77.rész

- Angie - hallottam a konyhából Olga hangját .
- Mondd - mosolyogva a odasétáltam .
- Hogy vagy kicsikém ? - kérdezte miközben kihúzott nekem egy széket.
- Jól - ültem le azonnal . Lássuk be , éjjel alig aludtam 2 órát szóval csak a smink segített rajtam .
- Nem vagy fáradt ? Mert ha igen én nagyon szívesen vigyázok Mayára amíg alszol egyet . - ajánlotta fel .
- Köszi Olga - nyomtam egy puszit az arcára - De nem hiszem hogy el tudod majd altatni két óránál több időre -nevettem fel .
- Angie te pont ugyan ilyen voltál kiskorodban . Anyukádnál soha nem aludtál el de nálam igen - mosolygott - Szóval megpróbálnám .
- Rendben - adtam meg magam . Olgával szemben reménytelen a helyzet . Ekkor lépett be a konyhába German .
- Hogy van a kedvenc nőm a világon ? - nézett rám . Éppen nyitottam volna a számat de Olgita megelőzött .
- Jól uram , köszönöm a kérdést - mosolygott a férjemre , ő pedig becsukott szemmel megrázta a fejét .
- Olga - mondta lassan - A feleségemhez beszéltem .
- Hagyd csak - intettem .
- Ha te kéred - kacsintott rám majd felemelte az államat és megcsókolt . Majd újra és újra .
- Én azt hiszem megyek - motyogta Olga majd elhagyta a konyhát . German keze lassan lecsúszott a derekamon szinte a fenekemig .
- Mondam már hogy szeretlek ? - kérdezte két csók között .
- Igen - mosolyodtam el majd finoman eltoltam magamtól . Ráéreztem a dologra mert a lányom abban a pillanatban kezdett el sírni . - Megyek - nyomtam egy gyors puszit az arcára és felrohanta az emeletre . A kiságyához mentem és kiemeltem belőle Mayát , majd ringatni kezdtem .
- Rosszat álmodtál ? - kérdeztem tőle - Én is szoktam de olyankor ott van mellettem apukád aki megnyugtat . Itt vagyok neked csak ne sírj - gügyögtem neki . Egy pillanatig érdeklődve méregetett , majd megfogta az egyik hajtincsemet és meghúzta azt . Azonnal elmosolyodtam - Picúr engedd el a hajamat - finoman kihámoztam az ujjai közül a tincset ő pedig szomorúan nézett rám . - Nézd itt egy kis cica - halásztam ki a plüssállatkái közül egyet és a kezébe adtam . - Látod ha legközelebb rosszat álmodsz akkor itt lesz neked és vigyáz rád - óvatosan megpusziltam a homlokát . Maya lassan becsukta a szemeit majd újra álomba merült . Úgy döntöttem hogy leviszem a földszintre mert akkor nem kell mindig felrohanni ha felébred , de amikor megfordultam Germannal találtam szembe magam .
- Megijesztettél - léptem közelebb hozzá .
- Sajnálom - mosolygott rám . Egy percig mindketten a kezemben alvó hercegnőt néztünk majd ő hirtelen megszólalt .
- Annyira jó anyuka vagy - sóhajtott .
- Most még könnyű - válaszoltam .
- Nem az Angie . Egész nap rohangálsz hozzá , éjjel alig alszol de még így is folyamatosan mosolyogsz . - simogatta meg az arcomat .
- El sem tudod hinni hogy milyen álmos vagyok - mondtam fáradtan . - Leviszem Mayát Olgának majd ő vigyáz rá amíg alszom egyet - jelentettem be a tervemet .
- Rendben - bólintott German . - Maradjak veled aludni ? - vigyorodott el.
- Szerelmem - sóhajtottam . - Én aludni szeretnék - nyomtam meg az aludni szót.
- Szólj ha meggondoltad magad - kacsintott . Levittem Olgának Mayát ő pedig azonnal elkezdett gügyögni neki .
- Szólj ha bármi baj van - kötöttem a lelkére .
- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám amint átvette a babát .
- Remélem - mondtam majd egy puszit nyomtam Maya homlokára és felmentem a szobámba . Bedőltem az ágyba és becsuktam a szemem amikor halk kopogást hallottam .
- Bejöhetek ? - kérdezte kintről a férjem .
- Persze - válaszoltam , ő belépett egy csokor vörösrózsával .
- Ezt neked - nyújtotta felém én pedig felültem és elvettem a csokrot .
- Két kérdés . Egy : mikor voltál te virágárusnál ? Kettő : Mit szeretnél ?- néztem rá gyanakodva .
- Egy , elmentem kocsival , nincs messze - nevetett - És kettő , nem lephetem meg a feleségemet rózsákkal ?
- Akkor köszönöm  - szagoltam meg a virágokat .
- Jó látni a mosolyod - ült le mellém . Mondom hogy akar valamit .
- Mondd mit szeretnél - sóhajtottam .
- El kell mennem egy tárgyalásra , és csak későn jövök - mondta .
- Ezért nem kellett volna rózsát venned - mosolyodtam el .
- Azért vettem - kacsintott - Ugye nem baj ?
- Hogy elmész vagy a virág ?
- Hogy elmegyek - nevetett fel .
- Nem . Megoldom - csókoltam meg .
- Akkor jó - suttogta majd újra megcsókolt .
- Mennyi időd van ? - kérdeztem miközben visszadöntött az ágyra .
- Egy óra - válaszolt .
- Akkor készülnöd kéne - toltam el magamtól .
- Miattad megéri késni - mosolyodott el .
- Ezt az ügyfelednek is magyarázd el - nevettem .
- Este befejezzük - vigyorodott el .
- Kétlem - motyogtam ő pedig furcsállva nézett rám .- Nem hiszem hogy Maya aludni fog .
- Akkor egy kicsit tényleg késni fogok - mosolyodott el majd a nyakamat kezdte csókolgatni .
- Benne vagyok - egyeztem bele . A következő másfél órában egymás társaságát élveztük . Miután befejeztük German elindult a tárgyalására én pedig lementem Olgahoz .
- Azt hittem aludni fogsz - vigyorodott el miközben a kislányomat ringatta .
- Én is - motyogtam majd átvettem tőle a gyerekemet .
- Nem volt vele semmi baj - mosolygott rám .
- Értem , köszönöm - nyomtam puszit az arcára .
- Kérsz teát ? - nézett rám .
- Igen - bólintottam majd kisétáltam a lányommal a kezembe a nappaliba . Leültem a kanapéra és hátradőltem .
