101.rész

Alig tíz perc alatt hazaértem, ahol minden csendes volt. Felsétáltam az emeletre, lemostam a sminkem, és átöltöztem. Nem tudtam megmagyarázni az ürességet, ami bennem volt, de éreztem, köze van Germanhoz. Egyszerűen leültem a TV elé, és bekapcsoltam a lehető legcsöpögősebb műsort. A százas papírzsepi negyede fogyott el amikor megcsörrent a telefonom.
- Mi történt? - kérdeztem unottan Lanától.
- El sem fogod hinni. - kezdte, majd döröbölni kezdett az ajtón. Kinyomtam a hívást, és komótosan odasétáltam a bejárathoz. - Mi a bánatot műveltél ? - esett nekem, amint belépett.
- Semmit, csak filmet néztem. Van zsepi meg popcorn, nem csatlakozol? - ajánlottam fel, mire egy dühös pillantást kaptam. - Ha nem, hát nem. - vontam vállat. - Na hadd halljam, elvette Priscillát? - tértem a tárgyra unottan.
- Én nem tudom, mit csináltál vele, és nem is akarom tudni, hogy mi történt az esküvő előtt, de valami óriási lehetett. - türelmetlenül néztem rá. - A lényeg- mielőtt befejezhette volna, nyílt az ajtó, és nagyjából kétszáz ember csődült be, alig egy perc alatt. - Nem házasodtak össze. - motyogta Lana, de nem esett le, egészen addig amíg megláttam Priscilla dühös arcát, ahogy éppen felém tart.
- Ne hidd, hogy most láttál utoljára. - fújtatott, majd az emeletre viharzott.
- Drágám, szabad a pálya. - biccentett German felé, aki egy apró mosollyal figyelt minket. Egy pillanatra elfelejtettem mindent amit történt, és egyszerűen onnan akartam kezdeni, ahol befejeztük évekkel ezelőtt.
- Biztos?- sokkal inkább magamtól kérdeztem, nem Lanától. Ezt ő is tudta, ezért nem válaszolt. Nagy levegőt vettem, és exemhez sétáltam, miközben az agyam azon kattogott, hogyan kezdjek beszélgetést.
- Jól nézel ki. - ő szólított meg először.
- Nagyon. - nevetve végigpillantottam a melegítőn, és a pulcsin ami rajtam volt.
- De tényleg. - győzködött, de én egy másik témára akartam térni.
- Elmondod, mi történt? - kérdeztem elkomolyodva, mire German megrázta a fejét.
- Szakítottunk. - válaszolt végül. A szívem a torkomban dobogott, de próbáltam nyugodt maradni.
- Az oltár előtt? - ráncoltam a homlokom.
- Hol máshol? - nevetett fel.
- Borzalmasan érzem magam. - vallottam be. Szörnyű belegondolni, hogy akár Priscillát, akár valaki mást az oltár előtt hagyjanak el. Meg tudtam érteni a dühét, főleg, mivel nekem is közöm volt hozzá.
- Ne tedd. - nyúlt a kezem után. - De mit szólnál ahhoz, ha ezt egy vacsora közben beszélnénk meg?
- Legyen kávé. - javítottam ki, ő pedig egy bólintással jelezte beleegyezését.
- Most egy óra van, ha neked jó, hat körül mehetünk. -ajánlotta fel. Elmosolyodtam, ahogy belegondoltam abba, milyen lesz újra úgy találkozni Germannal, hogy mindketten szinglik vagyunk.
   A hat óra fájdalmasan lassan közelített, én pedig minden másodperccel azt vártam, hogy felébredek, és rájövök, csak fantáziám szüleménye a dolog. A vendégek eltűntek, Priscilla egy utolsó, hosszú és vontatott monológgal búcsúzott ahol engem 'ribanc' és hasonló, cenzúrázott szinonimákkal említett. Nem igazán ragadt meg bennem semmi, azon kívül, hogy valami megbánjátok még is szerepelt a dologban.
- Igaz a hír? - rontott be Lana és Bex a szobámba fél hatkor.
- Igen, Camila Cabello otthagyta a Fifth Harmony-t. - vágtam rá reflexből.
- Randiztok? - tért a tárgyra Lana figyelmen kívül hagyva beszólásom.
- Channing Tatummel? Ha ő állítja, akkor abszolút. - bólintottam fapofával.
- Germannal. - forgatta a szemét Bex.
- Nem randi. Kávé. - pontosítottam. Két legjobb barátnőm egyszerre kezdett el ugrálni.
