79.rész

Pár perc csókolózást után German finoman eltolt magától .
- Öltözz át - nyomott egy puszit az arcomra .
- Hova megyünk ? - kérdezte összezavarodva .
- Vacsorázni egy különleges helyre . - mosolygott rám . Ő a fürdőbe ment lezuhanyozni míg én válaszotottam magamnak egy vörös , elég rövid és szoros ruhát majd az eljegyzési gyűrűmet forgatva leültem az ágyra . Lepörgettem magamban az életemet attól kezdve hogy először megláttam Germant . Voltak mélypontok -melyik kapcsolatban nincsenek- és voltak olyan pillanatok amiket soha nem tudnék elfelejteni . Próbáltam kiválasztani a kedvenc emlékemet de nem sikerült , mivel mindegyiket ugyanannyira szeretem .
- Szerelmem - csettingetett German az orrom előtt ami visszarántott a Földre .
- Szeretlek - mosolyogtam rá ő pedig elnevette magát .
- Én is téged - puszilta meg a homlokom mosolyogva .
- Nem German - toltam el magamtól . - Szeretlek - ejtettem ki lassan a szavakat . Egy halvány mosoly szaladt végig az arcán - Vilut szeretem mint az unokahúgomat , Mayát szeretem mint a lányomat , de téged máshogy szeretlek . Nem csak úgy mint a férjemet - magyaráztam . - Szerelmes vagyok beléd .
- Angie - finoman megsimogatta az arcom - Én is szeretlek . - mondta halkan , majd megcsókolt miközben felhúzott az ágyról . A nyaka köré fontam a karjaim miközben ő szorosan tartott a derekamnál fogva . Alig három perc után elszakadtunk egymástól , és levegő után kapkodva néztünk .
- Menjünk - fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón .
- Messze van ? - kérdeztem .
- Nincs - mosolygott rám . Amint kiértünk a szállodából megcsapott a hideg , februári levegő amit férjem észre is vett és rámterítette a kabatját . Mert csak én lehetek olyan szerencsétlen hogy egy dzsekiben mászkálok télen . Tényleg nem mentünk messzire csak egy kicsit magasra . Igen , egészen az Eiffel-torony tetejére . Be lehetett látni az egész várost . Az emberek fentről mozgó pontoknak tűntek , és Párizs fényei elvarázsoltak .
- Tetszik ? -ölelt át German .
- Igen - bólintottam mosolyogva . Pár méterrel odébb egy asztal állt két személyre terítve .
- Üljünk le - vezetett oda , majd kihúzta nekem a széket .
- Köszönöm - mosolyogtam rá .
- Nincs mit szerelmem - puszilta meg a homlokom .
- Ezt az egészet miattam ? - néztem rá miközben ő helyet foglalt velem szemben .
- Nem , miattunk - javított ki . Rámosolyogtam majd az asztal felett áthajolva megcsókoltuk egymást . Pillanatunkat a pincér szakította félbe aki elment miután felvette a rendelésünket . - Beszélek Lanaékkal és akár holnap után már mehetünk is Vancouverbe - mosolygott rám .
- Holnap után ? - csillant fel a szemem azonnal .
- Igen - válaszolt majd finoman megsimogatta az arcom .
- Remélem hogy nem fognak utálni - sóhajtottam .
- Téged nem lehet utálni - mondta és megpuszilta a homlokom . Egészen este 10-ig beszélgettünk és ettünk az étterembe . Miután German rendezte a számlát - ami megjegyzem nem kis összeg volt- visszasétáltunk a szállodába és én elmentem fürdeni . Amint kiértem a fürdőből majdnem elájultam . Az ágy tele volt szórva rózsaszirmokkal és a közepén egy nagy doboz hevert . Gondolkodás nélkül odamentem és kinyitottam azt . Egy komplett ruhakollekció volt benne .
- Remélem hogy tetszik , és hogy olyan jól fog állni ahogy gondolom - mosolygott . Kivettem a legfelső darabot . Fekete , rövid felső óriási kivágással . Gondolhattam volna hogy szabadon engedte a fantáziáját .
- Köszönöm . Bár kicsit más a stílusom - mondtam neki . Ő vigyorogva közelebb jött és lerakta a földre a dobozt .
- Szerintem felpróbálhatnál párat - kivette a kezemből a pólót és elhajította , majd felemelt és lerakott az ágyra .
- German - néztem rá - a szirmok - suttogtam miközben ő a nyakamat csókolgatta .
- Nem fognak zavarni - suttogta miközben levette a pizsifelsőmet . Azt hiszem innentől nem kell részleteznem a történteket . Reggel férjem karjaiban ébredtem . Ő finoman játszott a hajammal , majd amint meglátta hogy ébren vagyok megpuszilta a homlokom.
