68.rész

Reggel Vilu elment Leónért . German és én közben összedobtunk egy reggelit és vártuk hogy Viluék visszaérjenek . Ez meg is történt alig egy óra alatt .
- Itt is vagyunk - léptek be az ajtón .
- Gyors volt - mosolyodtam el . - Szia León .
- Szia Angie . Jó napot Castillo úr - biccentett German felé aki gyanús szemmel méregette . Hosszú hetünk lesz Viluval .
- Mit csináltatok amíg nem voltunk itt ? - érdeklődött Violetta .
- Reggelit - mutattam az asztalra .
- Ti már ettetek ? - kérdezte .
- Igen - bólintottam .
- Akkor ez az egész a miénk. Mi utána lemegyúnk a partra . Ti is jöttök ? - vigyorgott és leültek az asztalhoz .
- Már voltunk lent - mosolyodtam el .
- Akkor ketten megyünk - fordult Leónhoz . Germannak megcsörrent a telefonja amit azonnal fel is vett . Bevonult a fürdőszobába és ott folytatta a beszélgetést . Valami nem stimmelt vele amikor kijött . A szemében talán könnyeket láttam . Valami borzalmas történt otthon .
- Angie beszélhetnénk ? - nézett a szemembe mire én egy aprót bólintottam és bementünk a szobába .
- Mi történt ? Megijesztesz - kérdeztem és szorosan átöleltem .
- Kérlek maradj erős - suttogta .
- German csak mondd hogy mi történt - mondtam .
- Angie .. - kezdte én pedig felemeltem a fejem .- Az előbb Olga hívott .Antoniot elütötte egy autó . - éreztem hogy itt még közel sincs vége . - A mentősök bevitték a kórházba de azt mondják hogy valószínűleg nem éli túl a holnapot - suttogta én ekkorra már nem láttam a könnyektől . Zokogva öleltem German ő pedig finoman simogatta a hajam és csitítgatott .
- Ez nem lehet igaz . - sírtam . - Nem történhet meg .
- Tudom . Próbálják megmenteni de nem valószínű hogy túléli . - mondta és hallottam a hangján hogy csak miattam nem sír . - Itt vagyok - suttogta a hajamba . En pedig csak öleltem őt , mintha ha elengedem elesnék . Kapaszkodtam belé mert ő tartotta bennem a világot .
- Ne engedj el - válaszoltam a könnyeim között .
- Soha nem tenném - simogatott tovább . És én nem tudtam abbahagyni a sírást . Antonio nem halhat meg .
- Vissza kell mennünk Buenos Airesbe - suttogtam .
- Igazad van . Antonionak szüksége van rád - emelte fel az állam . - Összepakolok és mehetünk .
- Mi lesz Viluékkal ? - kérdeztem könnyes szemmel .
- Ők itt maradnak . Csak most jöttek - mondta majd finoman elengedett és bár a testem minden porcikája újra ölelni akarta tudtam hogy így sokkal gyorsabb lesz . Leroskadtam az ágyra , a fejem egy párnába temettem és szabad utat engedtem a könnyeimnek . Nem halhat meg . Ő nem . Piros , duzzadt szemmel vártam hogy German végezzen .
- Mit mondunk Viluéknak ? - kérdeztem rekedten .
- Az igazat . Úgyis mindjárt itt lesznek  - fogta meg a kezem . Igaza volt mivel Violettáék két percen belül nevetve érkeztek meg . De amint meglátták a bőröndöket elhalgattak .
- Mi történt ? - szólalt meg Vilu .
- Haza kell mennünk Angievel . Ti maradjatok itt nyugodtan . - ölelt át German .
- Apa baj van ? - nézett minket Violetta .
- Igen . Antonionak balesete volt - mondta German elhaló hangon .
- oh Angie - esett le Vilunak azonnal és szorosan átölelt . - Maradj erős.
- Igyekszem -bólintottam könnyes szemmel . Miután elváltunk puszit nyomtam a homlokára . - Hamarosan találkozunk .
- Igen -válaszolt és megölelte az apját is .
- Menjünk mert hamarosan indul a gép . - mondta German és felkapta a táskámat . A repülőn nem tudtam aludni egy percet sem . Bámultam kifelé az ablakon és el sem jutott a tudatomig az alattunk elterülő meseszép táj . Éreztem a hátamon German tekintetét és nagyon jól tudtam hogy aggódik értem . Hirtelen odafordultam hozzá és megöleltem .
- Kérlek mondd hogy túl fogja élni - suttogtam.
- Biztos vagyok benne . - válaszolt .
