82.rész

Rámmosolygott de én mereven néztem vissza rá.
- Te sem. - mondtam és felálltam. Nem tudtam hogy dühös legyek vagy boldog. 3 éve nem keresett de most itt van. Csak tudnám hogy miért jött.
- Meleg fogadtatás- morogta az orra alatt én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Mit vártál? Hogy majd a karjaidba ugrok sikítozva vagy zokogva? Azután hogy itt hagytál ? Vagy azután hogy hagytad hogy a lányod azt higgye hogy nincs apja? Vagy azután hogy- nem tudtam befejezni sérelmeim sorolását mert German félbeszakított.
- Sajnálom. Egy idióta voltam- mondta halkan.
- A sajnálat nem ér semmit- válaszoltam.
- Jen, Angie kezdjük el- hallottam a hangosból Tim hangját.
- Mennem kell- néztem Germanra utoljára majd otthagytam. A forgatás ritkarosszul ment. Barátnőmön is láttam hogy valami nem oké mivel ő is folyton eltévesztette a szöveget, a negyedik olyan jelenetnél amit némán álltunk végig a saját problémáinkba merülve a mi drága és roppant kegyelmes napjában lévő rendezőnk közölte hogy holnap újravesszük az egészet és addigra ne legyünk szétszóródva. Miután visszaöltöztünk a ruháinkba és lemostuk a sminkünket, Jennel leültünk egy padra és néztünk magunk elé.
- Mi történt? - pár perc után megtörtem a csendet.
- Adam elutazik - sóhajtott. Adam Jen barátja és nagyon szeretik egymást.
- Kitartás- öleltem meg szorosan.
- Európába . A világ másik végébe - mondta halkan és a vállamba temette a fejét.
- Jajj drágám. - miután elengedtük egymást megfogtam a kezét. - Mennyi időre?
- Attól függ. Lehet hogy csak három hónap viszont az is lehet hogy fél évre elmegy - válaszolt halkan. Társaságunkhoz néhány perc múlva Emilie, Lana és Bex csatlakozott. Jennifer nekik is elmondta hogy mi történt és ők is megölelgették majd Lana hozzám fordult.
-Találkoztál Germannal? - kérdezte belém pedig villámként csapott a felismerés. Felpattantam és Lanát magam után rángatva odébbálltam.
- Te voltál. Te hívtad ide - estem neki.
- Nyugi csak segíteni akartam. - próbált csitítani.
- De miért? Olyan jól megvoltunk Mayával. - néztem rá de ő megrázta a fejét.
- Ezt bárkinek beadhatod de nekem nem. Ezért hívtam ide , mert tudom hogy szereted és azt is hogy hiányzott. És nem is hittem hogy eljön.- ismerte be Lana.
- Igen, hiányzott- adtam meg magam - De nem állíthat be az életembe csak így. Ha Mayát akarja látni vagy magával vinni arra várhat.
- Angie- sóhajtott Lana - Még nem írtátok alá a válási papírokat. Házasok vagytok tehát bűncselekménynek számít ha a beleegyezésed nélkül elviszi a lányotokat és nem hinném hogy börtönbe akar menni.
- Szóval csak egy kirándulás amit már régen meg kellett volna ejteni? - néztem barátnőmre.
- Ezt vele kellene megbeszélned. - tette a kezét a vállamra. Bólintottam majd visszamentünk a többiekhez. Én elköszöntem és búcsúzóul még egyszer megöleltem Jent. Az autómhoz mentem és be akartam szállni amikor valaki megszólított.
- Beszélhetünk? - kérdezte German.
- Először is nem akarok veled beszélni másodszor pedig most biztos hogy nem mivel mennem kell. - néztem rá és kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Nem halogathatod örökké ezt a beszélgetést - mondta halkan.
- De még egy kicsit húzhatom- vigyorogtam rá.
- Touché [értsd:tusé] - vágta rá de én már a fehér Mercedesemben csücsültem. - Egyébként hova is mész?- pár másodpercig haboztam a válasszal.
- A lányomért- válaszoltam végül és becsaptam a kocsiajtót. Elfurikáztam Mayáért az oviba miközben egész úton magammal üvöltöztem.
- Miért pont most? Miért akkor amikor minden rendben van ? - kiabáltam és néhányszor elég erőseket ütöttem a kormányra. Az oviba úgy érkeztem mint egy idegbeteg ezért a visszapillantó tükörben még megigazítottam a hajam majd bementem Mayáért.
- Mami - rohant hozzám kislányom.
- Szia hercegnőm - emeltem fel és megölelgettem. - Köszönj el szépen és mehetünk haza - nyomtam egy puszit az arcára miközben visszaraktam a földre. Maya gyorsan elbúcsúzott ,összeszedte a cuccait majd bepattant az autóba.
- Jó napod volt ? - néztem rá mosolyogva ő pedig bólintott. - Akkor jó.
- Neked is mami? - kérdezte . Összeszorított fogakkal bólintottam és reméltem hogy meggyőzően néz ki. - Örülök - válaszolt kislányom. Az út további részét csendben tettük meg. Amint visszaértünk Maya berohant a lakókocsiba és leült a tv elé. Ovi után mindig megnéz egy Barbie filmet.
- Kicsim- guggoltam le elé és elvettem tőle a távirányítót.
- Igen mami? - nézett rám .
- Hamarosan jönni fog valaki akivel lehet hogy még nem kéne találkoznod - éreztem hogy German ide fog jönni és azt a beszélgetést csak kettőnknek kell hallani. - Szóval kérlek majd menj be a szobádba - mondtam kérlelve , kislányom bólintott. - Köszönöm - adtam egy puszit az arcára majd bekapcsoltam a tv-t. Fél óra múlva valaki kopogott az ajtón. Természetesen a drága férjem volt. - Maya drágám menj a szobádba - mosolyogtam rá ő pedig engedelmesen bement.
- Angie - hallottam German hangját. Kinyitottam az ajtót . Ő kérés nélkül besétált. - Nem sok minden változott.- vállat vontam a megjegyzése hallatán.
-Nem hiszem hogy a dekorációról kéne beszélgetnünk. - mondtam .
- Egyetértek - halkan felnevetett majd leült.
- Szóval - dőltem a konyhapultnak - Mit keresel itt?
- Lana hívott. Azt mondta hogy nem vagy jól. Csak aggódtam.- közölte -Mi a baj?
- Semmi bajom nem lenne ha te nem hagytál volna itt - vágtam a fejéhez.
- Mindketten tudtuk hogy így nem folytathattuk - vágott vissza German. Percekig hallgattunk majd megszólaltam.
- Mit akarsz ?
- Mivel még nem vagyunk hivatalosan elválva gondoltam megnézem a lányomat. - válaszolt.
- Nem fogom hagyni hogy elvidd magaddal Mayát - csattantam fel. Szinte végszóra kislányom kisétált a szobából. Fel sem tűnt neki German.
- Mami szomjas vagyok - nézett rám. Levettem egy poharat és töltöttem neki vizet. Az apja némán ült.
- Te vagy Maya ? - nyögte ki végül. Kislányom pár másodpercig nézte Germant majd bizonytalanul bólintott.
- Mami ki ez a bácsi? - kérdezte tőlem.
- Tudod szívem tegnap mutattál egy képet - guggoltam le elé. - Ő az akit kérdeztél.
- Az apukám?- nézett rám csodálkozva. Bólintottam és German felé fordítottam.
- Az apukád- German lassan felállt és hozzánk sétált.
- Papi - suttogta Maya és szorosan megölelte. Ez a jelenet még szép is lehetett volna ha German nem hagyott volna el minket. - És most itt is maradsz ? - kérdezte kislányom reménykedve. Az apja egy pillanatig habozott majd bólintott.
- Kopp-kopp - lépett be a lakókocsiba Colin. Jogos, én mondtam neki hogy jöjjön amikor akar. - Woo-hoo - döbbent meg. - Angie?
- Ura vagyok a helyzetnek - mondtam biztatóan. Ő habozott majd bólintott. Maya eközben még mindig az apját ölelgette.
- Ed szólt hogy gyere mert promofotózás lesz a kilencedik évadhoz. - emlékeztetett.
- Ma? - kérdeztem vissza és a telómra néztem. Tényleg nagybetűkkel ott állt a képernyőn a "Fotózás" szó. - Basszus - kaptam a fejemhez. - Pár perc és megyek - mondtam sietve. Colin elment én pedig kislányomhoz fordultam. - Drágám szerintem van mit bepótolnotok apával úgyhogy kettesben lesztek egy ideig. - mosolyogtam rá majd Germanra néztem - Próbálj meg nem lelépni.- mondtam gúnyosan és a táskámért nyúltam. - Nemsokára jövök kicsim - adtam egy puszit Maya arcára.
- És én ? - kérdezte az exem.
- Kérsz egy pofont vagy megegyezhetünk abban hogy békésen távozok ? - sziszegtem. German nem mondott semmit úgyhogy távoztam. - Mennyit kell még várnom arra a jól megérdemelt pofonra?- tettem fel magamnak a költői kérdést majd a fotóstúdióba mentem. A fodrásznál Emilie társult hozzám aki szintén kicsit késve érkezett. Gyorsan megcsinálták a hajunkat mi pedig mehettünk is fotózkodni. A többiek már régen elkezdték, most éppen Jaredről lőtték a képeket, nekem még fél órát kellett várni mire sorra kerültem. Addig barátnőim köreiben kávézgattam és beszélgettem. Miután a szólóképeket megcsináltuk jöhettek a páros és csoportos fotók. Na igen. Ez kicsit hosszabb volt , de lassan ezzel is végeztünk. Mindenki ment a dolgára vagyis vissza a lakókocsijába míg én Colinnal sétáltam.
- A férjed itt van ? - kérdezte halkan. Bólintottam. - Hogy vagy?
- Összezavarodottan és dühösen - nevettem fel keserűen.- Te hogy vagy? - néztem rá.
- Teljesen egyedül - pillantott a kezére amin már nem díszelgett a jegygyűrűje.
- Hé - finoman végigfuttattam az arcán az egyik kezem. 

