72.rész

- Most magukra hagyom önöket - mosolygott a doki kedvesen majd kiment , German pedig leült az ágy szélére .
- Kislányunk lesz - mosolyodtam el .
- Akkor olyan varázslatos hercegnő lesz mint az anyukája - tette a kezét a hasamra én pedig finoman elpirultam . - Ha van kedved elmehetnénk vásárolni pár dolgot - ajánlotta fel hirtelen .
- Elmehetünk - mondtam mosolyogva . - Bár kicsit hihetetlen hogy ezt te kérdezed - nevettem fel .
- Kicsit nekem is furcsa hogy ezt kérdezem - ismerte be nevetve . Fél óra múlva pedig már a pláza bababoltjában álltunk . Kicsit kínosan éreztem magam ezért szorosan German mellett haladtam .
- Mi az ? - kérdezte suttogva , de hallottam hogy mosolyog .
- Kicsit furcsán érzem magam - néztem rá ő pedig megtorpant .
- Rosszul vagy ? - aggódott .
- Nem , csak ismeretlen ez a hely . - vallottam be .
- Angie - emelte fel az államat - Engedd el magad . Csak gondolj arra hogy memmyire jó lesz majd anyukának lenni - bíztatóan mosolygott rám .
- És ha borzalmas szülő leszek ? A saját anyámra sem tudok támaszkodni mivel jelenleg látni sem akar - könnyek szöktek a szemembe .
- Figyelj - mélyen a szemembe nézett - Itt vagyok neked és rám számíthatsz , mivel a férjed vagyok - mutogatott magára .
- Rendben , értem - bólintottam kicsit felszabadultabban .
- Nem fogsz aggódni ? - kérdezte .
- Nem ígérek semmit - léptem oda az első rózsaszín babaruhához . - Ez hogy tetszik ? - váltottam témát .
- Nekem minden tetszik ami neked is csak ne legyen Lady Gaga stílusú- vágta rá .
- Pedig húsruhát akartam adni a kislányunkra - forgattam a szemem . Két óra múlva egy hatalmas adag rózsaszín , lila , kék és további különféle színekben játszó ruhával jöttünk ki az üzletből . Gyorsan leraktuk őket a kocsiba és már mentünk is vissza a plázába . Beültünk az első étterembe és míg German egy kávét kért én egy gyümölcsteát rendeltem .
- Mondhatok valamit ? - kérdezte mire felnevettem .
- Nem . Nem beszélhetsz - vigyorogtam tovább . - Na mondd - fogtam meg a kezét .
- Mit szólnál ha azt mondanám hogy van egy üres szoba a szobánk mellett ahol nincs semmi - mosolyodott el én pedig döbbenten hallgattam .
- Most viccelsz ? - kérdeztem .
- Nem . Régen raktárnak használuk de mostmár arra sem - mosolyodott el . - Szóval mit gondolsz ? Jó lenne gyerekszobának ?
- Tökéletes - vágtam rá és szorosan átöleltem Germant .
- Mondam már hogy szeretlek ? - kérdezte miután elengedtük egymást.
- Nem még soha - vágtam rá . Miután elfogysztottuk az italainkat bementünk a Bauhaus-ba ( ez jutott az eszembe és kész xD) .
- Segíthetek ? - jött oda hozzánk egy eladó .
- Igen . A festék részleget keressük - válaszolt German .
- Jöjjenek utánam - vezetett minket az ember egy olyan részlegre ahol gyakolatilag minden színből legalább 10 árnyalat volt - Ha barmilyen segítség kell akkor hívjanak nyugodtan - mosolyodott el majd elment .
- Na milyen színű legyen ? - néztem Germanra .
- Vagy halványlila vagy valami rózsaszínes - nézegette a színeket .
- Én is ezekre gondoltam - nyomtam egy puszit az arcára .
- Mit szólsz ehhez ? - mutatott egy babarózsaszín festékre .
- Nekem tetszik - mosolyodtam el . - Vagy ilyen is lehetne - léptem egy nagykupacnyi levendulalila festék mellé .
- Bármelyik amelyik neked tetszik - ölelte át a derekam .
- Rendben akkor - előkotortam a telefonomat és lefényképeztem mind a két színt majd elküldtem Vilunak . - Violetta dönt . - fejeztem be a mondatomat . Pár perc múlva rezgett a telefon és a kijelzőn Vilu neve villogott . - Szia Vilu - vettem fel .
- Szia Angie - szólt bele - Voltatok ultrahangon ? - érdeklődött izgatottan .
- Voltunk - mondtam komolyságot színlelve .
- És ? - sürgetett .
- Kislány lesz - sikítoztam mint egy őrült . Az áruház közepén . German nevetve nézett rám .
- Ááááááá - sikítozott Violetta is . - Kishúgom lesz , kishúgom lesz - dúdolgatott .
- Vilu - kezdtem kicsit lenyugodva . - Melyik szín a jobb ?
- Hmmm - szinte láttam magam előtt hogy újra megnézi a képeket .- A rózsaszín jobban tetszik - döntött végül .
- Rendben akkor azt vesszük meg - bólintottam , German pedig belerakott a kosárba kb 6 doboznyi festéket .
- Amúgy előbb indulunk és holnapra otthon leszünk mert be szeretnénk jelenteni valamit - mondta Violetta .
