81.rész

3 évvel később
Komolyan vette . German teljesen komolyan vette azt hogy nem akarom többé látni. Fél évig minden nap vártam hogy újra belép majd az ajtón és bár nehéz bevallani most is sokszor kapom magam azon hogy bámulom az ajtót valami csodára várva. A kislányom azt hiszi hogy nincs apukája. Bár valahol mélyen tudja hogy ez nem igaz mégsem kérdezősködik. Egyszerűen elfogadta hogy csak mi vagyunk egymásnak. Éjszakánként ha rosszat álmodom a kezem mindig German testének melege után kutat és rá kell jönnöm hogy nincs mellettem. Az unokahúgommal négy éve nem beszéltem és nem mondom hogy nem hiányzik. Azt sem tudom hogy mi van vele, boldog-e Leónnal vagy dühös-e még rám. Szerettem volna felhívni ahogy Germant is. Meg szerettem volna mondani hogy sajnálom és egy igazi idióta vagyok azért mert hagytam elmenni egy olyan pasit mint ő.  A gondolataimból kislányom hangja zökkentett ki.
- Mami, mami - rohant hozzám az apró lábacskáin egy kagylót szorongatva.
- Szia kicsim - emeltem fel . - Na mutasd mit hoztál .
- Nézd - mutogatta az új szerzeményét. - Ez a tiéd - nyomta a kezembe és a nyakam köré fonta az karjait.
- Jajj kicsim ez gyönyörű, köszönöm - adtam egy puszit az arcára. Ekkor láttam meg a felénk rohanó Olivert aki pár másodperc múlva megállt és az arcára egy angyali mosoly ült ki.
- Angie néni - nyújtogatta felém karjait én pedig őt is felemeltem.
- Hát te? - néztem rá.
- Apa azt mondta hogy mondjam azt hogy jöttem megmenteni a hercegnőt - mosolygott azzal a tipikus "tudom hogy nálam cukibb kisfiút még nem láttál" mosolyával.
- És kihez jöttél ? - néztem az ifjabb szőkehercegre .
- Mayához - fogta meg kislányom kezét aki egy pillanatig furcsán nézett rá majd a világ legédesebb mosolya ült ki az arcára.
- Anyu itt maradhat egy kicsit játszani ? - kérdezte bociszemekkel.
- Ha a szülei is megengedik akkor igen - mondtam miközben leraktam őket a földre.
- Kérdezzük meg őket - futott előre a legfiatalabb Charming-gyerek Maya pedig mögötte szedte a lábait. Szerencsére nem túl sok autó közlekedik Vancouver ezen részén szóval maximum pár dühös színésztől kell megvédeni a gyerekeket. Ginni és Josh éppen a szövegüket olvasgatták amikor kisfiuk megérkezett.
- Mami, mami- rángatta Oliver anyukája karját - Maradhatok Mayáéknál játszani ?
- Persze - bólintott Ginni majd hozzám fordult - ha nem baj.
- Dehogy baj - mosolyogtam rá.
- Csak vacsira érj haza - figyelmeztette fiát Josh . A kis srác sejtelmesen apjához sétált majd halkan megszólalt.
- Apa Maya nem is aludt - mondta lehangoltan. - De elmondtam neki amit mondtál - fejezte be a mondtatot diadalittasan. Ginni erre felkapta a fejét és a férje fele fordult .
- Mit mondtál a gyereknek ? - kérdezte.
- Én semmit - tagadta a férj azonnal.
- Azt hogy mondjam azt hogy jöttem megmenteni a hercegnőt - mondta Oliver. Maya nevetve figyelte az eseményeket.
- Nem mondtam hogy mond ezt. Csak gyakoroltam a szöveget- védekezett a szőkeherceg kisfia ellen.
- Ilyen mondtat nincs is a szövegedben- forgatta a szemét Ginni. Igen, szegénynek nehéz dolga lehet két pasi között.
