74.rész

Kicsit ledöbbenve álltunk ott .
- Te hozzámész Leónhoz ? - kérdezte a férjem .
- Igen apa -mosolygott Vilu én pedig szorosan megöleltem .
- Ez nagyszerű hír - vigyorogtam majd Leónnak is gratuláltam .
- Köszi Angie - mondta a fiú mosolyogva .
- Apa - nézett rá Vilu reménykedve , ő pedig elmosolyodott .
- El sem hiszem hogy felnőtt az én kicsi lányom - húzta magához Vilut és szorosan átölelte . Körülbelül két óráig beszélgettünk Violettáékkal amikor valahogy szóba jött a kislányunk .
- És tudjátok már mi lesz a neve ? - kérdezte Vilu .
- Vannak ötleteim - mondtam , majd German is bólintott jelezve hogy neki is .
- Na akkor találjuk ki - mosolygott Violetta majd elővett egy lapot amire felírt valamit majd behajotta az általa írt részt és odaadta Leónnak . - Mindenki írja rá azokat a neveket amikre gondolt . - adta ki a feladatot . Mikor hozzám került a papír én is leírtam azokat a neveket amikre gondoltam . Maya , Martina, Lodo, Chloe . Miután Vilu kihajtogatta a lapot vagy 20 név szerepelt rajta . Egy ceruzával a kezében kérdezgetett minket . Végül a top 5-ös lista a következő lett .
1. Maya
2. Taylor
3. Kate
4. Chloe
5.  Annie

- Most már csak választanotok kell egyet - mosolygott Violetta mint aki jól végezte dolgát .
- Szerinted tudunk majd választani Vilu ? - kérdeztem .
- Muszáj lesz - nevetett .
- Na jó akkor csináljuk azt hogy ki melyikre szavaz - ötleteltem .
- Rendben . Részemről Maya - mondta Vilu .
- Csatlakozom - emeltem fel a kezem .
- Maya Castillo . Tetszik - gondolkozott mosolyogva León . Várakozva néztünk Germanra aki elmosolyodott .
- Szerintem a Maya a tökéletes - húzott magához majd egy puszit nyomott a homlokomra .
- Vacsora - kiabált a konyhából Olga . Mi szinte egyszerre álltunk fel és indultunk el , velem az élen . Leültem German mellém , míg Vilu helyet foglalt León mellett és elkezdtünk enni .
- Egyébként - kezdte Vilu hirtelen . - Leónnal azt tervezgettük higy összeköltözünk - jelentette be .
- Igen . Vagy vennénk magunknak egy házat itt Buenos Airesben vagy hozzánk költöznénk mert a szüleim az év nagy részét Európában töltik és megengedték . - folytatta León .
- És a Studioval mi lenne ? - kérdeztem .
- Mivel ez az utolsó évünk és egy hónapunk van ezért ez már nem jelent problémát - mondta a fiú .
- Igen . - bólintott Violetta . - És Pablo amúgy is be akarja záratni a helyet mert már nincs pénz - sütötte le a szemét . Erről az apróságról elfelejtett szólni nekem . Azonnal felkaptam a mobilom .
- Egy perc és jövök - mondtam majd elvonultam . Beütöttem Pablo számát és már hívtam is . Ő néhány másodpercen belül elvette .
- Szia Angie - szólt bele .
- Be akarod záratni a Studiot ? - estem neki azonnal .
- Örülök hogy hallom a hangod - motyogta irónikusan . - Igen , az lesz a legjobb . - válaszolt a kérdésemre .
- Nem Pablo nem lesz a legjobb - ellenkeztem - Antonio halála után csak ez tartja össze a srácokat és én megértem hogy fáj de erősnek kell lenned mert mindenkinek szüksége van arra a helyre .
- Csak egyetlen pillanatra gondold végig a pénzügyi helyzetét . A másik hogy ki lenne az igazgató ? - sorolta .
- A pénzt megoldjuk és ott van Gregorio . Nagyszerű igazgató lenne - mondtam egy példát .
- Tényleg ? - Pablo gúnyos hangon beszélt - És ki lenne az énektanár ? - természetesen ott ütött ahol a legjobban fájt .
- Violettáék példálul biztos szívesen dolgoznának ott - vágtam vissza.
- Angie még annyi dolog van amit figyelembe kell venni - mondta . Vigyorogva vettem tudomásul hogy gondolkozik a dolgon .
- Arra kérlek hogy gondold át . Nem kell most döntened . A héten akkor bezárjuk - kérleltem .
- Átgondolom - adta meg magát .
- Imádlak - mosolyogtam majd letettem . Visszamentem az étkezőbe ahol már Olga pakolta el a tányérokat .

- Olga - mosolyogtam rá . - Nem tudod hova mentek a többiek ?

- Violettáék elmentek sétálni , German úr pedig az irodájába van - mondta .

- Rendben , köszi - indultam az irodába . A férjem ott ült és valamit csinált a gépén .

- Dolgozol ? - néztem rá mosolyogva .

- Nem - fordította felém a gépét . - Violettáéknak néztem házat .

- Tényleg ? - húztam fel a szemöldököm .

- Igen - bólintott . - Úgy gondolom hogy mivel hamarosan összeházasodnak ezért az esküvőre vehetnénk nekik egy házat  - ajánlotta fel .
- De nekem nincs annyi pénzem hogy - mondtam de German felállt a székéből közelebb lépett és finoman megcsókolt .
- Hányszor mondjam még Angie hogy ami az enyém az a tiéd is . - mosolygott rám majd egy arcomba lógó tincset tűrt a fülem mögé . 

- Mondtam már hogy szeretlek ? - néztem rá .

