48.rész

                                                   German szemszöge
- Angie - néztem rá rémülten . - Valaki ! Hahó orvost ide kérem - kiabáltam ki a folyosóra . Fél perc múlva jött is egy orvos .
- Kérem most menjenek ki - mondta . Én és Violetta szó nélkül kimentünk .
- Most mi lesz apa ? - nézett ram Vilu .
- Nem tudom kicsim . Angie nagyon erős túl fogja élni - mondtam . - Most menj haza és szólj Olgáéknak . - néztem rá .
- Rendben . Ha bármi van azonnal szólj - mondta és elment . Két óra múlva kijött az orvos .
- Mi történt ? Jobban van ? - kérdeztem aggódva .
- Nagyon súlyos az állapota de tartja magát . Egyszer kellett újraéleszteni . 20 másodpercre leállt a szive . De valamiért nagyon küzd . Ez a hölgy nagyon erős és nem adja fel . - mondta az orvos .
- Köszönöm - bólintottam . - Bemehetek hozzá ?
- Igen . De hagyja ő pihenni . Meg kell erősödnie - nézett rám a doki . - És ha bármi van szóljon azonnal - mondta szigorúan .
- Rendben - bólintottam és bementem . Angie ott feküdt úgy mint két órája . A szeme csukva volt . Én leültem mellé az ágyra . Olyan nyugodt volt az arca . Olyan gyönyörű . Most is rá volt kötve egy csomó gép . Pár perc múlva kinyitotta a szemét .
- Angie - mondtam azonnal .
- Igen jobban . Mi történt ? - kérdezte fáradtan .
- Leállt a szíved - suttogtam .
- Tessék ? - motyogta .
- Húsz másodpercig halott voltál - mondtam még mindig halkan .
- Túl éltem ? - nézett rám .
- Igen . - mondtam . - Az orvos szerint valami mindig visszaránt . Valami amiért küzdesz - néztem a szemébe .
- Itt maradsz és mesélsz nekem ? - kérdezte .
- Persze hogy itt maradok . El sem üldözhetnél - mondtam és megpusziltam a homlokát . - Miről meséljek ?
- Rólunk . - suttogta .
- Rólunk ? - néztem rá .
- Igen . Rólad és rólam . A kapcsolatunkról . Arról amikor először találkoztunk . Vagy az első csókunkról- motyogta .
- Rendben . Amikor először megláttalak éreztem hogy valami amit Maria halálával elveszítettem újra bennem van . Azután sírva hazajöttél mert Pablo megbántott és én megnyugtattalak . Majd megcsókoltalak. Azután minden jött magától és kezdett világos lenni hogy kölcsönös az érzés . Egyre több időt töltöttünk együtt . - meséltem . Majd ránéztem . Angie elaludt . - Jó éjt - suttogtam és megpusziltam a homlokát . Egész éjjel bent ültem Angienél . Egy percet sem aludtam . Reggel Angie hangjára keltem . Tehát mégis aludtam .
- Angie - néztem rá . Ő aludt de álmában beszélt . Semmi értelme nem volt a mondandójának de mégis jó volt hallani . Kimentem és vettem egy kávét . Amikor visszaértem Angie nyitott szemmel álmodozott .
- Jobban vagy ? - kérdeztem .
- Igen - mondta de a hangja még mindig nagyon fáradt volt .
- Kérsz valamit ? - kérdeztem .
- Nem köszönöm - mondta halkan . Én odaültem mellé az ágyára . - Tényleg szép a szemed - közölte velem .
- Neked sokkal szebb . - mosolyogtam rá . Erre csak becsukta a szemét. - Angie ? - néztem rá rémülten .
- Igen ? - kérdezte és kinyitotta a szemét .
- Mit csinálsz ? - kérdeztem tőle .
- Ilyenkor beugrik bár emlék és azokra koncentrálok - suttogta .
- Ja akkor megyek is nem zavarlak - mondtam egy kicsi szomorúsággal a hangomban . Felálltam és indultam volna ki amikor Angie elkapta a kezem .
- Ne menj - kérlelt . - Mesélj valamit . Kérlek - nézett rám .
- Rendben - adtam meg magam .
- Rólunk mesélj . Tegnap nem fejezted be . - mondta . Én mosolyogva ránéztem .
- Egyszer elvittelek moziba . - kezdtem bele - Azt sem tudom mit néztünk mert veled voltam elfoglalva . Olyan szép voltál mint egy tündér . Nem mintha most nem lennél gyönyörű - mosolyogtam . - Azután Violetta Leónnál aludt . Mi pizzát sütöttünk majd te megvágtad a kezed . Én azonnal hoztam egy ragtapaszt - mondtam . Angie folyamatosan figyelt . - Azután egész éjszaka együtt voltunk . Reggel úgy éreztem hogy örökre együtt leszünk - emlékeztem vissza . Angiere pillantottam aki mosolyogva nézett engem .
- Utána volt a táncverseny ahol csókolóznunk kellett - szólt közbe mire én elmosolyodtam .
- Emlékszel rá ? - kérdeztem .
- Igen . Utána rájöttél arra hogy én vagyok Maria húga és összevesztünk - mondta .
- Igen . - mondtam szomorúan . - Angie én mindent nagyon sajnálok . Hogy gonosz voltam és hogy nem bíztam benned .
- Nem . Én kérek bocsánatot . Miattam vagyunk mind a ketten itt . Én itt fekszem te pedig egy ideje nem aludtál - motyogta szomorúan .
- Nem . Ez nem a te hibád . Nem kellett volna neked olyanokat mondanom - suttogtam .
- Nem érzem jól magam - nyögte ki nehezen Angie . 
- Angie mi a baj ? - kérdeztem riadtan .
- Fáj - suttogta .
- Mi Angie mi fáj ? - néztem rá .
- A fejem . Meg a hasam . Nagyon fáj - nyögte ki .
- Hívok egy orvost - mondtam és felpattantam . - Valaki ! Ide jöjjön egy orvos - kiabáltam ki . Azonnal jött is egy orvos aki megnézte Angiet .
- Jól van . Egy kis fájdalom csillapító és minden jó lesz- mondta és benyomott Angiebe egy adag gyógyszert majd kiment . Angie azonnal elaludt én pedig néztem őt ahogy alszik .