- Rendeltem reggelit - mondta halkan és felállt . Én is felültem az ágyban és ekkor megpillantottam a bőröndöket .
- Mikor indulunk ? - motyogtam álmosan .
- Egy-két órán belül - válaszolt .
- Rendben - bólintottam . Abban a pillanatban valaki kopogott az ajtón , German beengedte az illetőt aki betolt egy zsúrkocsit tele kajával majd kiment .
- Egyél valamit - mosolygott rám és elém rakott egy tálcát amin négy palacsinta volt és egy pohár tej . Miután megreggeliztem gyorsan felöltöztem és a bőröndökkel együtt lementünk a hallba . Lana és Fred beszélgettek amikor odamentünk hozzájuk .
- Jó reggelt - mosolygtunk .
- Ti mentek ? - kérdezte Fred .
- Vár ránk Maya - mondta German .
- És átgondoltátok Vancouvert ? - nézett rám Lana én pedig szélesen elmosolyodtam - Ez valószínűleg igent jelent .
- Arra jutottunk hogy nem ártana egy családi kirándulás - közöltem .
- Mikor jöttök ? - kérdezte a nő izgatottan .
- Attól függ hogy ti mikor mentek vissza . - mondta German .
- Ma este indulunk és holnap már ott vagyunk - magyarázta Fred .
- Akkor holnap után - jelentette be férjem . Miután elbúcsúztunk , a reptérre mentünk ahol German magángépe várt ránk . Tíz perc múlva fel is szálltunk én pedig leültem és zenét hallgattam , míg férjem valamit olvasott . A zenehallgatást hamar meguntam ezért úgy döntöttem alszom egyet . Szerelmem vállára döntöttem a fejem és lassan álomba merültem . Legközelebb arra ébredtem hogy German kelteget .
- Angie . Mindjárt megérkezünk - simogatta az arcom .
- Mennyi az idő ? - kérdeztem halkan .
- Este 11 . Hosszú volt az út - válaszolt .
- Mikor érünk haza ? - néztem rá .
- Húsz perc - mosolygott rám , és óvatosan megcsókolt . A gép hamarosan leszállt mi pedig fogtunk egy taxit ami hazavitt minket . Otthon minden sötét volt .
- Gondolom alszanak - mondtam Germannak halkan .
- Menjünk fel - nézett rám majd felkapta a bőröndöket és felmentünk az emeletre . A férjem ledobta a cuccokat a szobánkba en addig benéztem kislányomhoz , aki legnagyobb meglepettségemre nem volt ott . Átmentem Viluhoz aki az ágyában aludt . Mellette Maya feküdt és nővére ujját szorongatta álmában .
- German - suttogtam , szerelmem pillanatokon belül megjelent az ajtóban én pedig a gyerekekre mutattam .
- Tényleg hasonlítanak - állapította meg German mosolyogva . Maya hirtelen elkezdett sírni amire Vilu is felébredt . Felemelte kishúgát és elkezdte ringatni .
- Vilu - mosolyogtam rá miközben leültem mellé .
- Hiányoztál - mondta és megölelt .
- És én ? - kérdezte szerelmem . Átvettem a kicsit , majd Vilu megölelte az apját is .
- Minden rendben volt ? - kérdeztem .
- Igen , bár nem nagyon evett és sokszor sírt - mondta lehangoltan Violetta .
- Lehet hogy beteg - vetettem fel .
- Nem hiszem . Olga többször is megmérte a lázát - válaszolt Vilu .
- Akkor nem tudom- mondtam tanácstalanul .
- Menjetek aludni - mosolygott ránk Violetta én pedig egy puszit nyomtam a homlokára .
- Jó éjt - mosolyogtam és kimentem Mayával. German még bent maradt pár percig beszélgetni a lányával . Kikerestem a bőröndből a pizsim és átöltöztem , majd befeküdtem az ágyba és a kis hercegnőmet letettem magam mellé . Betakaróztam és elaludtam . Az éjszaka közepén Maya megint sírni kezdett , én azonnal felemeltem és elkezdtem ringatni . German továbbra is aludt .
- Ssss kicsim - nyugtattam és megcsikiztem a pocakját . Nem hagyta abba a sírást ami kezdett megijeszteni . - Itt a mami - motyogtam ő pedig elkezdte az ujjamat szorongatni az egyik kezével míg a másikkal a hajamat húzogatta és egy pillanatig sem hagyta abba a zokogást . - Énekeljek neked ? - kérdeztem tőle , majd elkezdtem a Nuestro Caminot . Picikém kicsit lejjebb vett a hangerőből , majd végül abba is hagyta és újra elaludt . Visszatettem az ágyra , újra betakargattam és néztem ahogy elalszik . Az éjszaka folyamán Maya háromszor ébredt fel zokogva , ezért reggelt hullafáradtan keltem fel . A kislányom ott nyöszörgött mellettem álmába , én automatikusan felemeltem és megpusziltam a homlokát , majd lementem vele reggelizni . 