- Én itt vagyok - mondtam halkan majd megöleltem.

- Köszönöm - válaszolta. Colinban az a jó hogy órákig lehet vele beszélgetni, most sem tűnt fel hogy rohan az idő. Legközelebb fél nyolckor néztem az órámra. 

- Holnap találkozunk - nyomtam egy puszit az arcára majd elmentem. Otthon Maya már az ágyban feküdt és German olvasott neki. A tökéletes család.

- Megjöttem- köszöntem.

- Mami - hallottam kislányom hangját . Odasétáltam hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára. 

- Elvoltatok apával? - kérdeztem tőle.

- Igen - mosolygott Maya az apukájára.- Voltunk fagyizni és utána elvitt lovagolni - mesélte.

- Akkor jó délutánod volt. - mosolyogtam vissza rá - Legközelebb itthon töltöm a délutánt - ígértem meg neki. 

- Együtt ? - kérdezte majd Germant fürkészte. Bólintottam és mégegyszer megpusziltam a homlokát .

- Aludj drágám - mondtam halkan majd kisétáltam. Leültem egy teával a kezembe és a szövegemet kezdtem tanulni.

- Gyerünk Angie- bíztattam magam - Holnap fel kell vennetek az egészet.- fél órát ültem a forgatókönyvemet tanulmányozva amikor Maya szobájából German sétált ki. 

- Nem fáradtál el? - kérdezte miközben leült mellém. Szívem szerint odabújtam volna hozzá és a karjaiban aludtam volna el de tartottam magam és megráztam a fejem.

- Három év után már nem olyan fárasztó - mondtam cinikusan. 

- Angie - kivette a kezemből a szövegemet és odébbrakta. - Sajnálom.

- German a bocsánatkérés nem javítja ki a hibákat - válaszoltam halkan.

- Gyerünk - szólalt meg pár perc után. 

- Mi? - néztem rá.

- Üss meg Angie - nevetett fel - Mindketten tudjuk hogy akarod. 

- Fájni fog - vigyorodtam el. Határozotttan túl sokat forgatok a Honosz Királynővel. 

- Megérdemlem - nézett rám German. Lassan kifújtam a levegőt és átadtam az irányítást az ösztöneimnek. Másodperceken belül exem már az arcát fogva vigyorgott vissza rám. 

- Ez de jól esett - hunytam be a szemem. 

- Elég erős vagy - válaszolt. Hanyagul elmosolyodtam és felálltam. 