- Jó volt Olgával ? - mosolyogtam Mayára aki még mindig aludt .- Tudod ő még rám is vigyázott . Olyan mintha a nagymamád lenne , benne megbízhatsz . Nekem kellett valaki mert az anyámra nem nagyon számíthattam , de megígérem hogy rám számíthatsz . Lehet hogy majd veszekedünk ha nagyobb leszel de tudnod kell hogy szeretlek - pusziltam meg a homlokát - Nem foglak magadra hagyni . Nem teszem azt amit az anyám tett velem . És az apukád is mindig mellettünk marad .  Egyszer majd rákérdezel arra hogy miért nem vagyunk annyira jóban anyával , akkor majd kitalálok valami hazugságot de most elmondom az igazat . Az én anyukám csak a nővéremmel foglalkozott és úgy éreztem hogy engem nem szeret . Tudod ha lesz egy kishúgod és ha apádon múlik akkor biztos hogy lesz , akkor sem foglak elhanyagolni . Én tudom milyen érzés amikor egyedül kell felnőnöd - simogattam meg az arcát .
- Jó tudni hogy ezt gondolod Angeles - hallottam az ajtóból az anyám hangját . Összerezzentem .
- Szia - lassan felálltam és odasétáltam hozzá .- Azt gondoltam hogy csak évek múlva jössz majd - a hangom tele volt cinizmussal .
- Angie - nézett rám szigorúan .
- Nem vagyok kislány anya - forgattam a szemem .
- Ez elég nyilvánvaló - vágott vissza . Élvezetesek vele a beszélgetések.
- Miért jöttél ? - kérdeztem .
- Látni szerettem az unokámat . - válaszolt .
- Violetta már nem itt lakik - néztem rá komolyan .
- Mayához jöttem - tisztázta a dolgot .
- Értem - bólintottam . - Szólj ha bármi van és ne hagyd egyedül - mondtam szigorúan és miután anyának odaadtam a kislányomat szobámba indultam .
- Angie miért kerülsz ? - szólt utánam .
- Nem kerüllek - vágtam rá . - Csak nem akarok a közeledben lenni .
- Miért ? - kérdezte . A tekintete szinte égette a hátamat .
- Mert nem bízom olyan emberekben akik elhagynak egy gyereket . - fordultam vissza .
- Még mindig ez a téma ? - sóhajtott .
- Ez is lesz anya - vágtam rá .
- Nem tudsz felejteni Angie ? Mindenki hibázhat - nézett a szemembe .
- De van aki utána helyrehozza . És van aki nem - mondtam halkan .
- Visszajöttem azért hogy meglátogassam a családomat . Ez nem elég?- lépett közelebb .
- Nem tudsz mindent helyrehozni . Ahhoz már túl késő - a szavakat halkan ejtettem ki . Utána csend telepedett közénk .
- Soha többé nem kell látnod - visszaadta Mayát .
- Megint elhagysz - a szemembe könnyek szöktek .
- De most miattad - mondta szinte dühösen .- Jó volt látni Angeles - búcsúzott majd kilépett az ajtón . Amint becsukódott mögötte az ajtó én előkerestem a mobilomat és felhívtam azt az embert akire bármikor számíthatok .
- Szia Angie - szólt bele a telefonba .
- Én ezt komolyan nem bírom - köszönés helyett inkább a lényegre tértem .
- Tíz perc és ott vagyok - mondta majd lerakta . Visszaültem a kanapéra és a gondolataimba mélyedtem . Ha nem lett volna a karomban Maya valószínűleg tombolnék . Olga egy pohár gőzölgő teával sétált ki a konyhából .
- Volt itt valaki ? - kérdezte miközben letette a poharat elém . Egy másodpercig elgondolkoztam majd megráztam a fejem .
- Csak a szél volt - mondtam . Nem vallottam be neki hogy az anyám volt . Olga visszament a konyhába én pedig vártam . Tíz perc múlva csengettek . Én automatikusan felpattantam , a lányomat finoman leraktam a kanapéra és az ajtóhoz mentem . Pablo állt ott .
- Gyere be - fogtam meg a kezét és behúztam .
- Baj van ? - aggódott .
- Csak beszélnem kellett valakivel . - válaszoltam majd felemeltem Mayát . - És szeretném bemutatni a kislányomat .
- Szia kicsikém - gügyögött neki Pablo . - Nagyon aranyos vagy . - Maya erre gyanakvóan kinyitotta a szemét . Pár másodpercig érdeklődve figyelte Pablot majd felnevetett és megfogta a kezét .
- Szeret téged - mosolyodtam el .
- Gyönyörű kislány - mondta mosolyogva és újra felém fordult . - De valami baj van ?
- Nem , vagyis már mindegy - ráztam meg a fejem .
- Rendben vagy ? - kérdezte .
- Igen - bólintottam . - Itt maradsz vacsorára ?
- A férjed ? - nézett a dolgozószoba felé .
- Tárgyaláson van - válaszoltam .
- Nem baj ha maradok ? - ült le a kanapéra .
- Nem , miért lenne ? - értetlenkedtem miközben odanyújtottam neki Mayát .
- Úgy érzem hogy a férjed még mindig nem bír - mondta és megcsikizte a lányom hasát amire Maya elkezdett nevetni .
- De már nem utál - felálltam hogy szóljak Olgának hogy vendégünk lesz vacsorára .
- Hurrá - motyogta Pablo . Felnevettem és konyhába sétáltam . Miután elmondtam az újdonságot Olgának visszamentem a kislányomhoz aki már elaludt . - Annyira aranyos - mosolyodott el Pablo .
- Nekem mondod ? Egész nap vele vagyok és percről percre édesebb lesz - sóhajtottam . Ekkor kopogtak az ajtón .
- Várunk még valakit ? - húzta fel a szemöldökét Pablo .
- Nem tudok róla - sétáltam az ajtóhoz . Kár volt kinyitnom . Jade állt ott vigyorogva .
- Szia - motyogtam .
- Szia Annie - félrelökött az útból .
- Angie nem Annie - javítottam ki ő pedig megvonta a vállát .
- Hello - mosolygott Pablora , ő pedig intett egyet .
- Mit keresel itt Jade ? - kérdeztem .
- Egyet tippelhetsz - vigyorodott el .
- Lehet hogy , talán Vilut ? - tettettem a hülyét .
- Nem Amy - rázta a fejét - Germanhoz jöttem .
- Nincs itthon . - válaszoltam és az ajtó felé toltam .
- De valami nagyon fontosról kell vele beszélnem - makacskodott .
- Képzelem  , talán a kapcsolatotokról vagy az esküvőtökről amiről még ő sem tud - tippelgettem .
- Igen . Az esküvőnkről . Még nem volt ruhapróbán - vágta rá . Ez a nő esküszöm őrült .
- Jade nem lesz semmilyen esküvő - mondtam unottan .
- De lesz és meghívlak rá - nyújtott át egy meghívót .
- Nézd szólok Germannak hogy kerested - ajánlottam fel .
- Rendben - egyezett bele . Hallottam hogy egy autó áll be az udvarra . German nem érkezhet meg most .
- Most jobb ha mész - toltam kifelé Jadet , de ő megint megállt .
- Várj ki az ott ? - mutatott Mayára .
- A lányom - válaszoltam .
- Szegény Vilu , ilyen kicsire össze ment ?- kérdezte Jade .
- Violetta az unokahúgom - forgattam a szemem amikor nyílt az ajtó .
- Szerelmem megjöttem - lépett be German . Amint meglátta Pablot és Jadet furcsállva nézett rám .
- Szerelmem - visított Jade majd odarohant hozzá és megcsókolta .

