98. rész

                                                     --- 1 hét múlva---

   "Fire and ice
This love is like fire and ice
This love is like rain and blue skies
This love is like sun on the rise
This love got me rolling the dice
Don't let me lose
Still falling for you
Still falling for you"

- Nem rossz.- mondtam halkan, majd gyorsan lejegyeztem a dal első versszakát. Amióta German hazajött ezeken a sorokon dolgozom. De mi is történt a lövés után? Exemet kórházba vitték, ahol megműtötték, míg én Priscillával veszekedtem, majd miután volt férjem sikeresen túlesett az operáción úgy döntött, hogy itt az ideje továbblépni, és barátként kezelni engem, eközben pedig az esküvőjét tervezgetni. Colin és én kétszer mentünk el eddig vacsorázni, Maya egész nap Viluval vagy Olival van. Lana és Bex kapcsolata szorosabb mint bármikor ezelőtt, Beckett és Castle kerestek egy lakást New Yorkban, és együtt odaköltöztek mindezt hét nap alatt, a többiek pedig elfogadták, hogy 2 héttel tovább maradunk. Igen, Adam és Eddy úgy döntöttek hogy eltolják az eseményeket.
- Egész jó lesz. - huppant le mellém Vilu. - De most el kéne mondanod, hogy mit veszel fel a bulira?- Priscilla zseniális ötlete volt, hogy tartpartit German hazatérésének megünneplése érdekében.
- Nem tudom. - sóhajottam. 
- Ne aggódj Angie majd kitalálok valamit. - mosolygott unokahúgom.
- Megoldom, de köszi - motyogtam belegondolva, hogy Violetta milyen összeállítást adna rám. - Hova tetted Mayát?
- Oliverre cserélt. - törölgette nemlétező könnyeit.
- Őszintén sajnálom. - tettem vállára a kezem.
- Nagyon megvisel a dolog - szipogott.
- Képzelem - nevettem fel.
- Miért nincsenek normális emberek a közelemben?- kérdezte a hátunk mögül Lana drámaian.
- Mi történt? - ráncoltam a szemöldököm.
- Bex kidobta a saját telefonját az ablakon. - válaszolt, mire elkerekedett szemmel néztünk rá.
- Azt hogy a francba csinálta? - kérdezte Violetta.
- Nyitva volt az ablak ő meg mellette magyarázott valamit, és kicsúszott a kezéből. - nevetett barátnőm.
- Ki nyitotta ki az ablakot a közelében? Bex is kieshetett volna. - forgattam a szemem.
- Azt azért megnéztem volna. - szinte láttam, ahogy Lana képzeletében megjelenik, amikor szeretett nővére kipottyan az ablakon.
- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét vöröske aki abban a pillanatban érkezett.
- Nem. Soha nem mondtam ilyet.- tiltakozott a kérdezett.
- Gondolom. Na most, van valaki aki el akar velem jönni venni egy telefont, meg valami ruhát. - érdeklődött Bex.
- Én megyek. - tettem fel a kezem. - Körbekérdezem a fentieket is.
- Rendben. - bólintott, én pedig felsiettem az emeletre. Mayát csak úgy tudtam elrángatni Oliver mellől, hogy azt mondtam ők is jönnek, így Ginninek nem maradt választása, Jen és Emily imádnak vásárolni, szóval az sem volt kérdés, hogy az ő válaszuk mi lesz.
- Mindenki csatlakozik.- sétáltam vissza.
- Nagyszerű. - tapsikált Bex.
     Alig háromnegyed óra múlva már a bevásárlóközpontban álldogálltunk.
- Én elmegyek vele - mutattam vörös barátnőmre. - Telefont venni, ti addig bementek valamelyik ruhaboltba.
- Pontosan. - bólintott Lana. - És majd hívtok, ha megvagytok.
- Igen.- helyeseltem. Hosszas keresgélés után Bexszel megtaláltuk azt a helyet, ahol normális telefonokat lehetett kapni, és mindketten kiválasztottunk egy szimpatikusat, mivel nekem sem volt mobilom, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy shoppingolni menjek.
- Te tudod Lana számát? - fordultam vöröske felé miután kijöttünk az új készülékekkel.
