90.rész

- Mi a franc? - amint kinyitottam a szemem egy taxiban találtam magam.
- Jól vagy? - kérdezte Bex aggódva mire bólintottam.
- Mami mikor érünk oda? - kérdezte Maya óriási ásítva.
- Nem tudom, elaludtam kicsim, azt sem tudom hogy miért vagyunk még itt - válaszoltam majd vöröske vette át a szót.
- Körülbelül egy órája a dugóban állunk - magyarázta Bex. - Elnézést nem tud ez a járgány repülni vagy valami? Sietünk. - barátnőm elég idegesen beszélt a szerencsétlen sofőrrel aki nem tehetett semmiről.
- Nem hölgyem, de minden tőlem telhetőt megteszek- a férfi próbált nyugodtan válaszolni míg vöröske a lábával dobolt.
- Tikk-takk, tikk-takk- ismételgette Zelena-hangon Bex mire meglöktem a vállammal jelezve hogy maradjon csendben.
- Mami - kezdte hisztis hangon kislány - Éhes vagyok.
- Szívem ha odaérünk csinálok reggelit - nyugtattam az órámra nézve majd előbányásztam a telóm és bepötyögtem German számát.
- Angie, hol vagytok? - szólt bele komoran.
- Itt állunk a dugóban egy órája. Megtennéd hogy csinálsz reggelit Mayának?
- Aha. Nutellás kenyér jó lesz? - kérdezte én pedig zavartan bólintottam.
- Tökéletes. Nem sokára ott vagyunk - miután letettem a telefont belesüppedtem az autó ülésébe és bámultam magam elé. Amikor odaértünk nem is kellett kopognunk, Olga már nyitotta is az ajtót.
- Angeles - sikítozott és megölelt. Mosolyogva öleltem vissza majd miután elengedett felemeltem Mayát.
- Maya ő Olga. - mutattam be kislányomnak a házvezetőnőt.
- Te jó ég ,hogy milyen nagy lettél - vette át tőlem Olga Mayát.
- Ő pedig Rebecca Leigh Mader. - toltam magam elé Bexet aki illedelmesen kezet nyújtotta de Olga őt is magához szorította.
- A kedvenc sorozatom egyik legjobb színésznője itt áll előttem - lelkendezett Olgita.
- Máris szimpatikus - motyogta vöröske egy vigyorral.
- Olga - szólt bentről German mire mindenki felé fordult.
- Hello - intettem barátságosan, de exem nemmfoglalkozott velem.
- Jó reggelt - mosolygott Mayára és Bexre míg rám egy pillantást sem vetett.
- Szia papi - ugrott kislányom miután Olga lerakta az apja nyakába majd szorosan megölelgette.
- Hogy vagy kicsim? - nyomott egy puszit German Maya homlokára majd visszatette földre.
- Jól, képzeld a mami azt mondta hogy egész nap itt leszünk - egy szóval sem említettem ilyet, de úgy látszik drágám eldöntötte hogy mi lesz a mai program.
- Nagyszerű- mondta German majd megajándékozott egy komor pillantással. Nem értettem hogy miért viselkedik ilyen hidegen velem.
- Hol van a konyha? - kérdezte hirtelen Bex mire odakaptuk a fejünket.
- Az első ajtó balra - irányította  barátnőmet Olga, de végül úgy döntöttem hogy jobb ha vele megyek.
- Mit kérsz?- néztem rá.
- Egy pohár vizet és egy magyarázatot - adta le a rendelést vöröske mire összehúztam a szemöldököm.
- Magyarázatot?
- Pontosan. Csak érdekel hogy miért viselkedik így veled German - mondta Bex míg átnyújtottam neki az italt.
- Nem tudom hogy miért ilyen - sóhajtottam a hajamba túrva.
- Tényleg? - barátnőm szűk szemmel figyelt.
- Komolyan nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- Akkor biztos a semmi miatt kiabált Lana és German amikor telefonáltak, és valószínűleg a drága exed sem azért van kiakadva mert ezzel van tele az összes újság. - amint elém tolta a tegnapi lapot elakadt a lélegzetem. A címlapon Colinnal csókolózva álltam alá pedig egy frappáns mondat volt biggyesztve. Nem titkolják tovább együttlétüket.
- German és én már tisztáztuk a dolgokat. Elfogadtam hogy elveszi Priscillát és ő is azt hogy Colinnal vagyok. - magyarázkodtam.
- Az egy dolog hogy elfogadta egy másik pedig az ha elküldöd a barátnőjét melegebb éghajlatra és közlöd az exeddel hogy őszintén bánod azt hogy egyszer hozzámentél és megszületett a lányotok. - vágta a fejemhez a dolgokat vöröske. Ledermedtem. Szó szerint lesokkolódtam.
- Nem én voltam- ennyi volt minden ami ki tudott jönni a számon.
- Akkor ki Angie?  A te telefonodról hívták fel Germant és a te hangod volt .
- Az nem jelent semmit- tiltakoztam azonnal.
- Drágám, én próbálom elhinni hogy nem te voltál, de elég nehéz miután tudom hogy mennyire utálod Priscillát. - Bex komoly volt én pedig nem tudtam mit csinálni és két dologban voltam biztos. Az első hogy nem akarom elveszíteni Germant és a második hogy botrány lesz ha ezt a sajtó is megtudja.
