84.rész

Halika! Mint láthatjátok mostanában kicsit rámentem a történet OUAT-os részére is úgyhogy javaslom annak aki meg nem nézi a sorozatot (egyszer volt hol nem volt, indavideo) hogy kezdje el -baráti jótanács- mivel elég sok utalás lesz a következő részekben az Egyszer volt sorira és a stábra. Jó olvasást :)

Mielőtt Priscilla bármit mondhatott volna lépteket hallottam a hátam mögül ezért odakaptam a fejem. German állt ott zsebretett kézzel.
- Szerelmem - sóhajtott fel a nő és az ex-férjemhez tipegett a húszcentis magassarkújában. Mielőtt a szemem láttára kezdtek volna csókolózni le akartam lépni de German utánam szól.
- Angie hadd mutassam be Priscillát - mosolygott rám de én nem viszonoztam.
- Tudom, a menyasszonyodat- forgattam a szemem. - Azt hiszem már kelőképpen ismerjük egymást , most pedig hagylak titeket falni egymást - villantottam rájuk egy gúnyos mosolyt majd leléptem. Még egy ideig kóboroltam a lakókocsik között majd visszamentem a sajátomba mivel Mayáért hamarosan mennem kellett. Bent valami megváltozott. Percekbe tellett míg felfedeztem a nappali felét elfoglaló zongorát amin a Parrilla családi címer virított. Igen, Lana egy úgymond nemes spanyol csaladból származik.
- Nem drágám egy zongorával engem nem tudsz megvesztegetni - ráztam meg a fejem és Lana keresésére indultam. Nem kellett messzire mennem mivel ő az ajtó előtt álldogált egy dobozzal a kezében.
- Ajándék- vigyorgott rám majd a kezembe nyomta a pirosmasnis cuccot. Vonakodva kinyitottam és belekukkantottam. Egy tollpihés nyaklánc volt benne amibe Angie felirat volt gravíroztatva. Lana Parrilla egyik azon kevés embernek a földön akire nem lehet haragudni.
- Egy nyaklánc- bólintott egy elfolytott mosollyal.
- A tiéd- magyarázta. - Kérlek, kérlek, kérlek ne legyünk rosszban. - könyörgött. Válasz helyett egyszerűen megöleltem.
- Semmi baj- mondtam. - Már találkoztam is vele.
- A menyasszonyával? - kérdezett visssza miután elengedtük egymást. Bólintottam. - Milyen?
- Nem csalódtam German ízlésében- sóhajtottam miközben leültünk a kanapéra.
- Ennyire durva?
- Igen- válaszlotam majd gyorsan témát váltottam. - Hogy cipeltél be ide egy zongorát?
- Ez egy nagy titok - vigyorodott el - De remélem hogy örülsz neki, mert a nagymamámé volt.
- Tényleg? - mosolyodtam el.
- Igen, már nálam van egy ideje, bevitettem az egyik üres terembe. - magyarázta. - De úgy gondoltam hogy itt az ideje hogy valaki használni kezdje - mosolygott vissza. Az órámra pillantottam és felpattantam.
- El akarsz jönni Mayáért? - kérdeztem Lanától. Ő bólintott. Beszálltunk a kocsimba és az oviig hajtottam.
- Nem tudsz lassítani? - kérdezte tőlem mivel 120-szal száguldoztam.
- Nyugi semmi baj nem lesz. Vezettem már gyorsabban is - nyugtattam.
- Te veszélyes vagy - mondta nevetve.
- Ezt te mondod, felség - nevettem fel. Lana kihúzta magát és azonnal felvette a fonalat.
- Előbb fogod összetörni ezt az autót mint én Hófehérke boldogságát - vágta rá. Nevetve néztem rá de neki egy mosoly sem jelent meg az arcán. Imádom ezeket az autózásokat. Az oviba érve Maya rohant hozzánk és először engem majd Lanát is megölelgette.
- Milyen volt a napod, picúr? - kérdezte drága baratnőm miközben az autóhoz vitte Mayát és beültette a hátsó ülésre.
- Jó; voltunk kint az óceánparton - mesélte kicsikém. Amint Lana bepattant mellém rámosolyogtam.