- Jól vagy ? - kérdezte a hátam mögül German . 

- Igen - fordultam hozzá . 

- És ő is jól van ? - mosolygott Mayára aki könnyes szemmel nézte apját .

- Nem hiszem - válaszoltam - De nem tudom hogy mi a baja .

- Ez normális a kéthónapos gyerekeknél .- nyugtatott . 

- Remélem - sóhajtottam . 

- Ne aggódj - mosolygott rám és megpuszilta a homlokom , majd leült az asztalhoz . Követtem a példáját és Mayával a kezembe leültem . Miután megreggeliztünk csengettek én pedig férjem kezebe adtam a kisbabánkat és az ajtóhoz siettem és kinyitottam . Legjobb barátom állt ott és feltűnően ideges volt .

- Baj van ? - néztem rá .

- Elmész ? - figyelmen kívül hagyva a kérdésemet besétált .

- Csak pár hét - válaszoltam azonnal .

- Pár hét ? Angie kérlek - nyögött fel fájdalmasan . - Mindketten tudjuk hogy el akarsz menni innen - nézett a szemembe . Ó hogy utálom amikor valaki ennyire kiismer .

- Legalább ne mondd hangosan - vágtam rá . - German azt hiszi hogy csak pár hétre megyünk . 

- És hogy fogod rávenni arra hogy ottmaradjatok ? 

- Nem tudom , majd gondolkozom rajta akkor amikor ottleszünk . 

- Még egy kérdés - tette fel a mutatóujját - Most ki elől menekülsz ?

- Nem szoktam elfutni - sziszegtem .

- Csak - várt valamire . Arra hogy belássam hogy tényleg el akarok tűnni innen .

- Csak azt akarom hogy a lányom ne legyen az anyám közelébe . - nyögtem ki .

- Nem szakíthatod el a csaladjától . Tudod hogy nem lesz jó vége . 

- De én jobban fogom csinálni annál ahogy German csinálta Violettával - suttogtam egy győzedelmes mosoly kíséretében . 

- Ezt honnan tudod ? - nézett rám egy kevés megvetéssel a szemében .

- Onnan hogy megvannak az én módszereim - feleltem . Pabloval egy másodpercig farkasszemet néztünk , de végül megadta magát . 

- Csak ne bánts meg senki - suttogta . 

- Ígérem - bólintottam majd megpusziltam az arcát . 

- Hiányozni fogsz - mondta szomorúan .

- Te is nekem - válaszoltam , ő elfordult és kiment . Igen , tudom lehet hogy az előbbi beszélgetés úgy hangzott mintha borzalmas lennék , de csak meg akarom védeni a lányomat . 

- Ki volt az ? - kérdezte German a konyhából .

- Pablo - válaszoltam és visszasétáltam hozzá .

- Mit akart ?

- Csak jó utat akart kívánni - hazudtam . 

- Értem - bólintott szerelmem kicsit féltékenyen . Míg German Mayával volt elfoglalva én felmentem és összepakoltam az összes cuccomat egy bőröndbe , majd férjemét is . Mivel csak este indultunk még volt egy kis időm ezért felöltöztem és bementem Vilu szobájába . Ő az ágyán ült és a naplójába írogatott .

- Szia - mosolyogtam rá , de ő komoran nézett rám .- Baj van ?

- Azt hittem jobb vagy apánál - sziszegte .

- Ezt hogy érted ?

- El akarod vinni Mayát ? Csak azért hogy távol legyen a nagyitól ?

- Nem Vilu - tagtadtam .

- Felnőttem Angie . Nem vagyok annyira hiszékeny mint hiszed . - nézett rám mérgesen .

- Violetta - ültem le mellé az ágyra . - Nem fogom letagadni , igen el akarom vinni Mayát se csak azért mert nem akarom hogy megbántsák .

- De elviszed apát is - suttogta . 

- Azt mondtad hogy felnőttél . Már nincs úgy szükséged rá - forgattam ki a szavait . Ő dühösen a combjára csapott .

- Nem megyek veletek . - jelentette ki .

- Tessék ? - döbbentem le .

- Hallottad mit mondtam . Nem vagyok mégegyszer elviselni hogy valaki a kedve szerint rángasson át a világon - soha nem hallottam még ilyen hangon beszélni . Már ő sem volt az a kislány akit annyira szerettem .

- Akkor maradj - rántottam meg a vállamat . - De hidd el nagyon jó lesz Vancouverben .- álltam fel az ágyról .

- Tudod azt hittem jobb vagy apánál - szólt utánam . - De tévedtem . 

- Violetta - néztem rá dühösen .

- Angie - vágta rá azonnal majd kitolt az ajtón és bevágta azt mögöttem . 

- Baj van ? - kérdezte lentről German .

- Nincs - erőltettem magamra egy mosolyt majd lecipeltem a bőröndöket . 

- Indulni akarsz ? - nézett rám .

- Lehet hogy mehetnénk egy kicsit előbb - rántottam vállat . 

- Ahogy akarod - mosolygott rám - Csak szólj Vilunak .

- Vilu nem akar jönni - motyogtam . 

- Hogy mi ? - nézett rám a férjem dühösen .

- Őt kérdezd - mondtam és átvettem tőle a babát . German felment Violetta szobájába én pedig leültem és vártam az alvó kislányommal a kezemben .

- Megyünk ? - kérdezte German hirtelen a hátam mögül . Fel sem tűnt amikor kijött Vilutól . Lehet hogy elaludtam mert kint már szinte sötét volt .

- Igen - mosolyogtam rá . Fél óra múlva megint a repülőn ültem és Mayát ringattam aki megint sírdogált . 

- Kicsit - gügyögtem neki . - Semmi baj .

-Aludj egyet addig átveszem - mosolygott rám German . 

- Köszönöm - néztem rá hálásan és átadtam a babát . 

- Aludj hercegnőm - mondta Mayának . 

- És én ? - nevettem . 

- Te is királynőm - vigyorgott . Becsuktam a szemem és elaluladtam . Megint arra ébredtem hogy German kelteget . Az ablakon kinézve láttam hogy kint még csak most kel fel a nap . 

- Pár perc és leszállunk - nyomott egy puszit a homlokomra . Mayára néztem , ő aludt . 

- Rendben - bólintottam . - Szerinted bírni fognak minket ?

- Téged biztos - mosolygott rám .

- Miért hagytad otthon Vilut ?

