19.rész

Leültem az ágyamra és elkezdtem játszani csak úgy találomra valamit . Csak pengettem a húrokat és a végén kialakult egy dallam majd hozzáírtam egy szöveget .

Como explicar 
No dejo de pensar en ti, 
en nosotros dos 

Como escapar 
De una canción que hable de tí, 
si eres mi canción 

Puedo vivir como en un cuento 
si estoy contigo, 
que revive a cada página el amor 

Aunque lo intente ya no puedo mas, verte de lejos. 
Mis ojos ya no pueden ocultar, este misterio 
Me abraza el cielo y vuelo sin parar, hacia tu encuentro 
Llego a tiempo ya no estas, alguien ha ocupado mi lugar .

És ez lett a Verte de lejos . Még párszor elénekeltem és itt- ott változtattam de a végén tökéletes lett .
- Angie - kopogott be Vilu .
- Gyere - szóltam ki .
- Mit énekelsz ? Kihallatszik a folyosóra . - erre a számba haraptam .
- Nagyon hallatszik ?
- A lépcsőig tökéletesen és a szobámban is .
- Apukád hallotta ?
- Nem elment valami rendezvényre .- mondta .- Apának írtad ?
- Nem .
- Ne hazudj - mosolygott . - Neki írtad . Viszont ha megengeded akkor én ezt bevihetném a Youmix-nek és előadhatnánk .
- Rendben - mondtam .
- Angie szerinted miért ilyen nehéz a szerelem ?
- Neked most nem boldognak kéne lenned Leónnal ?- kérdeztem .
- De , igen . De te apa és Pablo szenvedtek a szerelem miatt . Honnan tudod hogy kit választasz majd ? Miért gondolod hogy ő az igazi ?
- Nem tudom . Ez majd kialakul magától vagy nem tudom . Minden lesz valahogy . Lehet hogy megismerek egy olyan férfit aki majd nem kelt bennem kérdéseket . - mondtam elgondolkozva . A szobába Olga lépett be két csokor virággal . Az egyikbe minden féle nagyon szép növény volt . A másik pedig egy hatalmas csokor vörös rózsa . A kedvenc virágom és Marianak is ez volt . Ezt pedig csak egyetlen ember tudta a Földön . Pablo . Én még mindig lebénulva álltam amikor Olga megszólalt.
- Virágot kaptak . Ez az öné Angie kisasszony .- nyújtotta felém a rózsát - Violetta ez a tied szivecském . - adta oda neki a másik csokrot és kiment .
- Na megyek is és megnézem kitől van - mondta Vilu és elment . Én pedig bámultam a csokrot és nem tudtam mit gondoljak . Egy kis cédula volt benne : Angie ! Remélem tetszik a virág . Azért küldtem hogy tudd rám mindig számíthatsz és ne legyél szomorú . Puszi : Pablo . Felkaptam a táskám és kirohantam az ajtón . Egyenesen a Studioba mentem hátha ott van . Megnéztem mindenhol de nem volt sehol . Elindultam a lakásához . Becsöngettem és kiszólt a kaputelefonon .
- Gyere be Angie . - nem tudom honnan tudta hogy én vagyok . A lakásba belépve isteni illat csapott meg .
- Mit főzöl ? - kérdeztem .
- Lasagne . - válaszolt egyszerűen .
- Azért jöttem mert köszönöm a virágot és imádom .
- Tudom azért vettem . Nagyon örülök hogy tetszik . Maradsz vacsorára ?
- Miért ne - mondtam . A vacsora után Pabloval még beszélgettünk egy kicsit .
- Nekem mennem kéne - mondtam .
- Rendben .
- Nagyon finom volt a vacsora és köszönöm a csokrot .
- Örülök hogy ízlett és hogy tetszik - mosolyodott el .
- Holnap találkozunk . Szia - léptem ki az ajtón de ő visszarántott és megcsókolt . - Pablo - néztem rá .
- Sajnálom nem kellett volna . Bocsi .
- Nem semmi baj . Tudod hiányzol . - mondtam . - Szeretnéd újrakezdeni ?
- Figyelj - kezdte komolyan - nem mondom hogy nem akarom veled újra kezdeni de így semmi értelme . Te nem tudod hogy kit szeretsz és ez nekem nagyon fáj . Mind a ketten tudjuk hogy így csak egymást bántjuk . Nekem több vagy mint egy barát de te nem tudod hogy kit válassz . Ez nem baj . Én minden boldogságot meg tudnék neked adni de te nem úgy gondolsz rám mint én rád . Szeretsz , igen szeretsz de nem annyira mint őt . Ezért jobb ha barátok maradunk .- nézett mélyen a szemembe .
- Igen ebben egyetértek . Miért nem szerethetlek mind a kettőtöket anélkül hogy megbántsak valakit ?
- Nehéz a szerelem . Gondolj bele , itt vagyunk mi . Szeretsz és én is téged de te máshogy mint én .
- Igen - mondtam - Na megyek . - majd megpusziltam és kimentem . Amnyira siettem és annyi minden kavargott a fejemben hogy nem figyeltem semmire . Hirtelen hatalmas csattanást hallottam és az utolsó amit láttam hogy egy autó áll mellettem . Nem tudom mennyi idő telt el . Egy kórházban feküdtem és German ült bent nálam . Nem nyitottam ki a szemem de hallottam hogy énekel valamit . Az ágyam mellett sétálgatott majd hirtelen megállt és odaült az ágyamra . Finoman megcsókolt mire én azonnal kinyitottam a szemem .
- Jól van ? - kérdezte a hajamat simogatva .
- Igen . Mi történt ?
- Elütötte egy autó .
- Mi ? Pablo ? - néztem rá mire a keze megállt a hajamban és elkezdte az arcomat simogatni .
- Itt ült bent egész éjjel . Mondtam neki hogy menjen haza és pihenje ki magát .
- Köszönöm .
- Semmiség . Azt akartam hogy kettesben legyünk . - nézett a szemembe . - Tudja ha magára nézek azon gondolkozom hogy hol rontottuk el .
- Nem , nem rontottuk el . Én nem lehetek magával . El akarom mondani az igazat - mondtam - én vagyok - kezdtem de ekkor belépett Pablo .
- Szia - rohant hozzám . Megfogott és megcsókolt .
- Én megyek - indult kifelé German .
- Állj - szóltam utána . - Nincs rá sok alkalom hogy hármasban legyünk ezért most elmondom - kezdtem bele - Én nem akarom hogy bárki szenvedjen ezért én hoztam egy döntést . - itt elcsuklott a hangom - elutazom Olaszországba - mondtam ki mire döbbent csend lett .