- Elmegyek fürdeni - mondtam- Van hol aludnod?

- Reméltem higy befogadsz - kacsintott rám .

- Még ugyanúgy utállak - vágtam rá. - Vidd át Mayát a szobámba és aludthatsz az övébe. 

- Rendben - bólintott. Miután lezuhanyoztam a szobámba mentem amikor meghallottam egy beszélgetést.

- Szerelmem - mondta German. - Igen. Beszéltem Angievel. Nem drágám, nem mondtam neki rólunk semmit. Már holnap? Kicsit korai. Nem, dehogy. Holnap látjuk egymást. - könnyek szöktek a szemembe. Bebújtam Maya mellé az ágyba és némán sírtam. Továbblépett. Nem tiltotta meg neki senki. Nem kötöttem a lelkére hogy soha, senki mással nem kezdhet új életet és én nem akarom tönkretenni a boldogságát. Reggel óriási kavarodásra ébredtem. Valaki folyamatosan hívogatott. Maya a karomat rángatta míg egy másik személy az ajtón dörömbölt. Felvettem a telefont miközben kivittem kislányomat a konyhába reggelizni. 

- Mi az? - kérdeztem álmosan Lanától.

- Engedj be - kiabált rám majd letette. Míg drágám a müzlijét ette én ajtót nyitottam a dörömbölőnek. 

- Mi történt? - néztem Bexre, Jenre, Emiliere, Ginnire és Lanára akik mind az ajtó előtt sorakoztak. 

- Ezt nézd meg - nyomott a kezembe egy újságot . Nem figyeltem rá mivel German szólt hogy Maya leette a pólóját.

- Öltöztesd át - kiabáltam vissza majd újra  a papírra tévedt a tekintetem. Szalagcímként a KAVARÁS szerepelt. Egy elé sötét kép de jól kivehető rajta Colin és az én alakom. Pont az a pillanat amikor megsimogattam az arcát. És a cikk volt a legrosszabb . "A Once Upon A Time -a népszerű sorozat- két igen közkedvelt szereplőjét tegnap lencsevégre kapták ahogy félreérthetetlenül flörtöltek egymással. Colin O'donoghue most vált el feleségétől ismeretlen okok miatt míg Angie Carrara régóta egyedül él. Colin és Helen válásában valószínűleg a fiatal színésznő fontos szerepet játszott. A pár hivatalosan még nem jelelentette be együttlétüket de a közeljövőben valószínűleg számíthatunk rá"Döbbenten meredtem a lapra. Ez nem lehet igaz.

- Mi nem vagyunk együtt - mondtam halkan.

- Tudjuk szivem - válaszolt Ginni. - Csak az a baj hogy egész Amerika és az internet ezzel van tele. - a telefonomért nyúltam. Instagrammon több mint 400 képen taggoltak. A legtöbben Colinnal vagyok, sőt olyanok is voltak akik megszerkeztették ahogy csókolózunk. A kommentek legtöbbje ' Team #cangie' volt de természetesen voltak kevésbé kedves hozzászólások is. Még mindig döbbenten álltam amikor megcsörrent a telóm. 

- Basszus - suttogtam - Adam az - lassan felvettem és el kellett tartanom a fülemtől a mobilt.

- Angeles Carrara azonnal gyere az irodába - üvöltötte. 