- Mert nem akart jönni és tiszteletben tartom a döntését - mondta German . Rámosolyogtam és megcsókoltam . Vancouver mellett szálltunk le egy magánrepülőtéren . Lana és Fred már vártak ránk . Miután köszöntünk bemutattam nekik Mayát . Lana kifejezetten sokat tudott a gyerekekről .

- Ginniéknek is egy négyhónapos fiuk van és elég sokat vagyok vele - nevetett fel .

- Van még egy kisgyerek ? - csillant fel a szemem . 

- Igen - mosolygott rám Lana újra . A bőröndökkel együtt beszálltunk Lana és Fred autójába és a városba mentünk . Vancouver legvégén van egy óriási terület lakókocsikkal és egy csomó filmes épülettel amikben például a díszlet van felépítve . Körülbelül úgy nézhettem körül mint egy hároméves kislány az édességboltban . Minden olyan ragyogó és csodálatos volt egészen addig amíg meg nem szólalt a telefonom . A kijelzőn az anyám neve szerepelt , aminek nem örültem . 

- Egy perc , privát beszélgetés - kértem elnézést Lanáéktól , majd leraktam a babahordozót a földre és besétáltam az első óriási épületbe . Nem az érdekelt hogy mi vagy ki vant bent csak az hogy lerendezzem az anyámat . Mivel nem láttam bent senkit csak sötétséget felvettem a telefont . 

- Mi az anya ? - sóhajtottam unottan . 

- Hol vagy Angeles ? - kérdezte kiabálva .

- Az nem a te dolgod - vágtam vissza . 

- Elmentem hozzátok és nem láttam senkit - mondta .

- Mert nem vagyunk otthon - vigyorogtam .

- Te elmentél azzal az emberrel és a lányoddal ? - csattant fel .

- Igen - vágtam rá .

- Hogy képzelted ? - kiabált megint .

- Anya - sóhajtottam - Ez az én életem , az én családom és nem érdekel hogy látni akarod az unokádat mert nem fogod . Nem akartam olyan lenni mint German de kezdem megérteni hogy miért vitte el tőled Violettát . Borzalmas vagy . Csak a saját érdekeid nézed és nem érdekel hogy közben kit bántasz meg - kiabáltam - Szóval nyomatékosan megkérlek hogy ne hívj , ne keress és ne próbálj meg a lányom közelébe menni különben - nem tudtam folytatni .

- Különben mi Angeles ? - a hangjából áradt az utálat .

- Különben megtudod hogy milyen tudok lenni az aranyos és befolyásolható kislány stíluson kívül - suttogtam - Ezt jegyezd meg - sziszegtem majd lecsaptam a telefont . Amint megfordultam eg érdeklődő szempárral találtam szembe magam . 

- Hello - motyogtam - Elnézést ha megzavartam a forgatást csak az anyám nem könnyű eset - próbáltam ki magyarázni magam , de a sötéthajú , szemüveges ember félbeszakított . 

- Ez fantasztikus volt - suttogta . 

- Az hogy kiakadtam ? - értetlenkedtem .

- Nem . Ahogy előadtad - áradozott . - Nem gondolkoztál azon hogy színésznő legyél ? 

- Nem igazán - ráztam a fejem . 

- Gondold át van egy szerep amire tökéletesen alkalmas lennél - mondta - Egyébként Edward Kitsis a(z) Once Upon A Time producere - nyújtotta a kezét . 

- Angie Carrara - mutatkoztam be én is majd kezetráztunk . 

- Szóval a szerep egy Emilie nevű lány aki szerelmes Hookba , miközben Emma legjobb barátnője . Regina szövetségese és utálja Hófehérkét de ezt senkinek nem mondja el - ecsetelte röviden . - Na mit szólsz ?

- Át kell gondolnom - mondtam . 

- Rendben . - bólintott mosolyogva majd a kezembe nyomta a névjegykártyáját. - Hívj ha döntöttél . - a férfi kiment az ajtón én pedig némán álltam . 

- Itt vagy Angie ? - hallottam férjem hangját valahonnan . Egyből abba az irányba siettem amikor egyszerűen megbotlottam . Amennyire szerencsétlen vagyok egy forgatás kellős közepén egyszerűen beestem a jelenetbe de két kar megfogott . 

- Ennyi - kiabált egy ideges rendező amíg én az engem fürkésző szempárral voltam elfoglalva . 

- Ki vagy ? - kérdezte miközben felsegített .

- Angie - mosolyogtam rá kedvesen . Sötétkék , gyönyörű szemek , pár hajtincs az arcába lógott az idegennek ami még vonzóbbá tette .- És te ?

- Colin - mosolygott - De hívhatsz Hooknak is - kacsintott . 