- És most mit csináljak? - kérdeztem pár perc csend után.
- Először is próbáld meggyőzni Germant arról hogy nem te voltál - adtott ötletet barátnőm majd megitta az italát ami egy ideje már a kezében volt.
- Utána? - aggódva figyeltem Bexet aki tanácstalanul bámult vissza rám.
- Passz. Először Germannal foglalkozz. - mondta majd felállt. - Hívj ha kell valami. - amint vöröske távozott a konyhából jobbnak láttam megejteni az a beszélgetést exemmel. A nappaliba lépve nem láttam sehol ezért Mayához mentem aki Olgával üldögélt a tévé előtt.
- Kicsim nem tudod hol van apa? - kérdeztem tőle a lehető legnagyobb műmosollyal.
- De - a tekintetét leemelte a képernyőről és az iroda felé mutatott. - El kellett intéznie valamit.
- És Bexet nem láttad? - érdeklődtem mire kislányom a kert felé bökött.
- Telefonál.- mosolygott Maya én pedig egy puszit nyomtam a homlokára.
- Hamarosan jövök. - mondtam és Germanhoz indultam. Elég volt egyszer kopognod már kaptam is a választ.
- Menj el Angie. - szólt bentről.
- German beszélnünk kell - kis átgondolás után benyitottam és behajtottam magam mögött az ajtót.
- Nem, nem kell. - jelentette ki makacsul. Nem érdekelt hogy meghallgat-e vagy nem fog figyelni, belekezdtem a mondanivalómba.
- Bex elmondta hogy mi történt és hidd el hogy nem én voltam. Soha nem mondanák olyat hogy megbántam hogy Maya megszületett German és ezt te is nagyon jól tudod, szóval nem értem hogy miért viselkedsz így amikor tisztában vagy azzal hogy nem tettem semmit. Nem tudom, hogy ki hívott de ígérem hogy kiderítem. A híváslistámat is megnézheted ha akarod mert az biztos hogy nem az én telefonommal hívtak fel. - magyaráztam hevesen gesztikulálva.
- Angie- szólt közbe mire ránéztem. - Nem kell a magyarázatod.
- Tessék? - hebegtem zavartan.
- Nem érdekelnek az indokaid. Kimondtad, ennyi, vége. Csak tudod - lassan felállt a székéből. - Azt nem értem hogy miért hazudsz az arcomba.
- Nem hazudok German - tiltakoztam rögtön. Kezdtem teljesen elveszni a szavaink között.
- Pár napja a szemembe mondtad hogy nem bántad meg azt hogy megszületett Maya. - bizonytalanul bólintottam mire ő folytatta - És tegnap közölted hogy nem mondtál igazat és hogy jobb lett volna neked a lányunk nélkül.
- German nem hazudtam. Maya a legjobb dolog ami valaha történt velem. - a torkomban óriási gombóc keletkezett, kicsire voltam attól hogy el ne sírjam magam.
- Persze, aztán este közlöd majd hogy utáltál minden velem töltött percet. Nincs kedvem ehhez a játékhoz Angie szóval kérlek menj ki - amikor kinyitotta előttem az ajtót világossá vált hogy German olyan szinten dühös rám mint még soha.
- Tudom hogy azt hiszed hogy nem mondok igazat de kérlek most az egyszer higyj nekem - suttogtam szinte könyörögve.
- Miért? Egyetlen okot adj - a tekintetét az enyémbe fúrta én pedig a hajamba túrtam.
- Mert ismersz és tudod hogy képtelen lennék arra hogy ilyet mondjak.- válaszoltam ő pedig megrázta a fejét.
- Ismeretelek. Most azt sem tudom ki vagy. - a szavak olyan erővel mellebe vágtak hogy kicsi kellett ahhoz hogy hátraessek.
- Felejtsd el German. Vedd úg hogy itt sem voltam - hunytam le a szemem majd elfordultam.
- Angie, várj ,nem úgy értem- amint German utánam nyúlt kirántottam a karom a szorításából.
- Hagyj békén. - sziszegtem majd otthagytam exemet.
- Hogy mennyire hiányoltam ezeket a párbeszédeket - sóhajtott Olga mire odakaptam a fejem. - Tiszta szappanopera.
- Mami összevesztetek a papival? - kérdezte Maya aggódva.
- Nem kicsim, csak beszélgettünk - fújtam ki a levegőt lassan míg leültem a zongora elé. Új darab lehetett, mivel az előző barna volt ez pedig hófehéren ragyogott.
- Maya - Olga vette a lapot és rájött arra hogy egyedül akarok lenni. - Gyere, nézzük meg az emeletet.
- Rendben - pattant fel kislányom mosolyogva és felrohant a lépcsőn. A házvezetőnő lassabb tempóban követte, én pedig türelmesen kivártam amíg egyedül maradok majd felnyitottam a hangszer fedelét és előkaptam a jegyzetfüzetemet és egy tollat. Amint leütöttem az első akkordot tudtam hogy mit játszok. A dallam betöltötte az egész házat én pedig először, zongorával és énekkel előadtam a Stone Coldot.

