92.rész

- Van egy kisebb szoba ahol egy ember fér el szóval valaki egyedül fog aludni - miután German befejezte a körbevezetést a házban be kellett osztanunk hogy ki, kivel alszik.
- Jen alszik ott- jelentette ki Lana mire Bex, Emilie és Ginni is egyetértően bólogatott míg én a gondolataimba mélyedve álltam. Nem tudom felfogni hogy még két hétig egy légtérben kell tartózkodnom exemmel a nap majdnem 24 órájában, leszámítva azt az aprócska időt amit majd a programok vesznek el.
- Angie te mit gondolsz? - kérdezte hirtelen Bex.
- Miről mit gondolok? - kéreztem vissza.
- Mondtam hogy nem figyel - mondta Lana nővérének mire ő csak egy grimaszt vágott.
- Most mi van? - kapkodtam a fejem közöttük, de nem érkezett válasz.
- Na jó - szólalt meg Ginni miközben felemelte a bőröndjét.- Mi lenne akkor ha felmennénk és kiválasztanánk a szobákat?
- Menjünk - vöröske pár másodpercen belül már felfelé trappolt a lépcsőn kufferját maga után rángatva.
- Bex el fogsz tanyálni - szólt utána Lana, de késő volt mivel barátnőm bőröndjének kereke beleakadt az utolsó lépcsőfokba, de ez Bexnek nem tűnt fel, rohant volna tovább viszont a vége az lett hogy olyan hasast levágott hogy még Lana se tudta hogy röhögjön vagy sírjon.
- Jól vagyok- emelkedett fel a földről vöröske majd egy gyors mozdulattal leporolta magát.- Csak egy tipp - tette hozzá - Ne rohanjatok.
- Szerinted én mit magyaráztam neked? - forgatta a szemét Lana.
- Legalább én választok először szobát - Bexnek van egy olyan különleges tulajdonsága hogy a rosszban is látja a jót. Miután vöröke megtalálta a számára legszimpibb szobát, Lana is felcuccolt Bex mellé, mivel kijelentették hogy ők ketten együtt lesznek. Lassacskán Ginni és Emilie is berendezkedtek a szobájukba, majd Jennek is kellett egy kis segítség a kipakolásban. Végül Maya és a saját cuccaimat beraktam a régi szobámba miközben arról vitatkoztam Lanával hogy hova menjünk másnap.
- Vidámpark- mondtam.
- Állatkert - válaszolt barátnőm.
- Vidámpark.
- Állatkert
- Vidámpark - miután húszszor eljátszottuk ezt úgy döntöttünk hogy Bexé a választás joga.
- Vidámpark vagy állatkert? - kérdezte Lana nővérétől aki sokáig elmerengett a kérdésen, de végül megadta a választ.
- Vidámpark.
- Mondtam hogy az a jobb- diadalittasan mosolyogtam Lanára míg ő egy "a másikat kellett volna választanod" pillantást lőtt Bex felé.
- Vacsora. - üvöltött a konyhából Olga mire Maya, Vilu, Emilie, Jen és Ginni levágtatott a lépcsőn.
- Sis te miért nem futsz? - vigyorgott Lana.
- Le foglak lökni - válaszolt egyszerűen. Én lassan lépkedtem mögöttük és a lentieket figyeltem. German a megszokott helyét foglalta el, a többiek pedig választottak maguknak egyet az előre kirakott székek közül. Olga már akkor kipakolta az ülőhelyeket amikor a csapat belépett az ajtón.
- Jó étvágyat - tett elénk az ételt a házvezetőnő miután Bex, Lana és én is találtunk helyet.
- Szóval mi a holnapi program? - kérdezte Ginni.
- Vidámparkba. Ha nektek is jó - válaszoltam.
- Persze, Oliver imádni fogja. - mosolygott Ginni.
- Mami hova megyünk? - nézett rám kislányom.
- Vidámparkba kicsim- fordultam Maya felé. - Tetszeni fog.
- Vilu is jöhet? - mutatott unokahúgom felé akinek az arcán egy apró mosoly játszott.
- Persze, de csak akkor ha nincs dolga. - mondtam mire Violetta felkapta a fejét.
- Koncert. 1 óra múlva koncertem lesz - hadarta miközben felpattant, és az emeletre rohant.