- Igen , néhányszor - mosolygott majd újra megcsókolt . - Szóval mit gondolsz ?

- Szerintem nagyon jó ötlet . - végigsimítottam az arcát majd egy gyors puszit nyomtam az arcára . 

- Megbeszélem León szüleivel - kapta fel a telefonját én viszont visszahúztam .

- Valami lemaradt - vigyorogtam ő pedig hosszan megcsókolt - Sokkal jobb - bólintottam . A nap további része eseménytelenül telt . Este már 10 óra körül az ágyban voltam , de a férjem még sehol . Egyedül forgolódtam a hatalmas francia-ágyban amikor valaki halkan besétált a szobába és befeküdt mellém .

- Hol voltál ? - suttogtam miközben a mellkasára . 

- El kellett intéznem még pár dolgot , de már itt vagyok - finom csókot nyomott a homlokomra . 

- Hány óra van ? - kérdeztem és becsuktam a szemem .

- Az mindegy - simogatta meg az arcom . - Aludj szerelmem . - suttogta a hajamba én pedig beleborzongtam az érzésbe . 

- Te is - motyogtam félálomban .

- Amíg nem alszol el én sem fogok tudni aludni . - húzott közelebb magához majd rámterítette a takarót . Az álmomban már megszületett a kislányunk de egy gonosz orvos elrabolta ezért sikítozva ébredtem fel az éjszaka közepén . A férjem mellettem feküdt és próbált megnyugtatni .

- Szerelmem - simogatta a karom miközben én zihálva vettem a levegőt - Angie , semmi baj . Csak egy álom volt . 

- Igen de nem tudom . - suttogtam majd eleredtek a könnyeim . - Olyan valóságosnak tűnt . 

- Itt vagyok - húzott magához én pedig a vállába fúrtam a fejem . - Vigyázok rád .

- Ne engedj el - öleltem még jobban .

- Nem foglak ne aggódj - simogatta meg a hajam majd egy óvatos mozdulattal letörölte a könnyeimet .

- Biztos ? - kérdeztem halkan .

- Teljesen biztos - ölelt meg újra . German vállára döntöttem a fejem és úgy aludtam el . 

                                                        9 hónap múlva

Hogy mi van most ? Karácsony és én nem a családommal ünnepelek hanem a kórházban fekszem . Hogy miért ? Igen , a kislányom éppen megszületni szeretne . Az elmúlt 8 hónapban nagyon sok minden történt . Elsősorban Violetta és León összeházasodtak , Pablo visszajött Angliából és a Studio továbbra is működik . German és én nagyon boldogok vagyunk bár volt pár alkalmi veszekedésünk de végül kiegyeztünk .

- Szerelmem jól vagy ? - lépett be German a terembe .

- Igen - bólintottam . 

- Hogy érzi magát hölgyem ? - jött be az orvos . 

- Jól - mondtam . Éppen fordultam Germanhoz hogy megkérjem arra hogy hívja felviluékat amikor a látóteremben fekete foltok kezdtek úszkálni . Hirtelen jött rosszullétem az orvosnak is feltűnhetett mert aggódva lépett az ágyhoz .

- Hölgyem - kezdte - Minden rendben ?

- Nem - ráztam a fejem . Ekkorra már a világ homályos volt .

- Uram kérem menjen ki - mondta a doki Germannak aki elfordult de én utána nyúltam .

- Ne , szükségem van rá - suttogtam majd lassan minden fekete lett . Hangokat hallottam mindenhonnan és égető fájdalmat éreztem . Hirtelen az egész világ megnémult . Sötétség volt körülöttem és néma csend . A fájdalom már nem volt olyan erős de még mindig nem tudtam megmozdulni . Nem tudtam mennyi idő telt el . Talán egy perc , de lehet hogy csak egy pillanat . Zsibbadt voltam , és hangokat még mindig nem hallottam . Majd egy másodpercre mindent fehérség öntött el . Aztán láttam ahogy egy orvos egy kisbabát tart a kezében . Az én kislányomat . Rávettem a testem és kikényszerítettem magamból egy szót .

- Kérem - suttogtam és az orvos felé nyújtottam a kezeimet . Ő egy szó nélkül odaadta . Maya sírt én pedig rámosolyogtam . El sem hiszem hogy a karomban tarthatom őt . Olyan gyönyörű volt . A szemei tökéletes gesztenyebarnák mint Germannak . A bőre puha volt és meleg és még sírva is elvarázsolt - Szia kicsikém - suttogtam . - Én az anyukád vagyok . - húztam magamhoz finoman . És újra fájdalom hasított belém , a lélegzetem elakadt . A kislányomat kivették a kezemből de én már megint nem tudtam mozdulni . Sikítani akartam hogy adják vissza de arra sem volt erőm hogy kinyissam a számat . A sötétség most nehezebb volt és sokkal erősebb . Könnyebb lett volna feladni és hagyni hogy a sötétség nyerjen de nem tehettem . Germannak szüksége van rám ahogy Vilunak és Mayának is . Semmit nem éreztem , már nem tudtam hogy hol vagyok . Pár másodperc múlva éles szúrást éreztem a tüdőm közelében . Erősnek kellett maradnom . Nem halhattam meg . Most nem . Feküdtem a sötétben és tűrtem a fájdalmat . Nem tehettem mást . Hirtelen forróság öntött el . Égető forróság . Szinte már felperzselt de küzdöttem ellene . A feketeség egyre halványabb lett míg végül teljesen fehérré vált . Hófehér volt , de vakító . Égette a szemem . Nem tudtam hogy melyik fáj jobban a forróság vagy a fény , de nem érdekelt . Ebben a pillanatban bevillant valami . Lehet hogy már a mennyben vagyok .