41.rész

- Nagyon szereted - nézett rám Vilu .
- Igen . Nagyon - sóhajtottam .
- Meg fog bocsátani . Most viszont mennem kell . Majd később beszélünk .
- Rendben . Szia - próbáltam mosolyogni de nem nagyon ment . Befeküdtem az ágyamba és úgy ahogy voltam elaludtam . Reggel arra ébredtem hogy a telefonomon hív valaki . Mikor megnéztem Pablo számát láttam .
- Angie hol vagy ? Egy órája itt kellene lenned - mondta dühösen .
- Sajnálom . Elaludtam . - motyogtam fáradtan .
- Kelj fel és siess - mondta gorombán .
- Rendben - motyogtam és leraktam . Gyorsan felöltöztem és megcsináltam a sminkem meg a hajam . Éppen mentem le a lépcsőn amikor kiabálást hallottam .
- Angie - kiabált Vilu .
- Megyek már - mondtam és lerohantam a lépcsőn .
- Mehetünk ? - kérdezte .
- Igen . - mondtam . A Studioban Pablo gyűlést hívott össze de én nem igazán figyeltem . Sokkal inkább Germanon járt az eszem . Arra gondoltam amikor először megcsókolt vagy a mozi utáni éjszaka . Amikor magához húz és én elfelejtek mindent magam körül . Amikor csókol és velem forog a világ . Egyre jobban hiányzik .
- Angie szerinted így jó lesz ? - nézett rám Pablo .
- Öhm .. igen - mondtam gyorsan .
- Rendben . Akkor ezt megbeszéltük - mondta Pablo . - Na mindenki menjen órára . - csapta össze a mappáját . Mivel nekem nem volt órám ezért ott maradtam és néztem a semmibe .
- Minden rendben ? - kérdezte Pablo . Az az ember aki miatt elveszítettem Germant .
- Igen . Minden . - mondtam mérgesen .
- Miért vagy dühös ? - kérdezte értetlenül .
- Nem akarok róla beszélni Pablo . Mert nekünk nincs miről és ez a szomorú igazság . Nem érdekel mit gondolsz vagy mondasz . Már nem jelent semmi . Volt köztünk valami de az már nincs és nem is lesz soha - mondtam szomorúan - És tudod miért ? A tegnap történtek rávilágítottak arra hogy te nem vagy igazi barát . Mond meg hogy miért csináltad . Miért választottál el tőle ? Miért kellett ?
- Angie én nem választottalak el titeket . - mondta .
- Ha pl nem üvöltözöl és nem idegesítesz fel még mindig szerethetnénk egymást Germannal . Ez nagyon fáj . A játéknak vége és te nyertél . Tudod szeretem őt még mindig és nem kellesz se te se senki más . Nem értelek . Miért ? Miért csináltad ? Mire volt jó ? Nyertél . Elveszítettem azt akit a legjobban szerettem . Ez szomorú . Jobb ha inkább hagyjuk egymást - mondtam és kimentem . A terembdn a srácok már vártak .
- Kezdhetjük ? - kérdeztem .
- Igen - mosolyogtak . Órák után Vilu odajött hozzám .
- Beszéltem apával . Rólad és róla . Igazából nem mérges hanem csalódott - mondta . - Úgy érzi hogy elveszített téged . Ez az ami a legjobban fáj neki . Be kell bizonyítanod hogy bízhat benned - nézett rám .
- De hogy ? - kérdeztem .
- Nem tudom . Nem könnyű vissza szerezni a bizalmát de neked menni fog .
- Nem tudom . Soha nem fog bízni bennem - hajtottam le a fejem .
- De fog . A szerelem egy olyan dolog ami nagyon sok mindent kibír - mosolygott .
- Furcsa de jó hogy pont te adsz nekem tanácsokat - mosolyogtam .
- Okosabb vagyok mint hinnéd . A nénikémre ütöttem - mondta mire én megöleltem .
- Na nekem mennem kell mert Pablo be akar jelenteni valamit - mondtam unottan .
- Ne legyél Pablora mérges Angie - nézett a szemembe Vilu . Bementem a tanáriba ahol Pablo állt .
- Mit akarsz ? - kérdeztem gorombán .
- Be akarok jelenteni valamit - mondta .
- Hallgatlak - vágtam rá .
- Szóval Jackie és én elég jól megvagyunk együtt - kezdett bele .
- A lényegre - szóltam közbe .
- Rendben . Összeházasodunk Jackievel - mondta Pablo mire nekem kifutott minden vér az arcomból .