83.rész

- Mi ez? - dobta le elénk Adam az újságot miközben Edward az asztal lapján dobolt az ujjával.
- Nem tudtuk hogy fotóznak minket - védekezett Colin.
- De akkor most ti tényleg együtt vagytok? - kérdezte Ed.
- Nem- vágtuk rá egyszerre.
- Barátok vagyunk - mondtam higgadtan.
- Ezen a képen nem úgy tűnik- közölte Adam.
- Na jó- sóhajtott fel Colin. - Most mit csinálunk? - kérdezte. Pár percig mindenki nema csendben agyalt majd Edward megszólalt.
- Láttátok az Éhezők Viadalát? - mindannyian bólintottuk - Azt fogjuk csinálni.
- Megrendezzük a játékokat? Elég kegyetlen dolog lenne szerintem - néztem rá, furcsállva az ötletet.
- Nem . Előadjuk hogy együtt vagytok- forgatta a szemét.
- Mi? - csattantunk fel egyszerre Colinnal.
- Nem lehet hogy csak tagadjuk? - vetettem fel az ötletet.
- Ha folyamatosan tagadjátok az csak meg fogja erősíteni az állítást - válaszolt Adam.
- Viszont van egy kis probléma - nézett Ed a kezemre. - Az a gyűrű. - hivatalosan még férjnél vagyok. - Vedd azt le.
- De még nem írtuk alá a papírokat és elég nagy visszhangja lenne annak ha bíróságra mennénk. - válaszoltam.
- Ismerek valakit aki szépen, csendben elintézi - mondta Adam.
- Oké - dőltem hátra a székemben és a hajamba túrtam - Az egész az én hibám szóval vállalok minden felelősséget.
- Nem a te hibád- tiltakozott Colin.
- De az enyém - sóhajtottam. - Én simogattam meg az arcod.
- Mert a barátom vagy és fel akartál vidítani- vágta rá.
- Nem lehetne egyszerűen ezt mondani? - néztem a producerekre.
- Mi is ezen gondolkodtunk - mondta Edward. - Kezdetnek jó, ha nem működik akkor jön a "B" terv.
- Hogy együtt vagyunk? - kérdeztem vissza ő pedig bólintott.
- Nagyszerű - sóhajtott Colin.
- És gondoskodjatok arról hogy erről a képről- mutatott Adam a lapra - Mindenki elfelejtkezzen.
- Rendben - biccentettünk.
- Mehettek - állítottak fel majd az ajtó felé terelgettek minket. A friss levegőre érve Colin felé fordultam.
- Sajnálom ezt az egészet - néztem rá.
- Már mondtam hogy nem a te hibád- fogta meg finoman a kezem amikor valaki félbeszakított minket.
- Nincs kézfogás - üvöltötte Adam mi pedig villámgyorsan váltunk szét.
- Köszi hogy szóltál, bár lehetett volna hangosabban is - kiabált vissza Colin én pedig nevetve néztem rá. A producerünk becsapta az ablakot mi pedig elindultunk.
- Szóval még nem írtátok alá a papírokat - kezdte Colin halkan.
- Nem. Bár szerintem itt az ideje - forgattam a jegygyűrűmet.
- Már van valakije? - nézett rám.
- Vékonyak a falak és sok minden áthallatszik - nevettem fel keserűen.
- Sajnálom- húzta el a száját.
- Nincs mit. Ha más teszi boldoggá akkor nem fogom megakadályozni- időközben a lakókocsim elé értünk. - Gondolom később találkozunk - mosolyogtam rá ő pedig bólintott.
- Szia - intett egyet majd elfordult és elment. Amint beléptem a lakásba  6 érdeklődő szempar nézett rám.
- Ti még itt vagytok? - kérdeztem a lányoktól.
- Meg akartuk várni hogy mi lesz - magyarázta Lana. -Szóval mi volt?
- Azt mondjuk hogy barátok vagyunk és csak fel akartam vidítani Colint amikor megsimogattam az arcát.