- Tudod remek anyuka lenne belőled - fordítottam el a slusszkulcsot és hazaindultunk. Természetesen most is 120-szal vezettem ami Mayának fel sem tűnt és békésen nézegetett kifelé az ablakon.
- Lassíts már ennyivel nem mehetsz lakott területen - nézett rám Lana.
- Senki nincs sehol ha akarnék sem üthetnék el valakit. - vágtam vissza.
- Mami mennyivel mész? - kérdezte hátulról kislányom. Barátnőm felé lőttem egy gyilkos pillantást miközben folyamatosan lassítottam.
- Csak 70- nel drágám - mondtam mosolyogva. Amint kicsimém újra az üres utcák felé fordult én rátapostam a gázra.
- Ember - estett nekem Lana újra.
- Hé - vigyorogtam rá - Kiszállhatsz ha akarsz.
- Egyszer nagyon meg fognak büntetni - morogta majd elfordult én pedig száguldhattam tovább. Amint leparkoltam a lakókocsi elé Maya és Lana egyszerre pattantak ki annyi különbséggel hogy míg kislányom ugrándozva indult a lakásba barátnőm hálát adott az égieknek amiért túlélte az utat.
- Anyu anyu anyu - rohant vissza hozzám a kis hercegnőm.
- Mondd drágám - guggoltam le elé.
- Átmegyünk Oliverhez ? - kérdezte bociszemekkel.
- Persze - fogtam meg a kezét, majd felálltam. Lana addigra eltűnt. Valószínűleg soha többet nem fog velem autózni. Amikor odaértünk Ginniékhez én bekopogtam míg Maya mellettem álldogált. Amint Josh kinyitotta az ajtót kislányom berohant és megölelte a kisfiút.
- Hát nem édik? - sóhajtott a nagyobbik szőkeherceg .
- Gyerekszerelem - mosolyodtam el - Két kérdés. Egy Ginni hol van? Kettő maradhat Maya?
- Egy forgat, kettő persze ameddig akar - mondta Josh.
- Köszönöm - néztem rá hálásan. - Nem baj ha vacsora körül viszem haza? Még van egy kis dolgom - magyarázkodtam.
- Nem baj - mosolygott rám.
- Köszi - mosolyogtam vissza megkönnyebbülten. - Akkor majd jövök - mondtam és visszaindultam. Amint közelebb értem a lakókocsimhoz veszekedés szűrődött ki, de amint beléptem Priscilla és German elhallgattak.
- Nem tudom hogy miről vitatkoztatok - kezdtem - És hogy őszinte legyek nem is vagyok rá kíváncsi .
- Mi csak - próbálkozott az exem.
- Abban hogy nem vagyok rá kíváncsi mi nem érthető? - vontam fel a szemöldököm majd folytattam - Engem nem érdekel ha veszedtek vagy egymással vagytok elfoglalva csak arra kérlek titeket hogy ha én vagy Maya itt tartózkodunk akkor álljatok le - mondtam és a szobámba mentem. Őszintén, nem tudtam hogy mit csináljak. Colint nem akartam zakalatni és amúgy is eltiltottak minket egymástól amíg csitul egy kicsit az ügy, jelenetem sem lesz ma ezért úgy döntöttem hogy elhagyom a forgatási területet és meglátogatom a partot. Amikor kiléptem a nappaliba German és Priscilla nagyban csókolóztak ezért egy apró köhögéssel jeleztem hogy rohadtul nem akarom végignézni ezt az egészet.
- Oh Angie - nézett rám exem miután befejezték.- Hova mész?
- A partra - vontam meg a vállam, miközben Priscilla felállt és a zongorához sétált. - Vigyázz vele, értékes és én szeretném kipróbálni először - mondtam neki gyűlölettel a hangomban. Nem tudom miért de az első pillanattól kezdve utáltam ezt a nőt.
- Rendben - forgatta a szemét majd az egyik Germannal közös képemhez lépett. Az volt a kedvencem, az esküvőnkön készült. - Mi ez? - kérdezte .
- Egy fotó. - vágtam rá. A nő elfordult majd a kép hatalmas hanggal ért földet.