- Igen. Van benne nyolcas, ötös, nullás, és hármas. - kezdett gondolkozni. - Benne volt a régi telómban.
- Szóval nem tudjuk, hogy kit hívjunk. - sóhajtottam.
- Vilu?
- Minden a mobilomban szokott lenni. - válaszoltam. - German az egyetlen akinek tudom fejből.
- Akkor hívjuk őt. - vetette fel. - Ő majd megadja valakiét.
- Rendben - adtam be a derekam, majd bepötyögtem exem számát.
- Haló? - vette fel.
- Itt a Buenos Airesi Vízművek - kiabált bele Bex.
- Angie vagyok. - vágtam közbe mielőtt volt férjem letette volna.
- Baj van? - kérdezte rögtön. - Új a számod.
- Mert vettem egy új telefont, és nyugi nincs semmi baj Bex agybaján kívül, de az gyógyíthatatlan. - hadartam. - Csak Lana száma kéne.
- Megkeresem és mondom.
- Köszi. - mosolyodtam el. Miután German megadta a számot, és bontottam a vonalat, barátnőm számát tárcsáztam.
- Igen? - szólt bele.
- Szia, hol vagytok? - kérdeztem.
- Rio de Janeiroba, mondtam hogy ne zavarj. - válaszolt. Csak ekkor tűnt fel, hogy az illető nem a barátnőm.
- Elnézést téves szám. - motyogtam, majd lecsaptam. - Ez nem Lana volt.
- Lehet hogy Germannak a régi száma van meg. - ötletelt.
- Ez nagyszerű. - hunytam le egy pillanatra a szemem.
- És ha elkezdenénk járkálni hátha meglesznek?
- Megpróbálhatjuk. - bólintottam. - Bex mondd hogy legalább a kocsikulcs nálunk van.
- Emilynek adtam. - húzta el a száját.
- Akkor sétálunk egyet. - jelentettem ki. Nem gondoltam, hogy két óra gyaloglás után még mindig nem lesznek meg, de unokahúgoméknak hűlt helyük sem volt.
- Üljünk be valahova egy kávéra. - fújta ki a levegőt barátnőm, mire egyetértően biccentettem. Végül a Starbucks mellett döntöttünk, és miután kikérük italainkat leültünk az egyik asztalhoz.
- Le akartatok rázni minket? - kérdezte a hátunk mögül egy hang.
- Nem tudtuk a számotokat. - válaszolt Bex.
- Jó kifogás. - húzta össze a szemét Ginni.
- Igen mami, jó kifogás. - tette keresztbe a karját Maya.
- Ez volt a legcukibb mondtad amit valaha hallottam. - húzta mosolyra a száját Emily.
- Cuki vagyok? - fordult felé kicsikém.
- A magabiztossága az apjától örökölte. - nevetett fel Jen, majd leültek mellénk.
- Mami ugye én is kapok kakaót? - fogta meg a kezem kislányom.
- Persze drágám. Gyere rendelünk neked meg Olinak is. - mosolyogtam az említettre aki megajándékozott egy kezdetleges kacsintással.
- Ő is örökölt dolgokat az apjától. - néztem a kissrác anyjára.
- Tiszta Dallas gyerek. - sóhajtott Ginni, mire kitört belőlünk a nevetés.
- A viccet félretéve vettünk nektek ruhát.- vigyorodott el Vilu.
- Mentsen meg valaki odafentről. - pillantottam a plafon felé.
- Tetszeni fog. - biztosított unokahúgom.
- Találd ki, hogy hogy öljelek meg titeket amíg veszek valamit inni a gyerekeknek. - álltam fel. Maya egy fehércsokis forrócsokit kért, Oliver pedig ugyanazt amit kicsim.
- Vigyázzatok, forró - figyelmeztettem a kisebbeket, mielőtt leraktam eléjük rendelésüket, majd én is visszaültem. - Szóval hogy öleljelek meg titeket, ha valami borzalmat választottatok?
- Angie, hidd el gyönyörű a ruha. Imádni fogod. - nyugtatott Lana.
- Ajánlom, hogy imádjam. - néztem rá.
      Amikor hazaértünk már minden készen állt a bulira. Az asztalok megterítve, a nappali kidíszítve, a zongora odébbtolva. Gyorsan a hangszerhez siettem és elemeltem a tetejéről az új dalom kottáját, ami nem volt ugyanolyan, mint ahogy hagytam.
- Mi a? - fürkésztem a papírt, miközben leültem a zongora elé. Valaki hozzáírt még egy versszakot, ami tökéletesen illett az egész szöveghez. Lassan leütöttem az ismeretlen dallamot, majd énekelni kezdtem.

