99.rész

- Angie.- csettintett az orrom előtt újra German, mire gyorsan megráztam a fejem. - Hallottál bármit abból amit az előbb mondtam?
- Odáig hogy Maya elaludt igen.- motyogtam. - Mondtál bármit amiben benne volt az hogy So Close?
- Nem. Látom megint elkalandoztál.- nevetett fel.
- Mint mindig. - mosolyodtam el egy másodpercre, azonban a fejemben ott motoszkált az előbb hallott vagy nem hallott dal. - Szóval mondd miről szeretnél beszélni?
- Az első, hogy ma keresgéltem egy kicsit, míg végül találtam egy elég nagy lakást Vancouverben. Nincs messze tőletek, szóval bármikor át tud jönni Maya, és Vilu szerint is jó. Van egy csomó fürdőszobája, meg hálószobája, árban pedig nem húzós. - fejezte be egy diadalittas mosollyal.
- A nem húzós alatt százmilliókat értesz? - húztam össze a szemem.
- Nem. Kifizethető. - győzködött.
- Oké. - sóhajtottam végül. - Mi a másik dolog?
- Amikor elmentetek, Olga meg a pincérek elkezdték átrendezni a házat, nekem pedig véletlenül megakadt a szemem egy kottán. Csak elolvastam a szöveget, és nem tudom miért, de tudtam a folytatását a dalnak. Az írásból láttam, hogy a tiéd a darab nekem mégis volt bátorságom beleírni. Mentségemre szóljon, hogy valami történt velem, amitől nem tudtam rendesen átgondolni a dolgot. - amint befejezte mondandóját a szeme megtalálta az enyémet.
- Egy hete szenvedek néhány sorral. Hidd el, csak segítettél, emellett pedig megértem, hogy ha az ember szerelmes akkor néha elveszíti az eszét. - nevettem fel irónikusan egyértelműen Priscillára célozva. Bár próbáltam vidámság mögé rejteni minden érzelmet, tudtam, hogy exemnek nyitott könyv vagyok. Ahhoz hogy őt átverjem Meryl Streep bármelyik filmjéhez hasonló alakítást kellene nyújtanom. German éppen válaszra nyitotta a száját, amikor valaki félbeszakított minket.
- Szerelmem végre megtaláltalak. - lépett Priscilla exem mellé. - Egy csomóan beszélni akarnak veled, gyere.
- Már megbocsáss, de éppen valami fontosról volt szó. - nem tudtam irányítani azt amit gondoltam, így végül kiszaladt a számon.
- Tessék?- fordult vissza lassan.
- Éppen beszélgettünk. - húztam ki magam, remélve, hogy magabiztosabbnak tűnhetek. - Semmi jogod nincs ahhoz, hogy félbeszakíts minket.
- Szánalmas ahogy közelebb akarsz kerülni az én vőlegényemhez. - szűkült össze a szeme.
- Ennyire bizonytalan a kapcsolatotok, hogy ahogy megjelenik a volt feleség máris féltékeny vagy?- nevettem fel. Reflexből támadtam vissza, de tudtam, hogy ezt most én kezdtem.
- Csak fogd a lányod meg a szerencsétlen csapatod, és tűnjetek el innen. - sziszegte.
- Különben?- álltam a tekintetét. Nem tudtam, mi történt. Egyszerűen csak annyira elegem volt a nőből, hogy ki kellett engednem mindent ami bennem volt.
- Ne kezdj ki velem, ha nem akarod, hogy valamelyik családtagod megsérüljön. - ez volt az a mondat amikor előjöttek az anyai ösztönök, és kislányom védelmére keltem.
- Ha Mayához egy ujjal hozzáérsz esküszöm, hogy megöllek. - suttogtam fenyegetően.