Stone cold, stone cold
You see me standing, but I'm dying on the floor
Stone cold, stone cold
Maybe if I don't cry, I won't feel anymore

Stone cold, baby
God knows I tried to feel
Happy for you
Know that I am, even if I
Can't understand, I'll take the pain
Give me the truth, me and my heart
We'll make it through
If happy is her, I'm happy for you

Stone cold, stone cold
You're dancing with her, while I'm staring at my phone
Stone cold, stone cold
I was your amber, but now she's your shade of gold

Stone cold, baby
God knows I tried to feel
Happy for you
Know that I am, even if I
Can't understand, I'll take the pain
Give me the truth, me and my heart
We'll make it through
If happy is her, I'm happy for you

A végéről azonban hiányzott valami, ezért abba kellett hagynom.
- Azta - szólalt meg a hátam mögül Bex mire ijedten néztem rá. - Ilyenkor bánom hogy soha nem jártam a zongoraóráimra.
- Ezt el tudnád játszani zongoraórák nélkül is - válaszoltam.
- Inkáb tönkretenném a hangszert - nevetett fel miközben leült mellé. Vörös tincsei az arcába lógtak, de nem söpörte félre őket, csak nézte a zongora fekete-fehér billentyűit. Mindig csodáltm Bexet mivel bármikor el tud komolyodni, viszont a stáb egyik legszórakoztatóbb tagja is.
- Nem próbálod meg? - kérdeztem egy apró mosollyal figyelve amint barátnőm leüt pár hangot.
- Nem kösz - emelte fel a kezét azonnal nevetve. - De mesélj, mi volt.
- Összevesztünk - egy szóba össze tudtam foglalni hogy mi történt.
- Nézd Angie - kezdett bele Bex pár másodpercnyi hallgatása után. - Ha szereted akkor nem rendezheted le ezt ilyen gyorsan. Veszekedtetek, mint mindig, ahogy a múltban is tettétek. Folyton összevesztek, akkor ez most miben más? Buenos Airesben vagytok? Igen, de lefogadom hogy már kiabáltatok egymással itt is. Priscillával van? Eddig is volt már barátnője, gondolom akkor sem volt mindig felhőtlen a kapcsolatotok, de mindig megoldottátok. Ezt is meg tudnátok oldani, bár lehet hogy ez most nagyobb mint az eddigi problémáitok, de küzdenetek kell. Nem adhatjátok fel egy másfajta akadály miatt. Amennyiben úgy gondolod hogy helyre tudjátok hozni akkor küzdened kell, viszont nem azt mondom hogy minden áron vele kell lenned. Ha úgy érzed hogy eljött a te viszlátod akkor ideje búcsúzni. - amint barátnőm befejeztem elkerekedett a szemem.
- Ez az Bex - öleltem meg szorosan.
- Mit tettem? - nevetett fel miközben elengedett.
- Meg van a vége - lelkendeztem. - I wish I could mend this but here's my goodbye. - magyaráztam majd a zongora felé fordultam és lenyomtam a folytatás kezdő akkordját.

- Így tökéletes - suttogtam elégedetten majd gyorsan a kottát is lejegyeztem. 

