77.rész

- Angie - hallottam a konyhából Olga hangját .
- Mondd - mosolyogva a odasétáltam .
- Hogy vagy kicsikém ? - kérdezte miközben kihúzott nekem egy széket.
- Jól - ültem le azonnal . Lássuk be , éjjel alig aludtam 2 órát szóval csak a smink segített rajtam .
- Nem vagy fáradt ? Mert ha igen én nagyon szívesen vigyázok Mayára amíg alszol egyet . - ajánlotta fel .
- Köszi Olga - nyomtam egy puszit az arcára - De nem hiszem hogy el tudod majd altatni két óránál több időre -nevettem fel .
- Angie te pont ugyan ilyen voltál kiskorodban . Anyukádnál soha nem aludtál el de nálam igen - mosolygott - Szóval megpróbálnám .
- Rendben - adtam meg magam . Olgával szemben reménytelen a helyzet . Ekkor lépett be a konyhába German .
- Hogy van a kedvenc nőm a világon ? - nézett rám . Éppen nyitottam volna a számat de Olgita megelőzött .
- Jól uram , köszönöm a kérdést - mosolygott a férjemre , ő pedig becsukott szemmel megrázta a fejét .
- Olga - mondta lassan - A feleségemhez beszéltem .
- Hagyd csak - intettem .
- Ha te kéred - kacsintott rám majd felemelte az államat és megcsókolt . Majd újra és újra .
- Én azt hiszem megyek - motyogta Olga majd elhagyta a konyhát . German keze lassan lecsúszott a derekamon szinte a fenekemig .
- Mondam már hogy szeretlek ? - kérdezte két csók között .
- Igen - mosolyodtam el majd finoman eltoltam magamtól . Ráéreztem a dologra mert a lányom abban a pillanatban kezdett el sírni . - Megyek - nyomtam egy gyors puszit az arcára és felrohanta az emeletre . A kiságyához mentem és kiemeltem belőle Mayát , majd ringatni kezdtem .
- Rosszat álmodtál ? - kérdeztem tőle - Én is szoktam de olyankor ott van mellettem apukád aki megnyugtat . Itt vagyok neked csak ne sírj - gügyögtem neki . Egy pillanatig érdeklődve méregetett , majd megfogta az egyik hajtincsemet és meghúzta azt . Azonnal elmosolyodtam - Picúr engedd el a hajamat - finoman kihámoztam az ujjai közül a tincset ő pedig szomorúan nézett rám . - Nézd itt egy kis cica - halásztam ki a plüssállatkái közül egyet és a kezébe adtam . - Látod ha legközelebb rosszat álmodsz akkor itt lesz neked és vigyáz rád - óvatosan megpusziltam a homlokát . Maya lassan becsukta a szemeit majd újra álomba merült . Úgy döntöttem hogy leviszem a földszintre mert akkor nem kell mindig felrohanni ha felébred , de amikor megfordultam Germannal találtam szembe magam .
- Megijesztettél - léptem közelebb hozzá .
- Sajnálom - mosolygott rám . Egy percig mindketten a kezemben alvó hercegnőt néztünk majd ő hirtelen megszólalt .
- Annyira jó anyuka vagy - sóhajtott .
- Most még könnyű - válaszoltam .
- Nem az Angie . Egész nap rohangálsz hozzá , éjjel alig alszol de még így is folyamatosan mosolyogsz . - simogatta meg az arcomat .
- El sem tudod hinni hogy milyen álmos vagyok - mondtam fáradtan . - Leviszem Mayát Olgának majd ő vigyáz rá amíg alszom egyet - jelentettem be a tervemet .
- Rendben - bólintott German . - Maradjak veled aludni ? - vigyorodott el.
- Szerelmem - sóhajtottam . - Én aludni szeretnék - nyomtam meg az aludni szót.
- Szólj ha meggondoltad magad - kacsintott . Levittem Olgának Mayát ő pedig azonnal elkezdett gügyögni neki .
- Szólj ha bármi baj van - kötöttem a lelkére .
- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám amint átvette a babát .
- Remélem - mondtam majd egy puszit nyomtam Maya homlokára és felmentem a szobámba . Bedőltem az ágyba és becsuktam a szemem amikor halk kopogást hallottam .
- Bejöhetek ? - kérdezte kintről a férjem .
- Persze - válaszoltam , ő belépett egy csokor vörösrózsával .
- Ezt neked - nyújtotta felém én pedig felültem és elvettem a csokrot .
- Két kérdés . Egy : mikor voltál te virágárusnál ? Kettő : Mit szeretnél ?- néztem rá gyanakodva .
- Egy , elmentem kocsival , nincs messze - nevetett - És kettő , nem lephetem meg a feleségemet rózsákkal ?
- Akkor köszönöm  - szagoltam meg a virágokat .
- Jó látni a mosolyod - ült le mellém . Mondom hogy akar valamit .
- Mondd mit szeretnél - sóhajtottam .
- El kell mennem egy tárgyalásra , és csak későn jövök - mondta .
- Ezért nem kellett volna rózsát venned - mosolyodtam el .
- Azért vettem - kacsintott - Ugye nem baj ?
- Hogy elmész vagy a virág ?
- Hogy elmegyek - nevetett fel .
- Nem . Megoldom - csókoltam meg .
- Akkor jó - suttogta majd újra megcsókolt .
- Mennyi időd van ? - kérdeztem miközben visszadöntött az ágyra .
- Egy óra - válaszolt .
- Akkor készülnöd kéne - toltam el magamtól .
- Miattad megéri késni - mosolyodott el .
- Ezt az ügyfelednek is magyarázd el - nevettem .
- Este befejezzük - vigyorodott el .
- Kétlem - motyogtam ő pedig furcsállva nézett rám .- Nem hiszem hogy Maya aludni fog .
- Akkor egy kicsit tényleg késni fogok - mosolyodott el majd a nyakamat kezdte csókolgatni .
- Benne vagyok - egyeztem bele . A következő másfél órában egymás társaságát élveztük . Miután befejeztük German elindult a tárgyalására én pedig lementem Olgahoz .
- Azt hittem aludni fogsz - vigyorodott el miközben a kislányomat ringatta .
- Én is - motyogtam majd átvettem tőle a gyerekemet .
- Nem volt vele semmi baj - mosolygott rám .
- Értem , köszönöm - nyomtam puszit az arcára .
- Kérsz teát ? - nézett rám .
- Igen - bólintottam majd kisétáltam a lányommal a kezembe a nappaliba . Leültem a kanapéra és hátradőltem .
- Jó volt Olgával ? - mosolyogtam Mayára aki még mindig aludt .- Tudod ő még rám is vigyázott . Olyan mintha a nagymamád lenne , benne megbízhatsz . Nekem kellett valaki mert az anyámra nem nagyon számíthattam , de megígérem hogy rám számíthatsz . Lehet hogy majd veszekedünk ha nagyobb leszel de tudnod kell hogy szeretlek - pusziltam meg a homlokát - Nem foglak magadra hagyni . Nem teszem azt amit az anyám tett velem . És az apukád is mindig mellettünk marad .  Egyszer majd rákérdezel arra hogy miért nem vagyunk annyira jóban anyával , akkor majd kitalálok valami hazugságot de most elmondom az igazat . Az én anyukám csak a nővéremmel foglalkozott és úgy éreztem hogy engem nem szeret . Tudod ha lesz egy kishúgod és ha apádon múlik akkor biztos hogy lesz , akkor sem foglak elhanyagolni . Én tudom milyen érzés amikor egyedül kell felnőnöd - simogattam meg az arcát .
- Jó tudni hogy ezt gondolod Angeles - hallottam az ajtóból az anyám hangját . Összerezzentem .
- Szia - lassan felálltam és odasétáltam hozzá .- Azt gondoltam hogy csak évek múlva jössz majd - a hangom tele volt cinizmussal .
- Angie - nézett rám szigorúan .
- Nem vagyok kislány anya - forgattam a szemem .
- Ez elég nyilvánvaló - vágott vissza . Élvezetesek vele a beszélgetések.
- Miért jöttél ? - kérdeztem .
- Látni szerettem az unokámat . - válaszolt .
- Violetta már nem itt lakik - néztem rá komolyan .
- Mayához jöttem - tisztázta a dolgot .
- Értem - bólintottam . - Szólj ha bármi van és ne hagyd egyedül - mondtam szigorúan és miután anyának odaadtam a kislányomat szobámba indultam .
- Angie miért kerülsz ? - szólt utánam .
- Nem kerüllek - vágtam rá . - Csak nem akarok a közeledben lenni .
- Miért ? - kérdezte . A tekintete szinte égette a hátamat .
- Mert nem bízom olyan emberekben akik elhagynak egy gyereket . - fordultam vissza .
- Még mindig ez a téma ? - sóhajtott .
- Ez is lesz anya - vágtam rá .
- Nem tudsz felejteni Angie ? Mindenki hibázhat - nézett a szemembe .
- De van aki utána helyrehozza . És van aki nem - mondtam halkan .
- Visszajöttem azért hogy meglátogassam a családomat . Ez nem elég?- lépett közelebb .
- Nem tudsz mindent helyrehozni . Ahhoz már túl késő - a szavakat halkan ejtettem ki . Utána csend telepedett közénk .
- Soha többé nem kell látnod - visszaadta Mayát .
- Megint elhagysz - a szemembe könnyek szöktek .
- De most miattad - mondta szinte dühösen .- Jó volt látni Angeles - búcsúzott majd kilépett az ajtón . Amint becsukódott mögötte az ajtó én előkerestem a mobilomat és felhívtam azt az embert akire bármikor számíthatok .
- Szia Angie - szólt bele a telefonba .
- Én ezt komolyan nem bírom - köszönés helyett inkább a lényegre tértem .
- Tíz perc és ott vagyok - mondta majd lerakta . Visszaültem a kanapéra és a gondolataimba mélyedtem . Ha nem lett volna a karomban Maya valószínűleg tombolnék . Olga egy pohár gőzölgő teával sétált ki a konyhából .
- Volt itt valaki ? - kérdezte miközben letette a poharat elém . Egy másodpercig elgondolkoztam majd megráztam a fejem .
- Csak a szél volt - mondtam . Nem vallottam be neki hogy az anyám volt . Olga visszament a konyhába én pedig vártam . Tíz perc múlva csengettek . Én automatikusan felpattantam , a lányomat finoman leraktam a kanapéra és az ajtóhoz mentem . Pablo állt ott .
- Gyere be - fogtam meg a kezét és behúztam .
- Baj van ? - aggódott .
- Csak beszélnem kellett valakivel . - válaszoltam majd felemeltem Mayát . - És szeretném bemutatni a kislányomat .
- Szia kicsikém - gügyögött neki Pablo . - Nagyon aranyos vagy . - Maya erre gyanakvóan kinyitotta a szemét . Pár másodpercig érdeklődve figyelte Pablot majd felnevetett és megfogta a kezét .
- Szeret téged - mosolyodtam el .
- Gyönyörű kislány - mondta mosolyogva és újra felém fordult . - De valami baj van ?
- Nem , vagyis már mindegy - ráztam meg a fejem .
- Rendben vagy ? - kérdezte .
- Igen - bólintottam . - Itt maradsz vacsorára ?
- A férjed ? - nézett a dolgozószoba felé .
- Tárgyaláson van - válaszoltam .
- Nem baj ha maradok ? - ült le a kanapéra .
- Nem , miért lenne ? - értetlenkedtem miközben odanyújtottam neki Mayát .
- Úgy érzem hogy a férjed még mindig nem bír - mondta és megcsikizte a lányom hasát amire Maya elkezdett nevetni .
- De már nem utál - felálltam hogy szóljak Olgának hogy vendégünk lesz vacsorára .
- Hurrá - motyogta Pablo . Felnevettem és konyhába sétáltam . Miután elmondtam az újdonságot Olgának visszamentem a kislányomhoz aki már elaludt . - Annyira aranyos - mosolyodott el Pablo .
- Nekem mondod ? Egész nap vele vagyok és percről percre édesebb lesz - sóhajtottam . Ekkor kopogtak az ajtón .
- Várunk még valakit ? - húzta fel a szemöldökét Pablo .
- Nem tudok róla - sétáltam az ajtóhoz . Kár volt kinyitnom . Jade állt ott vigyorogva .
- Szia - motyogtam .
- Szia Annie - félrelökött az útból .
- Angie nem Annie - javítottam ki ő pedig megvonta a vállát .
- Hello - mosolygott Pablora , ő pedig intett egyet .
- Mit keresel itt Jade ? - kérdeztem .
- Egyet tippelhetsz - vigyorodott el .
- Lehet hogy , talán Vilut ? - tettettem a hülyét .
- Nem Amy - rázta a fejét - Germanhoz jöttem .
- Nincs itthon . - válaszoltam és az ajtó felé toltam .
- De valami nagyon fontosról kell vele beszélnem - makacskodott .
- Képzelem  , talán a kapcsolatotokról vagy az esküvőtökről amiről még ő sem tud - tippelgettem .
- Igen . Az esküvőnkről . Még nem volt ruhapróbán - vágta rá . Ez a nő esküszöm őrült .
- Jade nem lesz semmilyen esküvő - mondtam unottan .
- De lesz és meghívlak rá - nyújtott át egy meghívót .
- Nézd szólok Germannak hogy kerested - ajánlottam fel .
- Rendben - egyezett bele . Hallottam hogy egy autó áll be az udvarra . German nem érkezhet meg most .
- Most jobb ha mész - toltam kifelé Jadet , de ő megint megállt .
- Várj ki az ott ? - mutatott Mayára .
- A lányom - válaszoltam .
- Szegény Vilu , ilyen kicsire össze ment ?- kérdezte Jade .
- Violetta az unokahúgom - forgattam a szemem amikor nyílt az ajtó .
- Szerelmem megjöttem - lépett be German . Amint meglátta Pablot és Jadet furcsállva nézett rám .
- Szerelmem - visított Jade majd odarohant hozzá és megcsókolta .