- Eljön a világbéke, Obama marad az elnök, szeretet lesz mindenhol, és ti összejöttök. - sorolta Lana vigyorogva.
- Igen, ez abszolút valószínű. - bólogattam, mire mindketten dühösen néztek rám.
- Örülj már egy kicsit. - húzott fel az ágyról Bex.
- Most jön az a rész amikor elkezditek énekelni a Dancing Queen-t? - kérdeztem egy apró mosollyal.
- Simán. - egyezett bele Rebecca azonnal.
- Nem, nem kezdjük Bex. - lőtt felé egy gyilkos pillantást a másik nőszemély.
- Lecsúszok a lépcsőn, ahogy a filmben van. - üvöltött vissza, mivel már a folyosón járt.
- Most, hogy elmentek a gyerekek, beszéljünk komolyan. - huppant le a kanapéra Lana. - Várod már?
- Egy óra óta visszaszámolok. - ismertem be egy óriási vigyorral.
- Annyira jó, hogy újra együtt lesztek. - vigyorgott vissza.
- De. - tettem hozzá, éreztetve, hogy van egy kis baj. - Elutazok.
- Hova? - vártam pár pillanatot amíg barátnőmnek leesett a dolog. - Úristen! - kapott a szájához.
- Igen. - értettem egyet lehajtott fejjel. -
- Neki mikor mondod el? - kérdezte komolyan, amire egy vállrántás volt a válaszom.
- Ötletem sincs. Nem akarom tönkretenni azt ami el sem kezdődött közöttünk. - magyaráztam.
- Jobb ha te mondod el, mintha mástól tudná meg. - mondta Lana halkan. De nem volt merszem szembenézni exemmel, és az arcába mondani, hogy eszébe se jusson megcsókolni, mert úgyis heteken belül itthagyom.
- Képtelen vagyok rá. - suttogtam. - Nem tudok nélküle leélni akár egyetlen évet is. Olaszország a világ másik felén van, más időzónában. Még beszélni sem tudnánk anélkül, hogy valaki el nem aludna.
- Tudom, szívem. - sóhajtott barátnőm. - Majd lesz valahogy. De azért hiányozni fogsz. - ölelt meg végül.
- Te is nekem. - válaszoltam.
- Na menj. Randid lesz. - Lana arcára visszatért a mosoly, miután elengedett.
- Kávé. - vigyorogtam vissza.
- Az mindegy. - legyintett, majd kituszkolt a szobámból.
- Elég jól nézek ki? - pillantottam végig a fehér ruhán, ami a térdemig ért, és a szoknya részét fekete csipke borította.
- Tökéletes vagy. Bár lehetne mélyebb a dekoltázs, akkor biztosabb lenne az este végkimenetele. - kacsintott.
- Sokat vagy Seannal, rád ragadt a piszkos fantáziája. - nevettem fel, és még utoljára megöleltem Lanát.
- Sok sikert. - mosolygott rám. German a lépcsőnél várakozott, én pedig egy apró mosollyal intettem neki.
- Fantasztikusan nézel ki. - adott egy puszit az arcomra.
- Gondoltam így jó lesz, hiszen csak egy kávé. - vontam vállat.
- Az az igazság, hogy foglaltam asztalt egy étterembe. - vallotta be. Éreztem, hogy nem csak egy ital lesz.
- A kapcsolatunkat rögtön hazugsággal akarod kezdeni? - ugrattam mosolyogva.
- Kapcsolatunk van? - kérdezte megrökönyödve, mire megráztam a fejem.
- Már nincs. Tönkretetted. - válaszoltam egyszerűen.
- Milyen vicces vagy ma. - jegyezte meg halkan. - Menjünk. - segítette fel rám a kabátom.
- Úriember. - mondtam gesztusa hatására.
- Büszkén vállalom. - kacsintott. Erre természetesen elpirultam.
  Az étterem teljesen tele volt, de az egyik sarokban mégis volt egy üres asztal két személyre.
- Kérem kövessenek. - mutatta az utat a pincér, miután German lerendezte a foglalás-dolgot. - Hölgyem. - a srác kihúzta nekem a széket, miközben exem minden mozdulatát figyelte. - Mit hozhatok inni?
- Vörösbort a hölgynek és nekem is. - válaszolt ridegen partnerem.
- Máris. - bólintott a fiú, és eltűnt. Egy pillanatig elidőzött Germanon a tekintetem, majd elmosolyodtam.
- Féltékeny vagy.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem szeretem, ha más pasik vannak körülötted. - pontosított.