- Most befejeztél egy dalt? - húzta fel a szemöldökét Bex.

- Nem drágám most megebédeltem - válaszoltam azonnal nevetve. - Igem, befejeztem egy dalt.

- Meghallgathatom? - érdeklődött barátnőm tőle szokatlan félénkséggel.

- Persze - mondtam míg Bex felállt. Amint belekezdtem a számba minden ami körülöttem volt megszűnt. Csak én voltam, a zongora és a kiénekelt problémáim. Nem foglalkoztam Germannal, Buenos Airessel, a sajtóval vagy azzal hogy lehet hogy nem látom többet Lanát és Seant mert annyira eltévedtek. Kiadtam magamból mindent, és ha csak pár percre is de elfeledkeztem a valóságról. A zongora szebben szólt mint valaha én pedig lehunyt szemmel énekeltem. Fel sem tűnt ahogy egyre több ember gyűlik körém, csak akkor eszméltem fel amikor Maya lecsüccsent mellém, de még kislányom apró bezavarásával sem estem ki a dalból. Az utolsó részhez érve szavaimat egyenesen Germannak címeztem és nem érdekelt hogy hallja vagy nem hallja. 

- I'm happy for you - fejeztem be a számot taps közepette. 

- Mami ez gyönyörű - tapsikolt Maya mire egy puszit nyomtam a homlokára és megköszöntem. Mögöttem nem csak Bex és Olga állt, hanem Ramallo mellette pedig exem mosolygott. 

- Azért nem volt ilyen jó - motyogtam miután Olga gratulált a dalhoz. 

- Dehogynem életem - vágta rá Bex és megölelt. Elmosolyodtam mikor elengedett majd Mayához fordultam.

- Megnézted az emeletet? - kérdeztem mosolyogva.

- Olga azt mondta hogy van egy szoba ahová csak veled mehetek be - mosolygott vissza kislányom én pedig felnevettem.

- Akkor nézzük meg - válaszoltam mire kicsikém felrohant az emeletre. Miután köszöntem Ramallonak is akivel addig nem találkoztam lányom után indultam, de German utánam szólt.

- Angie beszélhetünk ? - kérdezte.

- Ne most kérlek - néztem rá és felmentem a lépcsőn. 

- Mami, mami - rángatta a kezem Maya amint felértem.- Ez az a szoba.- megtorpantam amikor kislányom Vilu szobája elé rángatott.

- Be szeretnél menni? - az arcomon műmosoly jelent meg, féltem attól amit majd bent találok.

- Igen- válaszolt izgatottan kislányom én pedig lassan kinyitottam az ajtót. A helység ugyan úgy nézett ki mint az álmomban, attól az egy részlettől eltekintve hogy a falon nem sok kisebb poszter takarta hanem egy óriási Solista Tinista plakát díszítette. 

- Mami ő ki? - kérdezte Maya felemelve egy képet Viluról.

- A nővéred - válaszoltam. - Félig a nővéred.

- Van egy nagytesóm? - döbbent le kislányom amikor lentről ajtócsapódás zaja szűrődött fel én pedig meghallottam azt a hangot ami nem változott 4 éve.

- Apa. - kiabálta Violetta - Visszajöttél? Kérlek mondd hogy visszahoztad Angiet. Várj az is pont ugyan annyira boldoggá fog tenni ha azt mondod hogy Lana és Bex kinyírta Priscillát. 

- Vilu - szólt rá az apja de mielőtt folytathatta volna vöröske szólt közbe.

- Igazából már csak egy hely kéne ahova eldugjuk a hullát. Tudod az FBI-nak mindenhol van szeme. Nincs valakinek egy üres raktára? - morfondírozott Bex amíg én kisétáltam a szobából a lépcső tetejéig. 

- Már körbekérdeztem pár embert. Fogyóeszköz a raktár- vágta rá az unokahúgom mire German is beleszólt a beszélgetésbe.

- Miért akarjátok kinyírni a barátnőmet?

- Apa - nyögött fel Vilu - Soroljam?

- Idegesítő, pénzéhes, átlátszó rib- számolta az ujjain barátnőm az említett nő tulajdonságait. 

- Rib? - kérdezte exem érdeklődve.

- Ribizli - vágta rá Bex és Violetta röhögve.

- Teljesen egyetértek - úgy döntöttem ideje közbeszólnom. Az összes szempár rámszegeződött amíg lesétáltam a lépcsőn, Vilu pedig lesokkolva állt. - Priscilla egy óriási ribizli.

- Angie - sikította unokahúgom végül majd a nyakamba ugrott.