76.rész (Karácsonyi különkiadás)

Gyorsan eltelt a két nap és bár Mayanak még bent kellett volna maradnia saját felelősségre hazahoztuk . Anya azt mondta hogy hazajött Madridból biztos hogy meglátogat majd minket . Vilu pddig még nem tudott bejönni mivel Leónnal mentek el pár napra karácsonyozni .
- Szerelmem megjöttünk - fordult felém German .
- Pillanat és megyek - mosolyogtam rá majd kikötöttem az övemet és kiszálltam Mayaval a kezemben aki édesen aludt . A decemberi hideg miatt a kislányomat kb 5 takaróba tekertem be hogy még véletlenül se fázzon .
- Gyere - mosolygott rám German majd megfogta az egyik kezem . - Van neked egy meglepetésünk .
- Melepetés ? - riadtam meg - Nem szeretem a meglepetéseket .
- De ezt imádni fogod - nyomott egy puszit az arcomra majd kinyitotta a bejárati ajtót .
- Csak ne ugorjon rám semmi - suttogtam mielőtt beléptem . Bent egy hatalmas karácsonyfa állt . A konyhából kiszűrődött Olga isteni mézeskalácsainak illata és minden fel volt díszítve ünnepi hangulatúra.
- Ezt nekem ? - kérdeztem csodálkozva .
- Igen - puszilta meg a homlokom German . Ekkor Vilu rohant le a lépcsőn egyenesen hozzán és megölelt .
- Te itt ? - mosolyodtam el .
- Karácsonyozni a családdal kell - adta meg a logikus választ .  Megnézhetem ? - kérdezte félve én pedig mosolyogva nyújtottam neki a még mindig alvó kisbabámat . - Jajj szia te kis cukiság - gügyögött neki Violetta mosolyogva .
- Angie - sikítozott Olga miközben kirohant a konyhából .
- Olga halkabban - szólt rá German azonnal miközben Olga engem ölelgetett .
- Úgy hiányoztál kicsikém - mosolygott rám .
- Te is nekem Olga - mosolyogtam rá amikor Maya halkan sírni kezdett . - Angie - rémült meg Vilu , Olganak csak ekkor tűnt fel hogy egyel többen vagyunk .
- Úristen - lépett közelebb Mayahoz . - De édes vagy - gügyögött neki - Én Olga néni vagyok . - mutatkozott be és nem zavartatta magát azzal hogy a gyerek sír .
- Énekelj neki - ajánlottam fel Vilunak akiről üvöltött hogy azt hiszi hogy miatta sír a kislányom- Attól mindig újra elalszik .
- Rendben . Felvihetem a szobájaba ? - kérdezte én pedig bólintottam .
- Csak szólj ha baj van - szóltam utána . Maya mivel a kórházban evett valószínűleg nem fog újra felkelni szóval megnyugodhattam . - Mi az ebéd ? - kérdeztem éhesen .
- Rántott hús , krumpli püré - sorolta Olga - De ha az nem jó csináltam még spagettit is és desszertnek csokitortát csak neked - mosolygott .- Szóval mit szeretnél enni ?
- Rántott húst krumpli pürével - mondtam majd leraktam a kabátom és a konyhába mentem Germannal a nyomomban . Pont végeztünk az ebéddel amikor Vilu jött le a lépcsőn .
- Elaludt - mosolygott majd leült hozzánk . - Ajándékozunk ?
- Igen - bólintottam vigyorogva . Természetesen már régen megvettem nekik az ajándékokat szóval semmi kifogásom nem volt ellene . Odaültünk a karácsonyfához és magunkhoz vettük az ajándékokat .
- Én kezdem -mosolygott Violetta . - Angie - nyújtott nekem egy dobozt amiben három repülőjegy volt . - Három jegy Párizsba - mondta . - Gondoltam elmehetnétek apával meg Mayaval egy kis nyaralásra - vigyorgott . - Apa - adott neki is egy dobozt amiben fényképalbum volt a családról .
- Köszi Vilu - öleltem meg majd a férjem is így tett . - Én jövök - mosolyodtam el majd Violetta felé nyújtottam az ajándékát . Egy ruhát vettem neki és egy új hangszórót . - És szerelmem - adtam át neki is az ajandékát ami a kedvenc parfüme volt aláiratva  márka tulajdonosával . - Remélem tetszeni fog - nyomtam egy gyors csókot a szájára . Miután kaptam tőlük egy ölelést German jött .
- Vilu - állt fel majd az irodájába sietett ahonnan egy gitárt hozott . - Nem tudtam becsomagolni . - mosolygott majd átadta a hangszert .
- Köszi apa - ölelte meg az apját .
- És szerelmem - húzott elő egy kis dobozkát .
- Az is elég hogy velem vagy - nevettem fel - Nem kell ajándék .
- Nem baj - mosolygott majd kinyitotta a dobozt . Egy pár fülbevaló és egy nyaklánc volt benne - Mind a kettő gyémántból van - súgta a fülembe . Majd mögém lépett és feltette a láncot .
- Köszönöm - csókoltam meg ami kicsit hosszúra sikerült .
- Khm - köhögött Violetta feltűnően . - Majd máshol . - zárta rövidre a témát . Még megnéztünk egy filmet de utána Vilunak mennie kellett ezért ketten maradtunk a férjemmel plusz Olga meg Ramallo .
- Köszönöm az ajándékot - leheltem egy csókot a szájára .
- Valami olyat akartam ami visszaadja a jellemed - húzta mosolyra a száját .
- Ez visszaadja ? A gyémánt ? - nevettem fel .
- Igen , olyan ragyogó mint te - bókolt én pedig elpirultam .
- Kérdezhetek valamit ? - simított ki egy hajszálat az arcomból .
- Persze - mondtam .
- Honnan szedtél aláírást ? - kérdezte halkan én pedig felnevettem .
- Az titok - pöcköltem meg az orrát finoman majd felálltam .
- Hova mész ? - húzott vissza azonnal .
- Megnézem a kislányunkat . - nyomtam egy csókot a szájára majd felmentem az emeletre . A kis cukikám nyugodtan aludt a babaágyában .
- Annyira szeretlek - suttogtam magamban amikor két kar fonódott a derekam köré .
- Elmegyünk sétálni ? - suttogta szerelmem a fülembe én pedig bólintottam .
- Mayaval mi legyen ? - kérdeztem .
- Olga majd figyel rá - mosolyodott el . Lementünk és felvettük a kabátunkat .
-  Olga - sétáltam a konyhába - Vigyáznál Mayara ?
- Persze - bólintott azonnal mosolyogva . Olga ma babadélutánt fog tartani .
- Hamarosan jövünk - mondtam neki majd a férjemhez sétátam és megfogtam a kezét . - Mehetünk ?
- Igen - mosolyodott el , kinyitotta nekem az ajtót majd elindultunk a hóesésben . - Jól vagy Angie ? - kérdezte hirtelen .
- Igen . Már igen - szorítottam meg a kezét . - Át kéne hívni Pablot hogy megismerje Mayat - ötleteltem .
- Khm - köhögött feltűnően German .
- Mi a baj már megint ? - kérdeztem unottan .
- Nem szeretnél engem is beavatni a terveidben ? - húzta fel a szemöldökét .
- De ez még csak egy ötlet volt - forgattam a szemem .
- Mérges vagy ? - kérdezte halkan .
- Nem . Még nem - vigyorogtam .
- Van a közelben egy kávézó . Nem akarsz elkísérni oda ? - ajánlotta fel.
- Miért ne ? - egyeztem bele majd elindultunk . Beültünk az egyik kis boxba hátulra és rendeltünk magunknak egy-egy cappuchinot .
- Mondtam már hogy szeretlek ? - kérdezte mosolyogva .
- Nem . Még nem elégszer - válaszoltam .
- Akkor majd többet mondom - simogatta meg az arcom én pedig a változatosság kedvéért elpirultam .
- Nálad jobbat nem is kívánhatnék - mosolyodtam el .
- Tényleg ? - vigyorgott .
- Igen - vágtam rá majd megcsókoltam . Miután kifizettük az italokat hazaindultunk . - Viluéknak tetszett a kettesben töltött karácso yozás Leónnal ? - kérdeztem .
- Igen - bólintott - Azt mondta hogy síeltek is  - húzott magához .
- Az jó lehetett - mosolyodtam el . Ekkor értünk a bejárati ajtóhoz .- Egy kicsit eltávolodtunk egymástól - néztem a férjem szemébe .
- Tudom - bólintott szomorúan . - Nem akarlak újra elveszíteni - suttogta .
- Nem fogsz - mondtam neki .
- Látod mi van a fejünk felett ? - lérdezte hirtelen én pedig felnéztem . Egy csokor fagyönygy volt ott .
- Biztos Olga rakta ki - mosolyogtam .
- De tudod mit jelent ? - tette az egyik kezét a derekamra a másikkal pedig felemelte az állam . Nem tudtam szóhoz jutni ezért folytatta - Azt mondják hogy akik ez alatt csókolóznak azok örökre együtt maradnak majd - mosolygott én pedig közelebb léptem hozzá .
- Csak fogd be és csókolj meg - vigyorogtam .
- Nem kell kétszer kérned - mosolygott majd hosszan megcsókolt . Igen , ez a tökéletes karácsony .