Beautiful mind
Your heart got a story with mine
Your heart got me hurting at times
Your heart gave me new kind of highs
Your heart got me feeling so fine
So what to do
Still falling for you
Still falling for you

- Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz? - kérdezte mögülem egy hang. - Nem látod hogy minden tökéletes? Olga egész délután ezen dolgozott, te pedig tönkre akarod tenni.
- Meg lett tiltva, hogy zongorázzak? - vágtam vissza. Priscilla szemében egyre gyűlt a düh.
- Azt sem tudom, hogy mit keres a kis csapatod egy előkelő partin. - forgatta a szemét.
- Meghívtak minket. - mondtam egy gúnyos mosollyal.
- Ha rajtam múlna nem lennél itt. - szűrte a fogai között.
- Ha rajtam múlna te sem, de az emberölést büntetik. De ez nem változtat azon, hogy beverhetem a képed. - szólt közbe Bex a lépcsőn állva.
- Nézd ki beszél. - nevetett fel Priscilla.
- Bex menjünk öltözni. - pattantam fel a hangszertől, és barátnőmhöz siettem, mielőtt tényleg összeverte volna a szőkeséget. A szobámba érve becsuktam Rebecca mögött az ajtót és felé fordultam.
- Ne hagyd hogy felhúzzon. - néztem komolyan a szemébe.
- Legszívesebben élve elásnám. - fantáziált.
- Tudom drágám, én ásnám a lyukat, de nem hagyhatjuk hogy a düh átvegye az irányítást. - mosolyodtam el.
- Nincs több jelenet. - sóhajtott.
- Köszönöm. - bólintottam hálásan.
- Én megyek öltözni, neked is lerakták a csajok. - mutatott az ágyra, amin egy nagy doboz hevert. - Fél óra múlva lent találkozunk. - búcsúzott, majd kiment. Fáradtan a csomaghoz sétáltam, és leemeltem a tetejét, de amint megláttam a tartalmát szó szerint leesett az állam. A ruha felső része egyszerű, szürke anyagból készült, de olyan hatást keltett mintha valami port szórtak volna rá, az alsó része pedig egy nem túl szűk krémszínű szoknya volt, ami fölé tüllanyagot varrtak, és az egészet apró figurákkal borították.

Miután felvettem a darabot lenyűgözve fordultam meg a tükör előtt. 

- Látod, nem kell megölnöd senkit. - mosolygott rám az ajtóból Vilu. - Olyan jól áll mint ahogy elképzeltem.

- Köszönöm, egyszerűen gyönyörű. - néztem unokahúgomra. 

- Nincs mit. Reméltem, hogy tetszeni fog. - lépett hozzám, majd szorosan megölelt. - Mayát is felöltöztettem, úgyhogy lemehetünk. - mondta mikor elengedtük egymást.

- Ha tehetek érted valamit, szólj, mert egy csomó dolgot viszonoznom kell. - nevettem fel halkan ő pedig bólintott.

- Az a lakás Vancouverben még mindig érdekel. 

- Intézkedem az ügyben. - biztosítottam Violettát.

     Lent már gyülekeztek a számomra ismeretlen emberek ezért inkább Mayával ültem le az egyik asztal mellé.

- Nem tetszik a sok ember mami. - nézett rám kicsim kétségbeesetten, mire az ölembe emeltem és megpusziltam a homlokát.

- Nekem sem életem, de papinak fontos a ma este, úgyhogy muszáj. - magyaráztam neki.

- Addig játszunk valamit. - csillant fel a szeme.

- Mit szeretnél játszani? - érdeklődtem miközben az ujjaim lassa végigjártak göndör fürtjein.

- Zongorázzunk. - vetette fel egy mosollyal.

- Most nem lehet drágám, Priscilla nem örülne neki. - hangoltam le. Borzasztó volt nézni ahogy elszomorodik.

- Akkor szólj papinak, hogy engedje meg nekünk. - ötletelt. 

- Holnap egész nap zongorázni fogunk, rendben? - ajánlottam fel.