- Szóval ő a gyengéd és az exed. - nevetett fel. - Nem nyerhetsz csatát ha sebezhető vagy.
- Ki mondta hogy háborúzni akarok Priscilla? - ráncoltam a homlokom. - Csak annyit szeretnék, hogy eltűnj az életemből.
- De ez sajnálatos módon nem fog bekövetkezni, hiszen German felesége leszek két héten belül, és nektek mindig ott lesz a lányotok. Milyen szomorú lenne, ha a drága, kicsi Mayával történne valami. Mondjuk elrabolnák. - ez volt a pillanat amikor nem tudtam tovább magamba tartani a gyűlöletem, és egy másodperc múlva orrbavertem Priscillát.
- Angie elég.- rántott vissza German aki végighallgatta veszekedésünket.
- Mi a francot képzelsz te magadról? - kiabált rám a szőkeség.
- Ha még egyetlen egyszer bármit mondasz Mayáról komolyan mondom, hogy megöllek. - néztem rá.
- Mert olyan jól megy neked a lövöldözés, igaz? - kérdezett vissza.
- Ne engedj el German, mert megverem.- pillantottam exemre miközben próbáltam lenyugtatni magam.
- Meg sem fordult a fejemben. - válaszolt halkan.
- Mi folyik itt? - lépett be a konyhába Lana és Vilu.
- Semmi. - motyogtam mélyeket lélegezve.
- Nem úgy tűnik. - válaszolt unokahúgom, majd Priscillára nézett. - Várj. Te lekevertél neki egyet? - csillant fel Vilu szeme, mire aprót bólintottam. - Jen! - kiabálta. - Nyertünk egy halom pénzt.
- Tessék?- rohant a konyhába az illető.
- Angie bevert egyet Priscillának. - ujjongott unokahúgom, nem törődve a köztem és Priscilla között vibráló feszültséggel.
- Jól vagy? - lépett mellém Lana.
- El sem tudod képzelni, hogy milyen jól esett. - sóhajtottam, miután exem elengedett.
- Bárcsak láttam volna.- ábrándozott. - Komolyan, felvillanyozta volna az egész napom.
- Legközelebb felveszem kamerára. - nevettem fel, még mindig idegesen.
- Lesz legközelebb? - csillant fel megint a szeme.
- Ki tudja? - vontam vállam, majd egy másodpercig elidőzött a tekintetem exemen aki éppen Priscillát próbálta lecsillapítani.
- Ha ezt Bex megtudja. - alig két órája azt mondtam Bexnek, hogy nincs több balhé, erre mit csinálok?
- Nem akarok belegondolni. - fogtam a fejem.
    Egy órával később már mindenki tudott a kis balhélról, hálás köszönöt érte Jennek aki azzal állt Sean elé, hogy kéri a pénzét.
- Money, money, money. - énekelgette Vilu, miközben vigyorogva számolgatta a kapott összeget. - Must be funny. És most együtt. - vezényelt Jennek.
- In the rich man's world. - kezdték el közösen.
- Marha vicces. - fújtatott Maguire.
- Hova kerültem?- emeltem az ég felé a tekintetem.
- Ezt én is minden nap megkérdezem magamtól.- tette a vállamra a kezét Lana. - Ha szeretnéd felidegesíteni Seant kérd el tőle Maya pénzét, hiszen ő is rád szavazott.- tanácsolta, mire megráztam a fejem.
- Nem akarok kicseszni szegénnyel. - nevettem fel, belegondolva, hogy milyen ideges lenne Maguire ha eléállnék ezzel a dologgal.
- Túl jószívű vagy.
- Valószínűleg azért te kaptad meg Regina Mills szerepét, mert benned van a gonoszság. - löktem meg a vállát mosolyogva.
- Nem is tudod, hogy mennyi hasonlítok a karakteremre. - mosolyodott el.