76.rész (Karácsonyi különkiadás)

Gyorsan eltelt a két nap és bár Mayanak még bent kellett volna maradnia saját felelősségre hazahoztuk . Anya azt mondta hogy hazajött Madridból biztos hogy meglátogat majd minket . Vilu pddig még nem tudott bejönni mivel Leónnal mentek el pár napra karácsonyozni .
- Szerelmem megjöttünk - fordult felém German .
- Pillanat és megyek - mosolyogtam rá majd kikötöttem az övemet és kiszálltam Mayaval a kezemben aki édesen aludt . A decemberi hideg miatt a kislányomat kb 5 takaróba tekertem be hogy még véletlenül se fázzon .
- Gyere - mosolygott rám German majd megfogta az egyik kezem . - Van neked egy meglepetésünk .
- Melepetés ? - riadtam meg - Nem szeretem a meglepetéseket .
- De ezt imádni fogod - nyomott egy puszit az arcomra majd kinyitotta a bejárati ajtót .
- Csak ne ugorjon rám semmi - suttogtam mielőtt beléptem . Bent egy hatalmas karácsonyfa állt . A konyhából kiszűrődött Olga isteni mézeskalácsainak illata és minden fel volt díszítve ünnepi hangulatúra.
- Ezt nekem ? - kérdeztem csodálkozva .
- Igen - puszilta meg a homlokom German . Ekkor Vilu rohant le a lépcsőn egyenesen hozzán és megölelt .
- Te itt ? - mosolyodtam el .
- Karácsonyozni a családdal kell - adta meg a logikus választ .  Megnézhetem ? - kérdezte félve én pedig mosolyogva nyújtottam neki a még mindig alvó kisbabámat . - Jajj szia te kis cukiság - gügyögött neki Violetta mosolyogva .
- Angie - sikítozott Olga miközben kirohant a konyhából .
- Olga halkabban - szólt rá German azonnal miközben Olga engem ölelgetett .
- Úgy hiányoztál kicsikém - mosolygott rám .
- Te is nekem Olga - mosolyogtam rá amikor Maya halkan sírni kezdett . - Angie - rémült meg Vilu , Olganak csak ekkor tűnt fel hogy egyel többen vagyunk .
- Úristen - lépett közelebb Mayahoz . - De édes vagy - gügyögött neki - Én Olga néni vagyok . - mutatkozott be és nem zavartatta magát azzal hogy a gyerek sír .
- Énekelj neki - ajánlottam fel Vilunak akiről üvöltött hogy azt hiszi hogy miatta sír a kislányom- Attól mindig újra elalszik .
- Rendben . Felvihetem a szobájaba ? - kérdezte én pedig bólintottam .
- Csak szólj ha baj van - szóltam utána . Maya mivel a kórházban evett valószínűleg nem fog újra felkelni szóval megnyugodhattam . - Mi az ebéd ? - kérdeztem éhesen .
- Rántott hús , krumpli püré - sorolta Olga - De ha az nem jó csináltam még spagettit is és desszertnek csokitortát csak neked - mosolygott .- Szóval mit szeretnél enni ?
- Rántott húst krumpli pürével - mondtam majd leraktam a kabátom és a konyhába mentem Germannal a nyomomban . Pont végeztünk az ebéddel amikor Vilu jött le a lépcsőn .
- Elaludt - mosolygott majd leült hozzánk . - Ajándékozunk ?
- Igen - bólintottam vigyorogva . Természetesen már régen megvettem nekik az ajándékokat szóval semmi kifogásom nem volt ellene . Odaültünk a karácsonyfához és magunkhoz vettük az ajándékokat .
- Én kezdem -mosolygott Violetta . - Angie - nyújtott nekem egy dobozt amiben három repülőjegy volt . - Három jegy Párizsba - mondta . - Gondoltam elmehetnétek apával meg Mayaval egy kis nyaralásra - vigyorgott . - Apa - adott neki is egy dobozt amiben fényképalbum volt a családról .
- Köszi Vilu - öleltem meg majd a férjem is így tett . - Én jövök - mosolyodtam el majd Violetta felé nyújtottam az ajándékát . Egy ruhát vettem neki és egy új hangszórót . - És szerelmem - adtam át neki is az ajandékát ami a kedvenc parfüme volt aláiratva  márka tulajdonosával . - Remélem tetszeni fog - nyomtam egy gyors csókot a szájára . Miután kaptam tőlük egy ölelést German jött .
- Vilu - állt fel majd az irodájába sietett ahonnan egy gitárt hozott . - Nem tudtam becsomagolni . - mosolygott majd átadta a hangszert .
- Köszi apa - ölelte meg az apját .
