49.rész

                                                   German szemszöge
Az elkövetkező két hétben Angie folyamatosan gyógyult és kezdte visszanyerni a vidámságát . Szinte mindenre emlékezett bár volt egy két dolog amire nem . Én egész idő alatt bent ültem vele . Violetta , Olga és Ramallo szinte minden nap bejöttek meglátogatni minket . Az egyik nap félrehívtam Ramallot .
- Ramallo Olga , Vilu és maga maradjanak Angievel addig amíg vissza nem jövök . - mondtam .
- Rendben de miért ? - nézett rám értetlenül .
- Veszek egy gyűrűt - magyaráztam .
- Nem tudom mire készül de biztos hogy köze van hotzá Angienek . - forgatta a szemét .
- Az az én dolgom . Maguk maradjanak itt . Világos ? - néztem rá komolyan .
- Rendben . - mondta Ramallo . Éppen indultam volna ki amikor Angie utánam szólt .
- Hova mész ? - kérdezte még mindig rekedten .
- Hamarosan jövök - sétáltam az ágyához . - Olgáél végig itt lesznek veled . Pihenj rendben ? - néztem a szemébe mire ő egy picit bólintott . Én megpusziltam a homlokát és kimentem . Beültem az autóba és Buenos Aires legjobb ékszerboltját indultam megkeresni . Amíg Angie beteg volt rájöttem arra hogy nem akarok és nem is tudok nélküle élni és azt szeretném hogy örökre együtt legyünk . Tehát most megyek , veszek egy gyűrűt és megkérem Angie kezét . Hamarosan meg is találtam a boltot és még a kirakatban megláttam a tökéletes gyűrűt . Ezüst , apró gyémámtokkal kirakva . Diszkrét de gyönyörű . Pont mint Angie . Bementem és megvettem a gyűrűt majd a hozzá tartozó piros bársonydobozt . Majd belecsúsztattam a zsebembe és mentem vissza a kórházba . Angie és Violetta éppen nevetett valamin amikor beléptem .
- Vissza is jöttél ? - nézett rám Angie mosolyogva .
- Igen . Itt vagyok . - mondtam és megpusziltam az arcát . Ekkor jött be az orvos .
- Doktor úr mikor engedik ki ? - kérdeztem .
- Még egy napot ki kell itt bírnia de utána hazamehet azzal a feltétellel hogy nagyon sokat pihen . - mondta komolyan .
- Rendben . - mondtam . Az orvos kiment én pedig odaültem Angie ágyára .
- Mit vettél ? - kérdezte mosolyogva .
- Meglepetés - mondtam .
- Nem mondod el ? Nézz rám beteg vagyok és itt fekszem - mondta szomorúan de hallottam a hangjában az iróniát .
- Szegény Angie . Majd elmondom ha itt lesz az ideje - mosolyogtam . - Aludtál ? - kérdeztem hirtelen .
- Igen - mondta
- Rendben . Ha hazaértünk szólj ha bármi baj van és ha bármit szeretnél . - néztem a szemébe .
- Most nem szólhatok ha valamit szeretnék ? - kérdezte .
- De nyugodtan . - mondtam mire ő elmosolyodott .
- Megcsókolsz ? - kérdezte . Erre én egy másodpercre lefagytam amit ő észre is vett . - Csak vicc volt - nevetett de mielőtt folytatni tudta volna és hosszan megcsókoltam .
- Én pedig mondtam hogy bármit megteszek . Akár meg is csókollak ha azt szeretnéd - mondtam mosolyogva .
- Valahol nagyon belül éreztem hogy meg fogsz csókolni - mosolygott . - Honnan gondoltad ? - kérdeztem .
- Sokszor bármire képes vagy - mondta halkan - Értem - suttogta .
- Igen . Ez így van - mosolyogtam . Majd egy percig némán néztük egymást . - Angie szeretlek - mondtam halkan .
- Én is szeretlek - suttogta . Én pedig finoman megcsókoltam . Ekkor léptek be Violettáék . De ez nem kifejezetten érdekelt minket mert folytattuk azt amit eddig csináltunk . Vagyis csókolóztunk . Ez olyan érzés volt ami semmihez sem fogható .
- Khm .... - köhögött Vilu . Mire mi felnéztünk . - Apa beszélhetünk ?
- Persze . Pihenj rendben ? - néztem Angiere mire ő egy picit bólintott . Vilu és én kimentünk a folyosóra .
- Megtudhatnám hogy ez mi volt ? - kérdezte Vilu .
- Mi lett volna ? Egy csók - mondtam mosolyogva .
- Szóval most akkor te és Angie együtt vagytok ?
- Igen - mosolyogtam továbbra is . Vilu szorosan megölelt .
- Jajj apa végre valami amit jól csinálsz - mondta. Én csak egy puszit nyomtam a homlokára . Majd visszamentünk Angiehez . Egész este néztem ahogy alszik . Viluék hazamentek de azt mondták hogy holnap bejönnek hogy hazavigyük Angiet . Reggel Angie hangjára keltem .
- Jó reggelt - mosolygott .
- Te már fent is vagy ? - kérdeztem miközben egy rövid csókot nyomtam a szájára .
- Igen . Az orvos azt mondta hogy menjek le sétálni egy kicsit és utána szedjem össze a cuccaimat - mondta .
- Akkor lemegyünk sétálni ? - kérdeztem mosolyogva .
- Igen . Induljunk . - mondta és megfogta a kezem . Lent az udvaron némán sétáltunk kézenfogva amikor én megláttam egy virágot . Elengedtem Angie kezét és letörtem a rózsát . Visszasétáltam Angiehez és átnyújtottam a virágot .
- Majdnem olyan szép mint te - mondtam és megcsókoltam .
- Köszönöm - mosolygott . Ekkor jöttek le az udvarra Ramalloék .
- Angie indulhatunk haza ? - kérdezte Vilu .
- Igen . Csak a cuccaim . - mondta .
- Itt vannak - mosolygott Vilu .

                                               Angie szemszöge
Két hétig kórházban feküdni nem túl jó . De van jó oldala is mert egész nap Germannal lehettek . Igen . Mostmár hivatalosan is egy pár vagyunk . A kocsiba beültem German mellé aki megfogta a kezem . Imádom ezt az érzést .
- Szeretlek - suttogta a fülembe .
- Én jobban - válaszoltam mire ő megcsókolt . Amikor hazaértünk akkor jöttem rá hogy mennyire honvágyam volt .
- Jó újra itthon - mosolyogtam .
- Jó újra veled - mondta German és finoman megcsókolt .