75.rész

Nem , nem lehetek ott mert már nem érezném a fájdalmat . Bármit megtettem volna csak ne fájjon ennyire de képtelen voltam mozogni . Csak vártam hogy vége legyen a bennem tomboló tűznek . Órák teltek el , napok vagy akár hetek én pedig egyre több dologra lettem figyelmes . Érzékelni kezdtem az idő múlását és kezdtem visszanyerni a hatalmat a testem és a gondolataim felett . Körülöttem még mindig csend volt de már nem az a fajta ami az elején . A fájdalom kezdett csillapodni majd nem gyorsan , de el is tűnt . Amint megszűnt a tűz , a fejem kezdett el iszonyatos erővel lüktetni . Örültem neki mert azt jelentette hogy élek . Ha nagyon akartam meg tudtam mozdítani az ujjaimat vagy a lábamat de nem tettem . Hirtelen kinyílt az ajtó és valaki belépett rajta . Gondoltam hogy German az mert éreztem a parfümének édes illatát . Leült az ágyamra és finoman végigsimította az arcomat .
- Ne hagyj itt Angie . A lányodnak és nekem szükségünk van rád - suttogta majd óvatosan megpuszilta a homlokom . - Nagyon szeretlek .- mondta majd lassan felállt . Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz hogy megmozdítsam az ujjaimat de végül sikerült . Reméltem hogy German észre fogja venni és így is lett . Azonnal visszaült az ágyra és óvatosan megszorította a kezem . - Ha hallasz engem - kezdte - Akkor remélem hogy segít az hogy itt van veled a kislányunk . - suttogta . Az én picurkám itt van velem . Ez erőt adott nekem és szükségét éreztem annak hogy tudassam Germannak hogy élek . Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem . Egy másodperc töredékéig láttam ahogy ott ül a kislányunkal a kezében de utána rögtön visszacsuktam .
- Angie - szólalt meg German halkan . Újra megpróbáltam felnyitni a szemem kicsit huzamosabb ideig . - Szerelmem - a férjem megszorította a kezem , talán egy kicsit erősebben a kelleténél mert felszisszentem . Ő azonnal elengedett én pedig óvatosan kinyitottam a szemem . Túl világos volt a szobában ami bántotta a szemem de nem érdekelt .
- German - néztem rá majd a karjában alvó csöppségre pillantottam .
- El sem hiszed mennyire aggódtam érted - suttogta majd megsimogatta az arcom . - Hívok orvost . - állt fel de én finoman visszahúztam .
- Ne , várj még egy kicsit - kérleltem rekedt hangon .
- Baj van szerelmem ? - ült vissza azonnal de én Maya fele nyújtottam a kezem .
- Csak egy percet kérek - vettem ki a karjából óvatosan a kislányunkat majd elmosolyodtam . Maya nyugodtan aludt . Egy rózsaszín ruha volt rajta I love mum felirattal , amiért valószínűleg Vilu volt okolható .
- Egyébként mi történt velem ? - kérdeztem halkan .
- Azt mondják hogy túl sok vért veszítettél a szülés közben - simította meg az arcom . - Az orvosok azt gondolták hogy nem éled túl . - nézett mélyen a szemembe .
- Én is azt hittem - motyogtam .
- Ne csináld ezt velem mégegyszer .
- Szerinted direkt volt ? - csattantam fel halkan nevetve .
- Belőled kinézem - mosolyodott el majd finoman megcsókolt - Megyek hívok orvost .
- Siess vissza - mosolyogtam rá ő pedig az ajtó felé indult amikor egy pillanatra megállt . Megfagyott bennem a levegő .
- Kicsim - fordult felém German - Itt van az anyád . - ez volt az a perc amikor a teremben tapintani lehetett a feszültséget . Szerelmem kilépett az ajtón én pedig lefagyva feküdtem . Maya halkan sírni kezdett amitől azonnal feleszméltem a sokkból és finoman ringatni kezdtem .
- Css kicsim nincs semmi baj - gügyöktem neki . - Itt van a mami és vigyáz rád . - végigsimítottam az arcát . Gyönyörű , sötétbarna szemek és pár apró szőke hajszál . Olyan mint German de közben olyan mint én . Mosolyogva néztem ahogy Maya újra mély álomba merül amikor egy orvos lépett be .
- Hogy érzi magát ? - kérdezte .
- Jól - vágtam rá - Jobban - korrigáltam azonnal .
- Rendben . A szülés közben túl sok vért veszített , az elmúlt két napban kómában volt - sorolta - Ezért még egy-két napig bent kell tartanunk a gyerekével együtt .
- Valami baja van Mayanak ? - aggódtam azonnal .
- Nem , de jó neki ha még egy kicsit bent marad . - nyugtatott meg az orvos majd Germanhoz sétált aki az ajtóban állt . - Szeretne bent maradni éjszakára a feleségével és a lányukkal ? - kérdezte tőle . Szerelmem azonnal bólintott - Rendben akkor szerzek magának egy ágyat .
- Jó lesz a feleségem mellett is - mosolygott rám .
- Cuki hogy játsza a hős szerelmest , de hárman nem fognak elférni egy ágyban - állította le a doki unott hangon .
- Akkor úgy -bólintott szomorúan a férjem én pedig halkan felnevettem . Az orvos kiment German pedig leült az ágyamra és egy finom csókot nyomott a számra .
- Próbálkoztam hogy veletek aludjak de nem jött össze - szomorkodott. - Majd legközelebb hős szerelmes - vigyorogtam .
- Tetszik ez a név - mosolygott rám majd Mayaval együtt átölelt minket.
- Anya ? - kérdeztem halkan miközben a mellkasára döntöttem a fejem .
- Még a recepción intéz valamit utána jön - túrt a hajába aggódva .- Kivigyem addig Mayát ? - ajánlotta fel de én azonnal megráztam a fejem .
- Nem akarom elszakítani az unokájától - finoman megpusziltam a kislányom homlokát . - Te szóltál neki hogy itt vagyok ? - néztem fel rá .
- Nem , Vilu hívta fel - sóhajtott . - Bent maradjak vagy ez csak rátok tartozik ?
- A férjem vagy  ha tetszik neki , ha nem . És a te gyereked is szóval te is itt maradsz - mondtam halkan .
- Lehet hogy bocsánatot kérni jött - reménykedett German . Én megráztam a fejem .
- Ő nem szokott bocsánatot kérni . Hallottál te már engem azt mondani hogy elnézést ? - kérdeztem tőle .
- Igen , te mindig elnézést kérsz még akkor is ha nem te voltál - mosolyodott el .
- Látod ? Én ilyen vagyok de anya nem . Én apára hasonlítok és anyuval végletek vagyunk . Ő fekete én fehér , ő vihar én napsütés , ő ideges én nyugodt . Szeret engem ebben nem kételkedem de nem annyira . Anya mindig Mariat szerette jobban . Persze nem mutatta ki de amint ő híres lett már nem volt ideje rám . Én csak egy gyerek voltam , a világhírű operaénekesnő húga és semmi több . Apa viszont utána szinte csak velem foglalkozott . Elvitt mindenhová és bármit megtett értem . Amikor írtam egy dalt és megakartam mutatni nekik anya mindig közölte hogy ne álmodozzak hanem tanuljak , viszont apa leült velem a zongorához és meghallgatta . Elmondta róla a véleményét és segített kijavítani a hibákat benne . Így teltek el az évek . Minden nap szembe kellett neznem a tökéletes nővéremmel és a tökéletes férjével . Neki mindene megvolt . Más ember azzal is beérte volna de Maria téged is megszerzett . Összeházasodtatok és azzal hogy én mit éreztem vagy mit akartam senki nem foglalkozott . Utána María meghalt egyedül hagyva téged és Vilut . Rá 2 évre apa is . Egyedül voltam . Anya egy másik országba utazott és magamra hagyott Buenos Airesben . Volt lakásom , és egy kis pénzem is de nem hosszútávú megélésre alkalmas összeg . Teljesen egyedül voltam egy óriási városban . Az estéket végigsírtam vagy ha nem beültem egy kocsmába és részegre ittam maga - gúnyosan elmosolyodtam amikor ez az eszembe jutott - Vártam a szőke hercegre de egy barna sem volt a közelben . Anyám 5 év után felkeresett hogy tudja hogy itt vagytok a városban és muszáj lesz elmennem hozzátok . És onnantól ismered a történetet - fejeztem be halkan . German némán hallgatott .
- Úgy sajnálom szerelmem - suttogta a hajamba hirtelen majd felemelte az államat és megcsókolt .
- Mit sajnálsz ? - toltam el finoman magamtól . Amin a legjobban csodálkoztam hogy Maya fel sem ébredt a karomban .
- A családomba tartozol és tartoztál Angie - nézett a szemembe .
- Nem a te hibád hanem anyáé - simítottam végig az arcát . Ekkor nyílt az ajtó és egy portásnő lépett be mögötte anyával .
- A hölgy magát keresi - mondta kedvesen majd kiment .
- Le tudjuk rendezni botrány nélkül vagy Germannak ki kell vinnie Mayat ? - sóhajtottam .
- Angeles - szólt rám anya .
- Ne beszéljen ilyen hangsúlyban vele - védett meg a férjem azonnal .
- Érdekel még valakit hogy a lányom alszik ? - húztam fel a szemöldököm . Azonnal abbahagyták German pedig bátorítóan megszorította a kezem . Anya közelebb lépett az ágyamhoz és egy halvány mosoly futott végig az arcán .
- Olyan vagy mint Maria volt - mondta halkan . És itt kikattant nálam valami .
- Megtennéd hogy nem Mariahoz hasonlítasz ? Hogy végre önmagamként értékelsz és nem úgy mint az ő húga ? Hogy végre túllépsz a múlton és a jelenben élsz ? - meredtem rá idegesen , de a szavakat halkan ejtettem ki . Pár perc néma csend állt be közénk .
- Én sajnálom Angie - suttogta anya . - Tudom hogy azt hiszed hogy nem szeretlek pedig de . De te mindig más nem olyan mint a nővéred . Te sokkal szabadabb és kreatívabb voltál mint az apád . Nem olyan mint én . Tudom mindig gonosz voltam , de nem tudtam hogy elfogadsz-e .
- Egyedül hagytál miután apa meghalt - néztem a szemébe .
- Sajnálom Angie . Tényleg . Őszintén sajnálom - állt meg az ágyam mellett . Újabb percnyi hallgatás . - Megtudsz nekem bocsátani ?
- Igen - válaszoltam egy másodpercnyi gondolkozás után .
- Köszönöm - mosolyodott el majd megpuszilta a homlokom . - És tőled is szeretnék elnézést kérni - fordult German felé aki egy apró bólintással és egy halvány mosollyal díjazta . Maya sírása törte meg a csendet .
- Css kicsikém - ringattam finoman majd anya felé nyújtottam . Ő örömmel emelte fel a kisbabámat .
- Szia picúr - mosolygott rá . A kis hercegnőm egy pillanatig furcsállva nézett rá majd felnevetett . Édes kis csillingelő nevetés volt .
- Szerelmem jól vagy ? - simogatott meg German én pedig bólintottam . Végre szent a béke mindenhol .