81.rész

3 évvel később
Komolyan vette . German teljesen komolyan vette azt hogy nem akarom többé látni. Fél évig minden nap vártam hogy újra belép majd az ajtón és bár nehéz bevallani most is sokszor kapom magam azon hogy bámulom az ajtót valami csodára várva. A kislányom azt hiszi hogy nincs apukája. Bár valahol mélyen tudja hogy ez nem igaz mégsem kérdezősködik. Egyszerűen elfogadta hogy csak mi vagyunk egymásnak. Éjszakánként ha rosszat álmodom a kezem mindig German testének melege után kutat és rá kell jönnöm hogy nincs mellettem. Az unokahúgommal négy éve nem beszéltem és nem mondom hogy nem hiányzik. Azt sem tudom hogy mi van vele, boldog-e Leónnal vagy dühös-e még rám. Szerettem volna felhívni ahogy Germant is. Meg szerettem volna mondani hogy sajnálom és egy igazi idióta vagyok azért mert hagytam elmenni egy olyan pasit mint ő.  A gondolataimból kislányom hangja zökkentett ki.
- Mami, mami - rohant hozzám az apró lábacskáin egy kagylót szorongatva.
- Szia kicsim - emeltem fel . - Na mutasd mit hoztál .
- Nézd - mutogatta az új szerzeményét. - Ez a tiéd - nyomta a kezembe és a nyakam köré fonta az karjait.
- Jajj kicsim ez gyönyörű, köszönöm - adtam egy puszit az arcára. Ekkor láttam meg a felénk rohanó Olivert aki pár másodperc múlva megállt és az arcára egy angyali mosoly ült ki.
- Angie néni - nyújtogatta felém karjait én pedig őt is felemeltem.
- Hát te? - néztem rá.
- Apa azt mondta hogy mondjam azt hogy jöttem megmenteni a hercegnőt - mosolygott azzal a tipikus "tudom hogy nálam cukibb kisfiút még nem láttál" mosolyával.
- És kihez jöttél ? - néztem az ifjabb szőkehercegre .
- Mayához - fogta meg kislányom kezét aki egy pillanatig furcsán nézett rá majd a világ legédesebb mosolya ült ki az arcára.
- Anyu itt maradhat egy kicsit játszani ? - kérdezte bociszemekkel.
- Ha a szülei is megengedik akkor igen - mondtam miközben leraktam őket a földre.
- Kérdezzük meg őket - futott előre a legfiatalabb Charming-gyerek Maya pedig mögötte szedte a lábait. Szerencsére nem túl sok autó közlekedik Vancouver ezen részén szóval maximum pár dühös színésztől kell megvédeni a gyerekeket. Ginni és Josh éppen a szövegüket olvasgatták amikor kisfiuk megérkezett.
- Mami, mami- rángatta Oliver anyukája karját - Maradhatok Mayáéknál játszani ?
- Persze - bólintott Ginni majd hozzám fordult - ha nem baj.
- Dehogy baj - mosolyogtam rá.
- Csak vacsira érj haza - figyelmeztette fiát Josh . A kis srác sejtelmesen apjához sétált majd halkan megszólalt.
- Apa Maya nem is aludt - mondta lehangoltan. - De elmondtam neki amit mondtál - fejezte be a mondtatot diadalittasan. Ginni erre felkapta a fejét és a férje fele fordult .
- Mit mondtál a gyereknek ? - kérdezte.
- Én semmit - tagadta a férj azonnal.
- Azt hogy mondjam azt hogy jöttem megmenteni a hercegnőt - mondta Oliver. Maya nevetve figyelte az eseményeket.
- Nem mondtam hogy mond ezt. Csak gyakoroltam a szöveget- védekezett a szőkeherceg kisfia ellen.
- Ilyen mondtat nincs is a szövegedben- forgatta a szemét Ginni. Igen, szegénynek nehéz dolga lehet két pasi között.
- Megyek már - kiabált vissza Josh a nagy senkinek majd egy puszit nyomott felesége arcára. - Hív a kötelesség- mondta és lelépett.
- Borzalmas- nevetett fel a nő és visszafordult hozzánk. - Vacsira legyél itthon kicsim - guggolt le Oliverhez majd megpuszilta a homlokát. A gyerekek visszarohantak a mi lakókocsinkhoz én pedig nyugott léptekkel követtem őket. Mikor beléptem már a nappali közepén festegettek valamit. Csináltam magamnak egy kávét és miután azt megittam nekiláttam a vacsorának. Halk kopogást hallottam úgyhogy az ajtóhoz mentem és kinyitottam . Colin állt ott teljesen meggyötört arccal.
- Baj van? Gyere be - húztam be a lakásba majd kislányomékhoz fordultam. - Maya menjetek be a másik szobába - mosolyogtam rájuk ők pedig engedelmesen kettesben hagytak minket. Colinnal leültünk a kanapéra és pár percig csendben voltunk. Lassan megtörtem a némaságot. - Mesélj mi történt.
- Helen és én ma adtuk be válást - sóhajtott. Finoman a vállára tettem a kezem.
- Egy idő után már nem fog ennyire fájni - nyugtattam.
- Remélem - ejtett meg egy szomorú mosolyt majd megölelt. Colin az eltelt idő alatt a legjobb barátom lett. Nagyon sok időt töltünk együtt mivel nagyon sok közös jelenetünk van. Úgy ismerjük egymást mint a tenyerünket.
- Bármikor átjöhetsz ha akarsz - válaszoltam miután elengedtük egymást.
- Köszönöm - mosolyodott el halványan majd lassan felállt és az ajtóhoz ment. - Találkozunk később - kilépett a lakasból és becsukta maga mögött az ajtót. Pontosan tudtam hogy mennyire fájdalmas lehet neki most ez . Nekem is ugyan ennyire fájt. Colin távozása után három perccel valaki vagy valakik feltépték az ajtót és hívás nélkül becsörtettek a lakásba. Természetesen a stáb három leggyermeklelkűbb színésznője állt ott pár dvd-g szorongatva.
- Valamit látnod kell- kezdte Lana izgatottan, mondatát Bex folytatta.
- Óriási ez a film. Végig fogod röhögni - mondta vöröshajú barátnőm.
- Csak a trailert láttuk de szakadtunk- fejezte be Jen.
- Na mit találtatok - kérdeztem tőlük vigyorogva. Lana kulcsra zárta az ajtót én pedig kérdőn néztem rá.
- Sean üldöz minket- magyarázta majd levetődtünk a kanapéra és beraktuk a dvd-t. Pillanatokon belül megjelent a képernyőn a "Spárta a köbön" cím és elindult a film Sean Maguire főszereplésével. Maya és Oliver nevetgélve rohantak ki a szobából és érdeklődve torpantak meg a tv előtt.
- Kicsim ez nem nektek való film - terelgettem őket vissza ők pedig szomorúan néztek rám - Sajnálom, ha kicsit nagyobbak lesztek majd megnézhetitek. - nyomtam egy puszit lányom fejére majd visszamentem a csajokhoz. Igazuk volt, tényleg végig röhögtük az egész filmet és miután befejeztük Bex előkotort egy újabb lemezt a táskájából és győzedelmesen a levegőbe emelte. Lana szeme elkerekedett és lefagyott. Vöröske azonnal kapcsolt és az ajtót feltépve kirohant "húgával" a nyomában. Néha tényleg úgy viselkednek mint az igazi testvérek. Jennel röhögve néztük végig a jelenetet amíg Sean és Josh nem kapcsolódott be hozzánk.
- Késő- vigyorogtam az előbb említettre. - Már végignéztük.
- Tudom, tudom Oscar-díjat érdemelnék azért a filmért - hajolt meg jelképesen majd a még mindig rohangáló Lana és Bex felé mutatott. - Most mi történt?
- Bexnél van egy film, és Lana úgy tűnik nem akarja hogy megnézzük - válaszolt Jen.
- Kihozhatom a fiamat? - kérdezte Josh a nappali közepéből.
- Most mondjam azt hogy nem ? - nevettem fel. Miután a Charming-család könnyes búcsút vett tőlünk Sean, Jennifer, Maya és én vártunk arra hogy mikor végeznek a futkározással amikor egy hangos "Megállni"-t hallottunk. Azonnal a hang irányába siettünk ,én Mayát felemelve .
- Komolyan? - kérdezte játszott dühvel Ginni miközben Bex dvd-jével hadonászott. - Van aki éppen a szövegét tanulná amikor mit lát az ember? Két felnőtt nő egymást kergetve rohangál. Ha jelenetet gyakoroltatok akkor oké de kizártnak tartom hogy bármikor is fogócskázni fogtok majd a sorozatban- oktatta ki Lanát és Bexet. - Szóval kérlek legközelebb értelmes emberek módjára viselkedjetek mert már nem vagytok ötévesek. - fejezte be. A rohangálók kissé megszeppenve álldogáltak majd Lana kihasználva a másodpercnyi megállást elvette a dvd-t és a lakókocsojába rohant. - Gyerekek - sóhajtott Ginni. Még pár percig kint maradtunk beszélgetni majd mindenki visszaindult a lakásába mert kezdett hűlni a levegő. Miután lefürdettem Mayát bevittem a szobájába és elővettem egy mesekönyvet hogy olvassak neki. Kislányon szó nélkül kivette a kezemből a "Hamupipőkét" és előhúzott egy képet a párnája alól.
- Ki ez a bácsi anya? - kérdezte miközben felém fordította a fotót amin German, én és az újszülött Maya szerepeltünk.
- Elmondom ha kicsit nagyobb leszel - tereltem a témát de ő félbeszakított.
- Ő az apukám? - fogta meg a kezem. Egy négyéveshez képest elég magas intelligenciaszinttel rendelkezett.
- Igen- bólintottam . Éreztem hogy ennyivel nem fogja beérni.
- Mesélj róla- kérlelt én pedig egy másodpercre behunytam a szemem.
- Magas volt, helyes és kedves- jellemeztem Germant az eszembe jutó első három szóval.
- De miért nincs velünk? - nézett rám szomorúan a kislányom. Nagyot nyelve megszólaltam.
- Tudod a mami és a papi egyszer nagyon összeveszett és úgy döntöttünk hogy jobb lesz nekünk külön - válaszoltam halkan majd betakargattam és az arcomra varázsoltam egy mosolyt - Viszont most aludj. Holnap új nap van - nyomtam egy puszit a homlokára és megvártam amíg elalszik majd kimentem és leültem a kanapéra. Hosszú percekig bámultam magam elé majd felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón . Lana lakókocsijához siettem mivel tudtam hogy vele megbeszélhetem a dolgokat. Ő kinyitotta az ajtót és beinvitalt a lakásba . Ledobtam magam a kanapéra és Lanára emeltem a tekintetem.
- Tudod én ezt nem bírom - kezdtem bele. - Egyedül nevelek egy gyereket, szöveget tanulok, és forgatok. Örülök ha van egy órám magamra és akkor sem magammal foglalkozom hanem Germanon gondolkozok. Nem is hívott . Egyetlen egyszer nem volt képes megfogni azt a rohadt telefont és beütni a számomat. - idegesen a hajamba túrtam. - Maya az ő lánya is de nem láttam 1 éves kora óta. Tudod annyira nem értem hogy hogy lehettem ilyen hülye? Én komolyan elhittem hogy örökké együtt leszünk és minden happy end lesz de nem . Nekem soha nem jön össze - miután befejeztem Lanára néztem aki türelmesen hallgatott.
- Szerintem - sóhajtott - Te tényleg szereted - mondta halkan.
- Igen - válaszoltam.
- Akkor hívd fel - nézett rám én pedig megráztam a fejem.
- Nem akarok beszélni vele - vágtam rá , felálltam és megöeltem Lanát. - De azért köszönöm hogy meghallgattál .- mondtam és kimentem az ajtón.