78.rész

- Jade mit csinálsz ? - rángattam le a férjemről .
- Már ezerszer elmondtam - forgatta a szemét . Eközben German gyilkos tekinrettel bámulta Pablo aki éppen a kislányomat rakta le a kanapéra .
- Miért jöttél ide ? - kérdezte a férjem .
- Angie hívott - rántott vállat .
- Akkor akár el is mehetsz - mutatott az ajtóra .
- German - szóltam rá .
- Mondd - nézett rám .
- Szerelmem - ugrándozott Jade .
- Ő nem a pasid - kiabáltam rá mivel kezdtem enyhén ideges lenni .
- De igen - vágta rá kiabálva . Az utana következő 10 percben mindenki üvöltött mindenkivel . German azt kiabálta Pablonak hogy szálljon le a feleségéről míg Jade azt üvöltötte folyamatosan hogy hagyjam békén a férjét .
- Hagyjátok abba - kiabálta valaki hirtelen amire odakaptuk a fejünket . Violetta állt ott .  - És ti vagytok felnőttek - motyogta majd felment a szobájába . Természetesen azonnal utána rohantam mert látni lehetett rajta hogy valami nem oké. Vilu az ágyán ült és némán bámult maga elé .
- Valami nem oké Angie - sóhajtott én pedig leültem mellé .
- Mi a baj ?
- Leónt világkörüli turnéra hívták - nézett rám szomorúan .
- Vilu - öleltem meg azonnal . - Elmegy ?
- Egy évre - bólintott .
- Addig itt maradsz ? - csillant fel a szemem .
- Hát persze - mosolyodott el - Többször kell látnom a kishúgomat .
- Jut eszembe - kaptam észbe - Hol van Maya ?
- Szerintem lent - nézett rám Vilu majd lementünk . Pablo nem volt sehol ellentétben Jadedel aki ugrálva magyarázott valamit Germannak . A kicsikém pedig még mindig békésen aludt a kanapén . Egy másodpercig átfutott az agyamon hogy normális-e ha egy gyerek ennyit alszik . Végül megegyeztem magammmal abban hogy valószínűleg én is ennyit aludtam amikor kicsi voltam .
- Jade - szólalt meg hirtelen German .- Menj ki a házból vagy hívom a rendőrséget . - A nő egy pillanatig lefagyott majd összeszűkült szemmel nézett rám .
- Visszatérek és tönkreteszem a boldogságotokat - ez azért komoly fenyegetés volt . Kár , hogy pont egy olyan nőtől aki 5-ig sem tud elszámolni .
- Hajrá - szóltam utána mielőtt elviharzott volna . Vilu a kishúgához sétált és felvette . Férjem hozzám sietett és átölelte a derekam .
- Jól vagy ? - aggódott . Bólintottam és a vállára hajtottam a fejem .
- Vilu itt marad egy kis ideig - mondtam neki . Az említett a neve hallatára ránk nézett majd visszafordult Mayához .
- Baj van Leónnal ? - kérdezte férjem .
- Nem . Turnézni megy egy évre - mosolyogtam rá .
- Értem - bólintott German .
- Kész a vacsora - szólt ki a konyhából Olga , mi pedig az asztalhoz mentünk . Vacsi után felmentem elaltatni Mayát , de Vilu már bent volt vele és mesét olvasott neki .
- Tetszik neki a Hófehérke - mosolygott rám az unokahúgom .
- Tényleg ? - nevettem fel és leültem Violetta mellé .
- Bár szerintem elég furcsa hogy nevetett amikor a királynő megmérgezte Hófeherkét - egy pillanatig furcsállva néztem a lányomra majd felnevettem .
- Örökölte , én is a királynőt szerettem - simogattam meg Maya arcát . Violetta folytatta az olvasást , majd pár perc múlva elérkezett a könyv vége . Miután picurkám elaludt elköszöntem Vilutól és a szobámba mentem . Férjem még nem volt ott , amit kicsit furcsálltam is de utánam 2 perccel ő is megérkezett egy tálcával a kezében .
- Ezt vedd be - ült le mellém majd a kezembe nyomtott egy pohár vizet és egy gyógyszert .
- Miért ? - kérdeztem vissza .
- Hogy tudj aludni . - válaszolt . - Majd vigyázok én Mayára .
- Imádlak - mosolyogtam rá majd lenyeltem az altatót . Pár percen belül elálmosodtam majd szerelmem karjaiban elaludtam . Maya születése óta először aludtam végig az éjszakát . Reggel csukott szemmel Germant kerestem a kezemmel de ő nem feküdt mellettem . Azonnal kinyitottam a szemem és az éjjeli szekrényemen egy óriási csokor vörösrózsával találtam magam szemben . Egy kis levél volt mellette amin egy Angie felirat állt .

Szerelmem remélem nem felejtetted el hogy holnap Valentin-nap van . Elintéztem mindent Olgával , ne aggódj . Ruha a szekrényben . Következő levelet kérd Vilutól .

A csokrot egy vázába raktam majd a szekrényemhez sétáltam és kinyitottam .

Igen , szerelmem megint kitett magáért . Felvettem a ruhát és bementem a kislányom szobájába . Maya nem volt az ágyában ezért ijedten rohantam le . 

- Olga - kiabáltam , ő a konyhában állt és a kislányommal játszott , vagy legalábbis beszélt hozzá . - Miért hoztad le ?

- Mert sírt - vont vállat Olga . - German úr azt mondta hogy ma nekem kell vigyáznom rá . 

- Értem - bólintottam . Itt kezdett nyilvánvalóvá válni hogy a férjem tervez valamit . - Egy perc és jövök . 

- Rendben - válaszolt én pedig visszamentem az emeletre , Violetta szobájába . Ő az ágyán ült és telefonozott . 

- Szia - mosolyogtam rá . Vilunak egy gyors mosoly futott végig az arcán majd szó nélkül a kezembe nyomta a következő üzenetet . Óvatosan felbontottam és egy nyakláncot találtam benne . Egy szivecskés nyakláncot . Emlékek milliói törtek fel bennem , észre sem vettem amikor egy könnycsepp gördül le az arcomon . Legutoljára akkor láttam ezt a láncot amikor letéptem a nyakamból miután hallottam Germant Jadedel beszélni arról hogy nem szeret . Több mint egy éve . Nagyon régen volt . 