- És szerelmem - húzott elő egy kis dobozkát .
- Az is elég hogy velem vagy - nevettem fel - Nem kell ajándék .
- Nem baj - mosolygott majd kinyitotta a dobozt . Egy pár fülbevaló és egy nyaklánc volt benne - Mind a kettő gyémántból van - súgta a fülembe . Majd mögém lépett és feltette a láncot .
- Köszönöm - csókoltam meg ami kicsit hosszúra sikerült .
- Khm - köhögött Violetta feltűnően . - Majd máshol . - zárta rövidre a témát . Még megnéztünk egy filmet de utána Vilunak mennie kellett ezért ketten maradtunk a férjemmel plusz Olga meg Ramallo .
- Köszönöm az ajándékot - leheltem egy csókot a szájára .
- Valami olyat akartam ami visszaadja a jellemed - húzta mosolyra a száját .
- Ez visszaadja ? A gyémánt ? - nevettem fel .
- Igen , olyan ragyogó mint te - bókolt én pedig elpirultam .
- Kérdezhetek valamit ? - simított ki egy hajszálat az arcomból .
- Persze - mondtam .
- Honnan szedtél aláírást ? - kérdezte halkan én pedig felnevettem .
- Az titok - pöcköltem meg az orrát finoman majd felálltam .
- Hova mész ? - húzott vissza azonnal .
- Megnézem a kislányunkat . - nyomtam egy csókot a szájára majd felmentem az emeletre . A kis cukikám nyugodtan aludt a babaágyában .
- Annyira szeretlek - suttogtam magamban amikor két kar fonódott a derekam köré .
- Elmegyünk sétálni ? - suttogta szerelmem a fülembe én pedig bólintottam .
- Mayaval mi legyen ? - kérdeztem .
- Olga majd figyel rá - mosolyodott el . Lementünk és felvettük a kabátunkat .
-  Olga - sétáltam a konyhába - Vigyáznál Mayara ?
- Persze - bólintott azonnal mosolyogva . Olga ma babadélutánt fog tartani .
- Hamarosan jövünk - mondtam neki majd a férjemhez sétátam és megfogtam a kezét . - Mehetünk ?
- Igen - mosolyodott el , kinyitotta nekem az ajtót majd elindultunk a hóesésben . - Jól vagy Angie ? - kérdezte hirtelen .
- Igen . Már igen - szorítottam meg a kezét . - Át kéne hívni Pablot hogy megismerje Mayat - ötleteltem .
- Khm - köhögött feltűnően German .
- Mi a baj már megint ? - kérdeztem unottan .
- Nem szeretnél engem is beavatni a terveidben ? - húzta fel a szemöldökét .
- De ez még csak egy ötlet volt - forgattam a szemem .
- Mérges vagy ? - kérdezte halkan .
- Nem . Még nem - vigyorogtam .
- Van a közelben egy kávézó . Nem akarsz elkísérni oda ? - ajánlotta fel.
- Miért ne ? - egyeztem bele majd elindultunk . Beültünk az egyik kis boxba hátulra és rendeltünk magunknak egy-egy cappuchinot .
- Mondtam már hogy szeretlek ? - kérdezte mosolyogva .
- Nem . Még nem elégszer - válaszoltam .
- Akkor majd többet mondom - simogatta meg az arcom én pedig a változatosság kedvéért elpirultam .
- Nálad jobbat nem is kívánhatnék - mosolyodtam el .
- Tényleg ? - vigyorgott .
- Igen - vágtam rá majd megcsókoltam . Miután kifizettük az italokat hazaindultunk . - Viluéknak tetszett a kettesben töltött karácso yozás Leónnal ? - kérdeztem .
- Igen - bólintott - Azt mondta hogy síeltek is  - húzott magához .
- Az jó lehetett - mosolyodtam el . Ekkor értünk a bejárati ajtóhoz .- Egy kicsit eltávolodtunk egymástól - néztem a férjem szemébe .
- Tudom - bólintott szomorúan . - Nem akarlak újra elveszíteni - suttogta .
- Nem fogsz - mondtam neki .
- Látod mi van a fejünk felett ? - lérdezte hirtelen én pedig felnéztem . Egy csokor fagyönygy volt ott .
- Biztos Olga rakta ki - mosolyogtam .
- De tudod mit jelent ? - tette az egyik kezét a derekamra a másikkal pedig felemelte az állam . Nem tudtam szóhoz jutni ezért folytatta - Azt mondják hogy akik ez alatt csókolóznak azok örökre együtt maradnak majd - mosolygott én pedig közelebb léptem hozzá .
- Csak fogd be és csókolj meg - vigyorogtam .
- Nem kell kétszer kérned - mosolygott majd hosszan megcsókolt . Igen , ez a tökéletes karácsony .