74.rész

Kicsit ledöbbenve álltunk ott .
- Te hozzámész Leónhoz ? - kérdezte a férjem .
- Igen apa -mosolygott Vilu én pedig szorosan megöleltem .
- Ez nagyszerű hír - vigyorogtam majd Leónnak is gratuláltam .
- Köszi Angie - mondta a fiú mosolyogva .
- Apa - nézett rá Vilu reménykedve , ő pedig elmosolyodott .
- El sem hiszem hogy felnőtt az én kicsi lányom - húzta magához Vilut és szorosan átölelte . Körülbelül két óráig beszélgettünk Violettáékkal amikor valahogy szóba jött a kislányunk .
- És tudjátok már mi lesz a neve ? - kérdezte Vilu .
- Vannak ötleteim - mondtam , majd German is bólintott jelezve hogy neki is .
- Na akkor találjuk ki - mosolygott Violetta majd elővett egy lapot amire felírt valamit majd behajotta az általa írt részt és odaadta Leónnak . - Mindenki írja rá azokat a neveket amikre gondolt . - adta ki a feladatot . Mikor hozzám került a papír én is leírtam azokat a neveket amikre gondoltam . Maya , Martina, Lodo, Chloe . Miután Vilu kihajtogatta a lapot vagy 20 név szerepelt rajta . Egy ceruzával a kezében kérdezgetett minket . Végül a top 5-ös lista a következő lett .
1. Maya
2. Taylor
3. Kate
4. Chloe
5.  Annie

- Most már csak választanotok kell egyet - mosolygott Violetta mint aki jól végezte dolgát .
- Szerinted tudunk majd választani Vilu ? - kérdeztem .
- Muszáj lesz - nevetett .
- Na jó akkor csináljuk azt hogy ki melyikre szavaz - ötleteltem .
- Rendben . Részemről Maya - mondta Vilu .
- Csatlakozom - emeltem fel a kezem .
- Maya Castillo . Tetszik - gondolkozott mosolyogva León . Várakozva néztünk Germanra aki elmosolyodott .
- Szerintem a Maya a tökéletes - húzott magához majd egy puszit nyomott a homlokomra .
- Vacsora - kiabált a konyhából Olga . Mi szinte egyszerre álltunk fel és indultunk el , velem az élen . Leültem German mellém , míg Vilu helyet foglalt León mellett és elkezdtünk enni .
- Egyébként - kezdte Vilu hirtelen . - Leónnal azt tervezgettük higy összeköltözünk - jelentette be .
- Igen . Vagy vennénk magunknak egy házat itt Buenos Airesben vagy hozzánk költöznénk mert a szüleim az év nagy részét Európában töltik és megengedték . - folytatta León .
- És a Studioval mi lenne ? - kérdeztem .
- Mivel ez az utolsó évünk és egy hónapunk van ezért ez már nem jelent problémát - mondta a fiú .
- Igen . - bólintott Violetta . - És Pablo amúgy is be akarja záratni a helyet mert már nincs pénz - sütötte le a szemét . Erről az apróságról elfelejtett szólni nekem . Azonnal felkaptam a mobilom .
- Egy perc és jövök - mondtam majd elvonultam . Beütöttem Pablo számát és már hívtam is . Ő néhány másodpercen belül elvette .
- Szia Angie - szólt bele .
- Be akarod záratni a Studiot ? - estem neki azonnal .
- Örülök hogy hallom a hangod - motyogta irónikusan . - Igen , az lesz a legjobb . - válaszolt a kérdésemre .
- Nem Pablo nem lesz a legjobb - ellenkeztem - Antonio halála után csak ez tartja össze a srácokat és én megértem hogy fáj de erősnek kell lenned mert mindenkinek szüksége van arra a helyre .
- Csak egyetlen pillanatra gondold végig a pénzügyi helyzetét . A másik hogy ki lenne az igazgató ? - sorolta .
- A pénzt megoldjuk és ott van Gregorio . Nagyszerű igazgató lenne - mondtam egy példát .
- Tényleg ? - Pablo gúnyos hangon beszélt - És ki lenne az énektanár ? - természetesen ott ütött ahol a legjobban fájt .
- Violettáék példálul biztos szívesen dolgoznának ott - vágtam vissza.
- Angie még annyi dolog van amit figyelembe kell venni - mondta . Vigyorogva vettem tudomásul hogy gondolkozik a dolgon .
- Arra kérlek hogy gondold át . Nem kell most döntened . A héten akkor bezárjuk - kérleltem .
- Átgondolom - adta meg magát .
- Imádlak - mosolyogtam majd letettem . Visszamentem az étkezőbe ahol már Olga pakolta el a tányérokat .

- Olga - mosolyogtam rá . - Nem tudod hova mentek a többiek ?

- Violettáék elmentek sétálni , German úr pedig az irodájába van - mondta .

- Rendben , köszi - indultam az irodába . A férjem ott ült és valamit csinált a gépén .

- Dolgozol ? - néztem rá mosolyogva .

- Nem - fordította felém a gépét . - Violettáéknak néztem házat .

- Tényleg ? - húztam fel a szemöldököm .

- Igen - bólintott . - Úgy gondolom hogy mivel hamarosan összeházasodnak ezért az esküvőre vehetnénk nekik egy házat  - ajánlotta fel .
- De nekem nincs annyi pénzem hogy - mondtam de German felállt a székéből közelebb lépett és finoman megcsókolt .
- Hányszor mondjam még Angie hogy ami az enyém az a tiéd is . - mosolygott rám majd egy arcomba lógó tincset tűrt a fülem mögé . 

- Mondtam már hogy szeretlek ? - néztem rá .

- Igen , néhányszor - mosolygott majd újra megcsókolt . - Szóval mit gondolsz ?

- Szerintem nagyon jó ötlet . - végigsimítottam az arcát majd egy gyors puszit nyomtam az arcára . 

- Megbeszélem León szüleivel - kapta fel a telefonját én viszont visszahúztam .

- Valami lemaradt - vigyorogtam ő pedig hosszan megcsókolt - Sokkal jobb - bólintottam . A nap további része eseménytelenül telt . Este már 10 óra körül az ágyban voltam , de a férjem még sehol . Egyedül forgolódtam a hatalmas francia-ágyban amikor valaki halkan besétált a szobába és befeküdt mellém .

- Hol voltál ? - suttogtam miközben a mellkasára . 

- El kellett intéznem még pár dolgot , de már itt vagyok - finom csókot nyomott a homlokomra . 

- Hány óra van ? - kérdeztem és becsuktam a szemem .

- Az mindegy - simogatta meg az arcom . - Aludj szerelmem . - suttogta a hajamba én pedig beleborzongtam az érzésbe . 

- Te is - motyogtam félálomban .

- Amíg nem alszol el én sem fogok tudni aludni . - húzott közelebb magához majd rámterítette a takarót . Az álmomban már megszületett a kislányunk de egy gonosz orvos elrabolta ezért sikítozva ébredtem fel az éjszaka közepén . A férjem mellettem feküdt és próbált megnyugtatni .

- Szerelmem - simogatta a karom miközben én zihálva vettem a levegőt - Angie , semmi baj . Csak egy álom volt . 

- Igen de nem tudom . - suttogtam majd eleredtek a könnyeim . - Olyan valóságosnak tűnt . 

- Itt vagyok - húzott magához én pedig a vállába fúrtam a fejem . - Vigyázok rád .

- Ne engedj el - öleltem még jobban .

- Nem foglak ne aggódj - simogatta meg a hajam majd egy óvatos mozdulattal letörölte a könnyeimet .

- Biztos ? - kérdeztem halkan .

- Teljesen biztos - ölelt meg újra . German vállára döntöttem a fejem és úgy aludtam el . 

                                                        9 hónap múlva

Hogy mi van most ? Karácsony és én nem a családommal ünnepelek hanem a kórházban fekszem . Hogy miért ? Igen , a kislányom éppen megszületni szeretne . Az elmúlt 8 hónapban nagyon sok minden történt . Elsősorban Violetta és León összeházasodtak , Pablo visszajött Angliából és a Studio továbbra is működik . German és én nagyon boldogok vagyunk bár volt pár alkalmi veszekedésünk de végül kiegyeztünk .

- Szerelmem jól vagy ? - lépett be German a terembe .

- Igen - bólintottam . 

- Hogy érzi magát hölgyem ? - jött be az orvos . 

- Jól - mondtam . Éppen fordultam Germanhoz hogy megkérjem arra hogy hívja felviluékat amikor a látóteremben fekete foltok kezdtek úszkálni . Hirtelen jött rosszullétem az orvosnak is feltűnhetett mert aggódva lépett az ágyhoz .

- Hölgyem - kezdte - Minden rendben ?

- Nem - ráztam a fejem . Ekkorra már a világ homályos volt .

- Uram kérem menjen ki - mondta a doki Germannak aki elfordult de én utána nyúltam .

- Ne , szükségem van rá - suttogtam majd lassan minden fekete lett . Hangokat hallottam mindenhonnan és égető fájdalmat éreztem . Hirtelen az egész világ megnémult . Sötétség volt körülöttem és néma csend . A fájdalom már nem volt olyan erős de még mindig nem tudtam megmozdulni . Nem tudtam mennyi idő telt el . Talán egy perc , de lehet hogy csak egy pillanat . Zsibbadt voltam , és hangokat még mindig nem hallottam . Majd egy másodpercre mindent fehérség öntött el . Aztán láttam ahogy egy orvos egy kisbabát tart a kezében . Az én kislányomat . Rávettem a testem és kikényszerítettem magamból egy szót .

- Kérem - suttogtam és az orvos felé nyújtottam a kezeimet . Ő egy szó nélkül odaadta . Maya sírt én pedig rámosolyogtam . El sem hiszem hogy a karomban tarthatom őt . Olyan gyönyörű volt . A szemei tökéletes gesztenyebarnák mint Germannak . A bőre puha volt és meleg és még sírva is elvarázsolt - Szia kicsikém - suttogtam . - Én az anyukád vagyok . - húztam magamhoz finoman . És újra fájdalom hasított belém , a lélegzetem elakadt . A kislányomat kivették a kezemből de én már megint nem tudtam mozdulni . Sikítani akartam hogy adják vissza de arra sem volt erőm hogy kinyissam a számat . A sötétség most nehezebb volt és sokkal erősebb . Könnyebb lett volna feladni és hagyni hogy a sötétség nyerjen de nem tehettem . Germannak szüksége van rám ahogy Vilunak és Mayának is . Semmit nem éreztem , már nem tudtam hogy hol vagyok . Pár másodperc múlva éles szúrást éreztem a tüdőm közelében . Erősnek kellett maradnom . Nem halhattam meg . Most nem . Feküdtem a sötétben és tűrtem a fájdalmat . Nem tehettem mást . Hirtelen forróság öntött el . Égető forróság . Szinte már felperzselt de küzdöttem ellene . A feketeség egyre halványabb lett míg végül teljesen fehérré vált . Hófehér volt , de vakító . Égette a szemem . Nem tudtam hogy melyik fáj jobban a forróság vagy a fény , de nem érdekelt . Ebben a pillanatban bevillant valami . Lehet hogy már a mennyben vagyok . 