- Megyek már - kiabált vissza Josh a nagy senkinek majd egy puszit nyomott felesége arcára. - Hív a kötelesség- mondta és lelépett.
- Borzalmas- nevetett fel a nő és visszafordult hozzánk. - Vacsira legyél itthon kicsim - guggolt le Oliverhez majd megpuszilta a homlokát. A gyerekek visszarohantak a mi lakókocsinkhoz én pedig nyugott léptekkel követtem őket. Mikor beléptem már a nappali közepén festegettek valamit. Csináltam magamnak egy kávét és miután azt megittam nekiláttam a vacsorának. Halk kopogást hallottam úgyhogy az ajtóhoz mentem és kinyitottam . Colin állt ott teljesen meggyötört arccal.
- Baj van? Gyere be - húztam be a lakásba majd kislányomékhoz fordultam. - Maya menjetek be a másik szobába - mosolyogtam rájuk ők pedig engedelmesen kettesben hagytak minket. Colinnal leültünk a kanapéra és pár percig csendben voltunk. Lassan megtörtem a némaságot. - Mesélj mi történt.
- Helen és én ma adtuk be válást - sóhajtott. Finoman a vállára tettem a kezem.
- Egy idő után már nem fog ennyire fájni - nyugtattam.
- Remélem - ejtett meg egy szomorú mosolyt majd megölelt. Colin az eltelt idő alatt a legjobb barátom lett. Nagyon sok időt töltünk együtt mivel nagyon sok közös jelenetünk van. Úgy ismerjük egymást mint a tenyerünket.
- Bármikor átjöhetsz ha akarsz - válaszoltam miután elengedtük egymást.
- Köszönöm - mosolyodott el halványan majd lassan felállt és az ajtóhoz ment. - Találkozunk később - kilépett a lakasból és becsukta maga mögött az ajtót. Pontosan tudtam hogy mennyire fájdalmas lehet neki most ez . Nekem is ugyan ennyire fájt. Colin távozása után három perccel valaki vagy valakik feltépték az ajtót és hívás nélkül becsörtettek a lakásba. Természetesen a stáb három leggyermeklelkűbb színésznője állt ott pár dvd-g szorongatva.
- Valamit látnod kell- kezdte Lana izgatottan, mondatát Bex folytatta.
- Óriási ez a film. Végig fogod röhögni - mondta vöröshajú barátnőm.
- Csak a trailert láttuk de szakadtunk- fejezte be Jen.
- Na mit találtatok - kérdeztem tőlük vigyorogva. Lana kulcsra zárta az ajtót én pedig kérdőn néztem rá.
- Sean üldöz minket- magyarázta majd levetődtünk a kanapéra és beraktuk a dvd-t. Pillanatokon belül megjelent a képernyőn a "Spárta a köbön" cím és elindult a film Sean Maguire főszereplésével. Maya és Oliver nevetgélve rohantak ki a szobából és érdeklődve torpantak meg a tv előtt.
- Kicsim ez nem nektek való film - terelgettem őket vissza ők pedig szomorúan néztek rám - Sajnálom, ha kicsit nagyobbak lesztek majd megnézhetitek. - nyomtam egy puszit lányom fejére majd visszamentem a csajokhoz. Igazuk volt, tényleg végig röhögtük az egész filmet és miután befejeztük Bex előkotort egy újabb lemezt a táskájából és győzedelmesen a levegőbe emelte. Lana szeme elkerekedett és lefagyott. Vöröske azonnal kapcsolt és az ajtót feltépve kirohant "húgával" a nyomában. Néha tényleg úgy viselkednek mint az igazi testvérek. Jennel röhögve néztük végig a jelenetet amíg Sean és Josh nem kapcsolódott be hozzánk.
- Késő- vigyorogtam az előbb említettre. - Már végignéztük.
- Tudom, tudom Oscar-díjat érdemelnék azért a filmért - hajolt meg jelképesen majd a még mindig rohangáló Lana és Bex felé mutatott. - Most mi történt?
- Bexnél van egy film, és Lana úgy tűnik nem akarja hogy megnézzük - válaszolt Jen.