- Koncert lesz? - értetlenkedett Jen.
- Igen. Meg vagytok hívva - álltam fel majd Vilu szobája felé vettem az irányt. - Hány hely van még? - kérdeztem. - Mert meghívtam Jenéket is.
- Meg tudom oldani hogy oda üljenek ahova ti- mosolygott rám. - Ha megérkeztek akkor ezt mutasd fel - a kezembe nyomott egy VIP kártyát. - Ezzel nem kell éveket sorbaállnotok. Valamelyik biztonsági őr a helyetekre fog kísérni titeket.
- Rendben- bólogattam. - Ott találkozunk - nyomtam egy puszit az arcára.
- Ha vége gyertek hátra a backstagebe. - búcsúzott Vilu és leviharzott a lépcsőn. - Sziasztok- hallottam lentről majd becsapódott a bejárati ajtó. Miután mindenki gyorsan magába tömte a vacsoráját, átöltözött és megcsinálta a haját és a sminkjét indulhattunk is. Az aréna előtt kilóméteres sor állt, de mi szerencsére alig 5 perc alatt már az ülőhelyeink felé tartottunk.
- Az első sorban ülhetünk - tapsikolt kislányom.
- Ezért jó ha vannak kapcsolataid - mosolygott Bex.
- Mami én is szeretnék kapcsolatokat. - ragyogott fel Maya szeme.
- Kicsim, ha nagyobb leszel beszélünk róla - nyomtam egy puszit a homlokára. Maya másik oldalán German foglalt helyet és érdeklődve figyelte minden mozdulatomat.
- Mi van German ?- kérdeztem exemtől nagyot sóhajtva.
- Semmi. - válaszolt egy apró mosollyal. - Idegesítelek?
- Igen - vágtam rá. Mielőtt volt férjem mondhatott volna valamit egy idegesítő hang hasított a levegőbe.
- Szerelmem - kiabálta Priscilla. Már az is óriási teljesítmény hogy egy ekkora arénába meghalljuk a hangját.
- Ez hogy kerül ide? - fintorgott Bex amint meglátta a szőkeség közeledő alakját.
- Eljött a végső leszámolás ideje - szinte láttam ahogy Lana fejében milliónyi kivégzési ötlet kering.
- Egy csomó időt kellett várnom kint, plusz meg kellett vennem ezt a méregdrága jegyet.- tipegett German mellé Priscilla majd leült.
- Azt hittem hogy nem akarsz jönni - mondta exem értetlenül.
- Mégsem kellett elmennem arra a találkozóra szóval gondoltam beugrom- érvelt a nő mire Bex, Lana, és én egyszerre fordultunk felé felhúzott szemöldökkel.
- Ez mekkora kamu- motyogta vöröske én pedig egyetértően bólogattam.
- Hogy szereztél jegyet ilyen gyorsan? - kérdezte Lana hihetetlenkedve.
- Egy ismerősöm bármikor tud szerezni belépőt bármire. - vont vállat Priscilla. Ekkor elsötéltült az aréna és a tömeg egyszerre sikoltott fel. A színpad feletti óriási kivetítőn elkezdődött a vissszaszámlálás 60-tól ami az utolsó egy percet jelképezte. Amint letelt az idő Violetta alakja jelent meg a színpadon majd belekezdett a legelső dalba ami a Confía en Mi volt. Amint elérkeztünk a  legutolsó dalhoz Vilu felénk pillantott majd sejtelmesen elmosolyodott.
- A legutolsó dalt szeretném valaki olyannal elénekelni aki nagyon sokat jelent nekem és imádom. Maya kijönnél? - kislányom szinte sokkot kapott és csak akkor eszmélt fel amikor két biztonsági őr felsegítette a színpadra. Kicsit félénken állt Vilu mellett aki leguggolt elé és valamit súgott neki. Kislányom mosolyogva bólogatott míg a kezébe adtak egy mikrofont, majd elindult a Fire Starter. Maya tökéletesen tudta a dalt és a koreográfiát is ami lenyűgözött. A dal után elsötétült a színpad, Maya pedig eltűnt Viluval.
- Hihetetlen lányod van - szólalt meg Lana a produkció után.
- Azt hittem hogy láttam már mindent csinálni, de ezt soha nem gondoltam volna - lassan felálltam és előkerestem a VIP kártyát.