75.rész

Nem , nem lehetek ott mert már nem érezném a fájdalmat . Bármit megtettem volna csak ne fájjon ennyire de képtelen voltam mozogni . Csak vártam hogy vége legyen a bennem tomboló tűznek . Órák teltek el , napok vagy akár hetek én pedig egyre több dologra lettem figyelmes . Érzékelni kezdtem az idő múlását és kezdtem visszanyerni a hatalmat a testem és a gondolataim felett . Körülöttem még mindig csend volt de már nem az a fajta ami az elején . A fájdalom kezdett csillapodni majd nem gyorsan , de el is tűnt . Amint megszűnt a tűz , a fejem kezdett el iszonyatos erővel lüktetni . Örültem neki mert azt jelentette hogy élek . Ha nagyon akartam meg tudtam mozdítani az ujjaimat vagy a lábamat de nem tettem . Hirtelen kinyílt az ajtó és valaki belépett rajta . Gondoltam hogy German az mert éreztem a parfümének édes illatát . Leült az ágyamra és finoman végigsimította az arcomat .
- Ne hagyj itt Angie . A lányodnak és nekem szükségünk van rád - suttogta majd óvatosan megpuszilta a homlokom . - Nagyon szeretlek .- mondta majd lassan felállt . Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz hogy megmozdítsam az ujjaimat de végül sikerült . Reméltem hogy German észre fogja venni és így is lett . Azonnal visszaült az ágyra és óvatosan megszorította a kezem . - Ha hallasz engem - kezdte - Akkor remélem hogy segít az hogy itt van veled a kislányunk . - suttogta . Az én picurkám itt van velem . Ez erőt adott nekem és szükségét éreztem annak hogy tudassam Germannak hogy élek . Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem . Egy másodperc töredékéig láttam ahogy ott ül a kislányunkal a kezében de utána rögtön visszacsuktam .
- Angie - szólalt meg German halkan . Újra megpróbáltam felnyitni a szemem kicsit huzamosabb ideig . - Szerelmem - a férjem megszorította a kezem , talán egy kicsit erősebben a kelleténél mert felszisszentem . Ő azonnal elengedett én pedig óvatosan kinyitottam a szemem . Túl világos volt a szobában ami bántotta a szemem de nem érdekelt .
- German - néztem rá majd a karjában alvó csöppségre pillantottam .
- El sem hiszed mennyire aggódtam érted - suttogta majd megsimogatta az arcom . - Hívok orvost . - állt fel de én finoman visszahúztam .
- Ne , várj még egy kicsit - kérleltem rekedt hangon .
- Baj van szerelmem ? - ült vissza azonnal de én Maya fele nyújtottam a kezem .
- Csak egy percet kérek - vettem ki a karjából óvatosan a kislányunkat majd elmosolyodtam . Maya nyugodtan aludt . Egy rózsaszín ruha volt rajta I love mum felirattal , amiért valószínűleg Vilu volt okolható .
- Egyébként mi történt velem ? - kérdeztem halkan .
- Azt mondják hogy túl sok vért veszítettél a szülés közben - simította meg az arcom . - Az orvosok azt gondolták hogy nem éled túl . - nézett mélyen a szemembe .
- Én is azt hittem - motyogtam .
- Ne csináld ezt velem mégegyszer .
- Szerinted direkt volt ? - csattantam fel halkan nevetve .
- Belőled kinézem - mosolyodott el majd finoman megcsókolt - Megyek hívok orvost .
- Siess vissza - mosolyogtam rá ő pedig az ajtó felé indult amikor egy pillanatra megállt . Megfagyott bennem a levegő .
- Kicsim - fordult felém German - Itt van az anyád . - ez volt az a perc amikor a teremben tapintani lehetett a feszültséget . Szerelmem kilépett az ajtón én pedig lefagyva feküdtem . Maya halkan sírni kezdett amitől azonnal feleszméltem a sokkból és finoman ringatni kezdtem .
- Css kicsim nincs semmi baj - gügyöktem neki . - Itt van a mami és vigyáz rád . - végigsimítottam az arcát . Gyönyörű , sötétbarna szemek és pár apró szőke hajszál . Olyan mint German de közben olyan mint én . Mosolyogva néztem ahogy Maya újra mély álomba merül amikor egy orvos lépett be .
- Hogy érzi magát ? - kérdezte .
- Jól - vágtam rá - Jobban - korrigáltam azonnal .
- Rendben . A szülés közben túl sok vért veszített , az elmúlt két napban kómában volt - sorolta - Ezért még egy-két napig bent kell tartanunk a gyerekével együtt .
- Valami baja van Mayanak ? - aggódtam azonnal .
- Nem , de jó neki ha még egy kicsit bent marad . - nyugtatott meg az orvos majd Germanhoz sétált aki az ajtóban állt . - Szeretne bent maradni éjszakára a feleségével és a lányukkal ? - kérdezte tőle . Szerelmem azonnal bólintott - Rendben akkor szerzek magának egy ágyat .
- Jó lesz a feleségem mellett is - mosolygott rám .
- Cuki hogy játsza a hős szerelmest , de hárman nem fognak elférni egy ágyban - állította le a doki unott hangon .
- Akkor úgy -bólintott szomorúan a férjem én pedig halkan felnevettem . Az orvos kiment German pedig leült az ágyamra és egy finom csókot nyomott a számra .
- Próbálkoztam hogy veletek aludjak de nem jött össze - szomorkodott. - Majd legközelebb hős szerelmes - vigyorogtam .
- Tetszik ez a név - mosolygott rám majd Mayaval együtt átölelt minket.