73.rész

Legközelebb arra ébredtem hogy fázom . A szobában sötét volt ade a nyitott ablakon keresztül beszűrődött némi fény . Fel sem tűnt az eső monoton zuhogása de amikor egy hatalmasat dörgött az ég kicsit megijedtem . Gyorsan becsuktam az ablakot és visszabújtam German mellé aki ugyanúgy aludt . Finoman megpusziltam az arcát majd úgy döntöttem hogy lemegyek egy teáért amikor lentről hangok halladszódtak fel . Félve visszabújtam az ágyba de nem tudtam aludni . Folyamatosan hallottam hogy valaki van lent és tíz perc forgolódás után úgy döntöttem hogy felkeltem Germant .
- Szerelmem - suttogtam és gyengéden megsimogattam a kezét . Semmi jelét nem mutatta annak hogy felébredt ezért újra megpróbálkoztam . - German - suttogtam újra majd megráztam a vállát amire felébredt .
- Baj van Angie ? - kérdezte álmosan .
- Szerintem van lent valaki - suttogtam rémültem .
- Ne butáskodj - vágta rá de én befogtam a száját mert újra hangok szűrődtek fel . Ez már neki is felkeltette az érdeklődését mert azonnal felkelt .
- Én félek - suttogtam a karjába kapaszkodva .
- Semmi baj nem lesz - válaszolt majd megpuszilta a homlokom . Lassan kiléptünk az ajtón és néma csendben elindultunk lefelé . Semmit nem láttam a sötét miatt ezért felkapcsoltam a villanyt . És valaki ült a kanapén . Gyanítottam hogy nem betörő mert már ránktámadt volna de ebből jött a kérdés hogy akkor ki az . Pár másodperc múlva meg is érkezett a válasz .
- Szerelmem - visította Jade amint meglátott minket .
- Hogy kerülsz ide ? - dermedt le German .
- Van kulcsom - vágta rá , miközben a kulcsot lóbálta .
- Jade add ide a kulcsot - nyújtotta felé German a kezét . A nő beleejtette a kulcsot majd felém fordult .
- Te - nézett rám gyilkos pillantással én pedig mivel eléggé fáradt voltam leültem a lépcsőre .
- Mi az Jade ? - forgattam a szemem .
- Elloptad tőlem Germant - mondta fenyegetően én pedig unottan néztem rá .
- És témánál vagyunk - motyogtam .
- Jade kérlek hagyd Angiet - mondta German fáradtan . Nem csodálkoztam mivel hajnali fél kettő lehetett .
- German én csak veled akarok lenni és te is csak velem - fogta meg a kezét én pedig felálltam .
- Ezt rendezzétek le nélkülem . A kis manónak aludnia kell a hasamban - nem bírtam ki hogy ezt ne süssem el . Vigyorogva indultam felfelé Jade pedig utánam jött .
- Te terhes vagy ? - kiabált rám .
- Drágám kérlek - néztem kérlelően Germanra . - Itt fogok elájulni ha nem aludhatok .
- Kérlek Jade gyere üljünk le és beszélgessünk - mondta férjem majd a hárpiával leült a kanapéra . Én felmentem a szobánkba és bedőltem az ágyba . Pár percen belül elaludtam de nem sokára felébredtem mert a zuhogó eső és a szél túl hangos volt és nem tudtam aludni . Próbáltam de nem ment . Feküdtem az ágyban és azt vettem észre hogy German még mindig nincs mellettem . Leszaladtam a nappaliba ahol Jade és a férjem még beszélgettek .
- Mikor mész Jade ? - kérdeztem várakozva .
- Nem tudom - vágta rá .
- Kár - motyogtam majd German mellé ültem és a vállára döntöttem a fejem . Ő egy finom puszit nyomott a homlokomra és a derekam köré fonta a karját .
- Baj van ? - kérdezte suttogva .
- Hozzászoktam ahhoz hogy veled alszom - vigyorogtam . Ő megsimogatta az arcom majd a hárpiához fordult .
- Örülök hogy beszéltünk Jade - műmosolygott German . - Hajnali kettőkor - motyogta nekem én pedig halkan felnevettem .
- Én is örülök - vigyorgott a boszorkány majd megölelte a férjemet . Nem , nem kaptam fel rajta a vizet . Tudom ilyen Jade és azt is hogy csak el akar minket választani ezért inkább hagytam az egész ölelkezős dolgot .
- Kikísérlek - lépett az ajtóhoz German majd udvariasan kinyitotta azt .
- Szia Jade - integettem ásítva . Az említett kiment én pedig fáradtan néztem szerelmemre .- Le kéne cserélni a zárakat .
- Egyetértek - bólintott majd felemelt . Kicsit furcsálltam a dolgot , de inkább élveztem a szituációt . Felvitt az emeletre és lerakott az ágyra . - Jó éjszakát - takart be majd befeküdt mellém .
- Mondam már hogy te egy igazi álompasi vagy ? - vigxorodtam el miközben becsuktam a szemeimet .
- Nem - fonta a derekam köré a karját én pedig a mellkasába fúrtam a fejem .
- Akkor majd mondom - mosolyodtam el majd újra álomba merültem és őszintén reméltem hogy senki nem ébreszt majd fel . Reggel teljesen boldogan ébredtem , de amint megláttam az időjárást lehervadt a mosoly az arcomról . Kint meg mindig ömlött az eső , mindenhol hatalmas tócsák , dörgött az ég és villámlott . Szerelmem már nem feküdt mellettem ami még tovább rontotta a hangulatom és az a tény hogy pont ilyen időben utazik Pablo és érkeznek Viluék csak hab volt a tortán . Ekkor valaki kopogott az ajtón én pedig nyűgösen hívtam be az illetőt . Aki German volt egy tálcával a kezében amin pár darab palacsinta volt és narancslé .
- Hogy van a kedvenc feleségem ? - ült le mellém majd az ölembe tette a tálcát .
- Van más feleséged is ? - érdeklődtem halványan mosolyogva . Nem igaz hogy ez a férfi még akkor is megmosolyogtat amikor nagyon rossz hangulatom van .
- Nem . - mosolyodott el majd megpuszilta a homlokomat . - Hoztam reggelit - mutatott a tálcára .
- Látom - vágtam rá ő pedig felhúzott szemölökét én pedig megráztam a fejem - Bocsáss meg . Rossz kedvem van .
- Semmi baj drágám - mosolyodott el - Egyél egy kicsit utána meg azt csinálunk amit akarsz - vágta fel a palacsintát .
- Nem vagyok gyerek , fel tudom vágni - néztem rá ő pedig halkan felnevetett .
- Tudom hogy nem vagy gyerek de ez így romantikusabb - kacsintott . Én unottan elkezdtem enni a reggelimet ami valljuk be nagyon finom lett .
- Ízlik ? - vigyorgott rám German .
- Igen - mosolyodtam el . Miután befejeztem , ő kivitte a tálcát én pedig úgy döntöttem hogy felöltözök . Nem hallottam hogy belép valaki ezért megijedtem amikor két kéz simult a derekam köré .
- Na ki vagyok ? - kérdezte a mély férfi hang .
- Valaki akit nagyon szeretek - mosolyodtam el majd a szerelmem felé fordultam .
- Eltaláltad - csókolt meg én pedig a nyakam köré tekertem a kezeimet .
- Viluék hamarosan itt lesznek - suttogta két csók között .
- Rendben - válaszoltam . - Akkor jobb ha elengdsz mert fel kéne öltöznöm .
- Hmm .. - motyogta - Felőlem nyugodtan maradhatsz így is - vigyorgott . Hozzátenném hogy melltartóban álltam .
- Pasik - forgattam a szemem , majd felkaptam az első pólót ami a kezembe került .
- Naa - vigyorgott . - Nekem jó volt úgy ahigy voltál .
- Nekem nem - vágtam rá majd lementem a lépcsőn . Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t . Az egyik adón éppen a Mamma Mia! ment ezért úgy döntöttem hogy azt fogom nézni . Pár perc múlva German ks becsatlakozott a programba és már mindketten a tv képernyőjére tapadtunk .
- Imádom ezt a filmet - sóhajtottam .
- Én is - ölelt át .
- Vannak dolgok amikben hasonlítunk - vigyorogtam .
- Tényleg ? Például ? - kérdezte elfolytott mosollyal .
- Például hogy szeretjük ezt a filmet - mondtam .
- És még ? - húzódott közelebb .
- Most ennyi jut az eszembe - néztem a szemébe .
- Oké . - bólintott mosolyogva . Ekkor csöngettek . Egy másodperc alatt az ajtóhoz rohantam és feltéptem azt . Violetta és León állt ott , bőröndökkel a kezünkben .
- Áááá - sikított Vilu és megölelt . Hiányzott ez az érzés .
- Sziaa- mosolyogtam rá . - Szia León - pusziltam meg őt is .
- Szia Vilu - ölelte meg az apja is . - Hiányoztál .
- T i is nekem - vágta rá Violetta .
- León - fogott kezet vele German majd bejöttek .
- És milyen volt ? - kezdtümk el beszélgetni miután felvittük a bőröndöket .
- Nagyon jó . Rengetegrt fürödtünk és kimentünk Rióba is - áradozott Vilu . - És itt minden rendben ? Úgy értem Angie jól vagy ?- kérdezte mosolyogva .
- Én nagyon jól - öleltem meg újra - De hiányoztál .
- Te is nekem - nézett rám Vilu .
- És én ? - szólt bele German .
- Jajj apa - forgatta a szemét Violetta majd az apját is megölelte . - Viszont szeretnénk bejelenteni valamit Leónnal - tért a lényegre .
- Hallgatunk - mosolyodtam el . León csendben figyelt .
- Mint tudjátok mi idáig jártunk - kezdett bele Vilu - De amíg nyaraltunk közelebb kerültünk egymáshoz . És León megkérte a kezemet . - mosolygott .

OMG♡♡

Köszönöm ! Köszönöm ! Köszönöm ! 10000 megtekintés a blogon ♡♡♡♡ Imádlak titeket és köszi hogy olvassátok a "remekműveimet" :D Köszönöm még egyszer és IMÁDLAK TITEKET ♡♡♡