- Kihozhatom a fiamat? - kérdezte Josh a nappali közepéből.
- Most mondjam azt hogy nem ? - nevettem fel. Miután a Charming-család könnyes búcsút vett tőlünk Sean, Jennifer, Maya és én vártunk arra hogy mikor végeznek a futkározással amikor egy hangos "Megállni"-t hallottunk. Azonnal a hang irányába siettünk ,én Mayát felemelve .
- Komolyan? - kérdezte játszott dühvel Ginni miközben Bex dvd-jével hadonászott. - Van aki éppen a szövegét tanulná amikor mit lát az ember? Két felnőtt nő egymást kergetve rohangál. Ha jelenetet gyakoroltatok akkor oké de kizártnak tartom hogy bármikor is fogócskázni fogtok majd a sorozatban- oktatta ki Lanát és Bexet. - Szóval kérlek legközelebb értelmes emberek módjára viselkedjetek mert már nem vagytok ötévesek. - fejezte be. A rohangálók kissé megszeppenve álldogáltak majd Lana kihasználva a másodpercnyi megállást elvette a dvd-t és a lakókocsojába rohant. - Gyerekek - sóhajtott Ginni. Még pár percig kint maradtunk beszélgetni majd mindenki visszaindult a lakásába mert kezdett hűlni a levegő. Miután lefürdettem Mayát bevittem a szobájába és elővettem egy mesekönyvet hogy olvassak neki. Kislányon szó nélkül kivette a kezemből a "Hamupipőkét" és előhúzott egy képet a párnája alól.
- Ki ez a bácsi anya? - kérdezte miközben felém fordította a fotót amin German, én és az újszülött Maya szerepeltünk.
- Elmondom ha kicsit nagyobb leszel - tereltem a témát de ő félbeszakított.
- Ő az apukám? - fogta meg a kezem. Egy négyéveshez képest elég magas intelligenciaszinttel rendelkezett.
- Igen- bólintottam . Éreztem hogy ennyivel nem fogja beérni.
- Mesélj róla- kérlelt én pedig egy másodpercre behunytam a szemem.
- Magas volt, helyes és kedves- jellemeztem Germant az eszembe jutó első három szóval.
- De miért nincs velünk? - nézett rám szomorúan a kislányom. Nagyot nyelve megszólaltam.
- Tudod a mami és a papi egyszer nagyon összeveszett és úgy döntöttünk hogy jobb lesz nekünk külön - válaszoltam halkan majd betakargattam és az arcomra varázsoltam egy mosolyt - Viszont most aludj. Holnap új nap van - nyomtam egy puszit a homlokára és megvártam amíg elalszik majd kimentem és leültem a kanapéra. Hosszú percekig bámultam magam elé majd felkaptam a táskámat és kiléptem az ajtón . Lana lakókocsijához siettem mivel tudtam hogy vele megbeszélhetem a dolgokat. Ő kinyitotta az ajtót és beinvitalt a lakásba . Ledobtam magam a kanapéra és Lanára emeltem a tekintetem.
- Tudod én ezt nem bírom - kezdtem bele. - Egyedül nevelek egy gyereket, szöveget tanulok, és forgatok. Örülök ha van egy órám magamra és akkor sem magammal foglalkozom hanem Germanon gondolkozok. Nem is hívott . Egyetlen egyszer nem volt képes megfogni azt a rohadt telefont és beütni a számomat. - idegesen a hajamba túrtam. - Maya az ő lánya is de nem láttam 1 éves kora óta. Tudod annyira nem értem hogy hogy lehettem ilyen hülye? Én komolyan elhittem hogy örökké együtt leszünk és minden happy end lesz de nem . Nekem soha nem jön össze - miután befejeztem Lanára néztem aki türelmesen hallgatott.
- Szerintem - sóhajtott - Te tényleg szereted - mondta halkan.
- Igen - válaszoltam.
- Akkor hívd fel - nézett rám én pedig megráztam a fejem.