- Upssz - vigyorodott el - Kicsúszott a kezemből - a szívem szó szerint milliónyi apró darabra hullott. A düh és a szomorúság egyszerre volt jelen bennem. Visszanyeltem a könnyeimet és kisétáltam a lakókocsiból. Amint elhagytam a forgatás területét rohantam a partra. Nem érdekelt hogy ki lát vagy ki nem. Egyszerűen le akartam lépni, a létező legtávolabb Germantól és a menyasszonyától. A könnyek patakokban folytak le az arcomon lemosva az összes sminkemet. Lehúztam a magassarkúmat és az utolsó métereket mezítláb tettem meg. Amikor a talpam a homokot érintette nem álltam meg. Rohantam tovább egész addig amíg nem éreztem ahogy a víz a lábamat éri. Összeroskadtam az óceánban és zokogtam. Utáltam Germant, utáltam Priscillát, utáltam magamat és végtelenül gyűlöltem azt a képet ami tíz perce még a kedvencem volt. Hogy miért? Mert az a fotó volt a reményem. Az jelentette nekem azt hogy egyszer Germannal újra egy pár alkothatunk, egy családunk lehet és nem kell többet nélküle élnem. De minden összetört ,mint egy óriási tükör ,amikor megláttam a képkeret darabjait a földön. A hullámok hangja elnyomta a zokogásomat. Évek óta nem sírtam így. Legutoljára akkor amikor German elment, de ahogy ő visszatért megint újrakezdődött ez az egész. A nap már narancssárgára festette az eget amikor visszaindultam. A város azon részén igyekeztem vissza ahol nem igazán jártak rajongók ezért senki nem látott meg. Helyrehoztam a sminkemet majd Mayáért mentem. Kislányom még boldogan játszott volna tovább Oliverrel amikor elhoztam. Mielőtt visszaértünk volna leguggoltam picurkám elé és belekezdtem.
- Kicsim tudod a mami és a papi nincsenek együtt és az apukád új életet kezdett egy másik nővel, szóval kérlek legyél vele kedves - simogattam meg az arcát. Maya bólintott majd bementünk. Priscilla és German a kanapén beszélgettek,de mikor megláttak minket elhallgattak. Exem felállt és kislányomra mosolygott.
- Apuci - rohant Maya az apjához és a karjaiba ugrott. German megpuszilgatta kislányomat majd visszarakta a földre. - Ki ez a néni? - nézett Priscillára. Ex-férjem rámnézett de én lekaptam róla a tekintetem.
- Tudod- köszörülte meg a torkát German miközben Priscilla is felemelkedett.
- Az anyukád - mosolygott rá a nő de Maya apja háta mögé bújt.
- Az anyukám? - kérdezett vissza majd sírni kezdett.
- Nem, nem drágám - rohantam hozzá és felemeltem. - Ő apu új barátnője.
- De miért mondta hogy az anyukám? - nézett rám kislányom könnyes szemmel.
- Mert a papi és ő összeházasodnak és olyan lesz mint a második mamid - magyaráztam majd megpusziltam az arcát.
- De én nem akarok két anyukát - zokogott újra Maya.
- Kicsim ebbe sajnos nincs beleszólásod - mondtam neki halkan miközben letettem.
- Nekem egy mami is elég - tudtam hogy mennyire fáj neki.
- Drágám, hidd el jól megleszünk - mosolygott rá Priscilla. Ez megadta kislányomnak az utolsó löketet.
- Utállak titeket - kiabálta majd berohant a szobájába és becsapta az ajtót.
- Az anyjától örökölte az ajtócsapkodást - motyogta German.
- Bemegyek hozzá - indult el Priscilla.
- Ne menj. Egyedül kell lennie. Sok volt ez neki - válaszoltam higgadtan.
- És most? - kérdezte German.
- Nem tudom. Menjetek el sétálni vagy mutasd meg a barátnődnek a várost - címeztem exemnek a szavaimat.
- Ez egy jó ötlet - mosolygott rám Priscilla. - Megyünk drágám?- minta valaki gyomron vágott volna.
- Persze - bólintott German majd a szőkeségre adta a kabátját és elindultak. Pár percel azután hogy elmentek Bex és Lana toppant be.