72.rész

- Most magukra hagyom önöket - mosolygott a doki kedvesen majd kiment , German pedig leült az ágy szélére .
- Kislányunk lesz - mosolyodtam el .
- Akkor olyan varázslatos hercegnő lesz mint az anyukája - tette a kezét a hasamra én pedig finoman elpirultam . - Ha van kedved elmehetnénk vásárolni pár dolgot - ajánlotta fel hirtelen .
- Elmehetünk - mondtam mosolyogva . - Bár kicsit hihetetlen hogy ezt te kérdezed - nevettem fel .
- Kicsit nekem is furcsa hogy ezt kérdezem - ismerte be nevetve . Fél óra múlva pedig már a pláza bababoltjában álltunk . Kicsit kínosan éreztem magam ezért szorosan German mellett haladtam .
- Mi az ? - kérdezte suttogva , de hallottam hogy mosolyog .
- Kicsit furcsán érzem magam - néztem rá ő pedig megtorpant .
- Rosszul vagy ? - aggódott .
- Nem , csak ismeretlen ez a hely . - vallottam be .
- Angie - emelte fel az államat - Engedd el magad . Csak gondolj arra hogy memmyire jó lesz majd anyukának lenni - bíztatóan mosolygott rám .
- És ha borzalmas szülő leszek ? A saját anyámra sem tudok támaszkodni mivel jelenleg látni sem akar - könnyek szöktek a szemembe .
- Figyelj - mélyen a szemembe nézett - Itt vagyok neked és rám számíthatsz , mivel a férjed vagyok - mutogatott magára .
- Rendben , értem - bólintottam kicsit felszabadultabban .
- Nem fogsz aggódni ? - kérdezte .
- Nem ígérek semmit - léptem oda az első rózsaszín babaruhához . - Ez hogy tetszik ? - váltottam témát .
- Nekem minden tetszik ami neked is csak ne legyen Lady Gaga stílusú- vágta rá .
- Pedig húsruhát akartam adni a kislányunkra - forgattam a szemem . Két óra múlva egy hatalmas adag rózsaszín , lila , kék és további különféle színekben játszó ruhával jöttünk ki az üzletből . Gyorsan leraktuk őket a kocsiba és már mentünk is vissza a plázába . Beültünk az első étterembe és míg German egy kávét kért én egy gyümölcsteát rendeltem .
- Mondhatok valamit ? - kérdezte mire felnevettem .
- Nem . Nem beszélhetsz - vigyorogtam tovább . - Na mondd - fogtam meg a kezét .
- Mit szólnál ha azt mondanám hogy van egy üres szoba a szobánk mellett ahol nincs semmi - mosolyodott el én pedig döbbenten hallgattam .
- Most viccelsz ? - kérdeztem .
- Nem . Régen raktárnak használuk de mostmár arra sem - mosolyodott el . - Szóval mit gondolsz ? Jó lenne gyerekszobának ?
- Tökéletes - vágtam rá és szorosan átöleltem Germant .
- Mondam már hogy szeretlek ? - kérdezte miután elengedtük egymást.
- Nem még soha - vágtam rá . Miután elfogysztottuk az italainkat bementünk a Bauhaus-ba ( ez jutott az eszembe és kész xD) .
- Segíthetek ? - jött oda hozzánk egy eladó .
- Igen . A festék részleget keressük - válaszolt German .
- Jöjjenek utánam - vezetett minket az ember egy olyan részlegre ahol gyakolatilag minden színből legalább 10 árnyalat volt - Ha barmilyen segítség kell akkor hívjanak nyugodtan - mosolyodott el majd elment .
- Na milyen színű legyen ? - néztem Germanra .
- Vagy halványlila vagy valami rózsaszínes - nézegette a színeket .
- Én is ezekre gondoltam - nyomtam egy puszit az arcára .
- Mit szólsz ehhez ? - mutatott egy babarózsaszín festékre .
- Nekem tetszik - mosolyodtam el . - Vagy ilyen is lehetne - léptem egy nagykupacnyi levendulalila festék mellé .
- Bármelyik amelyik neked tetszik - ölelte át a derekam .
- Rendben akkor - előkotortam a telefonomat és lefényképeztem mind a két színt majd elküldtem Vilunak . - Violetta dönt . - fejeztem be a mondatomat . Pár perc múlva rezgett a telefon és a kijelzőn Vilu neve villogott . - Szia Vilu - vettem fel .
- Szia Angie - szólt bele - Voltatok ultrahangon ? - érdeklődött izgatottan .
- Voltunk - mondtam komolyságot színlelve .
- És ? - sürgetett .
- Kislány lesz - sikítoztam mint egy őrült . Az áruház közepén . German nevetve nézett rám .
- Ááááááá - sikítozott Violetta is . - Kishúgom lesz , kishúgom lesz - dúdolgatott .
- Vilu - kezdtem kicsit lenyugodva . - Melyik szín a jobb ?
- Hmmm - szinte láttam magam előtt hogy újra megnézi a képeket .- A rózsaszín jobban tetszik - döntött végül .
- Rendben akkor azt vesszük meg - bólintottam , German pedig belerakott a kosárba kb 6 doboznyi festéket .
- Amúgy előbb indulunk és holnapra otthon leszünk mert be szeretnénk jelenteni valamit - mondta Violetta .
- Várunk titeket - mosolyodtam el . - Hány körül érkeztek ?
- Délre otthon vagyunk - mondta .
- Kimenjünk a reptérre ? - kérdeztem .
- Nem kell - nevetett . - Te pihenj Angie .
- Én meg a pihenés . Jó vicc - forgattam a szemem .
- Na de tényleg . Most viszont megyek . Holnap találkozunk - búcsúzott el majd lerakta .
- Rózsaszín lesz - fordultam a férjem felé .
- Hallottam - mosolygott rám .
- Megyünk ? - fogtam meg a kezét .
- Menjünk - egyezett bele . Miután kifizettük a festéket , bepakoltunk a kocsiba a ruhák mellé és elindultunk haza . Az úton én csukott szemmel hallgattam a rádiót és próbáltam kikapcsolni az agyam de nem ment . Az anyám miatt nagyon ideges voltam és képtelen voltam lenyugodni . Otthon kipakoltuk a cuccokat és felvittük a kicsi szobájába . Igazából tényleg óriási helység volt , szürke falakkal ,és egy hatalmas ablakkal . Az ablaküvegen keresztül beszűrődött a fény ami bevilágította a szobát .
- Holnap elmehetnénk Viluval bútort venni - ajánlotta fel German .
- Rendben - egyeztem bele , majd letántorogtam a lépcsőn mivel lüktetett a fejem . Én nem tudom hogy de megcsúsztam és majdnem leestem amikor két erős kar visszarántott és Germannal találtam szembe magam . - Köszi - sóhajtottam .
- Baj van szerelmem ? - simogatta meg az arcom .
- Csak szédülök - ismertem be .
- Gyere , szerzek valami gyógyszert - emelt fel majd levitt a lépcsőn .
- Már letehetsz - nevettem - Nem esek el .
- Így nagyobb biztonságban vagy - vigyogott rám . A konyhaban végre letett a földre és a derekam köré fonta a karját . - Na keresek valamit - nyomott az arcomra egy puszit .
- Rendben - bólintottam . Pár perc múlva egy pohár vízzel és egy Aspirinnel a kezemben ültem a kanapén . Majd bevettem a gyógyszert és az ujaimat Germanéra kulcsoltam miközben a vállara hajtottam a fejem .
- German - suttogtam ő pedig megsimogatta az arcom .
- Igen drágám - válaszolt halkan .
- Te boldog vagy ? - kérdeztem félve - Mármint velem - pontosítottam .
- Mindennél boldogabb - emelte fel az államat .
- Én is - mosolyodtam el majd finoman megcsókoltam . De ekkor valaki csöngetett . - Majd én nyitom - álltam fel de German visszahúzott .
- Nem amíg szédülsz - vágta rá majd az ajtóhoz sétált . Legnagyobb meglepetésemre az ajtóban Pablo állt . - Te mit keresel itt ? - kérdezte German fagyosan .
- Angiehez jöttem - válaszolt Pablo .
- Gyere csak - intettem neki , ő pedig leült mellém .
- Jól vagy ? - kerdezte .
- Csak szédültem , semmi komoly - vágtam rá .
- Szeretnék veled beszélni . - tért a lényegre .
- Mond csak nyugodtan - mosolyodtam el halványan majd intettem Germannak hogy menjen ki . Ő a konyhába ment .
- Angie én szeretnék mondani valami fontosat - fogta meg a kezem .
- Mond - mondtam énnis elkomorodva . - Kezdesz megijeszteni .
- Angie én elmegyek - mondta alig hallhatóan de én megis tisztán értettem .
- Tessék ? - meredtem rá .
- Állást kaptam Londonba - magyarázta - Holnap utazom .
- Te holnap elutazol és nekem csak most mondod ? - pattanta fel .
- Igen . Még nem volt biztos és ma hívtak hogy az enyém a munka - állt fel ő is .
- De miért nem mondtad hogy munkát keresel ? - kérdeztem döbbenten.
- Mert volt elég gondod nélkülem is - vágta rá .
- Azt hittem hogy a legjobb barátom vagy - suttogtam és könnyek szöktek a szemembe .
- Az vagyok - lépett közelebb .
- Nem . Már nem vagy az - vágtam a fejéhez ő pedig elfordult .
- Remélem még találkozunk . És sok boldogságot a férjeddel és a gyerekeddel - mondta és az ajtó felé indult .
- Én is kívánom hogy nagyon boldog legyél - szóltam utána majd odafutottam hozzá és átöleltem . Hülye hangulatingadozások .
- Hiányozni fogsz - suttogta a fülembe .
- Te is nekem - válaszoltam . Majd elengedtük egymást .
- Hívj ha ott vagy - nyomtam egy puszit az arcára .
- Nem kell kétszer kérned - nevetett . - Szeretlek .
- Én is - mosolyodtam el . Pablo kinyitotta az ajtót . - Hiányozni fogsz .
- Te is nekem - mondta szomorúan majd elment . En visszatámolyogtam a kanapéra és mereven bámultam magam elé . A férjem lassan kisétált a konyhából és mellém ült .
- Elmegy - motyogtam .
- Hallottam - válaszolt majd átölelt én pedig a vállára döntöttem a fejem . - Számíthatsz rám - suttogta a hajamba majd megpuszilta a homlokom .
- Tudom - néztem fel rá . Ő az ölébe húzott én pedig elaludtam .

71.rész

Viszont amikor mentem le a lépcsőn megbotlottam a saját lábamban és elestem . Nem tudom hogy de a következő amit éreztem az az hogy a fenekemen pattogok lefele a lépcsőn . És szó szerint pattogtam . Szerintem mondanom sem kell hogy eléggé fájdalmas volt . amint földet értem German már rohant is le a lépcsőn .

- Angie jól vagy szerelmem ? - kérdezte majd leguggolt mellém . Én a fejemet a kezembe temettem és megrázkódott a vállam , majd egy másodpercen belül kitört belőlem a nevetés .

- Semmi ... bajom ... nincs - röhögtem . German felhúzott szemöldökkel nézett rám .

- Beverted a fejed ? - kérdezte .

- Nem , dehogy csak ez vicces volt - nevettem .

- Biztos jól vagy ? - segített fel .

- Igen , nyugi - csókoltam meg finoman . - Na megyek enni- vigyorogtam .

- Elkísérlek - ölelt át .

- Rendben - mosolyogtam rá . A konyhában csináltam egy teát míg German kent nekem egy vajaskenyeret .

- Hölgyem a vacsorája - mutatott a kenyérre mosolyogva .

- Köszönöm - vigyorogtam és leültem .

- Nincs mit - ült le mellém és mosolyogva figyelte ahogy eszek .

- Ne nézz - emeltem rá a tekintetem .

- Miért ne ? - vigyorgott .

- Mert zavar - adtam meg a logikus választ .

- Gyönyörű vagy - mosolyodott el .

- Akkor is zavar - vitatkoztam mosolyogva .

- Jajj Angie - nevetett majd felállt .

- Hova mész ? - kaptam el .

- Sehova - mosolygott rám .

- Akkor miért álltál fel ? - néztem rá .

- Hozok valamit - nyomott egy puszit az arcomra majd felszaladt az emeletre . Egy perc múlva egy dobozzal a kezében . - Ez a tiéd - tette le elém én pedig félretoltam a tányéromat .

- Mi ez ? - kérdeztem a dobozra mosolyogtam .

- Bontsd ki - ült le a mellettem lévő székre . Leszedtem róla a tetejét és belenéztem . A dobozban egy aranyszínű ruha volt egy hozzáillő cipővel .
- Ez az enyém ? - kérdeztem meghatódva .
- Igen - bólintott mosolyogva . - Menj próbáld fel - simogatta meg az arcom . Én felkaptam a ruhát és felszaladtam az emeletre . Két perc múlva már az új szettben álltam a lépcső tetején .

- Na milyen vagyok ? - mosolyodtam el .

- Gyönyörű . Nem igaz Angie hogy neked a terhesség is jól áll - vigyorgtott majd felszaladt hozzám , a karjaiba kapott és levitt a lépcsőn .- Kicsit nehezebb lettél - vigyorgott rám mire én finoman beleboxoltam a karjába .

- Gonosz vagy - játszottam a sértődöttet . 

- Jajj tudod hogy szeretlek - nyomott egy csókot a számra . Ekkor megcsörrent a telefonom .

- Szia Vilu - szóltam bele .

- Szia Angie - hallottam a vonal végéről .

- Jól vagy ? - kérdezte . 

- Persze - vágtam rá nevetve .  

- A baba is jól van ? - érdeklődött . 

- Igen . Holnap megyünk ultrahangra apukáddal . - mosolyodtam el .

- Jajj , de jó . Szóljatok ha végeztetek . És Leónnal a péntek esti géppel indilunk haza - közölte .

- Rendben - bólintottam . - Már nagyon hiányzol .

- Te is nekem Angie - hallottam a hangján hogy mosolyog . - Na mennem kell mert filmet fogunk nézni . 

- Szeretlek . Szia - köszöntem el .

