- Mikor indulsz ? - kérdezte egy perc csend után Pablo .
- Nem tudom . Két héten belül .
- Miért ? Miért mész el ? Hol fogsz dolgozni , hol laksz majd ?- nézett a szemembe Pablo .
- Rómában kaptam egy állás lehetőséget egy zeneiskolában énektanárként . Kapok hozzá lakást . Még nem biztos de ha elvállalom utaznom kell . El fogom vállalni . - mondtam .
- Ne menjen el . - szólalt meg German .
- German magának ott van Jade . Pablo neked pedig ahhoz hogy megismerj egy olyan embert aki majd tényleg szeret az kell hogy elmenjek .
- De ha nekem te kellesz ? - tette fel a logikus kérdést Pablo mire German olyan arcal nézett rá amivel ölni lehetne .
- Kérlek ne kezdjük elölről . Már , megbeszéltük hogy így csak egymást bántjuk .
- Igen . De én hajlandó vagyok elfelejteni a múltat - de itt félbeszakítottam .
- Döntöttem és elmegyek . Egyszer úgy is visszajövök . Addig Pablo te találsz majd valakit és German - tartottam egy kis szünetet . - maga el fogja venni Jadet . - erre nem tudtak mit mondani - holnap kiengednek és én felhívom Rómát elvállalom a munkát és elmegyek . - jelentettem ki .
Három nap múlva
Holnap indulok Rómába . Nagyon várom már . Szeretnék maradni de mindenkinek így a legjobb . Már mindent összepakoltam . A Studioba mentem elköszönni mindenkitől . Pablo szinte azonnal odajött .
- Nagyon fogsz hiányozni . A mosolyod , a hangod , a vidámságod . Várni fogom a percet amikor újra láthatlak .
- Ne mondj ilyet mert elsírom magam . - töröltem le egy könnycseppet . Ekkor felcsendült a Ser mejor a nagyteremből . Bementem és a gyerekek álltak a színpadon és énekeltek . Mikor vége lett a számnak Vilu megölelt .
- Hallottuk hogy elmész ezért csináltunk neked egy ilyen éneklős bulit . Szeretném ha ma nagyon jól éreznéd magad .
- Rendben . Köszönök mindenkinek minden élményt , szomorúságot , vidámságot es mindent amit a Studio nyújtott . - mondtam és egyesével megöleltem mindenkit . Nem akarok elmenni de mostmár mindegy . Este amint hazaértem Jade jött hozzám .
- Elmész ? Milyen kár . Remélem ha egyszer visszajössz már Pablonak is lesz barátnője hogy egyedül maradj .
- Ma különösen kedves vagy Jade . A hajad jajj , az egyik oldal rövidebb.
- Ne - rémült meg Jade azonnal . Én felsiettem a szobámba. Violetta bejött és leült az ágyamra .
- Nagyon fogsz hiányozni nénikém . - mosolyodott el .
- Te is nekem de majd visszajövök .
- Eddig csak te voltál nekem aki megértett . De most te sem leszel itt . Mindennap hívj és én is hívlak .
- Igen . És mindent elmondunk egymásnak úgy mint most .
- Igen . Nagyon szeretlek Angie .
- Én is nagyon szeretlek . - öleltem meg .
- Mesélsz anyáról ? - kérdezte .
- Persze . - mondtam . Egész este beszélgettünk . Reggel a csomagjaimat és a bőröndömet kivittem az utcára es hívtam egy taxit . - Angie - szólt a hátam mögül Pablo .
- Szia - mosolyogtam rá .
- Biztos hogy el akarsz menni ? - kérdezte .
- Igen . Haza fogok jönni egy évben többször is .
- Az nem lesz ugyanolyan .
- De találkozunk majd . Beszélgetünk , zenélünk , és amit csak akarunk.
- Tudod hogy ha találkozok is valakivel mindig azt fogom képzelni hogy veled vagyok . Nem , nem veszed észre hogy te vagy életem szerelme ?
- Pablo ne mond ezt . Nem akarlak megbántani .
- Angie ha nem érted miért maradj tedd meg miattam . - mondta . Kisimított egy hajszálat , megfogta a derekem , magához húzott és úgy csókolt meg mint még soha . Annyi érzés volt benne . Csalódottság , szenvedély , szomorúság de elsősorban ....... szerelem .
- Miért nem így csókoltál akkor amikor együtt voltunk? - kérdeztem tőle.
- Mindig így csókoltalak . Te nem érezted ilyennek . Mert most tényleg kezdesz érezni valamit irántam - suttogta mire elfordultam . German jött velem szemben .
- Angie . - ölelt meg - Ne menjen el . Maradjon itt . Violettáért és értem - nézett a szemembe .
- Már döntöttem . Elmegyek de vissza fogok jönni .
- Rendben . De soha ne feledjen el minket .
- Nem fogom - mondtam és szorosan a karja közé bújtam . Olyan volt az ölelése mint egy plüssmackóé . A taxi megállt mögöttünk de mielőtt beszálltam volna Vilu rohant hozzám .
- Te vagy a legjobb barátnőm és nagyon szeretlek - mondta és megöleltük egymást . Mikor elengedett beszálltam a kocsiba , búcsút intettem és becsuktam az ajtót . Láttam hogy ott állanak és néznek utánam . A reptéren becsekkoltam es vártam a bőröndömre . Rezgett a telefonom . Üzenetem jött Pablotól . Szeretlek . Csak ennyit írt de összeszorult a szívem . Miközben mentem a gép felé egyszer visszanéztem a városra . Annyira fog hiányozni . A gépre felszállva lejátszódott a fejembe a búcsúzó jelenet és rájöttem hogy nem tudom itt hagyni ezt az egészet . Az utolsó percben lerohantam a gépről . Gondolkoztam azon hogy miért nem megyek el de csak annyi jutott az eszembe hogy azért mert szeretem . Germant . Annyira mérges voltam magamra hogy párszor belerúgtam a táskámba . Miután egy kicsit lenyugodtam néztem ahogy a repülő átmegy a kifutó pályán és miután felemelkedett és kb . 300 méter magasban volt csak annyit láttam hogy a gép felrobban .
German szemszöge
Miután Viluval hazamentünk megcsörrent a telefonom . Egy üzenetem jött . Én azt hittem elájulok . Nem hittem el amit írtak . Ismeretlen feladótól jött és csak annyi volt benne : Angie gépe felrobbant .