- Érdekes módszer- motyogta Emilie én pedig furcsálva néztem rá.
- Hogy érted?
- Nem sok ember simogatja a másik azért hogy felviduljon - válaszolta egy óvatos vigyorral.
- Csak barátok vagyunk - tagoltam.
- Ja gondolom . És Zelena meg Regina imádják egymást - hozta fel a kedvenc példájat Bex.
- Tényleg - bizonygattam.
- Rendben,rendben - szólt közbe Jen - Csak barátok.
- Köszönöm - sóhajtottam - Most pedig tűnés mert Adam és Edward kissé idegesek és szerintem senki nem akar most késni - nevettem fel majd kifelé tuszkoltam barátnőimet. Miután mindenki lelépett leültem a kanapéra és körülnéztem. Csend. Sehol senki.
- Maya - kaptam fel a fejem és  erohantam a szobájába de ő nem volt ott. Miután végigjártam a lakókocsi összes pontját felhívtam Germant hogy hol a francba van a lányom.
- Elvittem az oviba - mondta hanyagul.
- Honnan tudtad hogy hol az ovi? - kérdeztem.
- Majd elmondom ha hazaértem - válaszolt és letette. Pár perc múlva nyílt az ajtó és az exem lépett be rajta.
- Miért nem szóltál? - estem neki.
- Nem voltál itt. Tudod, el kellett menned a pasiddal - vágta vissza.
- Ezt az mondja aki ide akarja hozni a jelenlegi barátnőjét - csattantam fel.
- Honnan tudod? - kérdezte egy perc némaság után.
- Vékonyak a falak German - mondtam neki is ugyan azt amit Colinnak.
- Sajnálom - nézett rám.
- Nincs mit. Már nem vagyunk együtt - vontam meg a vállam. Ő az alkalmi szobájába ment és előhozott egy papírt. - Ez mi?
- Szerintem tudod - az asztalhoz sétált én pedig követtem. Leültünk egymással szembe és a lapra néztünk. Persze hogy tudtam mi az.
- Szóval hivatalosan is el akarsz válni? - néztem rá. Bólintott majd a kezembe adott egy tollat.
- Itt kell aláírnod - mutatott a kipontozott vonalra.
- És ha nem teszem? - kérdeztem halkan.
- Miért ne tennéd? Elvégre egy ideje külön élünk és ez mar csak a dolog formai része - válaszolt. Egy másodpercre lehunytam a szemem majd odafirkantottam az aláírásomat.
- Nem kell bíróságra menni? - adtam vissza neki a lapot.
- Nem. - mondta miközben összehajtotta a papírt.
- És Maya ? - kérdeztem újra.
- Azt majd megoldjuk - mosolygott rám szomorúan. Felálltam és lehúztam a gyűrűt az ujjamról.
- Azt hiszem ez nálad van a legjobb helyen - raktam le az asztalra. A karika pár másodpercig csörgött a falapon majd megállt. Csend telepedett közénk. - Remélem hogy boldog leszel - mosolyodtam el.
- Priscillával - segített ki mivel nem tudtam a nő nevét. - És én is remélem hogy találsz majd valakit - válaszolt. Bólintottam majd a gitáromért mentem és a hangszerrel a kezemben kiléptem a lakókocsiból. Egyszerűen nem tudtam Germannal egy légtérben tartózkodni. Kiültem a kocsi elé egy padra majd lefogtam az első akkordokat és behunytam a szemem. Régóta nem írtam dalt. Pontosabban majdnem 4 éve. A Love Me Like You Do-óta egyet sem. Nem volt semmi ihletem, de most hogy German újra itt van miről írnom. A dal hamar kialakult . Csak hagytam hogy az érzelmeim átvegyék felettem az iranyítást. Fel sem tűnt amikor kisebb tömeg gyűlt körém. Újra elkezdtem a dalt és nem tudtam abbahagyni.