- Hova mész? - kérdezte Bex.
- Vilu meghívott minket a backstagebe. Jön valaki?
- Persze - szinte mindenki egyszerre pattant fel majd elindultunk a színpad mögé. Miután meggyőztem a biztonságit arról hogy nem loptam a VIP kártyát végül beengedett minket azzal a feltétellel, hogy nem csinálunk balhét.
- Mami - rohant hozzám Maya én pedig felemeltem. - Ügyes voltam?
- Nagyon ügyes voltál kicsim- nyomtam egy puszit az arcára. - De honnan tudtad a koreográfiát és a dalt?
- Az titok - mosolygott kislányom én pedig feladtam. Ha ő titokban tart valamit akkor az soha nem fog kiderülni.
- Na milyen volt a show? - sétált hozzánk Vilu.
- Eszméletlenül jó volt. - mondta Lana lelkesen.
- Örülök hogy tetszett - mosolygott unokahúgom majd megölelte barátnőmet. - Szerintem Maya volt a legjobb - kacsintott Vilu mire összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Megtanítottad neki az egészet? - kérdezte Bex.
- Volt egy kis szabadidőnk és gondoltam elúthetnénk valamivel az időt. - vont vállat Violetta vigyorogva.
- Lana, mi miért nem csinálunk koreográfiát? - vetette fel az ötletet vöröske.
- Mert nem tudunk táncolni - röhögött az illető.
- Jogos - húzta el a száját lemondón Bex.
- Amúgy - szólt közbe Emilie - Priscilla hol van?
- Lehet hogy kipurcant - Jen arcán egy óriási mosoly jelent meg miközben ezen gondolkozott.
- Lehet. Megkönnyítené a dolgunkat ha magától meghalna - válaszolt Lana. Otthon lefürdettem Mayát, és miután elaludt én is zuhanyozni indultam.
- Valaki bent van- szólalt meg mögöttem valaki, mire riadtan kaptam az illető felé a fejem.
- Köszi hogy szóltál - villantottam Priscillára egy műmosolyt majd el akartam menni mellette, de ő elkapta a karom és visszarántott. - Mi van?
- Tudod, azt hittem hogy az a telefonos dolog elég volt - kezdett bele mire elkerekedett a szemem.
- Te voltál - teljesen döbbenten álltam. - De miért?
- Mert nem érted meg hogy German az enyém. Valahogy muszáj elválasztanom őt tőled. Gondoltam, hogy ha megbántod az majd elég lesz, de nem. Pedig amiket a telefonba mondtál, úgy értem mondtam neki elég kemény volt, de úgy tűnik hogy még mindig annyira szeret hogy higyjen neked. Szóval módszert kellett váltanom és arra jutottam, hogy egyszerűbb ha téged távolítalak el tőle.
- Miért maradnék távol tőle? - a számon egy gúnyos mosoly jelent meg de azonnal el is tűnt amint Priscilla folytatta.
- Mert nem szeretnéd hogy a vörös IQ bajnoknak valami baja legyen.
- Bexet nem tudod bántani - igyekeztem összeszedni barátnőm összes lehetséges gyengepontját, de nem találtam olyan pontot ahol sebezhető lenne.
- Vajon mennyire viselné meg ha elveszítené a drága testvérét egy veszekedés miatt - Lana Bex egyetlen támadható oldala, és ezt Priscilla is tökéletesen tudta.
- Nézd Priscilla - igyekeztem minnél magabiztosabbnak tűnni előtte. - Nekem nem kell German. A tiéd, tartsd meg, viszont azt soha ne felejtsd el hogy mindig az életében leszek, mert van egy közös lányunk. Nem akarok újra vele lenni, semmi okod nincs aggodalomra, viszont ha így folytatod el fogod veszíteni. Bízz benne - mondtam higgadtan, majd amint éreztem hogy a nő szorítása gyengül kitéptem magam a kezéből és a szobámba mentem. Magamba káromkodva dörzsöltem karomon azt a pontot ahol Priscilla keze volt.
- Baj van? - kérdezte Lana a hátam mögül. Megfordultam és elmosolyodtam.
- Nem, dehogy, csak Priscilla. - vontam vállat míg mosolyom grimaszba fordult.