- Jézusom - sóhajtottam. Ha ők ketten megjelennek valahol akkor kő kövön nem marad.
- Hé nyugi csak átugrottunk zongorázni - vágódott le vörös barátnőm a hangszer elé majd kinyújtóztatta az ujjait és felnyitotta a fedelet.
- Mondd hogy tudsz valami normálisat játszani - nyögtem fel mikor leütött par billentyűt.
- Szerinted tud? - vágta rá Lana és nővére mellé ült. - Na nyomjuk sis - vigyorodott el majd belekezdtek az univerzum legszörnyűbb négykezesébe. Perceken belül újra nyílt az ajtó és Jen, Emilie, Josh, Ginni-aki mellett Oliver álldogált- Colin, Robert és Sean léptek be rajta.
- Ti mit? - nem tudtam befejezni mert Jen közbeszólt.
- Követtük a hangokat. Komolyan tudta valaki hogy egy hangszer ilyen hangos tud lenni? - kérdezte.
- Drágáim - fordult Ginni Lanához és Bexhez - Ennyire szar számot még életemben nem hallottam. - közölte velük a tényeket.
- Hé - pattant fel Bex helyére Sean vágódott le és egy "OutlawQueen song" felkiáltással zongorazni kezdett.
- Te idióta - kiabálta Lana nevetve miután a mellette ülő énekelni kezdett valami borzalmasan rossz szövegű dalt egy királynőről meg a gonosz tesójáról. Ennél a résznél vörös barátnőm közbeszólt .
- Nem gonosz- kezdte egy vigyorral. - ördögi.
- Shh had énekeljek - csitította Sean, de mielőtt újra belekezdett valaki megfogta a kezem. Amikor lenéztem Maya állt mellettem.
- Állj - kiabáltam és csend lett. - Kicsim jól vagy? - guggoltam le elé.
- Igen - mondta halkan. - Én is énekelhetek ?
- Persze - mosolygott rá Sean. Maya az ölébe ült és így tökéletes hatkezest alkotva újra belekezdtek az OutlawQueen dalba. Miután Robin Hood elénekelte az egész történetet kezdve ott hogy volt egy tetkós tolvaj egészen addig hogy boldogan éltek amíg meg nem haltak helyüket Jen és Colin vette át egy CaptainSwan szám ideéig. Maya addig Oliverrel kezdett játszani a szobájaban, mi pedig röhögve hallgattuk végig a kalóz és a hattyú történetét. Igen, Colin a Swan-t szó szerint vette így egy nagy, fehér hattyúról énekelt.
- És most jöjjenek a profik - jelentette be magukat Ginni majd férjével leültek a zongora elé.
- Édes Istenem - nézett Lana a plafonra - Mi lesz itt. - igaza lett. A Charming-család óriásit alkotott, miután kisfiuk is beszállt és hármasban énekeltek tovább. Fel sem tűnt amikor Priscilla és German visszaérkeztek.
- Ez mi a franc? - kérdezte a szőkeség miközben előretört a tömegben. - Mi ez a borzalmas zene? - kiabálta. Ez egy óriási rosszpont volt neki. Sértegetni a stábot soha nem volt jó ötlet.
- Valami baj van? - kezdte Bex. Ő az a fajta aki kedvesen kezdi majd olyan szinten bedurvul hogy az ember kikészül idegileg.
- Nem tetszik a dal? - csatlakozott Lana. Amint meglátta hogy ki szólt be elvigyorodott.
- Tudsz jobbat? - csattant fel Sean.
- Ez legalább saját szerzemény és teljesen original. Ilyet máshol nem hallasz - vágta rá Josh.
- Összeszokott csapat vagyunk - kezdtem én is egy ördögi mosollyal. Lana régebben megtanította nekem az Evil Queen hangsúlyt és úgy döntöttem hogy itt az ideje használni valamire - Ha valakit sértegetsz akkor mindenkit megsértesz és hidd el drágám nem akarsz szembemenni a Gonosz Királynővel - az említett ünnepélyesen meghajolt - az ördögi nővérével - Bex követte Lana példáját és vigyorogva hajolt meg. - Vagy a Bájos család bármelyik tagjával - Ginniék is ugyanúgy tettek mint az előzőek. - Esetleg egy Zordonnal - Robert egy "Zörgőfürge"-vel meghajolt. - Egy kalóz sem mindig kellemes meglepetés- vigyorogtam Colinra aki követte az előtte lévőket. - vagy Belle aki simán leüt egy könyvvel - Emilie elmosolyodott és megfogta az első kezébe akadó olvasmányt. - Aztán itt van még Robin Hood - Sean feltette a kezét és biccentett egyet Priscilla felé. - És ki ne hagyjam a megmentőt - fordultam Jen felé aki egy kedves mosollyal ment a nőhöz.