- German mit akarsz? - sóhajtottam, miközben összekulcsoltam az ujjaimat az asztal felett.
- Téged. - alig hallhatóan mondta, nekem mégis lángba borult az arcom.
- Az egyes számú szabály, hogy nem vagyok a barátnőd. - jelentettem ki miután összeszedtem magam. - Csak randizgatunk, nem vagyunk együtt. A kettes számú szabály, hogy ha Priscilla még egyetlen egyszer képbe kerül végeztünk. A hármas számú szabály, pedig az, hogy ha még egyszer lelépsz megkereslek és kiheréllek. - szögeztem le.
- Rendben. - egyezett bele egy mosollyal, majd komolyabb hangra váltott. - Nagyon sajnálok mindent Angie. Akkora barom voltam, nem is gondoltam át rendesen a dolgokat. Ha visszacsinálhatnám, - itt félbeszakítottam.
- De nem tudod. Ami a múltban történt, az ott is marad. Új lappal akarok kezdeni, mindent magunk mögött hagyva. - a kezem óvatosan az övére helyeztem. A tekintetünk találkozott, és hosszú másodpercekig bámultunk egymás szemébe. Ekkor tudtam, hogy minden rendben van, és lezártam mindent. A sebek teljesen begyógyultak, minden ami történt semmissé vált, mi pedig kaptunk még egy esélyt. Nem tudtam, mivel érdemeltük ki, de nem is ez volt a lényeg. A tudat, hogy megint az az ember van mellettem, akinek mindig állnia kellett volna, eltörölt minden szomorúságot, és dühöt.
  Az este további része olyan gyorsan eltelt, hogy szinte fel sem tűnt, hogy tizenyegy óra múlt.
- Csodálatos volt a vacsora. - fordultam German felé, mikor beértünk a házba.
- Örülök, hogy élvezted. - mosolygott rám, mielőtt lerúgtam a cipőmet. Ő tetőtől talpig végigmért, amitől természetesen bepánikoltam.
- Mi az? Van rajtam valami? - kérdeztem félve.
- Nem, dehogy csak... gyönyörű vagy Angie. - a szemei újra végigvándoroltak rajtam, majd közelebb lépett.
- Köszönöm. - válaszoltam halkan. Egy másodpercen belül az ajkai az enyémet érték. Olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam, csak akkor amikor már az emeleten álltunk, csókolózva.
- Ugye velem maradsz éjszakára? - motyogtam két csók között.
- Hülye lennék lelépni. - simított ki egy tincset az arcomból, majd újra egymásnak estünk. - Menjünk hozzám, Maya biztos alszik már. - húzott a szobájába, ahol a csókjai a nyakamra vándoroltak.
- Mami, Papi? - a szívem majdnem kiugrott a helyéről, German három lépést hátrált tőlem és egyszerre néztünk Mayára.
- Kicsim te mit csinálsz itt? - kérdeztem tőle, míg gyorsan megigazítottam magam.
- Papival akartam aludni. - válaszolt, mintha ez természetes lenne. - Ti mit csináltatok?
- Azt hagyjuk. - sóhajtottam fel, majd leültem mellé, és megpusziltam a homlokát. Maya néhány pillanaton belül visszaaludt, eközben volt férjem átvette a pizsijét, majd én is követtem a példáját. Ő kicsim mellé dőlt, én pedig egy apró puszit nyomtam a szájára.
- Csókot nem kapok? - kérdezte félálomban.
- Emlékeztetlek az első számú szabályra. - nevettem fel, mire ő egy fintorral ajándékozott meg. - Jó éjt. - suttogtam, és becsuktam az ajtót. A saját szobámba vigyorogva léptem be az este történtekre gondolva, majd ugyanezzel a mosollyal aludtam el. 
Reggel az asztalnál csak Bex, Lana és Maya volt.
- Hát nem csodás a mai nap? - vágódtam le melléjük, egy vigyorral.
- Jó volt az éjszaka? - érdeklődött Lana egy pimasz mosollyal.
- Mami mit csináltatok tegnap Papival a szobájában? - Kislányom természetesen mindig a legjobbkor kérdezősködik.
- Erre én is kíváncsi vagyok. - értett egyet Bex, majd mindenki felém fordult.
- Miről van szó? - ült le hozzánk German, mire elvörösödtem.
