9.rész

Valeval már ma elkezdtük a készülődést az esküvőre. Nagyon nem szerettem volna segíteni de annyira kedves volt velem . Úgy gondoltam hogy a zene segíthet ezért az időm nagy részét a Studioban töltöttem.  Pedig a valóság elől nem menekülhetek el.
- Pablo - mondtam neki . Szegény mindig neki mondom el a problémákat. - Vale megkért hogy segítsek megszervezni az esküvőt.
- Mi ezzel a baj ? -kérdezte.
- Az hogy Germannal fog összeházasodni. -válaszoltam.
- Így már érthető . Angie te nem tudod elfelejteni őt.- mondta. Tudtam hogy igaza van. De nem szerethetem. A sógorom.
- Én annyira igyekszem de nem tudom elfelejteni. - próbáltam magyarázkodni.
- Szeretlek és nem akarom hogy újra egy férfi miatt legyél szomorú. Én már annyiszor megbántottalak. Angie ha Germant el szeretnéd felejteni én talán segíthetek benne. - ölelt át. Én nem ellenkeztem.
- Szeretnék felejteni de mit tegyek ha tudom hogy nem fogom őt kiverni a fejemből . -  mondtam neki.
- Én biztos hogy segíthetek ebben. Szeretlek. Nagyon szeretlek. Nem foglak elveszíteni egy másik férfi miatt. - közelebb hajolt és megcsókolt.
- Akkor mi most újra járunk ?- kérdeztem.
- Szerintem igen . Ha te úgy gondolod.  - mosolygott rám.
- Megpróbálhatjuk újra de teljesen őszinték leszünk egymáshoz.
- Igen. - simogatta meg az arcom. - Na menj órára.
- Ma nincs több órám.- mosolyogtam. - A következő szerdán lesz.
- Ma szerda van. -lépett a naptárhoz Pablo.
- Akkor sietek - pusziltam meg és elmentem órára.
- Srácok -léptem be a terembe. - Holnap után lesz a bemutató úgyhogy ma mindenki előadja a dalát. Holnap még gyakorolunk és fellépés. - mosolyogtam. - Na kezdjük is. Violetta León kérlek gyertek ki. - szólítottam őket. Miután elénekelték jött a nehezebb rész. León közelebb hajolt Viluhoz erre ő nem mozdult. Diego kirohant a teremből Violetta után és én rohantam utánuk. - Mindenki gyakorolja el a dalát sorba a zongoránál - szóltam még gyorsan vissza.
- Violetta León majdnem megcsókolt.
- Ne Diego félreérted én téged szeretlek.
- Én pedig úgy gondolom hogy hagyjuk abba - mondta Diego. Én még mindig a fal mögött várakoztam.
- A beszélgetést ? -kérdezte Vilu.
- Nem , a kapcsolatunkat.- mondta Diego.
- Kérlek magyarázd meg miért. - mondta violetta.
- Nem szeretlek - vágta a fejéhez Diego. Ekkor értettem meg hogy ahogy a felnőtteknél a tiniknél is borzalmas tud lenni a szerelem. Na ezt pont én mondom aki eddig többet szenvedett a szerelemben mint az emberek 40 %-a . És még nincs vége az évnek.
- Miért mondasz ilyet Diego ? - kérdezte Vilu.
- Mert így van . Más tetszik - mondta majd megfordult és elment.
- Violetta - mentem oda hozzá - Nem mondom hogy nem hallottam mindent. - simogattam meg a karját.
- Angie te érezted már azt hogy van egy fiú meg egy másik és az egyiket szereted és a másikba is kezdesz beleszeretni?
- Hát persze hogy volt.
- De miért mondott ilyet Diego ? -zokogott.
- Biztos csak dühös volt. Nyugi úgy is kibékültök.
- Nem nem fogunk.- mondta majd felállt de kiesett a táskájából egy könyv. Én gyorsan felvettem és megnéztem az első oldalt.  Maria Carrara . A nővérem naplója.
- Vilu ez anyukád naplója ? -kérdeztem.
- Igen - mondta - nyugodtan nézd meg én mindjárt jövök. - ölelt meg.- annyira hasonlítasz anyára. Apa veled is nagyon boldog lenne Angie. - mondta majd elment. Én belelapoztam a naplóba. Képek róla, Viluról és Germanról. Mint egy gyönyörű család . Volt pár kiskori kép rólam ami meglepett, olyan feliratokkal hogy boldog szülinapot húgocskám. Utazások és koncertek ,nyaralások, családi képek . Emlékek amiket próbálok elfelejteni.
- Angie - jött oda Vilu. - Neked adom a naplót- mondta.
- Vilu - mosolyogtam rá. - Köszönöm. Ennél szebb ajándékot nem is adhatnál -öleltem meg. - Na menjünk órára - mondtam neki.
Óra után bementem a tanáriba és leültem olvasni a naplót.Pablo jött be.
- Szia szerelmem - köszöntött majd megcsókolt - mit olvasol ?
- Violettánál volt Maria naplója és nekem adta. - mosolyogtam.
- Nagyon hiányzik igaz ? -kérdezte.
- El sem tudod képzelni mennyire. - öleltem meg. A vállába fúrtam az arcom ő pedig simogatta a hátam. A könnyeim átitatták az ingét.
- Drágám - csókolt meg és finoman eltolt magától - mennem kell . Majd még beszélünk. - nyomott egy puszit az arcomra és elment. Utána éppen visszaültem amikor belépett Heremias.
- Szia - köszönt. - Mit olvasol ?
- A nővérem naplóját. Tudod ő már nincs köztünk. -mondtam.
- Sajnálom.

                                               German szemszöge
Amikor Angie órák után a tanáriban volt és valamit olvasott.
- Szia -köszöntem neki vidáman. - Mit olvasol ? -kérdeztem.
- A nővérem naplóját - mondta . Maria naplója. - Tudod ő már nincs köztünk. - igen pontosan tudtam. 
- Sajnálom -mondtam neki. - Megnézhetem ? -kérdeztem. Persze hogy látni akartam azt amit a feleségem írt.
- Persze . Tessék - nyomta a kezembe. - Kimegyek vízért . Kérsz valamit ?- kérdezte .
- Nem köszönöm. - mondtam és kinyitottam a naplót. Ott állt a neve a gyönyörű írásával. Képek rólunk és Angieről. Már akkor is nagyon szép volt amikor kicsi volt. Koncerek képei és Viluról képek. Szinte végig olvastam az egészet amikor Angie visszajött.
- Na én megyek haza - mondta - visszakérhetem ? -kérdezte én pedig szó nélkül odaadtam neki. Mariat elveszítettem Angiet már nem fogom.