- Én is . Na puszi - mondta majd lerakta . Én a mellkasomhoz szorítottam a telefont és egy könnycsepp gurult le az arcomon . 

- Mi a baj szerelmem ? - lépett mellém German majd egy óvatos mozdultattal letörölte a könnyeimet .

- Semmi - vágtam rá . - Csak az hogy Vilu felnő és nem lesz rám szüksége - ismertem be .

- Ez soha nem fog megtörténni Angie . Emiatt ne aggódj - emelte fel az államat majd finoman megcsókolt . Én pedig szorosan megöleltem . 

- Ígérd meg hogy soha nem hagysz el - suttogtam .

- Soha nem foglak . - válaszolt és átölelt . - Szeretlek -suttogta a hajamba .

- Én is - fúrtam a fejem a vállába . 

- Van kedved filmet nézni ? - kérdezte hirtelen .

- Persze - egyeztem bele . - Mit nézzünk ?

- Hmm ...... Jurassic Park ? - vigyorgott .

- De attól félek - motyogtam ő pedig felnevetett . 

- Itt leszek veled és ha kell akkor csak ugorj az ölembe - nevetett mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá .

- Valószínű hogy a babával ugrálni fogok - forgattam a szemem . 

- Jajj Angie - ült le a kanapéra én pedig mellé . 

- Bocsi ha sikítok - figyelmeztettem . 

- Semmi baj - nyomott egy puszit az arcomra . -Na nézzük - indította be . Én a vállára hajtottam a fejem és úgy néztem a tv-t . Amikor félelmetes rész volt én Germanhoz bújtam és mélyen beszívtam az illatát . Megnyugtató érzés volt . Úgy éreztem magam mint aki legyőzhetetlen . Miután befejeztük a filmet felmentünk a szobánba . Átvettem a pizsimet és befeküdtem az ágyba . German még pár percig csinált valamit a fürdőben -szerintem borotválkozott- majd ő is bebújt mellém . 

- Nekem te vagy a legfontosabb . És a kis csöppség a pocakodban - tette a kezét a hasamra . 

- Nekem is te vagy a legfontosabb de hogy jött ez ide ? - kérdeztem mosolyogva majd szembefordultam vele . 

- Hondolkoztam azon amit mondtál - magyarázta . - Ha Vilu itt lenne ő is azt mondaná hogy nem fogod elveszíteni . 

- Köszönöm - mosolyodtam el .

- Mit ? - tűrt egy hajszálat a fülem mögé . 

- Hogy itt vagy nekem . Hogy te vagy az akibe kapaszodhatok és aki soha nem fog elengedni . - suttogtam . 

- Én köszönöm Angie hogy velem vagy , mert tudom hogy nem érdemellek meg téged - mosolyodott el halványan . Én finoman megsimogattam az arcát .

- Nagyon szeretlek és az életemet is feláldoznám érted , ugye tudod ? - néztem a szemébe . 

- Tudom . - puszilta meg a homlokom . Én a mellkasára hajtottam a fejem és elaludtam . Reggel izgatottan és kicsit félve ébredtem az ultrahang miatt . German még ellettem aludt de én amint felébredtem kipattantam az ágyból . A szekrényhez mentem és felvettem azt a ruhát amit Germantól kaptam tegnap . 

- Gyönyörűen nézel ki - hallottam a hátam mögül egy hangot . 

- Köszi - forogtam egyet . Imádom ezt a ruhát . - Lemegyek csinálok reggelit addig öltözz fel - hadartam . 

- Angie - kapta el a kezem German . - Fel vagy pörögve . Ennyire izgatott vagy ? - kérdezte nevetve . 

- Igen - mosolyodtam el . 

- Nyugi - simogatta meg az arcom amitől egy fokkal 

nyugodtabb lettem . Lementem és csináltam rántottát . Amint German leért elkezdtünk enni . Én az átlagos adagom dupláját simán megettem amit a férjem kikerekedett szemmel nézett . 

- Mi az ? Éhes voltam - magyaráztam . 

- Angie - nevetett . Miután befejeztük a reggelit elindultunk a kórházba . A recepción azonnal útbaigazítást kaptunk , majd öt perc keresgélés után megtaláltuk a termet is . 

- Itt vagyunk -álltam meg egy pillanatra és megszorítottam German kezét .

- Semmi baj nem lesz , nyugalom - simogatta meg az arcom .

- Biztos ? - kérdeztem .

- Igen -lehelt egy csókot a számra majd bementünk . A terembe az orvos pár műszert rakott a hasamra ami egy kicsit furcsa érzés volt de inkább csikizett . Majd egy képernyőn megjelent valami . 

- Az ott a gyerekük - mutatott a foltra az orvos én pedig éreztem hogy a szememet ellepik a könnyek . German mosolyogva nézett rám és mintha neki is könnyes lett volna a szeme . - Gratulálok . Kislányuk lesz - mosolygott a doki én ledig megszorítottam a férjem kezét .

- Kislányunk lesz - könnyeztem .

- Igen . Kislányunk - mosolygott és finoman megcsókolt . 

Hello ! Remélem hogy tetszett ez a rész és tudom hogy nagyon uncsi és rövid . Bocsi hogy sokáig nem volt rész , de nem volt túl sok ötletem ( szinte semennyi)

Ezutan igyekszem hetente vagy kéthetente hozni de nem tudok megigérni semmit . Jó olvasást 

70.rész

A fejemet a párnába temettem és hagytam hogy a könnyeim lemossák a szemfestékem . Ekkor kopogtak .
- Menj el - kiabáltam ki .
- Angie kérlek engedj be - hallottam kintről egy jólismert hangot .
- German kérlek egyedül szeretnék lenni - válaszoltam remegő hangon.
- Angie aggódom érted - mondta . - Kérlek beszéljük meg .
- Nem érted hogy csak magányra vágyom - kiabáltam mérgesen de elcsuklott a hangom . Pár perc múlva kulcs fordult a zárban és German lépett be . Én zokogva néztem rá . - Menj ki - suttogtam .
- Angie kérlek - fogta meg finoman a kezem de én elrántottam .
- Azt kértem menj ki - kiabáltam újra .
- Szerelmem mi a baj ? - kérdezte és felemelte az állam .
- Nem tudom - zokogtam és szorosan átöleltem . - Túl sok volt nekem ez egy napra .
- Szerelmem semmi baj - simogatta a hátam finoman .
- De , de baj van . Az előbb itt üvöltöztem most meg zokogok - ültem le az ágyra . - Mi történik velem ?
- Semmi drágám csak a hormonok a baba miatt - simogatta meg a hasam .
- És ez így normális ? - néztem fel rá .
- Igen - mosolyodott el és hosszan megcsókolt .
- Szeretlek és sajnálom az előbbit - mondtam .
- Semmi baj . Na aludj egyet mert nagyon sokat kell pihenned - puszilta meg a homlokom majd felállt . - Ha kell valami lent vagyok .
- Rendben - bólintottam és elterültem az ágyon . Alig három perc múlva el is aludtam . Legközelebb arra keltem hogy German a mellettem ül és simogat . Lassan kinyitottam a szemem ő pedig elmosolyodott .
- Valaki keres lent - mondta .
- Ki az ? - kérdeztem meglepetten .
- Menj és nézd meg -puszilta meg a homlokom .
- Te is jössz ? - néztem rá .
- Szerintem ezt egyedül kell elintézned - rázta meg a fejét . Én felálltam és lesétáltam a lépcsőn . Lent Pablo állt .
- Szia Angie - mosolygott rám . Mintha az előbbi veszekedésünket el is felejtette volna .
- Szia - köszöntem kicsit félve .
- Bocsánatot szeretnék kérni . - ült le .
- Rendben . Megbocsátva - mosolyodtam el .
- Nem úgy reagáltam ahogy kellett volna és ha te boldog vagy akkor én is . - mondta .
- Nincs miért én is ezt csináltam volna - ültem mellé .
- El van felejtve ? - nézett rám .
- Igen - bólintottam és megöleltem . Ekkor German sétált le a lépcsőn .
- Pablo - biccentett .
- Gratulálok - mosolyodott el Pablo .
- Köszönjük - mondta German .
- Én megyek is . - állt fel Pablo , két puszit nyomott az arcomra majd kezet-fogott Germannal .
- Nem maradsz vacsorára ? - kérdeztem hirtelen .
- Ha nektek jó miért ne - mosolyodott el .
- Szerelmem - néztem Germanra ő pedig egy aprót bólintott . - Szólok Olganak hogy egyel többen eszünk - sétáltam a konyhába .
- Olga - mosolyogtam rá . - Ma egy emberrel többen eszünk .
- Rendben drágám - mosolyodott el . - De mondd csak miért is volt itt anyukád ma ? - itt megállt a szívem egy pillanatra . Olga még nem tudja hogy terhes vagyok .
- Öhm .... Olga egy kicsit ülj le - kezdtem mire ő leült a székre .- Szóval hol is kezdjem .
- Az elején - adta meg a lokigus választ .
- Szóval az a helyzet hogy jönni fog egy kisgyerek hozzánk - mosolyogtam és reméltem hogy megérti .
- Örökbefogadtatok valakit ? - kérdezte .
- Nem Olga . Terhes vagyok - forgattam a szemem .
- Komolyan ? - döbbent le .
- Igen - bólintottam .
- És hogy vagy mikor ? - kérdezősködött .
- Angie - mentett meg German .
- Megyek már - vigyorodtam el .
- Ezt még folytatjuk - nézett rám Olga én pedig amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a konyhát .
- Igen ? - sétáltam Germanhoz .
- Volt valami Olgával ? - kérdezte .
- Aha . Elmondtam neki hogy gyereket várok - mondtam .- Megmentettél .
- Ez nem újdonság - mosolyodott el . Ekkor megcsörrent a telefonja . - Egy pillanat ezt el kell intéznem .
- Csak nyugodtan . - bólintottam ő pedig bement a dolgozószobába . Pablo pont ekkor lépett ki a mosdóból .
- Nem énekelsz valamit ? - mosolygott rám .
- De persze . Miért ne - ültem le a zongorához majd elkezdtem játszani az a dalt amit még akkor írtam amikor eljegyeztük egymást . Ez volt a Thousand years . Lassan leütöttem a zongora billentyűit és elkezdtem énekelni .