- Anya ? - kérdeztem halkan miközben a mellkasára döntöttem a fejem .
- Még a recepción intéz valamit utána jön - túrt a hajába aggódva .- Kivigyem addig Mayát ? - ajánlotta fel de én azonnal megráztam a fejem .
- Nem akarom elszakítani az unokájától - finoman megpusziltam a kislányom homlokát . - Te szóltál neki hogy itt vagyok ? - néztem fel rá .
- Nem , Vilu hívta fel - sóhajtott . - Bent maradjak vagy ez csak rátok tartozik ?
- A férjem vagy  ha tetszik neki , ha nem . És a te gyereked is szóval te is itt maradsz - mondtam halkan .
- Lehet hogy bocsánatot kérni jött - reménykedett German . Én megráztam a fejem .
- Ő nem szokott bocsánatot kérni . Hallottál te már engem azt mondani hogy elnézést ? - kérdeztem tőle .
- Igen , te mindig elnézést kérsz még akkor is ha nem te voltál - mosolyodott el .
- Látod ? Én ilyen vagyok de anya nem . Én apára hasonlítok és anyuval végletek vagyunk . Ő fekete én fehér , ő vihar én napsütés , ő ideges én nyugodt . Szeret engem ebben nem kételkedem de nem annyira . Anya mindig Mariat szerette jobban . Persze nem mutatta ki de amint ő híres lett már nem volt ideje rám . Én csak egy gyerek voltam , a világhírű operaénekesnő húga és semmi több . Apa viszont utána szinte csak velem foglalkozott . Elvitt mindenhová és bármit megtett értem . Amikor írtam egy dalt és megakartam mutatni nekik anya mindig közölte hogy ne álmodozzak hanem tanuljak , viszont apa leült velem a zongorához és meghallgatta . Elmondta róla a véleményét és segített kijavítani a hibákat benne . Így teltek el az évek . Minden nap szembe kellett neznem a tökéletes nővéremmel és a tökéletes férjével . Neki mindene megvolt . Más ember azzal is beérte volna de Maria téged is megszerzett . Összeházasodtatok és azzal hogy én mit éreztem vagy mit akartam senki nem foglalkozott . Utána María meghalt egyedül hagyva téged és Vilut . Rá 2 évre apa is . Egyedül voltam . Anya egy másik országba utazott és magamra hagyott Buenos Airesben . Volt lakásom , és egy kis pénzem is de nem hosszútávú megélésre alkalmas összeg . Teljesen egyedül voltam egy óriási városban . Az estéket végigsírtam vagy ha nem beültem egy kocsmába és részegre ittam maga - gúnyosan elmosolyodtam amikor ez az eszembe jutott - Vártam a szőke hercegre de egy barna sem volt a közelben . Anyám 5 év után felkeresett hogy tudja hogy itt vagytok a városban és muszáj lesz elmennem hozzátok . És onnantól ismered a történetet - fejeztem be halkan . German némán hallgatott .
- Úgy sajnálom szerelmem - suttogta a hajamba hirtelen majd felemelte az államat és megcsókolt .
- Mit sajnálsz ? - toltam el finoman magamtól . Amin a legjobban csodálkoztam hogy Maya fel sem ébredt a karomban .
- A családomba tartozol és tartoztál Angie - nézett a szemembe .
- Nem a te hibád hanem anyáé - simítottam végig az arcát . Ekkor nyílt az ajtó és egy portásnő lépett be mögötte anyával .
- A hölgy magát keresi - mondta kedvesen majd kiment .
- Le tudjuk rendezni botrány nélkül vagy Germannak ki kell vinnie Mayat ? - sóhajtottam .
- Angeles - szólt rám anya .
- Ne beszéljen ilyen hangsúlyban vele - védett meg a férjem azonnal .
- Érdekel még valakit hogy a lányom alszik ? - húztam fel a szemöldököm . Azonnal abbahagyták German pedig bátorítóan megszorította a kezem . Anya közelebb lépett az ágyamhoz és egy halvány mosoly futott végig az arcán .
- Olyan vagy mint Maria volt - mondta halkan . És itt kikattant nálam valami .
- Megtennéd hogy nem Mariahoz hasonlítasz ? Hogy végre önmagamként értékelsz és nem úgy mint az ő húga ? Hogy végre túllépsz a múlton és a jelenben élsz ? - meredtem rá idegesen , de a szavakat halkan ejtettem ki . Pár perc néma csend állt be közénk .
- Én sajnálom Angie - suttogta anya . - Tudom hogy azt hiszed hogy nem szeretlek pedig de . De te mindig más nem olyan mint a nővéred . Te sokkal szabadabb és kreatívabb voltál mint az apád . Nem olyan mint én . Tudom mindig gonosz voltam , de nem tudtam hogy elfogadsz-e .
- Egyedül hagytál miután apa meghalt - néztem a szemébe .
- Sajnálom Angie . Tényleg . Őszintén sajnálom - állt meg az ágyam mellett . Újabb percnyi hallgatás . - Megtudsz nekem bocsátani ?
- Igen - válaszoltam egy másodpercnyi gondolkozás után .
- Köszönöm - mosolyodott el majd megpuszilta a homlokom . - És tőled is szeretnék elnézést kérni - fordult German felé aki egy apró bólintással és egy halvány mosollyal díjazta . Maya sírása törte meg a csendet .
- Css kicsikém - ringattam finoman majd anya felé nyújtottam . Ő örömmel emelte fel a kisbabámat .
- Szia picúr - mosolygott rá . A kis hercegnőm egy pillanatig furcsállva nézett rá majd felnevetett . Édes kis csillingelő nevetés volt .
- Szerelmem jól vagy ? - simogatott meg German én pedig bólintottam . Végre szent a béke mindenhol .

