8.rész

-Olyan jó egy ilyen szép párral vacsorázni -mosolygott German .
-Hát igen .-mondtam - maguk is nagyon jól néznek ki együtt.- válaszoltam. Germanal egymásra néztünk és kiolvastuk egymás tekintetéből hogy egyikünk  sem így gondolja. - Azt hiszem mennünk kéne Pablo .
- Igen köszönjük a vacsorát finom volt - mosolygott Pablo. - Indulunk ?
-Pablo - mondtam kedvesen - én itt lakom.
-Azért legalább kikísérsz ?-kérdezte.
-Igen. Egy pillanat és jövök. -mondtam.
-Rendben. -mosolygott.

                                                                 Pablo szemszöge

-Olyan jó egy ilyen szép párral vacsorázni -mosolygott German Angiere. Látszott rajta hogy tetszik neki Angie.
-Hát igen .-mondta - maguk is nagyon jól néznek ki együtt.- válaszola. Nehéz belátni de Angie és German nagyon boldogok lennének. - Azt hiszem mennünk kéne Pablo .
- Igen köszönjük a vacsorát finom volt - mondtam - Indulunk ?
-Pablo - mondta  - én itt lakom.
-Azért legalább kikísérsz ?-kérdeztem tőle.
-Igen. Egy pillanat és jövök. -mondta Angie.
-Rendben. -mosolyogtam rá. És ő elindult a lépcső felé.
-Én megnézem kell-e valami segítség Olganak -mondta Valeria. Miután kiment odafordultam Germanhoz.
-German -kezdtem -ha ön nem is érzi úgy de Angienek önök nagyon fontosoak és kérem ne kövesse el azt a hibát amit én elkövettem . Ne bántsa meg ahogy én tettem.
-Talán tudja hogy mennyire vonzódom Angiehez. Soha nem bántanám meg.
- Tudja Angie bármit is mond magának nagyon de nagyon szereti önt.-mondtam.  Ekkor megjelent Angie.
-Pablo gyere -mosolygott. Kint a kapuban egy hosszú csók után így szólt közben pedig átölelte a nyakam én pedig mélyen beszívtam az illatát :
 -Szeretlek. És hallottam mindent amit Germannak mondtál. Pablo én nem akarlal megbántani és ígérem hogy minden időmet azzal fogom tölteni hogy kiverjem a fejemből őt. - suttogta.
- Bárcsak olyan könnyű lenne elfelejteni valakit Angie. - suttogtam én is. - Tudod én is szeretlek és hatalmas hiba volt tőlem az hogy annyiszor megbántottalak. - mondtam és kisimítottam az arcából egy hajszálat. Gyönyörű volt.
- Te vagy az akivel lenni akarok. Nincs többé German csak te és én - suttogta majd megölelt és megcsókolt.

                                             Angie szemszöge
Mikor a lépcső tetején álltam megálltam egy pillanatra és hallgatóztam. Tudom hogy nem kéne de tudnom kellet mit mond Pablo Germannak.
-Én megnézem kell-e valami segítség Olganak- mondta Vale . Ők ketten ott maradtak.  .
-German -kezdte Pablo -ha ön nem is érzi úgy de Angienek önök nagyon fontosoak és kérem ne kövesse el azt a hibát amit én elkövettem . Ne bántsa meg ahogy én tettem. - Ő sohasem bántana meg gondoltam magamban.
-Talán tudja hogy mennyire vonzódom Angiehez. Soha nem bántanám meg.- mondta German . Hát igen vele mindig boldog lennék. Pablo is nagyon fontos de őt nem tudom kiverni a fejemből.
- Tudja Angie bármit is mond magának nagyon de nagyon szereti önt.-mondta. Úgy gondoltam ideje lemenni ezért lesétáltam.
-Pablo gyere - mosolyogtam rá. Kint a kapuban egy hosszú csók után ezt mondtam neki miközben átöleltem a nyakát:
 -Szeretlek. És hallottam mindent amit Germannak mondtál. Pablo én nem akarlal megbántani és ígérem hogy minden időmet azzal fogom tölteni hogy kiverjem a fejemből őt. - suttogtam.
- Bárcsak olyan könnyű lenne elfelejteni valakit Angie. - suttogta ő is. - Tudod én is szeretlek és hatalmas hiba volt tőlem az hogy annyiszor megbántottalak. - mondta és kisimított egy hajtincset  az arcomból.
- Te vagy az akivel lenni akarok. Nincs többé German csak te és én - suttogtam neki . Megöleltem és megcsókoltam. Tudtam hogy German soha sehogy nem fogom elfelejteni de egy kis hazugság belefér. - Na szia holnap találkozunk - mondtam neki és visszasétáltam a házba. German éppen telefonált valakivel. Mikor megfordult pont belém jött.
- Sajnálom hogy beléd estem - mondta apró mosollyal.
- Sajnálom hogy ugyanígy érzek. - válaszoltam. - Most mi lesz ? Megint megcsókolsz German ? -kérdeztem.
- Valeval valószínűleg összeházasodom -suttogta. Én alig bírtam ki hogy ne sírjam el magam. Összeházasodnak.
- Gratulálok.- mondtam és felmentem a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyra . Nem sírhatok. Nem szeretem próbáltam győzködni magam de hiába . Kimentem a házból sétálni. Sírtam megint és megint egy férfi miatt.Másnap a Studioba feldagadt szemekkel indultam. Pablo szinte rögtön megállított.
- Angie -kezdte - mi a baj ?
- Nincs semmi baj . Pablo kérlek maradjunk barátok. Nem kell hogy más is megbántson.
- Rendben elfogadom a döntésed. De hozzám bármi baj van nyugodtan jöhetsz. Én mindig melletted leszek - mosolygott  rám majd megölelt.
- Na megyek órára mielőtt elkések - mondtam neki .
- Angie te mindig késel. -  nevetett. Órák után rögtön hazamentem. Valeria már otthon volt.
- Angie - jött oda hozzám - German megkérte a kezem - örvendezett. Magamra erőltettem egy mosolyt.
- Ez nagyin jó -mondtam.
- Segítesz megszervezni az esküvőt ?-kérdezte.
-Hát persze.- mosolyogtam. Pedig semmi kedvem nem volt hozzá.