75.rész

Nem , nem lehetek ott mert már nem érezném a fájdalmat . Bármit megtettem volna csak ne fájjon ennyire de képtelen voltam mozogni . Csak vártam hogy vége legyen a bennem tomboló tűznek . Órák teltek el , napok vagy akár hetek én pedig egyre több dologra lettem figyelmes . Érzékelni kezdtem az idő múlását és kezdtem visszanyerni a hatalmat a testem és a gondolataim felett . Körülöttem még mindig csend volt de már nem az a fajta ami az elején . A fájdalom kezdett csillapodni majd nem gyorsan , de el is tűnt . Amint megszűnt a tűz , a fejem kezdett el iszonyatos erővel lüktetni . Örültem neki mert azt jelentette hogy élek . Ha nagyon akartam meg tudtam mozdítani az ujjaimat vagy a lábamat de nem tettem . Hirtelen kinyílt az ajtó és valaki belépett rajta . Gondoltam hogy German az mert éreztem a parfümének édes illatát . Leült az ágyamra és finoman végigsimította az arcomat .
- Ne hagyj itt Angie . A lányodnak és nekem szükségünk van rád - suttogta majd óvatosan megpuszilta a homlokom . - Nagyon szeretlek .- mondta majd lassan felállt . Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz hogy megmozdítsam az ujjaimat de végül sikerült . Reméltem hogy German észre fogja venni és így is lett . Azonnal visszaült az ágyra és óvatosan megszorította a kezem . - Ha hallasz engem - kezdte - Akkor remélem hogy segít az hogy itt van veled a kislányunk . - suttogta . Az én picurkám itt van velem . Ez erőt adott nekem és szükségét éreztem annak hogy tudassam Germannak hogy élek . Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem . Egy másodperc töredékéig láttam ahogy ott ül a kislányunkal a kezében de utána rögtön visszacsuktam .
- Angie - szólalt meg German halkan . Újra megpróbáltam felnyitni a szemem kicsit huzamosabb ideig . - Szerelmem - a férjem megszorította a kezem , talán egy kicsit erősebben a kelleténél mert felszisszentem . Ő azonnal elengedett én pedig óvatosan kinyitottam a szemem . Túl világos volt a szobában ami bántotta a szemem de nem érdekelt .
- German - néztem rá majd a karjában alvó csöppségre pillantottam .
- El sem hiszed mennyire aggódtam érted - suttogta majd megsimogatta az arcom . - Hívok orvost . - állt fel de én finoman visszahúztam .
- Ne , várj még egy kicsit - kérleltem rekedt hangon .
- Baj van szerelmem ? - ült vissza azonnal de én Maya fele nyújtottam a kezem .
- Csak egy percet kérek - vettem ki a karjából óvatosan a kislányunkat majd elmosolyodtam . Maya nyugodtan aludt . Egy rózsaszín ruha volt rajta I love mum felirattal , amiért valószínűleg Vilu volt okolható .
- Egyébként mi történt velem ? - kérdeztem halkan .
- Azt mondják hogy túl sok vért veszítettél a szülés közben - simította meg az arcom . - Az orvosok azt gondolták hogy nem éled túl . - nézett mélyen a szemembe .
- Én is azt hittem - motyogtam .
- Ne csináld ezt velem mégegyszer .
- Szerinted direkt volt ? - csattantam fel halkan nevetve .
- Belőled kinézem - mosolyodott el majd finoman megcsókolt - Megyek hívok orvost .
- Siess vissza - mosolyogtam rá ő pedig az ajtó felé indult amikor egy pillanatra megállt . Megfagyott bennem a levegő .
- Kicsim - fordult felém German - Itt van az anyád . - ez volt az a perc amikor a teremben tapintani lehetett a feszültséget . Szerelmem kilépett az ajtón én pedig lefagyva feküdtem . Maya halkan sírni kezdett amitől azonnal feleszméltem a sokkból és finoman ringatni kezdtem .
- Css kicsim nincs semmi baj - gügyöktem neki . - Itt van a mami és vigyáz rád . - végigsimítottam az arcát . Gyönyörű , sötétbarna szemek és pár apró szőke hajszál . Olyan mint German de közben olyan mint én . Mosolyogva néztem ahogy Maya újra mély álomba merül amikor egy orvos lépett be .
- Hogy érzi magát ? - kérdezte .
- Jól - vágtam rá - Jobban - korrigáltam azonnal .
- Rendben . A szülés közben túl sok vért veszített , az elmúlt két napban kómában volt - sorolta - Ezért még egy-két napig bent kell tartanunk a gyerekével együtt .
- Valami baja van Mayanak ? - aggódtam azonnal .
- Nem , de jó neki ha még egy kicsit bent marad . - nyugtatott meg az orvos majd Germanhoz sétált aki az ajtóban állt . - Szeretne bent maradni éjszakára a feleségével és a lányukkal ? - kérdezte tőle . Szerelmem azonnal bólintott - Rendben akkor szerzek magának egy ágyat .
- Jó lesz a feleségem mellett is - mosolygott rám .
- Cuki hogy játsza a hős szerelmest , de hárman nem fognak elférni egy ágyban - állította le a doki unott hangon .
- Akkor úgy -bólintott szomorúan a férjem én pedig halkan felnevettem . Az orvos kiment German pedig leült az ágyamra és egy finom csókot nyomott a számra .
- Próbálkoztam hogy veletek aludjak de nem jött össze - szomorkodott. - Majd legközelebb hős szerelmes - vigyorogtam .
- Tetszik ez a név - mosolygott rám majd Mayaval együtt átölelt minket.
- Anya ? - kérdeztem halkan miközben a mellkasára döntöttem a fejem .