- Arról, hogy tegnap hancúroztatok-e Angievel. - válaszolt mosolyogva Lana, én pedig éreztem, ahogy egyre mélyebbre süllyedek a székemben.
- Egy szóval sem mondtam, hogy csináltunk valamit. - védekeztem.
- De nem is cáfoltad. - szállt vitába Bex.
- Oké. Akkor kijelentem, hogy nem történt semmi. - zártam le a témát a lehető leggyorsabban.
- Késő. - nevetett fel Lana. - Részleteket akarunk.
- Nem, a lányom nem akar semmilyen részletet, szóval felejtsétek el. - mondtam határozottan, majd mély levegőt vettem, és folytattam. - Mi a mai program?
- Karácsonyi vásárlás. - emelte fel a pénztárcáját vörös barátnőm egy vigyorral.
- Én maradok. - mondtam kis gondolkozás után.
- Miért? - Bex értetlenül nézett rám.
- Mert már megvan minden, és még el kell intéznem néhány telefonálást. - sóhajtottam. Matthew este küldött egy üzenetet, miszerint sürgősen beszélnünk kell.
- Értem. - bólogatott Bex kételkedve. - Elmondhatod, ha vele akarsz maradni. - suttogta bizalmasan, mielőtt Germanra bökött.
- Elmondjak egy titkot? - kérdeztem vissza azonos hangszínen, mire ő bólintott. - Nem vagyunk együtt.
- Nem? - döbbent le.
- Nem bizony. - ingattam a fejem, majd feltápászkodtam, és megfogtam egy pirítóst. - Jó vásárlást. - búcsúztam, és felmentem a szobámba. Hamarosan újra nyílt az ajtó, majd German lépett be.
- Valamit titkolsz előlem. - jelentette ki hirtelen. Megfagytam. Képtelen voltam a szemébe nézni, csak ültem, és a padlót vizslattam. - Angie kérlek, bízz bennem.
- Nem titkolok semmit. - hebegtem, még mindig mozdulatlanul. Tudtam, hogy ez csak még jobban leleplez, de nem tudtam tenni ellene.
- Szóval megint bezárkózol? - kérdezte, és leült velem szemben. Most először találkozott tekintetünk.
- Ezt nem értheted. - ráztam a fejem.
- Igazad van. Nem értelek. - mondta halkan, de mégis fájtak a szavai. - Miért nem mondod a szemembe, hogy elutazol? Nem lett volna egyszerűbb? - ennél a résznél képtelen voltam bármit tenni. Hát persze, az én szerencsémmel szinte biztos volt, hogy meghallja. Képtelenség lett volna kimászni abból a helyzetből, szóval inkább csak hallgattam. - Miért választod mindig a kerülő utat Angie? Mi baj van az őszinteséggel? - még mindig csendes volt a hangja, de ugyanakkor düh és szomorúság vegyült benne.
- Nem olyan egyszerű, akkor sem ha annak tűnik. Nem tudtam megmondani neked. Akkor nem, amikor valami alakult közöttünk. Hülyeség volt, tudom, de legalább elmentünk vacsorázni, szóval megérte. - vallottam be könnyekkel a szememben.
- Angie, csak szeretném, ha őszinte lennél velem, nekem mindent elmondhatsz. Nem számít, hová mész, addig, amíg tudom, hogy újra látlak, és az ex exfeleségemnek hívhatlak.  - egy sokkal lágyabb hangra váltott. - Melletted állok bármilyen helyzetben, bármelyik kontinensen. - összeskulcsolta az ujjainkat, majd a másik kezétvel letörölt az arcomról egy kósza könnycseppet. - Büszke vagyok rád, a film miatt, de legközelebb ha valami ilyesmi lesz, szeretném tőled hallani. - lassan magához húzott, és átölelt. A karjai védelmezve fonódtak körém, ez biztonság-érzetet adott. A vállába fúrtam az arcom, és mélyen belélegeztem az édeskés parfüm illatát.
- Köszönöm. - suttogtam, mire még szorosabban ölelt. - Köszönöm, hogy nem vagy dühös.
- Nem tudok rád dühös lenni. - finoman megpuszilta a homlokom, majd felemelt, és az ágyra fektetett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan, de nem kaptam választ. German a mellkasára húzott és végigvándoroltatta ujjait a hajamon.
- Pihenj egy kicsit. - mondta lágyan. A szemeim erre rögtön lecsukódtak. - Majd után felhívod a producert.

   Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, egyedül feküdtem az ágyban, mellettem egy szál rózsa, és egy levél.

Angienek!

Sajnálom, el kellett mennem tárgyalásra, dél körül jövök. Lanáék vásárolnak, Maya ment velük, Emilie figyel rá. 

Szóltam Olgának, hogy csináljon neked valami sütit, remélhetőleg már lent vár. 

Hamarosan látlak. 

German

Az aláírásán végighúztam az ujjaimat, és elmosolyodtam. Jó érzéssel töltött el, hogy megint így törődik velem. A konyhából tényleg édes illatok szálltak felfelé, amit nekem meg kellett néznem. Olga éppen a sütő előtt állt és beszélgetett a tortával. 

- Jó társaság? - kérdeztem mosolyogva, majd leültem az egyik székre. 

- Igen. - válaszolt. - German úr mondta, hogy csináljak neked valamit, úgyhogy epres - pudingos tortát csináltam. 

- Mikor lehet megkóstolni? - érdeklődtem vigyorogva. 

- Még tíz perc, egy kicsit össze kell állnia. - mondta, amire bólintással feleltem. Ő leült velem szembe és elvigyorodott. 

- Szóval mi is van most German úrral? 

- Semmi. - vágtam rá, de egy pici mosoly kikúszott a számra. 

- Hallottam, hogy mit beszéltetek a lányokkal reggelinél. Nem úgy tűnik, mintha semmi lenne. - vágta rá, én pedig elvörösödtem. 