- Jól vagy ? - kérdezte Vilu én pedig bólintottam és felraktam a nyakamba az láncot .

- Csak nem hittem hogy ezt valaha újra fogom látni - mosolyogtam rá. Pár másodpercig némán álltunk majd Violetta kiment és egy bőrönddel tért vissza .

- Hova megyünk ? - kérdeztem összezavarodva .

- Csak te mész - mosolygott rám . - Apa már vár .

- Ilyen messzire kell mennem ?

- Nem , csak ott fogsz maradni egy kicsit. - vigyorodott el . - Ramallo kivisz a reptérre .

- Még mindig nem értem - motyogtam .

- Nem baj - vágta rá Vilu . Lementünk és Ramallo tényleg várt rám . - Jó szórakozást - nyomott egy puszit az arcomra Violetta .

- A bébitáp Olga tudja hol van  , ha Mayának bármi baja van először hívj engem , ha nem veszem fel Germant , ha ő sem akkor a mentőket- hadartam .

- Angie megoldjuk Olgával - nyugtatott .

- Remélem - vágtam rá majd a bőrönddel és Ramalloval együtt kimentem . Negyedóra autózás után a reptérre értünk ahol leparkoltunk és én csak mentem Ramallo után. Egy távolabbi részéhez mentünk ahol egy csomó óriási magángép parkolt . Megálltunk az egyik előtt és Ramallo hozzám fordult . 

- Meg is jöttünk . Szálljon be - mosolygott . Valaki kinyitotta nekem a gép ajtaját én pedig bizonytalanul sétáltam közelebb .

- Azt sem tudom hogy hova megyek - motyogta. 

- Nem baj - nevetett Ramallo és felsegített a gépre a bőröndömmel együtt . Leültem a legkényelmesebbnek látszó fotelbe és elővettem a telefonom hogy hívjam Germant . Természetesen nem vette fel , de az egyik utaskísérőnő mosolyogva sétált hozzám és a kezembe nyomott egy újabb üzenetet .

Szerelmem ! Pár óra múlva megérkezel majd az úticélodhoz , ott foglak várni . Szeretlek : G.

Mosolyogva olvastam végig az utolsó levelet majd a nőhöz fordultam .
- Megkérdezhetem hogy hova megyünk ? - néztem rá .
- Azt sajnos nem árulhatom el - válaszolt és elment . Pillanatok múlva egy tálca étellel tért vissza . - Az ebédje - mosolygott rám majd visszament a fülkéjébe . A tálcára néztem amin sült csirke , rizs és egy szelet karamellás torta volt . Természetesen a férjem rendelte ezt a menüt . Miután megettem hátradőlem a fotelben és elaludtam . Nem tudtam hogy mennyi idő telt el , csak azt láttam hogy besötétedett . Éreztem hogy ereszkedik a gép és másodperceken beül megláttam az Eiffel-torony fényeit . Önkéntelenül a szám elé kaptam a kezem és csodálkozva néztem az alattunk elterülő várost . Miután landoltunk kinyitották a gép ajtaját én pedig leszerencsétlenkedtem magam a bőröndömmel . 

- Segítsek ? - szólalt meg mögöttem valaki . Lehunytam a szemem egy pillanatra , eldobtam a cuccom és férjem karjába ugrottam . 

- Köszönöm - suttogtam miközben folyamatosan öleltük egymást . 

- Még nincs vége - válaszolt és megcsókolt - El sem tudod mennyire izgultam hogy minden jól menjen . 

- Minden tökéletes volt . - kulcsoltam az ujjaimat az övéire . 

- Most gyere vár az autó , és utána bemutatlak egy közeli barátomnak . - emelte fel a bőröndömet , majd kézen-fogva a kocsihoz mentünk . Némán ültünkmaz autóba amíg meg nem láttam az Eiffel-tornyot . Sikítozni és mutogatni kezdtem , German pedig nevetve nézett rám . 

- Holnap ezt is megnézzünk jó ? - nyomott egy puszit a kézfejemre . - A hotel pont ott van mellette - mutatott a torony mellett álló kivilágított hotelre amiről üvöltött hogy méregdrága . Amint leparkoltuk felmentünk a szobánba és míg szerelmem elment zuhanyozni én döbbenten figyeltem a várost . Az erkélyünkről pont ráláttunk az Eiffel-toronyra ezért több mint öt percig csak azt bámultam . 

- Angie - ölelt át hátulról a férjem . Odafordultam hozzá és elmosolyodtam . Fekete inget viselt és őrülten jól nézett ki . 

- Wow - ennyi volt amit ki tudtam nyögni . 

- Gyere , már várnak ránk . - fogta meg a kezem és miután bezártuk a szobát lementünk az étterembe . Nagyon sok pár vacsorázott lent de amint mi beléptünk egy másodpercig mindenki ránknézett . - Ők ott - mutatott German egy táboleső asztalra ahol egy férfi és egy nő ült . Lassan végigmértem a nőt . Fekete haj , sötétbarna szempár ami érdeklődve fürkészett minket . Amint közelebb értünk felálltak . 

- German rég láttalak - fogott kezet a férfi a férjemmel .

- Én is téged - nevetett fel German - Lana te pedig csak szebb lettél - mosolygott a nőre aki visszamosolygott majd újra rámnézett . - Ő Angie - húzott közelebb magához szerelmem - a feleségem . Szerelmem hadd mutassam be Fred di Blasio-t és Lana Parrilla-t . 