- Még a recepción intéz valamit utána jön - túrt a hajába aggódva .- Kivigyem addig Mayát ? - ajánlotta fel de én azonnal megráztam a fejem .
- Nem akarom elszakítani az unokájától - finoman megpusziltam a kislányom homlokát . - Te szóltál neki hogy itt vagyok ? - néztem fel rá .
- Nem , Vilu hívta fel - sóhajtott . - Bent maradjak vagy ez csak rátok tartozik ?
- A férjem vagy  ha tetszik neki , ha nem . És a te gyereked is szóval te is itt maradsz - mondtam halkan .
- Lehet hogy bocsánatot kérni jött - reménykedett German . Én megráztam a fejem .
- Ő nem szokott bocsánatot kérni . Hallottál te már engem azt mondani hogy elnézést ? - kérdeztem tőle .
- Igen , te mindig elnézést kérsz még akkor is ha nem te voltál - mosolyodott el .
- Látod ? Én ilyen vagyok de anya nem . Én apára hasonlítok és anyuval végletek vagyunk . Ő fekete én fehér , ő vihar én napsütés , ő ideges én nyugodt . Szeret engem ebben nem kételkedem de nem annyira . Anya mindig Mariat szerette jobban . Persze nem mutatta ki de amint ő híres lett már nem volt ideje rám . Én csak egy gyerek voltam , a világhírű operaénekesnő húga és semmi több . Apa viszont utána szinte csak velem foglalkozott . Elvitt mindenhová és bármit megtett értem . Amikor írtam egy dalt és megakartam mutatni nekik anya mindig közölte hogy ne álmodozzak hanem tanuljak , viszont apa leült velem a zongorához és meghallgatta . Elmondta róla a véleményét és segített kijavítani a hibákat benne . Így teltek el az évek . Minden nap szembe kellett neznem a tökéletes nővéremmel és a tökéletes férjével . Neki mindene megvolt . Más ember azzal is beérte volna de Maria téged is megszerzett . Összeházasodtatok és azzal hogy én mit éreztem vagy mit akartam senki nem foglalkozott . Utána María meghalt egyedül hagyva téged és Vilut . Rá 2 évre apa is . Egyedül voltam . Anya egy másik országba utazott és magamra hagyott Buenos Airesben . Volt lakásom , és egy kis pénzem is de nem hosszútávú megélésre alkalmas összeg . Teljesen egyedül voltam egy óriási városban . Az estéket végigsírtam vagy ha nem beültem egy kocsmába és részegre ittam maga - gúnyosan elmosolyodtam amikor ez az eszembe jutott - Vártam a szőke hercegre de egy barna sem volt a közelben . Anyám 5 év után felkeresett hogy tudja hogy itt vagytok a városban és muszáj lesz elmennem hozzátok . És onnantól ismered a történetet - fejeztem be halkan . German némán hallgatott .
- Úgy sajnálom szerelmem - suttogta a hajamba hirtelen majd felemelte az államat és megcsókolt .
- Mit sajnálsz ? - toltam el finoman magamtól . Amin a legjobban csodálkoztam hogy Maya fel sem ébredt a karomban .
- A családomba tartozol és tartoztál Angie - nézett a szemembe .
- Nem a te hibád hanem anyáé - simítottam végig az arcát . Ekkor nyílt az ajtó és egy portásnő lépett be mögötte anyával .
- A hölgy magát keresi - mondta kedvesen majd kiment .
- Le tudjuk rendezni botrány nélkül vagy Germannak ki kell vinnie Mayat ? - sóhajtottam .
- Angeles - szólt rám anya .
- Ne beszéljen ilyen hangsúlyban vele - védett meg a férjem azonnal .
- Érdekel még valakit hogy a lányom alszik ? - húztam fel a szemöldököm . Azonnal abbahagyták German pedig bátorítóan megszorította a kezem . Anya közelebb lépett az ágyamhoz és egy halvány mosoly futott végig az arcán .
- Olyan vagy mint Maria volt - mondta halkan . És itt kikattant nálam valami .
- Megtennéd hogy nem Mariahoz hasonlítasz ? Hogy végre önmagamként értékelsz és nem úgy mint az ő húga ? Hogy végre túllépsz a múlton és a jelenben élsz ? - meredtem rá idegesen , de a szavakat halkan ejtettem ki . Pár perc néma csend állt be közénk .
- Én sajnálom Angie - suttogta anya . - Tudom hogy azt hiszed hogy nem szeretlek pedig de . De te mindig más nem olyan mint a nővéred . Te sokkal szabadabb és kreatívabb voltál mint az apád . Nem olyan mint én . Tudom mindig gonosz voltam , de nem tudtam hogy elfogadsz-e .
- Egyedül hagytál miután apa meghalt - néztem a szemébe .
- Sajnálom Angie . Tényleg . Őszintén sajnálom - állt meg az ágyam mellett . Újabb percnyi hallgatás . - Megtudsz nekem bocsátani ?
- Igen - válaszoltam egy másodpercnyi gondolkozás után .
- Köszönöm - mosolyodott el majd megpuszilta a homlokom . - És tőled is szeretnék elnézést kérni - fordult German felé aki egy apró bólintással és egy halvány mosollyal díjazta . Maya sírása törte meg a csendet .
- Css kicsikém - ringattam finoman majd anya felé nyújtottam . Ő örömmel emelte fel a kisbabámat .
- Szia picúr - mosolygott rá . A kis hercegnőm egy pillanatig furcsállva nézett rá majd felnevetett . Édes kis csillingelő nevetés volt .
- Szerelmem jól vagy ? - simogatott meg German én pedig bólintottam . Végre szent a béke mindenhol .