- Ezt soha többet ne csináld. - néztem rá ijedten.

- Elrabolhatom Angiet egy pillanatra?- kérdezte a hátam mögül egy mély hang.

- Csak nyugodtan. - vigyorgott rám Lana, mire German óvatosan átölelte a derekam, és a táncparkettre vezetett. 

- Beszélni szeretnél? - néztem rá mire aprót bólintott. A háttérben elindult a Camouflage, ami a tökéletes szám volt egy lassúzásra. 

- Nem tetszik, hogy Maya ilyen. - kezdett bele. Halkan felnevettem, miközben exem közelebb húzott magához.

- Milyennek kéne lennie German? - bámultam a sötétbarna szempárba. 

- Nem szeretem ha szomorú. - sóhajtott. Lehunyt szemmel, mélyen beszívtam az illatát, és gondolataim azonnal elterelődtek arra az időre amikor még minden reggelt ez az illat lengett be.  

- Ahogy én sem, de nem tehetek ellene semmit. - válaszoltam halkan. - Most alszik egyet, aztán újragondolja a dolgokat. 

- Szerintem, ezt nem fogja lerendezni egy alvással. - állapította meg, mire felkaptam a fejem. 

- Ezt hogy érted? 

- Priscilla nem fog eltűnni ennyi idő alatt. - mondta alig hallhatóan.

- Csak szólj, és Bexék megoldják. - mosolyogtam rá. 

- Attól félek én is. - nevetett.

- Jut eszembe, nagyon sajnálom ami az előbb történt a menyasszonyod és köztem, de nem voltam képes - German félbeszakított mielőtt befejezhettem volna.

- Megértelek Angie. Én is így reagáltam volna. - nyugtatott, majd még szorosabban tartott. - Táncolunk? - még mielőtt megszólalhattam volna, új zene indult és exem a teremmközepére húzott. 

- Mikor táncoltunk mi utoljár együtt? - kérdeztem halkan miközben a nyaka köré fontam a karom.

- Az esküvőnkön. - suttogott vissza. 

- Te ismersz itt mindenkit?- kérdeztem, ahogy a dal a vége felé közelített, és én rettegtem attól, hogy ha akkor elengedem, örökre elveszítem. 

- A stábon, Priscillán és Vilun kívül alig öt embert. - nevetett fel kínosan. - És van egy olyan érzésem, hogy ők sem tudják ki vagyok. 

- Priscilla ismerősei? 

- Szinte mindenki. - válaszolt. - Arra gondoltam, hogy elüthetnénk valamivel az időt.

- Hallgatlak. - néztem fel. Finoman szóval alig két óra alatt kikészültem a sok öltönyös, pezsgőt iszogató arisztokrata láttán. 

- Karaoke? - vetette fel, mire egy sokatmondó pillantást lőttem a bájcsevegő szőkeség felé.

- Nem tartom jó ötletnek Bexet énekelni hagyni. - ellenkeztem. 

- Akkor folytatjuk a műmosolygást minden ismeretlen, szétplasztikázott cicababával. - vont vállat hanyagul.

- Inkább egy Lana-Bex duett. - adtam fel a harcot. 

- Remek. - mosolygott rám. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogx minden köztünk történt után én még mindig ugyanannyira szeretem, és bármennyire próbálnám utálni nem menne. - Baj van? - kérdezte, miután fél percen keresztül csak bámultam magam elé.

- Nem, dehogy. - ráztam a fejem ösztönösen.- Azt hiszem, szerzek valami innivalót. Kérsz valamit?- éreztem ahogy rámtör a szédülés, nem csak a tömeg, hanem a gondolataim miatt is.

- Nem. Elintézem a dolgokat a karaokehoz. - hirtelen elengedte a derekam, mire felnéztem rá.

- Oké. Akkor majd szólj ha..- kezdtem bele, de úgy döntöttem nem fejezembe mondatom, hiszen egyértelmű volt. - Szia. - motyogtam, és a konyhába mentem egy pohár vízért. 

- Jól  vagy? Várj, kitalálom. Rájöttél arra, hogy szereted az volt férjed, azonban ő a világ legaljasabb nőjét fogja feleségül venni, neked pedig barátod van. - últ le mellém Lana, mire felé fordítottam a fejem. 

