42.rész

- Hogy mi ? - kérdeztem döbbenten .
- Igen . Ma megkértem a kezét . - magyarázta Pablo mire én megráztam a fejem és kimentem . Rögtön hazamentem . Olyan egyedül éreztem magam mint még soha . Egy olyan világban ahol nincs German vagy Pablo . Ahol nem hallom a hangjukat minden nap . Ahol nem mosolyognak rám . Minden olyan szürke lenne . Vagyis most is az . Bementem a szobámba és bezártam az ajtót . Befeküdtem az ágyamba és elkezdtem a plafont nézni . Ezt nem hiszem el . Pablo és Jackie összeházasodik . Ez nem lehet rosszabb . Reggel a tegnapi ruhámban ébredtem fel . Semmi kedvem nem volt semmihez . Csak feküdtem volna és írtam volna azt a listát amin a hibáim vannak . Mert van belőlük pár darab . Nem tudom mi van velem . 

- Angie jössz ? - kérdezte Vilu .

- Igen - mondtam kedvetlenül . German lent állt a nappaliban én pedig nem mertem a szemébe nézni . Némán elmentem mellette ő pedig rám sem nézett . A Studioban a tanáriban ültem amikor Heremias jött oda hozzám .

- Mi a baj ? - kérdezte .

- Semmi - mondtam .

- Rendben . - mondta és elindult kifelé .

- Vagyis de . Az a baj hogy sikeresen elveszítettem életem két legfontosabb férfiét - mondtam szomorúan .

- Miért ? - kérdezte .

- German rájött arra hogy én vagyok Vilu nagynénje . Pablo pedig elveszi feleségül Jackiet . - mondtam egyre szomorúbban . 

- Minden meg fog javulni - mondta komoran . 

- Nem hiszem . Vagyis lehet de nem lesz ugyanolyan mint amikor German nem tudott semmit . -  magyaráztam . 

- Nem lesz baj - mondta és kiment . Nem tudom valami annyira furcsa volt Heremias . Hazamentem és felmentem a szobámba . Befeküdtem az ágyamba . Fél óra múlva elaludtam . És megálmodtam életem legszebb dalát .

Bocsi hogy rövid lett :(