Like a small boat
On the ocean
Sending big waves
Into motion
Like how a single word
Can make a heart open
I might only have one match
But I can make an explosion

And all those things I didn't say
Wrecking balls inside my brain
I will scream them loud tonight
Can you hear my voice this time?

This is my fight song
Take back my life song
Prove I'm alright song
My power's turned on
Starting right now I'll be strong
I'll play my fight song
And I don't really care if nobody else believes
'Cause I've still got a lot of fight left in me

Losing friends and I'm chasing sleep
Everybody's worried about me
In too deep
Say I'm in too deep
And it's been two years
I miss my home
But there's a fire burning in my bones
Still believe
Yeah, I still believe

And all those things I didn't say
Wrecking balls inside my brain
I will scream them loud tonight
Can you hear my voice this time?

This is my fight song
Take back my life song
Prove I'm alright song
My power's turned on
Starting right now I'll be strong
I'll play my fight song
And I don't really care if nobody else believes
'Cause I've still got a lot of fight left in me

A lot of fight left in me

Like a small boat
On the ocean
Sending big waves
Into motion
Like how a single word
Can make a heart open
I might only have one match
But I can make an explosion

This is my fight song
Take back my life song
Prove I'm alright song
My power's turned on
Starting right now I'll be strong
I'll play my fight song
And I don't really care if nobody else believes
'Cause I've still got a lot of fight left in me

No I've still got a lot of fight left in me

Tapsot hallottam ezért fel kellett néznem a gitáromból. A teljes stáb állt ott lenyűgözve sőt pár számomra csak látásból ismert színész is.
- Nagyszerű volt - mondta Lana elsőnek majd sorra jöttek a dicséretek és gratulációk. Azt kívántam hogy bárcsak tudnám hogy mit éreztem amikor a Fight Song-ot megírtam. Lassacskán szétszéledt a nézőközönségem egyedül Jen és Lana maradt.
- Ti nem forgattok? - néztem rájuk.
- Esti jelenetünk van úgyhogy most nem- válaszolta Jen.
- Jól vagy? - kérdezte Lana kedvesen miközben leültek mellém.
- Jobban mint valaha - nevettem fel cinikusan.
- Mi történt? - kérdezte szőke barátnőm.
- Aláírtam a papírt - mondtam halkan és a gyűrűsujjamra tévedt a tekintetem amin már nem díszelgett eljegyzési gyűrű.
- Tehát igaz - motyogta Lana mire felkaptam a fejem.
- Mi? - kérdeztük Jennel együtt.
- Semmi, felejtsd el - legyintett és felállt. - Veszek kávét kér valaki? - terelte a témát. Elkaptam a karját és ránéztem.
- Te tudsz valamit amit elakarsz titkolni. - fürkésztem, majd beugrott. Tegnap este amikor German telefonon beszélt a barátnőjével valami olyasmit mondott hogy nem mondott nekem még semmit kettőjükről. - Mondd el - utasítottam Lanát.
- Angie tényleg nem akarlak megbántani - nézett rám szomorúan.
- Nem érdekel. El kell mondanod. Tudnom kell. Kérlek - suttogtam. Ő lehunyta a szemét míg szőke barátnőnk némán figyelte a jelenetet.
- Megnősül - nyögte ki Lana végül. Lefagytam. Biztos vagyok benne hogy egy percig nem lélegeztem.
- Mi? - kérdeztem végül.
- Ezért kellett aláírnod a papírokat- válaszolt és finoman megszorította a kezem, de én elléptem tőle.
- Tudtad. Te tudtad mert elmondta amikor idehívtad- sziszegtem.
- Én csak azért nem mondtam el mert - kezdte Lana a magyarázkodást de nem hagytam neki befejezni a mondatát.
- Én azt hittem hogy a barátnőm vagy, de úgy látszik jobban meg kell válogatnom hogy kiben bízok - néztem rá. Láttam rajta hogy fájt neki amit mondtam és a könnyeket is a szemében de nem törődtem vele hanem elviharzottam.

Mikor elég távol értem Lanáéktól nekidőltem egy oszlopnak és kibuggyantak az első könnycseppjeim.

- Otthagytam a gitárt - suttogtam magamnak. Hülyeség volt valami olyannal foglalkozni ami abban a pillanatban nem volt lényeges. Egy egész világ dőlt össze bennem. Nem nősülhet meg újra. Nem tudtam felfogni a helyzetet. Három év hosszú idő és nem volt garantálva hogy velem marad de ide jön azért hogy bejelentse az eljegyzését? Persze, tudom, én vagyok a hülye amiért azt hittem hogy újra akarja kezdeni. Negyedóra néma zokogás után lassan letöröltem a könnycseppjeimet és összeszedtem a gondolataimat. German és Priscilla összeházasodnak tehát Mayának be kell jelentenem hogy új anyukája lesz. Csak remélni tudom hogy az a nő normális és nem olyan mint Jade vagy Valeria. A gondolataimból egy hang szakított ki.

- Hello - szólalt meg valaki a hátam mögül. 

- Igen? - néztem rá vörös szemekkel. A nő egy lépést hátrált majd belekezdett.

- Kéne egy kis segítség. A vőlegényemhez jöttem de el akarom kerülni az exét - magyarázta. - A nevem Priscilla Ferro - tette hozzá. Nézd csak, German menyasszonya el akar kerülni.

- Hogy hívják a nőt ? - kérdeztem vissza. Színésznő vagyok, na. Hadd játszam el hogy nem ismerem magamat.

- Angeles Carrara- olvasta le egy papírról.

- Tudod hogy néz ki? - néztem rá újra egy elfolytott vigyorral.

- Nem. - vonta meg a vállát.

- Idejössz úgy hogy elkerülj valakit akiről nem is tudod hogy néz ki- vomta fel a szemöldökömet.

- Tudsz segíteni vagy nem? - csattant fel.

- Elég közel van- vágtam rá mire a csaj rémülten pillantott körbe.

- Hol? - kérdezte.

- Előtted áll - vigyorodtam el.