.

- Hihetetlenül szép vagy Angie - mosolygott rám.

- Köszönöm - válaszoltam amikor csengettek. Én az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Colin állt ott egy csokor rózsával, zakóban.

- Wow - csak ennyit mondott amikor meglátott.

- Köszönöm - nevettem fel. A férfi átadta a virágot amit én gyorsan egy vázába raktam majd Germanékhoz fordultam. 

- Hívjatok ha bármi baj van és azonnal jövök - címeztem exemnek aki bólintva jelezte hogy megértette. 

- Én itt maradok még egy kicsit - jelentette ki Lana. 

- Érezd magad otthon - mutattam körbe.

- Mehetünk? - nézett rám Colin egy cuki mosollyal. 

- Persze - mosolyogtam vissza. - Legyetek jók - mondtam majd kiléptünk az ajtón. Colin kinyitotta előttem a kocsi ajtaját és becsukta mögöttem amint bepattantam a fekete BMW- be. Az út körülbel tíz percig tartott amit végig beszélgettük, amint odaértünk nekem elállt a szavam. A tó körül csak apró lámpák világítottak, a parton egy asztal, megterítve, pár méterre tőle pedig egy kisebb színpad.

- Ez varázslatos - suttogtam meglepve. 

- Örülök hogy tetszik - fogta meg a kezem Colin majd az asztalhoz vezetett. 

- Hogy csináltad ezt meg egy nap alatt? - kérdeztem miközben leültem az egyik székre. 

- Mint mondtam reméltem hogy igent mondasz - húzta mosolyra a száját.

- És ki fog fellépni? - néztem a színpad felé.

- Bocsika hogy késtünk de valaki túl sok időt tölt a tükre előtt - jelent meg Sean és Bex. 

- Hogy szervezted be őket? - nevettem fel elnézve az érdekes párost. 

- Mindketten jöttek nekem valamivel. - vont vállat Colin. 

- Na kezdjük is - vett elő egy gitárt Sean. A vacsora tökéletes volt kivéve az a pillanat amikor vöröske és Robin Hood egy dal közepén vitatkozni kezdett. Szerencsére hamar befejezték a veszekedést és folytatták a műsort mielőtt közbe kellett volna valakinek avatkoznia. Colin meg én rengeteget beszélgettünk komoly és komolytalan dolgokról. Nem akartam hogy végetérjen az este. Teljesen összehangban voltunk, de lassacskán elérkezett az utolsó dal is. Éreztem Colin tekintetét magamon akikor Bex énekelni kezdett. 

All those days watching from the windows

All those years outside looking in

All that time never even knowing

Just how blind I've been

Now I'm here blinking in the starlight

Now I'm here suddenly I see

Standing here it's all so clear

I'm where I'm meant to be

And at last I see the light

And it's like the fog has lifted

And at last I see the light

And it's like the sky is new

And it's warm and real and bright

And the world has somehow shifted

All at once everything looks different

Now that I see you

All those days chasing down a daydream

All those years living in a blur

All that time never truly seeing

Things, the way they were

Now she's here shining in the starlight

Now she's here suddenly I know

If she's here it's crystal clear

I'm where I'm meant to go

And at last I see the light

And it's like the fog has lifted

And at last I see the light

And it's like the sky is new

And it's warm and real and bright

And the world has somehow shifted

All at once everything is different

Now that I see you

Now that I see you

Colin lassan a kezemért nyúlt. Amikor véget ért a dal sokáig bámultunk egymás szemébe de Maguire természetesen félbeszakított minket.

- Lesz csók vagy mehetünk? - kérdezte mire Bex egy határozott mozdulattal tarkón csapta.

- Ne szólj már bele te nagyeszű- dühöngött vörös barátnőm.- Hagyjuk őket kettesben. - tolta lefelé a színpadról Bex Seant. Miután végre elmentek Colinnal egymás felé fordultunk.

- Hazadoblak - állt fel lassan.

- Köszönöm - szóltam utána.

- Mit? - értetlenkedett Colin.

- Ezt az egészet - válaszoltam felálltva. 

- Örülök hogy tetszett- mosolyodott el. Közelebb léptem hozzá és megpusziltam az arcát. A lakókocsim előtt pár percig némán álltunk, de én törtem meg a csendet. 

- Azt hiszem hogy eljött a búcsú ideje - kezdtem bele.

- Igen.- túrt a hajába Colin. - Még egy dolog.

- Mondd - fordultam vissza hozzá. Colin egy pillanatig habozott majd közelebb húzott magához és óvatosan megcsókolt. Hosszú volt, és szenvedélyes. Imádram. Amint abbahagytuk a csókolózást elmosolyodtam.

- Jó éjt - az ajkaimat röviden az övéire tapasztottam.

- Neked is- mosolygott rám. Néztem ahogy Colin autója elhajt majd bementem a lakásba. Lana még mindig bent ült, nem vették észre Germannal hogy megérkeztem.

- Értem Lana, de megváltozott. Én nem ilyennek ismertem. - mondta exem.

- Te is változhattál nem csak ő- válaszolt barátnőm.

- Annyira más lett. Nem önmaga - a falnak lapulva hallgattam a beszélgetést.- Régen kedves volt és vidám, de mostanra olyan távolságtartó és hideg lett. Nem tudom hogy mit rontottam el.

- Nem tudod? - kérdezte barátnőm.- Elég egyértelmű hogy fáj neki az hogy Priscillával vagy.

- Ő meg Colinnal van. - vágott vissza German.- Nem tudom hogy most mi van közöttünk. De ami a legrosszabb hogy ha közötte és Priscilla között kéne választanom, rávágnám hogy Angie.- pár perc csend.

- Akkor menj oda hozzá és mondd el neki jogy mit érzel - tanácsolta Lana.

- És ha ő nem szeret?

- Hidd el hogy szeret. Csak rá kell nézni és üvölt a tekintetéből hogy még mindig veled akar lenni.