Lana Parrilla
Nem vagyok az a "mások szerelmi életébe beleavatkozós" típus de Angienek segítség kell, mert a csaj tényleg ki fog borulni.
- Fred - szóltam a férjemnek aki kisétált a szobánkból Lolával a nyomában.
- Mondd szerelmem - mosolygott rám .
- Megvan German száma? - kérdeztem . Ő bólintott és elővette a telefonját. Átmásoltam a számot a sajátomba és egy gyors csókot nyomtam Fred szájára majd arrébb sétáltam.
- German Castillo - szólt bele pár másodperc csörgés után.
- Ide kell jönnöd - kezdtem köszönés nélkül.
- Lana?
- Igen - vágtam rá majd folytattam - Baj van.
- Történt valami Angievel? - kérdezte aggódva.
- Igen, kezd kikészülni. - bólintottam. Egy perc csend keletkezett a vonal túlsó végén.
- Nem mehetek oda- mondta halkan én pedig felkaptam a fejem.
- Miért nem?
- Mert menyasszonyom van- nyögte ki végül. Sóhajtottam és lehunytam a szemem.
- Akkor hozd ide őt is vagy nem tudom de legalább a lányodért gyere ide. - hadartam majd leraktam. Reggel fél tizenegykor valaki kopogott az ajtón. Fred ment is kimyitoni mivel én még reggeliztem de szó szerint félrenyeltem a falatot.
- Hello-köszönt German én pedig elmosolyodtam.
- Jó újra látni - álltam fel és odasétáltam hozzá majd egy puszival köszöntöttük egymást. - Hogy hogy ilyen hamar?
- Hívtál és gondoltam tényleg valami nagyon fontos dologról van szó - mondta .
- Kérsz valami innit? - nézett rá Fred de ő megrázta a fejét.
- Hol van Angie ? - kérdezte sürgetően.
- Gyere velem - ragadtam meg a kezét.

Angie Carrara

Reggel elvittem Mayát az oviba majd mentem vissza forgatni. Volt valami a levegőben amit fugyelmen kívül akartam hagyni de nem tudtam. Az eljegyzési gyűrűmmel játszottam miközben a hajamat és a sminkemet csinálták, miután végeztünk gyorsan magamra vettem a ruhám és a stúdioba felvenni Jennel pár jelenetet. A "Nagyi fogadójába" mentem ahol már mindenki ott volt. Átfutottam a szövegem majd mindenki beállt a helyére és kezdhettük is a felvételt.
- 3,2,1 kamera - hallottam a rendezőnk, Tim hangját - És tessék.
- Jen várj már meg- a mondat második felét röhögve ejtettem ki miután tudatosult bennem az hogy mit mondtam.
- Ennyi - kiabált Tim - Előlről vesszük . 3,2,1 kamera és felvétel .
- Emma várj már meg - rántottam vissza drága barátnőmet aki idegesen nézett rám.
- Mit akarsz ? - kérdezte. Végigfutattam a szemem a stúdión ahogy a forgatókönyvben meg volt írva amikor a pillantásom találkozott egy barna szempárral.
- Nem - suttogtam és hátratántorodva megragadtam a hozzám legközelebbi szék támláját.
- Ennyi - kiabálta Tim .
- Jól vagy ? - nézett rám Jen aggódva én pedig megráztam a fejem.
- Kérhetek öt perc szünetet? - néztem a rendezőre könyörögve ő pedig bólintott. Lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem amikor közeledő léptek hangjait hallottam. Felnéztem és megpillantottam őt. A férjemet akit 3 éve nem láttam.
- Mit keresel itt? - ez volt a legelső kérdésem ő pedig felnevetett. Időközben feltűnt hogy szőke barátnőm lelépett mellőlem.
- Tudod te nem változtál.