- Jól vagy? - barátnőm természetesen keresztül látott rajtam.
- Nem akarsz elmenni sétálni? - vetettem fel hirtelen mivel úgy gondoltam hogy beszélnem kell Lanával egy olyan helyen ahol ketten vagyunk.
- De - válaszolta majd a kabátjáért ment. Pár perc múlva már a hűvös Buenos Airesi utcákon mentünk ügyelve arra hogy ne menjünk neki semminek. - Szóval Priscilla meg akart zsarolni? - Lana kérdésére egy aprót bólintottam. - És te azt mondtad hogy nem akarsz Germannal lenni? - újra biccentettem és zsebre vágtam a kezem. - És ezt el is hitte?
- Lana - csattantam fel - Nem akarok vele lenni.
- Persze hogy nem akarsz- még sötétben is láttam ahogy barátnőm szemforgatva elhúzza a száját.
- Tényleg nem - tiltakoztam.
- Tudom - tette fel védekezően a kezét Lana.
- Ja, tök meggyőző vagy - a zsebemből kikapva a kezem finoman vállba ütöttem barátnőmet. Ekkor tűnt fel hogy letértünk az útról.
- Minden rendben? - kérdezte a mellettem álló értetlenül.
- Azt hiszem eltévedtünk - válaszoltam bepánikolt hangon.
- Mi? - Lana máris a mobiljáért nyúlt. - Basszus - szitkozódott - Nem hoztam el.
- Nekem itt van - bányásztam elő én is. A telefon 3%-on volt. - Nem lesz elég. Teljesen le van merülve.
- Most mit csináljunk? - barátnőm idegességében a régi stresszlevezető táncocskáját kezdte járni.
- Várj - pisszegtem le. Már tisztán lehetett hallani két ember beszélgetését. - Menjünk oda, talán ők tudnak segíteni.
- És ha nem? - húzta fel a szemöldökét Lana.
- Ne legyél pesszimista - ragadtam meg a karját majd a hangok irányába húztam. Ahogy a szavak egyre kivehetőbbé váltak egyre inkább éreztem hogy valami nem oké. Már majdnem odakiabáltam volna az embereknek amikor barátnőm rémült tekintetével találtam szembe magam.
- Mi az? - kérdeztem majd arra felé kezdtem bámulni amerre Lana is tette. Pár pillanaton belül megpillantottam azt amitől a mellettem álló személy is megijedt. Egy férfi fegyverrel a kezében magyarázott míg egy másik vele szemben, védekező testalakban beszélt. Majd a következő amit hallottunk a pisztoly hangja volt.
- Hívjuk a rendőrséget. - nyúltam a telefonomért. Amint előhúztam az meg is csörrent, és égtelen hanggal kezdett el üvölteni a So What a készülélből. - Gyerünk kapcsolj ki - nem tudtam kinyomni German hívását, mert a kezem jobban remegett mint bármikor előtte.
- Hagyd - tépte ki a kezemből a készüléket. - A fényerő miatt látszik az arcunk.
- Miért nem mondtad előbb? - kérdeztem pánikolva.
- Mert azzal voltam elfoglalva - mutatott a felénk közelítő férfi irányába. - Futás - suttogta Lana majd rohanva indulunk el. A hátunk mögül újra lövéseket hallottunk. Barátnőm annyira megijedt hogy elejtette a telefont, de arra nem volt időnk hogy felkapjuk a földről, mivel üldözőnk egyre közelebb ért hozzánk.
- Most hova? - lihegett barátnőm miután kiértünk a fák közül.
- Taxi - mutattam a nem messze parkoló sárga autóra.
- Nincs nálam pénz - mondta Lana miközben az autó felé loholtunk.
- Nálam sincs - kaptam észbe. - Majd rögtönzünk. - hadartam majd bepattantunk a járgányba.
- Hova vigyem a hölgyeket? - kérdezte a sofőr én pedig bediktáltam German címét.
- Siessen - suttogtam ijedten, bár nem láttam a férfit. Két dologban voltam biztos abban a pillanatban. Az egyik, hogy láttam egy gyilkosságot és egy csomó rendőr ránk fog szállni amint bejelentjük az ügyet, a másik pedig hogy az az ember tudja hogy láttunk mindent, és nála van a telefonom amiben minden benne van amit tudni kell rólam.