- Mint látod szívem, nem járssz jól azzal ha a zenénket sértegeted mert egy egész rajongótábort küldhetünk rád - vigyorgott - És most jöjjön az Once Upon A Time hivatalos himnusza - mutatott a zongorára amikor Jared is belépett az ajtón.
- Engem mindig kihagytok mindenből - duzzogott.
- Kiskorú vagy - nézett rá Lana komolyan.
- 17 és fél vagyok "anyu" - vágta rá. - És amúgy hoztam sört - pakolta le a cuccot az asztalra egy vigyorral.
- Légy üdvözölve - ölelte át Bex a fiú vállát.
- Mit énekelünk? - kérdezte Jared miközben a vöröskével a zogorához sétáltak, míg én leültem a hangszer elé.
- A himnuszt - mosolyogtam rá.
- Csapjunk oda - tartotta fel a telefonját Lana. Ő az aki mindent mindig megörökít. Valószínűleg a dal is Instán fog landolni. Leütöttem a Demons első hangjait majd egyszerre kezdtük el a dalt. A refrénnél már zengett tőlünk a lakókocsi.
- When you feel my heat look into my eyes it's where my demons hide it's where my demons hide - üvöltöttük. Körülnéztem és láttam ahogy Lana Jaredet és Bexet átölelve kamerázik és énekel míg Josh, Sean, Rob és Colin csukott szemmel kiabálja a számot. Ginni Jennel és Emilievel dőlöngélt. De amikor megláttam hogy German egyedül áll és mosolyog visszafordultam a hangszerhez.
- Hangosabban - üvöltötte Ginni amint elérkezett az utolsó refrén. Mostmás szó szerint zengett tőlünk a környék. Tudtuk hogy maximim két évünk van még együtt és utána mindenki megy a saját útján de senki nem akart menni. A kilencedik évadot is ki kellett könyörögnünk mire jóváhagyták az ABC-nél de a tizedikre már sokkal kevesebb az esély, de egyszerűen nem tudtunk volna egymás nélkül élni. Amint befejeztük a dalt egy óriási csapatölelés következett.
- Rohadtul ki kell könyörögnünk azt a tizedik évadot - közölte Lana.
- És utána csinálhatnánk egy OUAT The Movie-t - vetette fel az ötletet Sean.
- Benne vagyok - tettem fel a kezem először.
- Én is - csatlakoztak a többiek.
- Na jó - törte meg a csendet Jen. - Ki jön egy SwanQueen dalra? - csüccsent vissza a zongora elé majd Lana is betársult. A számukat óriási tapsvihar és nevetés fogadta.
- Ezt fel kéne rakni Youtubera - röhögött Ginni.
- Rumbelle ? - nézett Colin Emiliere és Robra de ők a fejüket rázták.
- Ne már. Pedig kéne egy dal a törött csészéről - ötletelt Bex.
- Nem tudok énekelni - nevetett Rob.
- És én sem - vágta rá Emilie.
- Akkor - sóhajtott Lana. - Csak egy ember maradt - rám mosolygott. - Angie a tiéd a pálya - mutatott a zongorára.
- Halljuk a profit - tapsoltak a többiek és én leültem a hangszer elé, mindenki körémgyűlt de csak egyetlen emberre koncentráltam. German közvetlenül előttem állt, a zongorára támaszkodva, sehol nem láttam Priscillát  gondoltam hogy elment valahova miután beoltottuk. Lehunytam a szemem és belekezdtem egy dallamba. Alkotásomat egy versszak után abbahagytam de eldöntöttem hogy tovább fogom írni. Drága barátaim némán álltak majd tapsolni kezdtek.