- Örülök - mosolyogtam rájuk majd egy-egy puszival köszöntöttük egymást . Lana valahonnan annyira ismerős volt de nem tudtam hogy honnan ezért némán , a vacsorámba merülve ültem .

- Angie - szólított meg Lana én pedig azonnal felkaptam a fejem . 

- Ismerős vagy valahonnan - mondtam ki az elsőt amit gondoltam . German felnevetett és egy puszit nyomott a homlokomra .

- Kicsim , Lana színésznő - mosolygott rám . - Once upon a time , tudod melyik igaz ? - nézett rám , nekem pedig beugrott hogy honnan . 

- Te játszod Reginát , igaz ? - néztem rá mosolyogva ő pedig nevetve bólintott .- A kislányom biztos hogy imádna téged . A Hófehérkéből a királynőt szereti . 

- Hány éves ? - kérdezte mosolyogva Lana .

- Két hónapos - válaszoltam nevetve . Az este további részében beszélgettünk és végül eldöntöttük hogy holnap együtt nézzük meg a várost . Miután visszamentünk a szobánkba én lezzuhanyoztam , majd bebújtam az ágyba és bekapcsoltam German laptopját . 

- Mit csinálsz ? - kérdezte mosolyogva szerelmem miközben leült mellém .

- Meg kell néznem egy sorozatot - vágtam rá . Megkeresten a(z) Once upon a time-ot és bekapcsoltam a legelső rész . Az ölembe húztam a gépet és befészkeltem magam German karjai közé .  Hajnali négyig néztem a sorozatot de a 6.rész után elálmosodtam ezért inkább félreraktam a laptopot és elaludtam . Reggel arra keltem hogy valaki finoman megpuszilja a homlokom , az orrom hegyét majd óvaotsan megcsókolt . 

- Jó reggelt - motyogtam álmosan .

- Neked is szerelmem - simogatta meg az arcom German . Lassan kinyitottam a szemem és egy tálcával találtam szembe magam amin egy rakat étel volt .

- Reggeli az ágyban ? - mosolyodtam el és felültem .

- Neked bármit - válaszolt . - Beszéltem Viluval , semmi baj nincs otthon szóval emiatt sem kell aggódnod - mosolygott rám . 

- Reggelizz meg nyugodtan , 11-re beszéltem meg a találkozót Fredékkel . 

- Rendben - bólintottam . German pillantása a nyakamra tévedt és egy óriási mosoly kíséretében vette tudomásul hogy rajtam van a lánc . - Hol ismerkedtél meg velük ? - kérdezte miközben tele volt a szám . 

- Spanyolországban voltam és meghívtak egy OUAT-os sajtótájékoztatóra . - vonta meg a vállát - Örülök hogy jól kijössz velük . 

- Nagyon szimpatikusak - mosolyodtam el . Miután elfogyasztottam a reggelimet felöltöztem és lementünk a hallba a megbeszélt helyre . 

- Jó reggelt - mondtuk egyszerre , amire elnevettük magunkat . Mivel az Eiffel-torony volt a legközelebb oda mentünk először , majd egy órányi fotózkodás utána elindultunk a Louvre- hoz . Megnéztük a Mona Lisát és több tucatnyi másik festményt és úgy döntöttünk hogy bemegyünk valahova ebédelni . Az utcán Lanát letámadta egy adag fan ő pedig óriási lelkesedéssel írogatta alá mind a kétszáz papírt és mosolyogva nézett az összes kamerába . Miután elvonultak a lányok Lanához fordultam aki nevetve integetett nekik .

- Te nem fáradsz el ? - kérdeztem tőle mosolyogva .

- Hozzászoktam - nevetett fel miközben egy csomó ajándékcsomagot szorongatott . 

- Elég népszerű vagy - mondtam nevetve , ő pedig bólintott . German és Fred előttünk sétált pár méterrel és valamiről gesztikulálva beszélgettek úgyhogy jobbnak láttuk nem zavarni őket . 

- Egyszer el kellene jönnötök Vancouverbe . Biztos hogy imádna titeket a stáb .- mosolygott rám Lana újra .

- Gondolod ? - bizonytalanodtam el . - Mármint ti híresek vagytok , népszerűek , többmillió fannal .

- Attól függetlenül ugyanolyan emberek vagyunk mint bárki más - válaszolt egy mosoly kíséretében . 

- Nem furcsa hogy a sorozatban ellenségek vagytok Ginnivel és igazából pedig ahogy láttam jól kijöttök - néztem rá . 

- A sorozatban nem vagyunk legjobb barátnők ahogy Regina Emmával sem jön ki jól de mivel Ginni , Jen és én nagyon sokat forgatunk együtt tökéletesen ismerjük egymást és magyon jó barátnők vagyunk - mesélte . Amikor olyan nőket ismerek meg mint Lana , elgondolkozom azon hogy az én férjem mennyivel jobbat is kifoghatott volna . 

- Ma hajnali négyig OUAT-ot néztem és csak a hatodik résznél járok de imádom - mosolyogtam Lanára ő pedig felnevetett . 

- Amúgy Vilu hol van ? - kérdezte hirtelen . 

- Otthon , vigyáz a lányomra . - válaszoltam . 

- Nem lesz turnéja ? - nézett rám egy másodpercig .