- Olga. - sóhajtottam fel. - Nem értem, hogy miért ez a téma. - ekkor megcsörrent a zsebemben lévő mobil. Lana csak annyit írt, hogy nyissuk ki a bejárati ajtót. Olgával együtt mindkét szárnyát szélesre tártuk, éppen amikor egy fekete autó állt meg a ház előtt, a tetejére egy többméteres fenyő volt kötözve. 

- Gyerünk, aki úgy érzi, hogy férfi, szálljon ki és hozza a fát. - dirigált Lana. - Sean, te is. - tette hozzá. Colin, Josh, Sean és a két producer felemelte a hatalmas növényt, majd kínlódva becipelték és a talpazatára állították. 

- Meghalok. - lélegzett mélyeket Colin, mire nevetve nyújtottam neki egy pohár vizet. - Köszönöm. - nézett rám hálásan. 

- Drágám, őszintén remélem, hogy örülni fogsz annak, amit vettem. - tette a vállamra a kezét Bex. 

- Anya, anya- rohant hozzám Maya is. - Bex vett egy cicát. 

- Mi? - esett le az állam. 

- De nyugi, nem igazi. - tette hozzá kislányom, mintha ez mellékes lenne. 

- Díszítsük fel a fát. - kiabálta Vilu valahonnan. Ennek az lett a vége, hogy a fenyő egyik oldala ezüst, a másik pedig arany lett, mivel barátaim nem tudtak megegyezni a színben. 

- Felkészült mindenki? - kérdezte Sean. Izgatottan vártuk, hogy végre felkapcsolja a fa égőit. - 3...2...1 - ebben a pillanatban egy csomó, apró fény gyulladt a fán, és megtöltötte a házat melegséggel.

- Azta. - az egész csapat egyszerre kezdett el tapsolni.Valaki hirtelen a derekam köré fonta az egyik kezét, és a vállamra támasztotta az állát.

- Miről maradtam le? - kérdezte a mély hang, én pedig beleborzongtam szavaiba. 

- Csak a díszítésről. - válaszoltam, mire German belecsókolt a nyakamba. 

- Akkor jó. - bólintott, majd együtt néztük tovább az égők villogását. 

   December 24-én reggel, arra keltem, hogy kislányom örömében ugrál az ágyon, és azt kiabálja, hogy karácsony van és havazik. 

- Drágám, mami még alszik, menjünk át az én szobámba. - szólt közbe German. 

- Már késő. - motyogtam kicsit kómásan. 

- Jó reggelt Mami. - hajolt le hozzám Maya, és megpuszilta az arcom. 

- Neked is életem. - válaszoltam, majd lassan felültem. 

  Miután felöltöztem, lementünk együtt a konyhába, hogy segítsünk Olgának mézeskalácsot csinálni. Kislányom ott maradt vele, én pedig Lanáékkal mentem ajándékot csomagolni. Ezzel alig egy óra alatt meg is lettünk. Ezek után megterítettük az asztalt, megkóstoltuk a sütiket, majd felmentünk átöltözni. Én egy egyszerű, arany színű ruhát választottam, fekete magassarkúval, míg Bexen egy villogó, manós pulcsi, és fekete nadrág volt. 

- Imádom a karácsonyt. - sóhajtottam, de gondolatmenetem Lana szakította félbe, ahogy éppen Joshsal kiabált. 

- Remélem, hogy egyesével fogod kihányni az összes szaloncukrot. - közölte a pasival.

- De Sean is evett. - tiltakozott Josh.

- Akkor remélem, hogy felváltva fogtok okádni. - módosított, majd elviharzott. 

- Mint mondtam, imádom a karácsonyt. - motyogtam. Ahogy ezek a szavak elhagyták a számat, felcsendült az All I Want For Christmas és hivatalosan is elkezdődött a buli. Fél nyolckor kezdtük az ajándékozást. Mindenki a fa alá rakta a csomagokat, majd egyenként odaadtuk egymásnak. Germannak egy Rolexet vettem, Mayának pedig három új Barbiet, Vilunak pedig egy Chanel táskát. 