74.rész

Kicsit ledöbbenve álltunk ott .
- Te hozzámész Leónhoz ? - kérdezte a férjem .
- Igen apa -mosolygott Vilu én pedig szorosan megöleltem .
- Ez nagyszerű hír - vigyorogtam majd Leónnak is gratuláltam .
- Köszi Angie - mondta a fiú mosolyogva .
- Apa - nézett rá Vilu reménykedve , ő pedig elmosolyodott .
- El sem hiszem hogy felnőtt az én kicsi lányom - húzta magához Vilut és szorosan átölelte . Körülbelül két óráig beszélgettünk Violettáékkal amikor valahogy szóba jött a kislányunk .
- És tudjátok már mi lesz a neve ? - kérdezte Vilu .
- Vannak ötleteim - mondtam , majd German is bólintott jelezve hogy neki is .
- Na akkor találjuk ki - mosolygott Violetta majd elővett egy lapot amire felírt valamit majd behajotta az általa írt részt és odaadta Leónnak . - Mindenki írja rá azokat a neveket amikre gondolt . - adta ki a feladatot . Mikor hozzám került a papír én is leírtam azokat a neveket amikre gondoltam . Maya , Martina, Lodo, Chloe . Miután Vilu kihajtogatta a lapot vagy 20 név szerepelt rajta . Egy ceruzával a kezében kérdezgetett minket . Végül a top 5-ös lista a következő lett .
1. Maya
2. Taylor
3. Kate
4. Chloe
5.  Annie

- Most már csak választanotok kell egyet - mosolygott Violetta mint aki jól végezte dolgát .
- Szerinted tudunk majd választani Vilu ? - kérdeztem .
- Muszáj lesz - nevetett .
- Na jó akkor csináljuk azt hogy ki melyikre szavaz - ötleteltem .
- Rendben . Részemről Maya - mondta Vilu .
- Csatlakozom - emeltem fel a kezem .
- Maya Castillo . Tetszik - gondolkozott mosolyogva León . Várakozva néztünk Germanra aki elmosolyodott .
- Szerintem a Maya a tökéletes - húzott magához majd egy puszit nyomott a homlokomra .
- Vacsora - kiabált a konyhából Olga . Mi szinte egyszerre álltunk fel és indultunk el , velem az élen . Leültem German mellém , míg Vilu helyet foglalt León mellett és elkezdtünk enni .
- Egyébként - kezdte Vilu hirtelen . - Leónnal azt tervezgettük higy összeköltözünk - jelentette be .
- Igen . Vagy vennénk magunknak egy házat itt Buenos Airesben vagy hozzánk költöznénk mert a szüleim az év nagy részét Európában töltik és megengedték . - folytatta León .
- És a Studioval mi lenne ? - kérdeztem .
- Mivel ez az utolsó évünk és egy hónapunk van ezért ez már nem jelent problémát - mondta a fiú .
- Igen . - bólintott Violetta . - És Pablo amúgy is be akarja záratni a helyet mert már nincs pénz - sütötte le a szemét . Erről az apróságról elfelejtett szólni nekem . Azonnal felkaptam a mobilom .
- Egy perc és jövök - mondtam majd elvonultam . Beütöttem Pablo számát és már hívtam is . Ő néhány másodpercen belül elvette .
- Szia Angie - szólt bele .
- Be akarod záratni a Studiot ? - estem neki azonnal .
- Örülök hogy hallom a hangod - motyogta irónikusan . - Igen , az lesz a legjobb . - válaszolt a kérdésemre .
- Nem Pablo nem lesz a legjobb - ellenkeztem - Antonio halála után csak ez tartja össze a srácokat és én megértem hogy fáj de erősnek kell lenned mert mindenkinek szüksége van arra a helyre .
- Csak egyetlen pillanatra gondold végig a pénzügyi helyzetét . A másik hogy ki lenne az igazgató ? - sorolta .
- A pénzt megoldjuk és ott van Gregorio . Nagyszerű igazgató lenne - mondtam egy példát .
- Tényleg ? - Pablo gúnyos hangon beszélt - És ki lenne az énektanár ? - természetesen ott ütött ahol a legjobban fájt .
- Violettáék példálul biztos szívesen dolgoznának ott - vágtam vissza.
- Angie még annyi dolog van amit figyelembe kell venni - mondta . Vigyorogva vettem tudomásul hogy gondolkozik a dolgon .
- Arra kérlek hogy gondold át . Nem kell most döntened . A héten akkor bezárjuk - kérleltem .
- Átgondolom - adta meg magát .
- Imádlak - mosolyogtam majd letettem . Visszamentem az étkezőbe ahol már Olga pakolta el a tányérokat .

- Olga - mosolyogtam rá . - Nem tudod hova mentek a többiek ?

- Violettáék elmentek sétálni , German úr pedig az irodájába van - mondta .

- Rendben , köszi - indultam az irodába . A férjem ott ült és valamit csinált a gépén .

- Dolgozol ? - néztem rá mosolyogva .

- Nem - fordította felém a gépét . - Violettáéknak néztem házat .

- Tényleg ? - húztam fel a szemöldököm .

- Igen - bólintott . - Úgy gondolom hogy mivel hamarosan összeházasodnak ezért az esküvőre vehetnénk nekik egy házat  - ajánlotta fel .
- De nekem nincs annyi pénzem hogy - mondtam de German felállt a székéből közelebb lépett és finoman megcsókolt .
- Hányszor mondjam még Angie hogy ami az enyém az a tiéd is . - mosolygott rám majd egy arcomba lógó tincset tűrt a fülem mögé . 