- Köszönöm - mondtam halkan .
- Mit ? - emelte fel az állam .
- Hogy itt vagy velem és mindenben támogatsz .
- A férjed vagyok . Ez a dolgom - mosolyodott el és egy hosszú csókot nyomott a számra .
- Szeretlek - mondtam .
- Én is téged - válaszolt . Pár óra múlva a gép leszállt a Buenos Aires-i repülőtéren . Mi azonnal a kórházba siettünk . Miután a recepción megkaptuk a kellő útbaigazítást Antonio kórtermébe mentünk ahol Pablo ült .
- Pablo - engedtem el German kezét és szorosan megöleltem .
- Haza is jötteket ? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában .
- Igen Antonio miatt . - bólintottam és újra German keze felé nyúltam . Ő mosolyogva kulcsolta az ujjait az enyémekre . - Voltál már bent nála ? - kérdeztem Pablotól .
- Igen . Nincs eszméleténél . - mondta szomorúan nekem pedig újra ellepték a szememet a könnyek . German pedig szorosan megölelt .
- Be lehet hozzá menni ? - kérdeztem volna de egy mély hang mögöttünk megelőzött .
- Az úr felébredt és egy bizonyos Angie kisasszonyt keres - mondta az orvos . Én letöröltem a könnyeimet és odafordultam .
- Én vagyok az . A férjem bejöhet velem ? - kérdeztem .
- Igen - bólintott az ember mi pedig bementünk . Antonio ott feküdt az ágyon és egy csomó gépre rá volt kötve .
- Angie - szólalt meg rekedtes hangon amint beléptünk .
- Jajj Antonio - léptem hozzá és megöleltem . - Jobban vagy ?
- Nem de nem is ez a lényeg - mondta . - És German régen láttalak .- nézett Germanra aki odalépett hozzánk .- Behívnád Pablot ? - fordult újra felém .
- Persze - bólintottam , az ajtóhoz sétáltam és behívtam .
- Antonio - mondta Pablo is és megölelte .
- Szeretnék mondani nektek valamit - szólalt meg Antonio rekedten .
- Mit ? - kérdeztem .
- Pablo szeretném rádhagyni a Studio igazgatását . - mondta .
- Ugyan Antonio . Fel fogsz épülni - bíztatta Pablo .
- Nem , dehogy fogok - nevetett fel , keserű és rekedt hangon . - És Angie , German szeretném rátok hagyni a házamat itt Buenos Airesben és a másikat Madridban - emelte ránk a tekintetét .
- Antonio nem fogsz meghalni . - mondtam könnyes szemmel .
- Jajj Angeles - nézett rám - Az orvosok nem ezt mondták .
- Antonio kérlek ne add fel - suttogtam .
- Egyszer fel kell adni - válaszolt . - Behívnátok az orvost ? Nem érzem jól magam .
- Igen - bólintottam remegve és azonnal orvosért indultam . Szerencsére nem kellett messzire mennem mivel éppen a folyosón sétált egy . Én rögtön Antonio szobájába rángattam.
- Elnézést kimennének ? - kérdezte a doki mi pedig azonnal a folyosóra sétáltunk.
- Veszek egy kávét - mondta German és felállt a székről . - Kértek valamit ?
- Nem - ingattam a fejem . Pablo ugyan így tett . German elment én pedig Pablora néztem . Pár másodpercig farkasszemet néztünk majd hirtelen megszólalt .
- Boldognak tűntök . Örülök hogy megtaláltad azt az embert akire számíthatsz - mondta .
- Nem kell megjátszanod magad . - ráztam a fejem . - Tudom hogy csak Antonio miatt vagy velünk ilyen .
- Én úgy gondolom hogy amennyiben téged örömmel tölt el amikor vele vagy akkor legyetek együtt . - magyarázta .
- Ezt jó hallani - mosolyodtam el halványan . German ekkor tért vissza kettő gőzölgő kávéval a kezében .
- Hoztam neked egyet . - nyújtotta felém az egyiket .
- Köszönöm - vettem el tőle és gyorsan megcsókoltam . Ekkor lépett ki az orvos Antonio terméből .
- Mi próbáltuk megmenteni de sajnos nem tudtuk - mondta . A szememet azonnal ellepték a könnyek és a fejemet German vállába fúrtam . - Részvétünk - mondta a doki és elment . Én pedig csak öleltem German és sohasem akartam elengedni . A könnyeim szétáztatták az ingét de ez már nem érdekelte egyikőnket sem .
- Minden rendbe fog jönni - suttogta a hajamba mielőtt minden elsötétült volna .