- Az enyémet majd fent odaadom. - suttogta exem, úgy, hogy csak én halljam. Őszintén, hihetetlenül izgatott voltam az ajándékával kapcsolatban. 

- Ki kér tojáslikőrt? - lépett ki a konyhából Olga, egy tálcával. Természetesen Sean volt az első, aki bevallása szerint, letesztelte, hogy jó-e. 

- Angie. - Bex egy villogós pulcsit adott nekem, ami ugyan olyan volt, mint az övé, míg én két jegyet vettem neki és Marcnak Sevillába. - Imádlak. - ugrott a nyakamba, amint meglátta.

- Én is téged. - válaszoltam, és szorosan megöleltem. Miután elengedtük egymást, Lana sétált hozzám. 

- Nem számít, hogy milyen messze vagy, akkor is te leszel a legjobb barátnőm. - nyújtott át egy fél nyakláncot. - A másik része itt van. - mutatott a saját nyakába. 

- Köszönöm. - mondtam sírós hangon, majd előbányásztam a két repülőjegyet Olaszországba. - Ha bármikor lenne kedved a baromságaimhoz. - adtam oda neki. Itt már mindketten könnyes szemmel álldogálltunk. 

- Nagyon, nagyon szeretlek. - ölelt meg. Körülbelül két percig ölelgettük egymást, amikor Sean félbeszakított minket. 

- Maguire, nem látod, hogy tönkretetted az érzelmes jelenetünket? - esett neki Lana. 

- Elrabolhatlak? - kérdezte German a hátam mögül, mire bólintottam. Felmentünk a szobájába, és én leültem az ágyára. 

- Itt is van. - emelt fel egy ajándékzacskót, amiben egy parfüm lapult. 

- Köszönöm. - nyomtam egy csókot a szájára. Hogy is mondjam? A kapcsolatunk kicsit bonyolultabb lett, mint terveztem. Még mindig érvényes az egyes szabály, de úgy viselkedünk, mint egy igazi pár. - Ez nem minden. - tette hozzá gyorsan. - A másik nincs nálam. Igazából attól függ, hogy mikor indulsz. - itt már leesett az állam. - Ha neked jó, mi is lerepülünk Olaszországba Mayával, és veled leszünk a forgatások alatt. - nem tudtam egy szót sem szólni. - De ha nem örülsz, akkor - nem hagytam, hogy befejezze.

- Azt hiszem, megszűnt az egyes szabály. - mondtam halkan. Egy másodpercen belül az ajkaink már szorosan egymáséra tapadtak. 

- Köszönöm. - suttogtam két csók között. 

- Én köszönöm, hogy velem vagy. - válaszolta, mire eltoltam magamtól. 

- Mindjárt jövök. - mondtam és a szobámba futottam, majd rövid keresés után megtaláltam a Still Falling For You szövegét. Az elmúlt két napon ezen dolgoztam, azért, hogy odaadhassam Germannak, de elfelejtettem. Amint meglett, visszamentem ex exemhez, és átnyújtottam neki a lapot. 

- A dalod? - kérdezte, miközben a kottát tanulmányozta. 

- Igen. - bólintottam.

- Ez a legszebb szöveg, amit valaha olvastam. - mosolygott rám, és magához húzott. 

- Tényleg? - csodálkoztam. 

- Igen. - bólintott. - Ez a legszebb karácsonyom. 

- Nekem is. - válaszoltam alig hallhatóan, majd finom megcsókolt. Elvesztem az időben, nem tudtam, hogy állunk-e még, vagy az ágyon fekszünk, de biztos voltam abban, hogy a lehető legjobb ember van velem, és arról is meg voltam győződve, hogy mindig velem lesz, és ha zuhanok, elkap majd.