- Mondtam már hogy szeretlek ? - néztem rá .

- Igen , néhányszor - mosolygott majd újra megcsókolt . - Szóval mit gondolsz ?

- Szerintem nagyon jó ötlet . - végigsimítottam az arcát majd egy gyors puszit nyomtam az arcára . 

- Megbeszélem León szüleivel - kapta fel a telefonját én viszont visszahúztam .

- Valami lemaradt - vigyorogtam ő pedig hosszan megcsókolt - Sokkal jobb - bólintottam . A nap további része eseménytelenül telt . Este már 10 óra körül az ágyban voltam , de a férjem még sehol . Egyedül forgolódtam a hatalmas francia-ágyban amikor valaki halkan besétált a szobába és befeküdt mellém .

- Hol voltál ? - suttogtam miközben a mellkasára . 

- El kellett intéznem még pár dolgot , de már itt vagyok - finom csókot nyomott a homlokomra . 

- Hány óra van ? - kérdeztem és becsuktam a szemem .

- Az mindegy - simogatta meg az arcom . - Aludj szerelmem . - suttogta a hajamba én pedig beleborzongtam az érzésbe . 

- Te is - motyogtam félálomban .

- Amíg nem alszol el én sem fogok tudni aludni . - húzott közelebb magához majd rámterítette a takarót . Az álmomban már megszületett a kislányunk de egy gonosz orvos elrabolta ezért sikítozva ébredtem fel az éjszaka közepén . A férjem mellettem feküdt és próbált megnyugtatni .

- Szerelmem - simogatta a karom miközben én zihálva vettem a levegőt - Angie , semmi baj . Csak egy álom volt . 

- Igen de nem tudom . - suttogtam majd eleredtek a könnyeim . - Olyan valóságosnak tűnt . 

- Itt vagyok - húzott magához én pedig a vállába fúrtam a fejem . - Vigyázok rád .

- Ne engedj el - öleltem még jobban .

- Nem foglak ne aggódj - simogatta meg a hajam majd egy óvatos mozdulattal letörölte a könnyeimet .

- Biztos ? - kérdeztem halkan .

- Teljesen biztos - ölelt meg újra . German vállára döntöttem a fejem és úgy aludtam el . 

                                                        9 hónap múlva

Hogy mi van most ? Karácsony és én nem a családommal ünnepelek hanem a kórházban fekszem . Hogy miért ? Igen , a kislányom éppen megszületni szeretne . Az elmúlt 8 hónapban nagyon sok minden történt . Elsősorban Violetta és León összeházasodtak , Pablo visszajött Angliából és a Studio továbbra is működik . German és én nagyon boldogok vagyunk bár volt pár alkalmi veszekedésünk de végül kiegyeztünk .

- Szerelmem jól vagy ? - lépett be German a terembe .

- Igen - bólintottam . 

- Hogy érzi magát hölgyem ? - jött be az orvos . 

- Jól - mondtam . Éppen fordultam Germanhoz hogy megkérjem arra hogy hívja felviluékat amikor a látóteremben fekete foltok kezdtek úszkálni . Hirtelen jött rosszullétem az orvosnak is feltűnhetett mert aggódva lépett az ágyhoz .

- Hölgyem - kezdte - Minden rendben ?

- Nem - ráztam a fejem . Ekkorra már a világ homályos volt .

- Uram kérem menjen ki - mondta a doki Germannak aki elfordult de én utána nyúltam .

- Ne , szükségem van rá - suttogtam majd lassan minden fekete lett . Hangokat hallottam mindenhonnan és égető fájdalmat éreztem . Hirtelen az egész világ megnémult . Sötétség volt körülöttem és néma csend . A fájdalom már nem volt olyan erős de még mindig nem tudtam megmozdulni . Nem tudtam mennyi idő telt el . Talán egy perc , de lehet hogy csak egy pillanat . Zsibbadt voltam , és hangokat még mindig nem hallottam . Majd egy másodpercre mindent fehérség öntött el . Aztán láttam ahogy egy orvos egy kisbabát tart a kezében . Az én kislányomat . Rávettem a testem és kikényszerítettem magamból egy szót .

- Kérem - suttogtam és az orvos felé nyújtottam a kezeimet . Ő egy szó nélkül odaadta . Maya sírt én pedig rámosolyogtam . El sem hiszem hogy a karomban tarthatom őt . Olyan gyönyörű volt . A szemei tökéletes gesztenyebarnák mint Germannak . A bőre puha volt és meleg és még sírva is elvarázsolt - Szia kicsikém - suttogtam . - Én az anyukád vagyok . - húztam magamhoz finoman . És újra fájdalom hasított belém , a lélegzetem elakadt . A kislányomat kivették a kezemből de én már megint nem tudtam mozdulni . Sikítani akartam hogy adják vissza de arra sem volt erőm hogy kinyissam a számat . A sötétség most nehezebb volt és sokkal erősebb . Könnyebb lett volna feladni és hagyni hogy a sötétség nyerjen de nem tehettem . Germannak szüksége van rám ahogy Vilunak és Mayának is . Semmit nem éreztem , már nem tudtam hogy hol vagyok . Pár másodperc múlva éles szúrást éreztem a tüdőm közelében . Erősnek kellett maradnom . Nem halhattam meg . Most nem . Feküdtem a sötétben és tűrtem a fájdalmat . Nem tehettem mást . Hirtelen forróság öntött el . Égető forróság . Szinte már felperzselt de küzdöttem ellene . A feketeség egyre halványabb lett míg végül teljesen fehérré vált . Hófehér volt , de vakító . Égette a szemem . Nem tudtam hogy melyik fáj jobban a forróság vagy a fény , de nem érdekelt . Ebben a pillanatban bevillant valami . Lehet hogy már a mennyben vagyok .