- De én most szeretnék mami. - mondta sírós hangon.

- Mit szólsz ahhoz, ha felmegyünk a Barbiekért és azokkal játszunk?

- Rendben - egyezett bele hosszú töprengés után, bár nem volt ugyanolyan vidám. Felmentünk a babákért, majd vissza az egyre sűrűbben érkező emberek közé, és visszaültünk az asztalhoz. 

- Mami te leszel vele. - nyomott a kezembe egy barna hajú Barbiet. - És te leszel az én babám anyukája. 

- Beszállhatok én is? - kérdezte a hátam mögül egy mély hang, mire bizsergető érzés költözött a hasamba. 

- Igen, te leszel vele. - adott oda apjának egy Ken-t kislányom. - Te és mami szeretitek egymást rendben? 

- Persze drágám. - bólintottam gombóccal a torkomban. 

- Beszélhetünk? - súgta a fülembe German amikor Maya elfordult. Egy apró bólintással jeleztem válaszom, majd újra a kezemben tartott játékszerre vándorolt a tekintetem. 

- Mi folyik itt? - szólt közbe Priscilla, mielőtt elkezdünk volna Barbiezni. - German neked a vendégeket kéne fogadnod.

- Priscilla te szervezted ezt az egészet, szóval te vagy a házigazda, és most szeretnék egy kis időt tölteni a lányommal. - mondta exem komolyan.

- Rendben. - fújtatott dühösen. 

- Mami már nincs kedvem Barbiezni. - hajtotta le a fejét Maya miután a szőkeség távozott. 

- Miért drágám? - kérdeztem aggódva.

- Mert zongorázni szeretnék. - mondta és kicsordultak az első könnyei.

- Jajj életem. - suttogtam, majd finoman felemeltem. 

- Nem szeretnék itt lenni mami. - kicsikém sírása hamarosan zokogásba torkollottt. - Haza akarok menni.

- Hamarosan hazamegyünk. - ígértem meg neki nyugtatásként. 

- De én most akarok. Menjünk haza papival anya. - ez volt az első alkalom amikor nem maminak hívott. 

- Papi is jön velünk amikor megyünk és papi barátnője is. - simogattam a hátát reménytelenül.

- Én veletek akarok menni, nem a gonosz nénivel. - sírt tovább kicsim.

- Gyere, kimegyünk a medencéhez. - pusziltam meg az arcát, és elindultam kifelé Germannal a nyomomban. - Tudod kincsem nem mi döntjük el, hogy ki  kit szeressen. Ha apukád Priscillát szeretni akkor el kell fogadnunk. - magyaráztam halkan.

- De tehetünk. Papi megint szeressen téged. - Maya még mindig rázkódó vállal beszélt.

- Ez nem így megy. - óvatosan leültem a medence szélére kicsimmel a karomban, miközbe akaratlanul is megjelent előttem, ahogy Germannal kézenfogva megyünk lányunkért az oviba egy őszi napon, vagy amikor együtt hógolyózunk télen. A szám szélébe harapva próbáltam megfékezni a képzeletem, de nem sikerült.

- Nézd Maya. - foglalt helyettünk exem hirtelen. - Mi lenne akkor, ha én is visszamennék veletek Vancouverbe, és odaköltöznék?

- Priscilla nélkül? - nézett fel könnyes szemmel az ölemben ülő.

- Ő nem lakna velünk. Na mit szólsz? Csak mi hárman. - mosolygott exem.

- Rendben. - bólintott beleegyezésképp. 

- Most gyere megmossuk az arcod, amíg mami kerít valamit inni. - pillantott rám, én pedig hálásan néztem a sötétbarna szempárba. Amint ők ketten eltűntek a fürdő felé menet, én bementem a konyhába és töltöttem egy pohár narancslevet.

- Most beszélhetünk? - suttogta egy hang.

- Maya?

- Elaludt. Majd később lejön, ha van kedve. - válaszolt German.

- Mit szeretnél? - fordultam felé, mire ő a kezembe nyomott egy MP3 lejátszót. 

- Csak hallgasd meg. - mosolyodott el, majd egy rövid puszit nyomott az arcomra. Amint elhagyta a helyiséget, én a kis szerkentyűt kezdtem tanulmányozni amin csak két szó állt. 'So Close.'