47.rész

Amint szétváltunk German rám terítette az ingét .
- Megcsókoltál - suttogtam .
- Igen . Szeretném ha tudnád hogy én akkor is szeretlek ha a sógornőm vagy . - mondta .
- Ez így nem jó German . Nem játszhatjuk folyton ugyanazt a játékot. - sóhajtottam .
- Ebben egyetértek . Döntenünk kell Angie . Vagy együtt vagy külön folytatjuk tovább az életet . - mondta .
- Ezt hogy érted ?
- Úgy hogy ha nem tudunk uralkodni az érzéseinken akkor az a legjobb ha kerüljük egymást - magyarázta German .
- De nem tudok nélküled élni - suttogtam .
- Erre céloztam Angie . Hogy el kell egymástól távolodnunk . Nem hallhatok rólad , nem beszélhetek veled , nem láthatlak anélkül hogy ne  érezném azt hogy szeretlek . Az lenne a legjobb ha elfelejtenénk egymást örökre - mondta halkan . Erre éreztem hogy a szemem megtelik könnyel .
- Rendben . Akkor hagyjuk békén egymást - kiabáltam de elcsuklott a hangom . Odavágtam Germanhoz az ingét és rohantam . Rohantam ahogy csak tudtam . Át a zuhogó esőn . Még hallottam ahogy German utánam szól de nem érdekelt . El akartam futni a valóság elől . De rájöttem hogy nincs senki akihez mehetnék . Pablo a menyasszonyával van . Vilunak megvannak a saját problémái . Germannal pedig éppen most üvöltöztem . Teljesen vizesen és folyamatosan köhögve leültem egy padra a parkban . Az eső még mindig esett de ez érdekelt a legkevésbé . Beleestem egy olyan gödörbe amiből nem tudok kimászni vagy ha mégis akkor nehezen . Folyamatosan köhögtem és éreztem hogy a levegővétel egyre jobban fáj . Egy idő után a látásom kezdett elhomályosulni . Majd lecsukódtak a szemeim .

                                                 German szemszöge
Amint Angie elrohant én futottam utána . Nem akarom hogy bármi baja essen . De egy idő után már nem láttam semmit az eső miatt . Angie már csak egy rohanó árny volt . A parkba mentem mert ő mindig ide jön amikor valami baj van . Mindenhol kerestem de sehol nem volt . Majd megláttam . Ott feküdt a földön , a haja és a ruhája tiszta víz volt .
- Angie - szóltam neki de semmi . Meg sem mozdult . Ekkor jöttem rá arra hogy elájult . - Angie ébredj fel kérlek - szólongattam . - Nem hagyhatsz itt . Nem veszíthetlek el - mondtam és éreztem hogy elkezdek sírni . Angiet nem veszíthetem el . Felkaptam és az ingemet ráterítettem majd rohantam vele a kórházig . Ott azonnal bevitték az egyik szobába . Én éreztem hogy ha Angienek valami baja lesz abba bele fogok halni . Szükségem van rá . Fél óra múlva az orvos kijött .
- Ön Mr. Castillo ? - kérdezte .
- Igen . Angie jobban van ? - tértem a lényegre .
- Ha ön öt percet késik már nem élne - mondta az orvos mire én lassan kifújtam a levegőt . Megmentettem az életét - Hamarosan fel fog ébredni . Nyugodtan bemehet hozzá . - mutatott a teremre az orvos .
- Rendben köszönöm . - mondtam .
- Ha bármi baj van azonnal szóljon - mondta a doki szigorúan . Én bólintottam és bementem Angiehez . Ő ott feküdt az ágyon és egy csomó gép rá volt kötve . Leültem és vártam . Negyed óra múlva odasétáltam Angie ágyához . Olyan gyönyörű volt még így is . Ekkor kinyitotta a szemét .
- Angie jobban vagy ? - kérdeztem azonnal .
- Igen . Azt hiszem de nem emlékszem pár dologra . - motyogta összezavarodva . - Miért vagyok itt , és te ki vagy ? - kérdezte . Erre a kérdésre bennem megállt valami . Elfelejtett engem .
- Angie én German vagyok . - mondtam halkan . - Összevesztünk re pedig elfutottál . Én utánad rohantam és megtaláltalak elájulva . - magyaráztam .
- Szóval te German vagy - mondta elgondolkozva . - Te vagy a pasim ? - kérdezte mire én halványan elmosolyodtam .
- Csak szeretnék az lenni . De nem érdemellek meg téged - mondtam ki azt amit gondoltam mire ő elmosolyodott .
- Mesélj rólam - kérlelt kedvesen .
- Hmm - gondolkoztam - Nagyon kedves vagy . Olyan ember akit mindenki szeret - mondtam . - Szeretsz énekelni és énektanár vagy a Studioban . A legjobb barátod Pablo a Studio igazgatója - álltam meg egy pillanatra . Angie nem emlékszik Pablora . Ez meg jól jöhet - Vele összevesztetek .
- Ne ilyet - szólt közbe . - Mesélj arról hogy miket szeretek , rendben ? - nézett rám mire én elmosolyodtam . Ez könnyebb lesz .
- A kedvenc virágod a vörös rózsa . Nagyon jó dalokat írsz . Szereted a naplementét és amikor süt a nap . Szereted a zöld színt és az állatokat. Szereted Violettát az unokahúgodat . A kedvenc édességed a karamellás alma . Egyszer mondtad hogy szereted a szememet- soroltam . Ő csak mosolyogva hallgatott .
-Igen . Olyan szép - mondta álmodozva .
- A tiéd szebb - mosolyogtam rá . Erre ő nem válaszolt .
- Folytasd - kért meg pár perc múlva . Nyitottam a számat hogy folytassam a felsorolást amikor berohant Violetta .
- Angie jól vagy ? - kérdezte azonnal .
- Jól . Ő Violetta ? - kérdezte tőlem Angie .
- Igen az unokahúgod - mondtam neki mire Vilu rémülten rám nézett .
- Nem emlékszik semmire ? - kérdezte Violetta .
- Nem semmire - mondtam szomorúan . Vilu már éppen fordult vissza Angiehez amikor a gépek elkezdtek pittyogni és Angie becsukta a szemét .