- Nem , vagy legalábbis nem most . - mondtam . A szememmel Germant kerestem de ő nem volt előttünk . Ahogy Fred sem . Lanával egyszerre vettük ezt észre és ijedten kerestük őket tovább a tekintetünkkel . 

- Nem látom őket - szólalt meg Lana . 

- Én sem - vágtam rá . Egy pillanatig ijedten néztünk össze majd előbányásztam a telefonom és beütöttem German számát , aki néhány csörgés után fel is vette.

- Hol vagytok ? - kérdeztem . 

- Itt ülünk a mögöttetek lévő kávézóban - nevetett .

- Fel sem tűnt hogy mi nem vagyunk veletek ? - csattantam fel .

- Mennem kell - vágta rá a férjem és kinyomott . 

- Megölöm - suttogtam és megragadtam Lana karját .

- Hova megyünk ? - kérdezte értetlenül . 

- Abba kávézóba . - mutattam arra ahol férjeink boldogan iszogatták a kávét .

- Kinyírjuk őket ? - mosolyodott el .

- Az nem kifejezés - vágtam rá . - De van egy sokkal jobb ötletem -váltottam irány és egyenesen a tömegbe indultam . Lana követett és furcsállva nézett rám .

- Most mit is csinálunk ? - kérdezte .

- Te azt amihez a legjobban értesz - vigyorodtam el . - Színészkedsz . - bementünk az első étterembe és a mosdóba rohantunk . 

- Felhívom Fredet magánszámról.  - vette elő Lana a telefonját . Miután a férfi felvette Lana kihangosította és úgy hadarta el a monologját . - Három órájuk van arra hogy összeszedjenek 30 ezer dollár , ha vissza akarják kapni a feleségeiket - mondta mély hangon en pedig minden erőmet összeszedtem hogy ne röhögjem el magam . - Az Eiffel-torony melletti szálloda előtt találkozunk 17:00-kor - suttogta majd lecsapta a telefont és lepacsizott velem . 

- Most nem megyünk el vásárolni ? - mosolyodtam el .

- De - vágta rá . A következő 3 órában Lana és én az összes pénzünket elköltöttük ruhákra , cipőkre , táskákra és konkrétan mindenre ami megtetszett nekünk . Mondanom sem kell nagyon jól szórakoztunk . Visszamentünk a szállodába és nevetve vettük tudomásul hogy German és Fred valószínűleg mindenhol azt a 30 ezer dollárt keresi mivel nem voltak a hotelben . Lanával 17:00 órára lesétáltunk a hallba és vártunk . 

- Szerinted hozzák a pénzt ? - kérdezte vigyorogva .

- Biztos - nevettem . Pár perc múlva meg is érkeztek egy fekete aktatáskával . Komoly erőfeszítesembe került az hogy nem röhögtem el magam , míg Lana pókerarccal nézett magaelé . 

- Angie - rohant oda hozzám German és megölelt . - Jól vagy ?

- Persze . Hol voltál egész délután ? Itt vártalak - mondtam .

- Nem raboltak el ? - nézett rám majd Lanára . 

- Emgem biztos hogy nem . - vontam vállat majd Lanára néztem akit a férje ölelgetett . 

- Engem sem - rázta a fejét vigyorogva .

- Nem értem . - motyogta German . 

- Most feleslegesen idehoztunk 28 ezer dollárt ? - csattant fel Fred . 

- Nem volt felesleges . - vigyorgott Lana . - Lehet hogy jól fog jönni egy kis pénz miután mi mindent elköltöttünk . 

- Mi ? - nézett rám German . 

- Mennem kell - vágtam rá majd felrohantam a szobánkba . Szerelmem nem jött utánam ezért lefeküdtem és elgondolkoztam azon amit Lana mondott Vancouverről . Egész jó családi kirándulás lenne . Előszedtem a telefonom és beütöttem Vilu számát . 

- Szia Angie - szólt bele . 

- Szia hogy vagytok ? - kérdeztem .

- Jól . Maya most éppen alszik úgyhogy egy kicsit lazítok - mesélte . 

- Fárasztó ? - nevettem fel .

- Egy kicsit sokat sír de nem fárasztó - válaszolt .

- Mert egy tündér - vágtam rá . - Vilu mit szólnál ha elmennénk mondjuk egy-két hétre egy családi nyaralásra ? - kérdeztem .

- Nagyon jó ötlet - vágta rá . - Hova mennénk ?

- Vancouver - mondtam .

- Apa bemutatott Lanáéknak ? - rátapintott a lényegre . 

- Igen - válaszoltam - Szóval mit szólsz ?

- Benne vagyok - mondta , hallottam a hangján hogy mosolyog .

- Megbeszélem apukáddal . - búcsúztam - Szeretlek - mosolyodtam el majd leraktam . Nyílt az ajtó és German lépett be rajta . 

- Violettával beszéltél ? - kérdezte . 

- Igen - mosolyogtam rá és megcsókoltam . - Te mit szólnál ahhoz ha elmennénk pár hétre nyaralni a családdal ?

- Hova szeretnél menni ? - vigyorgott rám .

- Lana felajánlotta hogy elmehetnénk Vancouverbe - ismertem be .

- És te szeretnél odamenni ?- kérdezte .

- Igen - bólintottam . Ő a derekam köré fonta a karjait majd belepuszilt a hajamba . 

- Akkor menjünk Vamcouverbe - mosolygott rám és megcsókolt .