- Nem akarok beszélni vele - vágtam rá , felálltam és megöeltem Lanát. - De azért köszönöm hogy meghallgattál .- mondtam és kimentem az ajtón.

Lana Parrilla
Nem vagyok az a "mások szerelmi életébe beleavatkozós" típus de Angienek segítség kell, mert a csaj tényleg ki fog borulni.
- Fred - szóltam a férjemnek aki kisétált a szobánkból Lolával a nyomában.
- Mondd szerelmem - mosolygott rám .
- Megvan German száma? - kérdeztem . Ő bólintott és elővette a telefonját. Átmásoltam a számot a sajátomba és egy gyors csókot nyomtam Fred szájára majd arrébb sétáltam.
- German Castillo - szólt bele pár másodperc csörgés után.
- Ide kell jönnöd - kezdtem köszönés nélkül.
- Lana?
- Igen - vágtam rá majd folytattam - Baj van.
- Történt valami Angievel? - kérdezte aggódva.
- Igen, kezd kikészülni. - bólintottam. Egy perc csend keletkezett a vonal túlsó végén.
- Nem mehetek oda- mondta halkan én pedig felkaptam a fejem.
- Miért nem?
- Mert menyasszonyom van- nyögte ki végül. Sóhajtottam és lehunytam a szemem.
- Akkor hozd ide őt is vagy nem tudom de legalább a lányodért gyere ide. - hadartam majd leraktam. Reggel fél tizenegykor valaki kopogott az ajtón. Fred ment is kimyitoni mivel én még reggeliztem de szó szerint félrenyeltem a falatot.
- Hello-köszönt German én pedig elmosolyodtam.
- Jó újra látni - álltam fel és odasétáltam hozzá majd egy puszival köszöntöttük egymást. - Hogy hogy ilyen hamar?
- Hívtál és gondoltam tényleg valami nagyon fontos dologról van szó - mondta .
- Kérsz valami innit? - nézett rá Fred de ő megrázta a fejét.
- Hol van Angie ? - kérdezte sürgetően.
- Gyere velem - ragadtam meg a kezét.

Angie Carrara

Reggel elvittem Mayát az oviba majd mentem vissza forgatni. Volt valami a levegőben amit fugyelmen kívül akartam hagyni de nem tudtam. Az eljegyzési gyűrűmmel játszottam miközben a hajamat és a sminkemet csinálták, miután végeztünk gyorsan magamra vettem a ruhám és a stúdioba felvenni Jennel pár jelenetet. A "Nagyi fogadójába" mentem ahol már mindenki ott volt. Átfutottam a szövegem majd mindenki beállt a helyére és kezdhettük is a felvételt.
- 3,2,1 kamera - hallottam a rendezőnk, Tim hangját - És tessék.
- Jen várj már meg- a mondat második felét röhögve ejtettem ki miután tudatosult bennem az hogy mit mondtam.
- Ennyi - kiabált Tim - Előlről vesszük . 3,2,1 kamera és felvétel .
- Emma várj már meg - rántottam vissza drága barátnőmet aki idegesen nézett rám.
- Mit akarsz ? - kérdezte. Végigfutattam a szemem a stúdión ahogy a forgatókönyvben meg volt írva amikor a pillantásom találkozott egy barna szempárral.
- Nem - suttogtam és hátratántorodva megragadtam a hozzám legközelebbi szék támláját.
- Ennyi - kiabálta Tim .
- Jól vagy ? - nézett rám Jen aggódva én pedig megráztam a fejem.
- Kérhetek öt perc szünetet? - néztem a rendezőre könyörögve ő pedig bólintott. Lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem amikor közeledő léptek hangjait hallottam. Felnéztem és megpillantottam őt. A férjemet akit 3 éve nem láttam.
- Mit keresel itt? - ez volt a legelső kérdésem ő pedig felnevetett. Időközben feltűnt hogy szőke barátnőm lelépett mellőlem.
- Tudod te nem változtál.