- Várunk titeket - mosolyodtam el . - Hány körül érkeztek ?
- Délre otthon vagyunk - mondta .
- Kimenjünk a reptérre ? - kérdeztem .
- Nem kell - nevetett . - Te pihenj Angie .
- Én meg a pihenés . Jó vicc - forgattam a szemem .
- Na de tényleg . Most viszont megyek . Holnap találkozunk - búcsúzott el majd lerakta .
- Rózsaszín lesz - fordultam a férjem felé .
- Hallottam - mosolygott rám .
- Megyünk ? - fogtam meg a kezét .
- Menjünk - egyezett bele . Miután kifizettük a festéket , bepakoltunk a kocsiba a ruhák mellé és elindultunk haza . Az úton én csukott szemmel hallgattam a rádiót és próbáltam kikapcsolni az agyam de nem ment . Az anyám miatt nagyon ideges voltam és képtelen voltam lenyugodni . Otthon kipakoltuk a cuccokat és felvittük a kicsi szobájába . Igazából tényleg óriási helység volt , szürke falakkal ,és egy hatalmas ablakkal . Az ablaküvegen keresztül beszűrődött a fény ami bevilágította a szobát .
- Holnap elmehetnénk Viluval bútort venni - ajánlotta fel German .
- Rendben - egyeztem bele , majd letántorogtam a lépcsőn mivel lüktetett a fejem . Én nem tudom hogy de megcsúsztam és majdnem leestem amikor két erős kar visszarántott és Germannal találtam szembe magam . - Köszi - sóhajtottam .
- Baj van szerelmem ? - simogatta meg az arcom .
- Csak szédülök - ismertem be .
- Gyere , szerzek valami gyógyszert - emelt fel majd levitt a lépcsőn .
- Már letehetsz - nevettem - Nem esek el .
- Így nagyobb biztonságban vagy - vigyogott rám . A konyhaban végre letett a földre és a derekam köré fonta a karját . - Na keresek valamit - nyomott az arcomra egy puszit .
- Rendben - bólintottam . Pár perc múlva egy pohár vízzel és egy Aspirinnel a kezemben ültem a kanapén . Majd bevettem a gyógyszert és az ujaimat Germanéra kulcsoltam miközben a vállara hajtottam a fejem .
- German - suttogtam ő pedig megsimogatta az arcom .
- Igen drágám - válaszolt halkan .
- Te boldog vagy ? - kérdeztem félve - Mármint velem - pontosítottam .
- Mindennél boldogabb - emelte fel az államat .
- Én is - mosolyodtam el majd finoman megcsókoltam . De ekkor valaki csöngetett . - Majd én nyitom - álltam fel de German visszahúzott .
- Nem amíg szédülsz - vágta rá majd az ajtóhoz sétált . Legnagyobb meglepetésemre az ajtóban Pablo állt . - Te mit keresel itt ? - kérdezte German fagyosan .
- Angiehez jöttem - válaszolt Pablo .
- Gyere csak - intettem neki , ő pedig leült mellém .
- Jól vagy ? - kerdezte .
- Csak szédültem , semmi komoly - vágtam rá .
- Szeretnék veled beszélni . - tért a lényegre .
- Mond csak nyugodtan - mosolyodtam el halványan majd intettem Germannak hogy menjen ki . Ő a konyhába ment .
- Angie én szeretnék mondani valami fontosat - fogta meg a kezem .
- Mond - mondtam énnis elkomorodva . - Kezdesz megijeszteni .
- Angie én elmegyek - mondta alig hallhatóan de én megis tisztán értettem .
- Tessék ? - meredtem rá .
- Állást kaptam Londonba - magyarázta - Holnap utazom .
- Te holnap elutazol és nekem csak most mondod ? - pattanta fel .
- Igen . Még nem volt biztos és ma hívtak hogy az enyém a munka - állt fel ő is .
- De miért nem mondtad hogy munkát keresel ? - kérdeztem döbbenten.
- Mert volt elég gondod nélkülem is - vágta rá .
- Azt hittem hogy a legjobb barátom vagy - suttogtam és könnyek szöktek a szemembe .
- Az vagyok - lépett közelebb .
- Nem . Már nem vagy az - vágtam a fejéhez ő pedig elfordult .
- Remélem még találkozunk . És sok boldogságot a férjeddel és a gyerekeddel - mondta és az ajtó felé indult .
- Én is kívánom hogy nagyon boldog legyél - szóltam utána majd odafutottam hozzá és átöleltem . Hülye hangulatingadozások .
- Hiányozni fogsz - suttogta a fülembe .
- Te is nekem - válaszoltam . Majd elengedtük egymást .
- Hívj ha ott vagy - nyomtam egy puszit az arcára .
- Nem kell kétszer kérned - nevetett . - Szeretlek .
- Én is - mosolyodtam el . Pablo kinyitotta az ajtót . - Hiányozni fogsz .
- Te is nekem - mondta szomorúan majd elment . En visszatámolyogtam a kanapéra és mereven bámultam magam elé . A férjem lassan kisétált a konyhából és mellém ült .
- Elmegy - motyogtam .
- Hallottam - válaszolt majd átölelt én pedig a vállára döntöttem a fejem . - Számíthatsz rám - suttogta a hajamba majd megpuszilta a homlokom .
- Tudom - néztem fel rá . Ő az ölébe húzott én pedig elaludtam .