80.rész

Nem tudom hol kezdjem :D Ez a blog 80.része és álmomban sem gondoltam volna hogy egyszer idáig el fogok jutni . Kereken egy éve március 13-án kezdtem el írni és mostanra az életem részévé vált . Köszönöm mindenkinek a kommenteket és hogy egyáltalán olvasták a blogot (több mint 14 ezer oldalmegjelenítés wow). Csak annyit akartam/akarok mondani hogy imádlak titeket és KÖSZÖNÖM.<3
Jó olvasást mindenkinek ;)

A levegő érezhetően vibrált köztünk miközben megállás nélkül bámultunk egymás szemébe. Ekkor German hangja visszahozott a Földre .
- Angie - kiabálta . Őt sem zavarta hogy egy forgatáson vagyunk .
- Mennem kell - motyogtam félhangosan miközben a hátam mögé mutattam .
- Még látjuk egymást -mosolygott rám bíztatóan Colin . Egy utolsó pillanatig még a másik arcát fürkésztük, majd én elfordultam és leléptem . Férjemhez mentem aki tétlenül állt a babahordozóval míg kislányom érdeklődve figyelte az eseményeket .
- Hol voltál ? - kérdezte German érdeklődve .
- Anyával beszéltem , utána pedig az egyik producer megkérdezte hogy lenne kedvem az OUAT-ban játszani - ecseteltem . A mondat utolsó felére már szerelmem is felkapta a fejét miközben a kijárat felé igyekeztünk .
- És mit mondtál ?
- Hogy átgondolom - válaszoltam és másra próbáltam terelni a témát - Hol fogunk aludni ?
- Lana szerzett nekünk egy lakókocsit, mindenki ilyenben lakik itt - mosolygott rám German majd kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiléptem a levegőre . - Erre - mutatott az épületek mögé , ahol csomó lakókocsi parkolt nevekkel felcímkézve . A miénk nem volt messze Lana és Fred úgymond házától ami nagyon jó mivel csak őket ismertük . A cuccok már bent voltak -mert valószínűleg German már behordta őket- ezért csak be kellett rendezkedni . Mayát óvatosan kivettem a hordozójából és bevittem az egyik szobába ahol egy franciaágy és egy babaágy állt . Kislányomat beraktam az utóbbiba és megvártam amíg elalszik majd visszamentem Germánhoz aki már a kanapén ült egy kávéval a kezében és a tévét nézte . Felkaptam a dzsekim a konyhapultról és nyomtam egy puszit szerelmem arcára .
- Beszélnem kell Lanával - mondtam neki majd kisétáltam és egyenesen az említett lakókocsijához mentem. Kissé bizonytalanul bekopogtam az ajtón, de ő másodperceken belül kinyitotta azt nekem és beinvitált a "lakásába" .
- Fred ? - néztem körül .
- Dolgozik - mondta majd lehuppant a kanapéra és intett hogy üljek le mellé . - Mi történt ? - kérdezte én pedig kényelmesen elhelyezkedtem .
- A produceretek, a produceretek hallotta ahogy anyával üvöltöztem - kezdtem a legelején . - Utána megkérdezte hogy nem akarok-e színésznő lenni - motyogtam alig hallhatóan .
- Komolyan ? - kérdezte Lana egy óriási mosollyal az arcán . - Mit mondtál ?
- Hogy nem tudom - nevettem fel - Azt mondta hogy van egy szerep, egy Emilie nevű lány és játszhatnám őt .
- El kell fogadnod - jelentette ki .
- De én nem vagyok olyan mint te vagy bármelyik másik színésznő - sóhajtottam .
- Valahol el kell kezdeni . Egy-két epizód után belejössz majd - bíztatott . - Gyerünk hívd fel - nyomta a kezembe a telefonját . Előhúztam a zsebemből a névjegykártyát és beütöttem a számot . Edward két csörgés után vette fel .
- Szia Lana - köszönt vidáman .
- Hello . - mondtam eléggé bátortalanul - Angie vagyok .
- Akivel reggel összefutottam ? - kérdezte .
- Igen - válaszoltam - Átgondoltam az ajánlatát .
- És - sürgetett a producer . Lana bíztatóan nézett rám .
- Elfogadom az ajánlatát - mosolyodtam el .
- Tényleg ? - döbbent le .
- Igen - mondtam .
- Ez nagyszerű. - válaszolt Edward . - Holnap meg is ismerkedhetsz mindenkivel és délkörül gyere át az irodába elintézni a papírokat - hadarta .
- Rendben - az órámra néztem ami csak fél kilencet mutatott ezért még bőven volt időm.
- Ott találkozunk - mondta és letette .
- Én tényleg megtettem ezt ? - kérdeztem magamtól .
- Igen - nevetett Lana és megölelt . Ez nagyon jól esett . - És amúgy is még van két napod hogy megtanuld a szöveget és beilleszkedj - engedett el .
- Remélem hogy menni fog - sóhajtottam .
- Biztos hogy menni fog - nyugtatott . Könnyű annak aki már a legelejétől játszik a sorozatban .
- Szerintem el kéne mondanom Germánnak is - gondolkoztam el .
- Ez egy jó ötlet - nevetett fel . Felálltam a kanapéról és a nyitott ajtóhoz sétáltam .
- Köszi - mosolyogtam Lanára .
- Nincs mit - mosolygott vissza. Egy perc múlva már a saját lakókocsim ajtaja előtt álltam feszengve. Amint beléptem Germannal találtam szembe magam aki éppen reggelizett.
- Vissza is jöttél ?- inkább kijelentésnek hangzott nem pedig kérdésnek .
- Igen - bólintottam - Beszélhetünk ? - kérdeztem miközben a konyhapultra támaszkodtam.
- Persze - fogta meg az egyik kezem és megpuszilta a kézfejem - Nekem mindent elmondhatsz . - lassan kifújtam a levegőt.
- Tudod mondtam hogy egy producer megkérdezte hogy szeretnék-e színésznő lenni és utána felajánlott egy munkát . Játszhatok az OUAT-ban ha elfogadom - szerelmem bátorítóan megszorította a kezem jelezve hogy folytassam.
- Elfogadtam az ajánlatát - nyögtem ki végül . Hosszú percekig néma csend telepedett közénk, amit annak a jeléül vettem hogy German nem örül a munkának.
- Szóval itt kéne maradnunk - halkan beszélt. - Itt lenne az életünk, és a lányunknak itt kéne felnőnie .
- Pontosan - bólintottam várakozóan.
- És biztos hogy ezt szeretnéd csinálni ?- nézett rám én pedig bizonytalanul bólintottam. German elmosolyodott- Nem foglak megakadályozni .
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Őszintén hálás voltam.
- Szeretnél reggelizni ? - kérdezte miközben elővett egy tiszta tányért. - Csináltam rántottát - tette hozzá büszkén.
- Akkor meg kell kóstolnom- nevettem fel. Férjem szedett nekem egy adagot majd leültünk az asztalhoz. Némán ettünk párszor egymásra pillantva. Volt valami, amit nem tudtam megmagyarázni de tudtam hogy ott van felettünk, mint valami baljós viharfelhő és csak idő kérdése hogy leszakadjon . Reggeli után bementem a szobánkba és berendezkedtem majd megpróbáltam kicsit otthonosabbá tenni. Megítélésem szerint ez elég jól sikerült, kihalásztam az újonnan bepakolt szekrényből egy ruhát és magamra kaptam. Mivel még másfél órám volt a találkozóig nem tudtam mit csináljak, ezért egyszerűen ültem az ágyon és pengettem a gitárom húrjait amíg ki nem alakult hozzá egy dallam és végül megírtam a szöveget . A végeredmény pedig életem egyik legjobb dala lett.