- Azért nem volt ilyen jó - nevettem fel amikor kivágódott az ajtó és a tomboló Kitsis&Horowitz páros lépett be rajta.
- Az senkit nem érdekel hogy húsz perce forgatnunk kéne? - kérdezte Ed idegesen.
- Mi csak énekeltünk - vágtuk rá angyalian mosolyogva.
- Mi is megénekeljük ahogy kirúgunk benneteket? - csattant fel Adam.
- Megyünk már - adta meg magát Lana akinek vagy 3 jelenetet le kellett volna forgatnia.
- Ki hozott sört? - kiabált Edward mire Jared óvatosan feltette a kezét.
- Ezért szobafogság jár - mondta Jen halál komolyan, belőlünk kitört a röhögés.
- Azért dobjatok már nekem egyet - integetett hátul Bex egy italért.
- Rebecca Mader azonnal indulj forgatni - kiabált Adam vörös fejjel. Szegényeket mindig idegileg tönkretesszük. Olyanok vagyunk mint egy rakat gyerek. Lassacskán mindenki elment amikor gyerekhangokat hallottam a kanapé mögül.
- Oliver téged itthagytak? - emeltem fel a kisfiút.
- Anyáék elfelejtettek - mondta szomorúan míg én kinyitottam az ajtót.
- Goodwin - üvöltöttem. A távolból válaszként érkezett egy "Jajj a gyerek" majd pár perc múlva Ginni is megjelent. - Hogy felejted el a saját gyerekedet? - nevettem miközben átadtam neki a kisfiát.
- Sokfelé áll az agyam - válaszolt nevetve. Miután barátnőm is elment Oliverrel Mayához mentem.
- Kicsim gyere fürdeni - mosolyogtam rá.
- Anyu apu is jöhet? - kérdezte miközben összeszedte a pizsijét.
- Apu fürdessen le? - néztem rá mire ő bólintott.- Rendben, szólok neki - nyomtam egy puszit a homlokára és kimentem. German az asztalnál ült a teáját iszogatva.
- Maya azt szeretné hogy te fürdesd le - mondtam neki komoran majd körülnéztem.
- Priscilla?- kérdeztem.
- Egy hotelben van. Nem akar itt aludni - magyarázta miközben lassan felállt.
- Nem is férnénk el - vágtam rá.
- Papi - kiabált Maya.
- Menj, a lányunk vár rád- néztem rá. German szó nélkül elment lefürdetni Mayát. Körülbelül fél óra múlva jöttek ki. Exem teljesen vizes  volt míg kicsikém nevetve vette fel a pizsiét. Nevetvenéztem őket de hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról. Olyanok voltunk mint egy család. Egy rendes család, ahol mindig béke van és mindenki boldog.
- Mami jól vagy? - futott hozzám Maya én pedig felemeltem.
- Persze - bólintottam majd megpuszilgattam.
- Jössz mesét olvasni? - kérdezte miközben letettem a földre.
- Persze- mentünk a szobájába és amíg ő befeküdt az ágyába én elővettem egy könyvet.
- Papi - kiabált kislányom. German hamarosan megjelenet az ajtóban és elmosolyodott. - Gyere - nyújtotta felé Maya a kezét. Exem azonnal leült mellém és átvette a könyvet.- Olvassatok együtt - mondta kicsikém .
- Drágám - sóhajtottam .
- Kérlek anyu - húzta el az utolsó szót.
- Rendben - adtam be a derekam. Mikor véget ért a történet amit Germannal felváltva olvastunk Maya elaludt. Lekapcsoltam a lámpát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Jó éjt hercegnő- suttogtam majd kimentem, German hamarosan követett .
- Nem veszed át a pólód? - néztem rá egy apró mosollyal.
- Ha azt szeretnéd - válaszolta majd a bőröndjéhez ment és kénylemesen átvette a ruháját. Elpirultam amikor észrevettem hogy a felsőtestét bámulom. Ugyanolyan kidolgozott volt mint amikor utoljára láttam.
- Elmegyek fürdeni - mondtam miközben felkaptam a hálóingemet.
- Menj csak addig nézek TV-t - válaszolt én pedig beköltöztem a fürdőbe. Mikor kijöttem German állt az ajtó előtt.