- Ezt az arcomról olvastad le? - kérdeztem szarkaztikusan. 

- Tudhatnád, hogy nagyon jól ismerlek. - nevetett fel. - Viszont figyelj Angie. Nem olyan nő vagy aki minden apró akadály láttán feladja.

- Ez nem egy akadály. Ez egy komplett esküvő. - sóhajtottam, de ő folytatta.

- Mindegy, hogy mi az. Lehetne egy háború, te akkor sem adnád fel. Legalábbis az az Angie, aki a legjobb barátnőm nem hagyná annyiban a dolgokat. Szóval drágám szedd össze magad, és vegyél vissza mindent ami hozzád tartozott. - barátnőm engem is felhúzott a székről, majd megölelt. 

- Imádlak. - suttogtam a hajába. 

- Én is, de most menj ki, mert Bex már nagyban énekel. - nevetett el magát, és én is csatlakoztam hozzá. 

Amint kiléptem szembetaláltam magam a zenekar helyén éneklő Bexszel.

- Ha ezért nem jelent fel minket a szomszéd, semmiért nem fog.- súgtam Lanának aki egyetértően bólogatott. Úgy döntöttünk, hogy leülünk az egyik asztalhoz és onnan figyeljük az eseményeket, amikor hirtelen German lépett fel a színpadra. A szemei azonnal megtalálták az enyémeket, és elindult az SOS. 

- Indulj. - húzott fel barátnőm, mielőtt a kezembe nyomott egy semmiből előkerülő mikrofont. 

- Mi? Én nem. - tiltakoztam, de esélyem sem volt befejezni. 

- Nincsenek kifogások. - lökött a színpad felé. Mivel körülbelül ötvenszer láttam a Mamma Miát képtelenség lett volna nem tudni a dalt. Exem nem tűnt meglepettnek amikor felléptem mellé, és egy mosollyal ajándékozott meg, majd belekezdtem. 

- You seem so far away

Though you are standing near

You made me feel alive

But something died I fear

I really tried to make it out

I wish I understood

What happened to our love 

it used to be so good. 

  - Soha nem hallottam semmi ehhez foghatót. - áradozott Lana, miután befejeztük kissé talán túl szenvedélyes duettünket. 

- Ez bók? - kérdeztem mosolyogva. 

- Mi más lehetne?- nevetett fel, mire megráztam a fejem.

- Viszont ígérd meg nekem, hogy soha, de soha többet nem csinálsz ilyet. - komolyodtam el.

- Muszáj?- húzta el a száját.

- Igen. - bólintottam.

- Oké. - forgatta a szemét unottan.

- Elnézést, zavarok? - lépett hozzánk egy férfi.

- Ha a vörös hajú nővel van valami, ő nem hozzánk tartozik. - mondta Lana automatikusan.

- Nem, nem róla van szó. Matthew Walker vagyok, producer. - ekkor még nem értettem, hogy mi folyik körülöttem. - Maga pedig Angeles Carrara, igaz? - óvatosan bólintottam. - Éppen női főszereplőt keresek az Our Time című új filmembe. - jelentette be, nekem pedig elállt a lélegzetem. - Miután láttam az előző produkcióját úgy gondolom, hogy ön lenne a megfelelő személy erre a szerepre. - Lana sokkolva pillantott felém. - A férfi főszereplő Chris Pratt, akit már leszerződtettünk. A forgatások nagy része Olaszországban lenne, de remélem ez nem okoz problémát. Gondolja át, és hívjon.- nyomta a kezembe a névjegykártyáját, majd elment. Döbbenten álltam ott, a kis papírral a kezemben, mikor Lana lépett hozzám.

- Tudod, hogy ez egy olyan lehetőség amit őrültség lenne visszautasítani, igaz? - nézett rám, én pedig habozva bólintottam.

- De nem hagyhatok itt mindent. - suttogtam. - Nem tehetem.