The day we met
Frozen I held my breath
Right from the start
I knew that I'd found
a home for my Heart

beats fast Colors and promises
How to be brave
How can I love when
I'm afraid To fall
But watching you
stand alone All of my doubt
Suddenly goes away somehow

One step closer

I have died
every day waiting for you
Darlin' don't be afraid
I have loved you for a
Thousand years I'll love you
for a thousand more

Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

One step closer
One step closer

I have died every day waiting for you
Darling don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

Amint lejátszottam az utolsó hangot is halk taps hallatszott a hátam mögül .
- Ez a dal gyönyörű - mosolygott Pablo .
- Köszönöm - csuktam le a zongora tetejét .
- Nincs mit . - mondta . Ekkor lépett ki az irodából German .
- Mehetünk enni ? - kérdezte és rákulcsolta az ujjait az enyémekre .
- Persze - bólintottunk egyszerre Pabloval . Leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a levesnek .
- Na és Pablo - fordultam hozzá - hogy haladsz a srácokkal ?
- Nagyon jól - mondta - kár hogy Antonio nincs már itt . - komorodott el. - Nekem is hiányzik - suttogtam és éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe . German finoman letörölte őket és röviden megcsókolt mire elmosolyodtam .
- Látom ti is nagyon boldogok vagytok - nyomta meg Pablo szándékosan a nagyon szót .
- Igen - előzött meg German .
- Most fejezzétek be - szóltam közbe .
- De most ő kezdte - momdta Pablo mint egy 5 éves .
- Mi nem . Te kezdted - vágott vissza German .
- Hagyjátok abba - mondtam tagoltan . - Ahol én vagyok az semleges terület , vilagos ? Bárhol máshol annyit veszekedtek amennyit akartok .
- Oké - bólintottak . Én lassan felálltam és Pablohoz sétáltam . - Örülök hogy itt voltál és beszéltünk . Holnap még bemegyek a Studioba . - nyomtam két puszit az arcára , majd ő is felállt . Kikísértem az ajtóhoz ahol ő is puszikkal búcsúzott majd elment . Dühösen fordultam German felé , aki még nagyban vacsorázott . Mögé léptem és a nyaka köré fontam a kezem . Ő mosolyogva nézett rám .
- Most nagyon mérges vagyok - suttogtam a fülébe és felmentem az emeletre . A szobában a kezembe vettem a gitárom és elkezdtem pengetni a húrokat . Majd belekezdtem a Descubri című dalba amit Vilu írt . Alig fejeztem be German lépett be az ajtón .
- Zavarlak ? - kérdezte .
- Őszintén ? - villantottam rá egy angyali mosolyt .
- Angie csak bocsánatot akartam kérni - ült le mellém .
- Gyerekesek vagytok Pabloval - mondtam ki amit gondoltam .
- Csak nem akarlak elveszíteni - fogta meg a kezem .
- Nem fogsz . De nem kell ennnyire gonosznak lenned vele . Így is eléggé fáj neki hogy együtt vagyunk - néztem a szemébe . - Ne legyen több ilyen .
- Rendben - bólintott .
- Örülök hogy ezt megbeszéltük . - álltam fel .
- Hova mész ? - kérdezte .
- Éhes vagyok . Te nem kérsz valamit ? - válaszoltam .
- Angie most vacsoráztunk - nézett rám döbbenten , de én már a lépcső felénél jártam .
- Terhesség - kiabáltam vissza majd a konyhába rohantam valami kajáért .

69.rész

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem egy fehér szobában feküdtem . Amint jobban körbenéztem rájöttem hogy ez a kórház . Majd a pillantásom találkozott German aggódó tekintetével . Ő azonnal felpattant és az ágyamhot sétált .
- Jobban vagy ? - kérdezte remegő hangon .
- Igen - bólintottam és megnyugtatóan végigsimítottam az arcát . - Ne aggódj , rendben vagyok .
- Ne kérd hogy ne aggódjak . - mosolyodott el halványan .
- Tudnak az orvosok valamit ? - kérdeztem .
- Eddig senki nem mondott semmi , csak hogy - de a mondatot nem tudta befejezni mert ekkor lepett be a doki .
- Jobban van hölgyem ? - kérdezte .
- Igen - válaszoltam .
- Esetleg érez fájdalmat a fejében vagy a hasában ?
- Igen . A hasam fáj - mondtam elgondolkozva .
- Az elmúlt napokban tapasztalt fáradékonyságot , vagy éhséget ? - kérdezte .
- Igen de mi köze van ennek ehhez ? - meredtem rá egyre idegesebben.
- Ezesetben gratulálok . Gyermekük lesz - mondta az orvos mosolyogva én pedig úgy éreztem megfordul velem a világ és a szememet ellepték a könnyek .
- Gyerekünk lesz ? - kérdeztem vissza és megszorítottam German kezét.
- Igen . Mégegyszer gratulálok . Ha jól érzi magát , távozhat a kórházból és pihenjen sokat- mondta és kisétált . Éreztem hogy egyre több könnycsepp lepi el a szemem és folyik végig az arcomon .
- Gyerekünk lesz - nézett rám German döbbenten .
- Igen - bólintottam . - Sajnálom .
- Mit sajnálsz ? - kérdezte German nevetve . - Én örülök neki . - mondta és a kezét a hasamra helyezte .
- Tényleg ? - néztem fel .
- Persze Angie . Azt hitted hogy nem örülök majd a babának ? - mosolygott .
- Nem .. nem tudom ...... Mi van ha nem leszek jó anya ? Vagy ha bármi baja lesz a kicsinek ? Mit fog szólni Vilu és a többiek ? - tört ki belőlem.
- Emiatt ne aggódj - nyomott egy csókot a számra .- Itt vagyok és együtt megoldjuk .
- Biztos ? - kérdeztem .
- Igen - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre .- És amúgy te leszel a világ legjobb anyukája - mosolygott rám .
- Pabloval mi van ? - kérdeztem .
- Hazament és azt üzeni hogy majd hívd fel . - nyújtotta felém a telefonját .
- Majd ha hazaértünk . - toltam el magamtól finoman a készüléket . - Menjünk haza - tápaszkodtam fel . Miután fél órán belül hazaértünk én felhívtam Vilut .
- Szia Angie jobban vagy ? - szólt bele a telefonba azonnal.
- Igen vagyis Vilu el kell mondanom valamit . - kezdtem bele remegő hangon .
- Mit ? Megijesztesz ? - mondta rémülten .
- Terhes vagyok - motyogtam .
- Tessék ? - kérdezte .
- Terhes vagyok - mondtam érthetőbben .
- Angie még mindig nem értem - válaszolt .
- Violetta terhes vagyok - kiabáltam a telefonba nevetve .
- Miiiiiiiiiiii ??? Ezt el sem hiszeem - sikítozott . - Kistesóm lesz .
- Igeen - válaszoltam nevetve .
- Annyira örülök nektek - mondta kicsit lecsillapodva .
- Nem is vagy mérges ? - kérdeztem .
- Miért lennék ? - vágta rá .
- Mert esetleg azt gondolod hogy át akarom venni anyukád helyét - próbálkoztam de ő itt félbeszakított .
- Angie el sem hiszed hogy mióta érzem azt hogy te vagy az anyukám -mondta halkan .
- Szeretlek Vilu - mosolyodtam el .
- Én is téged - válaszolt - Na most viszont León hívott ebédelni ezért én megyek is . Szeretlek és áááá - sikított bele a telefonba utoljára miajd lerakta . Én mosolyogva terültem el az ágyon . Majd azonnal fel is tápászkodtam , mert rájöttem hogy Pablot is fel kéne hívnom .
- Baj van ? - kérdezte az ajtóban álló German .
- Nincs - ráztam meg a fejem azonnal .
- Engem nem versz át - mosolyodott el halványan majd leült mellém az ágyra . - Na mi történt ?
- Nem tudom . Hiányzik Antonio , ma megtudtam hogy terhes vagyok és ezt el kell mondanom az anyámnak és Pablonak .- sóhajtottam és elterültem az ágyon.
- Itt vagyok és segítek bármiben - ült le mellém German majd finoman megsimogatta az arcom .
- Tudom és köszönöm - fogtam meg a kezét .
- Szólj ha bármi kell , lent leszek a konyhában - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt .
- Várj - szóltam utána - Szeretném ha anyának együtt mondanánk el . Megtennéd hogy felhívod és meghívod ide ?
- Persze szerelmem - mosolyodott el majd kiment . Én nagynehezen előkotortam a telefonom és lassan beütöttem Pablo számát . Semmi , de semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez . Amint rányomtam a hívás gombra meg is bántam . De egyszer úgy is el kell neki mondanom . Előbb vagy utóbb pedig magától is észrevenné . Pablo alig 5 másodperc csörgés után vette fel .
- Szia Angie - szólt bele .
- Szia Pablo . Csak azért hívtalak mert hazajöttünk a kórházból - próbálkoztam közömbös hangszínen beszélni de valamiért nem ment . - És jól vagy ? Tudják miért ájultál el ? - kérdezősködött .
- Huhh igen tudják - fújtam ki lassan a levegőt . - Pablo én ... én terhes vagyok - mondtam elhaló hangon . A vonal végén félperc csönd következett . - Ott vagy ? - szóltam bele riadtan .
- Ezt nem mondod komolyan - mondta . A hangja dühös volt és kemény .
- De Pablo kérlek ne legyél se rá se rám mérges - válaszoltam .
- Ne kérd ezt . - vágta rá - Majd még beszélünk . Gondolom - mondta idegesen majd letette . Ekkor vettem észre hogy German az ajtónak támaszkodva néz rám .
- Mérges ? - kérdezte .
- Nem is kicsit - bólintottam majd éreztem hogy könnycseppek gurulnak le az arcomon .
- Ne sírj drágám - lépett hozzám majd finoman megcsókolt . - Anyukád tíz percen belül itt van .
- Tessék ? - pattantam fel szipogva . A lendülettől természetesen kibillentem az egyensúlyomból és visszaestem az ágyra . - Nem igaz hogy felállni sem tudok - morogtam . Gyorsan rendberaktam a sminkem majd lementem a nappaliba ahol German már várt rám .
- Jól nézel ki - lépett hozzám közelebb majd megcsókolt . És mégeyszer .. aztán megint .
- Hé , állj - állítottam meg . - Az anyám bármikor megjöhet .
- Igazad van . Nem kéne az első pillanatban rosszpontot szereznünk - bólintott .
- Úgyis ki fog akadni a baba miatt . - forgattam a szemem , bár valahol nagyon mélyen rettegtem anya reakciójától .
- Szerintem már attól is ha megtudja hogy a feleségem vagy . - helyezte a kezét a derekamra majd egy hosszú csókot nyomott a számra . Anyám végszóra érkezett meg pont akkor amikor szétváltunk.
- Jajj - sóhajtott fel .
- Neked is szia anya - mondtam komolyan .
- Jó napot Angelica - köszönt German .
- Ó itt van az aki mindkét lányomat tönkretette - mosolyodott el gúnyosan .
- Hagyd abba anya - szóltam rá . - Valami fontosról kell beszélnünk veled . - ültem le a kanapéra .
- Mégsem mentél hozzá ? - csillant fel a szeme . Én dühösen kaptam fel a fejem .
- Anya , de a felesége vagyok és boldog vagyok , és - vettem egy mély levegőt . - Nem szeretném ha úgy gondolnád hogy még mindig gyerek vagyok . Saját életem van , saját döntéseim és itt már nem te mondod meg hogy mit csináljak vagy mit ne , hogy kit szeressek vagy kit ne .- German kikerekedett szemmel hallgatta a monológom majd miután befejeztem egy apró mosoly húzódott végig a száján .
- Végeztél ? - nézett rám anya keményen .
- Igen - bólintottam elégedetten . - És most ha kérhetem ülj le .- anya kényelmesen leült a velem szembe lévő kanapéra German pedig mellettem foglalt helyet . Anya idegesen kifújta a levegőt amint meglátta hogy German átöleli a derekam .
- Mit akartok mondani ? - kérdezte .
- Anya nekünk - kezdtem bele . - Gyerekünk lesz - mondtam alig hallhatóan .
- Hogy mi ? - kérdezett vissza anya .
- Gyereket várok anya - csuktam be a szemem .
- Ezt most komoly ? - pattant fel anya .
- Várj hova mész ? - riadtam meg és én is felálltam .
- El innen . A lehető legmesszebbre . Komolyan ezt akarod Angie ? Attól vársz gyereket aki a nővéred férje volt - lépett az ajtóhoz .
- De én szeretem őt és ez a legfontosabb . Nem a múlt . Anya lépj tovább és fogadd el a boldogságom - emeltem fel a hangom és éreztem hogy a szemem megtelik könnyel .
- Felejtsetek el Angie . Örökre - lépett ki az ajtón majd bevágta maga mögött . Én zokogva roskadtam le a kanapéra .
- Utál minket - motyogtam a könnyeim között .
- Nem dehogy - simogatott meg German de én ellöktem magamtól .
- Most hagyj békén - kiabáltam rá majd felrohantam az emeletre .