You're the light, you're the night
You're the colour of my blood
You're the cure, you're the pain
You're the only thing I wanna touch
Never knew that it could mean so much, so much

You're the fear, I don't care
'Cause I've never been so high
Follow me to the dark
Let me take you past our satellites
You can see the world you brought to life, to life

So love me like you do, la-la-love me like you do
Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?

Fading in, fading out
On the edge of paradise
Every inch of your skin is a holy grail I've got to find
Only you can set my heart on fire, on fire
Yeah, I'll let you set the pace
'Cause I'm not thinking straight
My head's spinning around I can't see clear no more
What are you waiting for?

Love me like you do, la-la-love me like you do
Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?

Love me like you do, la-la-love me like you do

Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?

I'll let you set the pace
'Cause I'm not thinking straight
My head's spinning around I can't see clear no more
What are you waiting for?

Love me like you do, la-la-love me like you do
Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?

Love me like you do, la-la-love me like you do
Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?

 

- Szerelmem - hallottam az ajtóból German hangját.

- Tetszik ? - tettem el a gitárt.

- Igen - mosolygott rám - Csak azért jöttem mert mondtad hogy szóljak háromnegyed tizenkettőkor .

- Már annyi az idő ? - pattantam fel és egy gyors csókot nyomtam férjem szájára.- Hamarosan jövök - mosolyogtam rá amit ő is viszonzott.

- Várlak - nézett a szemembe egy pillanatra majd Maya ágyához sétált. Én kirohantam a lakókocsiból és indultam megkeresni a találkozó helyszínét. Nem volt sok idő mivel az egyik legnagyobb épületre ki volt írva hogy: Once Upon A Time produkciós iroda . Kinyitottam az óriási üvegajtót és beléptem. Kellemesen hűvös volt bent és az illatosítók édes illata terjengett . A recepciós pulthoz sétáltam ahol egy barnahajú nő fogadott.
- Segíthetek? - kérdezte.
- Edward Kitsis-t keresem. - válaszoltam , ő egy papírra pillantott.
- Név? - nézett vissza rám.
- Angie Carrara - mondtam. A nő újra a papírt nézte majd kisétált a pult mögül és egy újabb ajtóhoz vezetett amire nagybetűkkel ki volt írva hogy Tárgyaló terem. Kinyitotta előttem én pedig besétáltam. Bent egy köralakú faasztal állt és pár ember ülte körbe.
- Hello - motyogtam halkan.
- Ülj csak le - kínált fel egy széket, én helyet foglaltam. A gyomrom kislabda méretűre zsugorodott az izgalomtól és csak abban reménykedtem hogy nem fogom elhányni magam. Az első tíz percben nem voltam a helyzet magaslatán de amint kezdett oldódni a hangulat annál jobban éreztem magam. Végül csak alá kellett írnom egy szerződést és megkaptam a forgatókönyvemet amit még volt két napom megtanulni és mehettem is haza. Otthon German várt rám mosolyogva.
- Na milyen volt ?- kérdezte kedvesen.
- Szerintem jó - válaszoltam ő pedig megcsókolt.
- Nincs kedved kimenni az óceánpartra ? - kérdezte.
- De - válaszoltam. Bementem Mayáért és beraktam a babkocsiba majd visszamentem Germánhoz.
- Mehetünk?- kérdezte és megfogta az egyik kezem.
- Persze- válaszoltam és elindultunk. A part körülbelül egy kilométerre volt , amint odaértünk megcsapott a kellemes , só, friss levegő . Imádom ezt az illatot. Szerelmemmel leültünk egy padra és csendesen figyeltük a hullámokat. Maya békésen aludt én pedig German vállára döntöttem a fejem. míg ő finoman simogatta a hajam.
- Tetszik ez a hely?- kérdezte halkan. Bólintottam majd ránéztem.
- Neked is? - ő is bólintott.
- Nekem mindegy hol vagyunk csak veled legyek- mosolygott rám majd megcsókolt. Órákig ültünk így, csendesen de kezdett hűlni a levegő ezért hazaindultunk. A lakókocsiban lefürdettem Mayát és beraktam az ágyába. Megpusziltam a homlokát majd kimentem és leültem a kanapéra German mellé. - Szeretlek - nézett rám én pedig felnevettem.
- Én is téged- válaszoltam nevetve és megcsókoltam.
- Ne izgulj - tolt el magától finoman.
- Nem izgulok- tagadtam azonnal. German megrázta a fejét és elmosolyodott.
- De Angie izgulsz. De nem kell mert imádni fognak. - lássuk be, tényleg ismer.
- Biztos?- kérdeztem halkan.
- Igen- puszilta meg a homlokomat. Behunytam a szemem és lassan elaludtam. Reggel az ágyunkban ébredtem arra hogy valaki finoman megpöckölte az arcom. Elmosolyodtam és kinyitottam a szemem. German ült mellettem egy pohár kávéval és egy pirítóssal teli tálcával a kezében.
- Jó reggelt- mosolygott rám .- Lana hívott és azt mondta hogy be kell menned fél tízre találkozni a stábbal.
- Oké- bólintottam álmosan. Reggeli után felvettem egy piszkosfehér színű inget és egy térd alá érő kék szoknyát. A hajamat kiengedve hagytam és felraktam egy finom sminket. Odamentem Maya ágyához aki éppen ébredezett.
- Szia hercegnő- emeltem ki kislányomat és megpusziltam. Kimentem vele a konyhába és megetettem majd Germánhoz sétáltam. Még volt negyed órám és a stúdió nem volt messze ezért bőven elég 15 perc hogy odaérjek. - Gyere kicsim megyünk a papihoz- gügyögtem neki és férjem kezébe nyomtam a lányunkat.
- Hamarosan jövök - csókoltam meg Germánt majd felkaptam a tákámat és kimentem. A stúdióban csak Lana és egy szőke hajú nő állt háttal nekem. Lana hallotta hogy jön valaki ezért megfordult és rám mosolygott.
- Szia Angie- sétált hozzám. Erre a másik nő is szembefordult velem . - Gyere bemutatlak- húzott oda. - Angie ő Jennifer Morrison , Jen ő Angie Carrara - rendezte le gyorsan.
- Örülök - nyújtotta felém a kezét mosolyogva. Azonnal megfogtam és kezet ráztunk.
- Én is - vágtam rá.
- Heyho everybody - hallottuk a hangot az ajtó felől. Lana arcára egy vigyor ült ki és a most érkezett személyhez ment. Két puszival köszöntötték egymást, majd odajöttek hozzánk. Göndör , vörösesbarna haj , kék szemek. Miután Jenniferrel is köszöntek hozzám fordult mosolyogva. - Rebecca Mader- nyújtotta a kezét ő is. Neki is bemutatkoztam majd legnagyobb megdöbbenésemre engem is megölelt. Szépen lassan mindenki megérkezett csak egyetlen emberre vártunk. Majd pár perc késéssel ő is megérkezett. Bennem megállt az ütő amikor megláttam hogy ki az. Colin volt teljes életnagyságban. Nem kellett bemutatkoznunk de azért még egyszer elmondta a nevét ahogy én is. Nem gondoltam hogy ő is az OUAT-ban játszik, ahogy azt sem hogy hamarosan együtt kell majd forgatnunk . Mivel nekem csak másnap volt felvételem én nyugodtan mehettem haza. German éppen a kanapén ült Mayával a kezében és próbálta megnyugtatni.
- Minden rendben volt ? - kérdezte amint beléptem.
- Igen - válaszoltam és miután leraktam a táskám leültem melléjük. - Itt is minden rendben volt?
- Igen - mosolygott rám German .és megcsókolt.