- Mit csinálsz itt? - néztem rá.
- Vártam hogy végezz - nevetett fel halkan majd bement zuhanyozni. Amikor kijött onnan én már az ágyamban feküdtem Maya mellett.
- Angie ? - szólított meg halkan mire felültem.
- Mondd - akaratlanul megigazítottam hajam.
- Tudom kinek szól a Stone Cold - msolygott rám majd elment otthagyva engem milliónyi kérdéssel a fejembe. Oké, egyértelmű hogy az érzéseimet fejezi ki iranta és Priscilla iránt de miért közölte velem hogy tudja? Üzenni akart valamit vagy csak egy egyszerűen kijelentette? Órákig feküdtem az ágyamban és probáltam választ találni, de egy idő után feladtam. Hagytam hogy a lábaim a konyhába vigyenek ahol égett a lámpa. Pillanatokon belül Germant pillantottam meg.
- Nem tudsz aludni? - nyújtott nekem egy csésze teát.
- Tudtad hogy nem fogok tudni - vágtam rá miközben leültem a csészével a kezembe.
- Nem tudtam. Csak reméltem. Viszont abban biztos voltam hogy ha nem fogsz aludni akkor ide fogsz jönni és beszélgetni fogunk - ecsetelte míg leült velem szembe.
- Miért voltál benne biztos?
- Mert bármennyire hihetetlen is ismerlek - nevetett fel.
- Néha azt kívánom hogy bárcsak ne tennéd - motyogtam.
- Hiányoztál - nézett a szemembe.
- Elhinném ha nem lennél Priscillával - vágtam rá majd belekortyoltam az italba.
- Szépen kiosztottátok - nevetett- Ennyi erővel elküldhettétek volna a francba is - halkan én is felnevettem.
- Mi történt otthon? - kérdeztem percek múlva.- Mi van Pabloval?
- Nem tudok sokat de azt hiszem elvett valakit és van egy gyereke - gondolkozott.
- Tényleg? - mosolyodtam el - Örülök hogy végre boldog - tettem hozzá.
- Küldött meghívót az esküvőére de nem tudtam átadni - mondta German válaszképp. Megint halgattunk.
- Vilu? - fürkésztem a velem szemben ülőt.
- Turnézik - mosolygott German.
- Büszke vagyok rá - mosolyogtam vissza.
- És veled mi van? - ex-férjem mélyen a szemembe nézett.
- Semmi. Forgatok, nevelem a lányomat és a barátaimmal vagyok - válaszoltam rövid szünet után.
- Tudom hogy már nem segít semmin de sajnálom hogy elhagytalak titeket - mondta German halkan.
- Nem mondom hogy meg tudok bocsátani de idővel csak elmúlik majd - túrtam bele a hajamba.
- Megértelek - fogta meg a kezem. Én nem húztam el onnan. Beleborzongtam az érintésébe.
- Nem tudsz - nyögtem ki végül.
- Miért ? - kérdezte összezavarodva.
- Mert nem tudod hogy milyen ha elveszíted a szerelmedet - hunytam be a szemem.
- Nem telt el úgy nap hogy ne gondoltam volna rád - vágta rá halkan.
- Akkor miért nem jöttél?
- Mert féltem hogy nem akarsz látni - válaszolt.
- Megyek - suttogtam miközben lassan felálltam otthagyva a teámat és elengedve German kezét.
- Várj - kapta el a kezem.
- Igen? - néztem rá szomorúan. Ő közelebb húzott magához és egy másodpercen belül az ajkai az enyémet érték. Percekig csókolóztunk, a kezem a nyaka köré fonódott míg ő szorosan tartott a derekamnál fogva.
- Szeretlek - suttogta majd újra és újra a száját az enyémre tapasztotta. Nem válaszoltam mert tudtam hogy tudja hogy én is őt. Hagytam hogy az érzelmeim vezéreljenek. Hamarosan elléptünk egymástól, összezavarodva néztem rá.
- Mi volt ez? - kérdeztem.
- Búcsúcsók - válaszolta majd hozzátette - És nekem is az volt a kedvenc képem -suttogta és szobájába ment.