1 ÉVVEL KÉSŐBB

1 év telt el azóta hogy belekezdtem színészi karrierembe. Ez alatt az egy év alatt sok minden történt. Elsősorban itt maradtunk Vancouverben és én aláírtam egy exclusive szerződést miszerint a sorozat az elkövetkező négy évadra leszerződtet. A stábbal tökéletes a viszonyunk , és nagyon sok időt töltünk együtt. Maya már magától futkározik és nagyon jól elvannak Ginniék fiával , sőt múlthéten kimondta az első szavát is ami a mama volt. German és én ... Na igen. Ez egy kicsivel bonyolultabb ügy. Szinte naponta összeveszünk minden apróságon de olyan szinte hogy zeng tőlünk az egész város. Most is éppen veszekedtünk speciel azon hogy túl sokat forgatok.
- Elnézést hogy színésznő vagyok- csattantam fel.
- Nem azzal van a baj hogy színésznő vagy hanem hogy alig vagy itthon - vágta rá dühösen.
- Próbálok a lehető legtöbbet itthon lenni German - mondtam mérgesen.
- Tényleg? Érdekes. Tegnap fél tízkor értél haza- nézett rám.
- Te meg éjjel is dolgozol . - vágtam vissza egyre feljebb csúszó hangerővel.
- Mit csináljak ha a feleségem vagy szöveget tanul vagy Mayával foglalkozik?
- Legalább foglalkozom a lányunkkal ellentétben veled- mondtam kiabálva.
- Miért én nem? - kérdezett vissza.
- Mi volt az első szava ? - néztem rá . German nem szólalt meg. - Látod? Ki volt ott amikor először beszélt? Én - kiabáltam .
- És ki volt ott amikor először felállt magától? - csattant fel ő is kiabálva. Most én maradtam csendben. - Egy-egy , kvittek vagyunk . - némán vártam a folytatást de ez elmaradt. Percekig csendben álltunk majd megszólaltam. 
- Ez így nem jó German- néztem rá higgadtabban.
- Erre én is rájöttem.- mondta halkan.- Lehet hogy már csak Maya miatt vagyunk együtt.- szembesített a tényekkel.
- Igazad van- néztem rá szomorúan. German elővette a bőröndjét és percek alatt összepakolt. El sem jutott a tudatomig hogy menni készül.- Mit csinálsz?- kérdeztem halkan.
- Mayának a legjobb az lesz ha veled él. És nem akarom hogy a lányom úgy nőjön fel hogy a szülei csak veszekednek. - mondta halkan.
- Te itt akarsz hagyni? - kérdeztem hisztérikus állapotban.
- Mindenkinek ez lesz a legjobb- válaszolt és az ajtóhoz ment.
- Ezt nem teheted- borultam ki. Hogy mondjam meg egy egyéves kislánynak hogy az apja lelépett?
- Egyetlen indokot mondj és maradok - nézett rám keserűen. Nem tudtam. Lassan megráztam a fejem .
- Ha most elmész soha többé nem akarlak látni - suttogtam. Lerakta a bőröndöt , hozzám lépett , átölelt és megpuszilta a homlokom.
- Szeretlek- suttogta majd ellépett tőlem és újra felemelte a bőröndöt.
- Most tényleg itt hagysz minket? - suttogtam. German nem válaszolt csak még egyszer utoljára rám nézett majd kilépett az ajtón. Elment. Végleg elment.