35.rész

Mikor befejeztük mindenki ledöbbenve nézett ránk . Nem erre számítottak . Nagyon nem .
- Öhm - próbálkozott Marotti - Ezzel véget is ért a táncverseny . Szavazzatok a Youmix portálján - mentette a helyzetet . Mikor visszamentünk a próbaterembe a cuccainkétt rögtön Germanhoz mentem .
- Sajnálom nem kellett volna - mondtam de nem tudtam befejezni mert German a számra tette az ujját .
- Semmi baj - mosolygott .
- Én megértem ha ki akar rúgni vagy bármi de nem akartam tényleg . -mgyarázkodtam .
- Mondtam hogy nincs baj - nézett rám . - Minden nap egyre jobban magába szeretek - mondtam . Erre elállt a lélegzetem .
- German ne mondja ezt kérem . Ne mondja - könyörögtem .  Ekkor egy hatalmas csapódást hallottam a hátam mögül . Mikor megfordultam azt láttam hogy az ajtó zárva van . Valaki bezárt minket ide . Odafohamtam az ajtóhoz és elkezdtem dörömbölni de semmi .
- Miért veri az ajtót ? Egyszer valaki úgyis ránktalál - mondta German .
- Hát épp ez az . Mit fognak gondolni mit csináltunk itt ? Ha kettesben látnak minket azt hiszik majd hogy együtt vagyunk . Ráadásul este van . És max Antonio van itt . Neki pedig az irodája a lehető legmesszebb van innen szóval nem hallja majd - pánikoltam .
- Angie nyugodjon meg . Nem lesz semmi baj . Megoldjuk - mosolygott rám azzal a mosolyával amit annyira szeretek és odalépett a táncteremben lévő zongorához . Elkezdett játszani rajta . A Podemos volt . Én azonnal beléptem és elkezdtem vele énekelni . A dalnak igaza van . Ketten bárbivel szembe tudunk szállni . És legyőzhetetlenek vagyunk .
- Megnyugodott ? - kérdezte German .
- Igen - mondtam . Ekkor eszembe jutott valami .
- Angie mi a baj annyira elsápadt - nézett rám German aggódó tekintettel .
- Tegyük fel hogy itt fogjuk tölteni az éjszakát . Reggel Gregorio bejön és meglát minket . De Gregorio annyira szemét hogy elmondja Pablonak . Pablo pedig marha dühös lesz és ki fog borulni - legyeztem magam a kezemmel hogy kicsit lenyugodjak .
- Angie - fogta meg a kezem German - Meg tudjuk oldani . Bízik bennem ? - kérdezte .
- Igen - néztem a földet . - Késő van . Aludnunk kéne . Ha jól emlékszem van pár pokróc a szertárban .
- Kihozom - mondta German . Bementünk a szertárba és találtunk ott egy pokrócot . German leterítette az egyiket a földre . - Maga nem alszik? - kérdezte .
- Nem hiszem hogy javítana a helyzetünkön ha együtt aludnánk . Én inkább alszom a földön . - jelentettem ki .
- Nem . Én alszok a földön maga feküdjön a pokrócra .
- German nem . Maga aludjon ott - magyaráztam .
- Ez parancs volt . Mint a főnöke - nézett rám . A főnök - beosztott kártyát kijátszani gonosz volt . Én mosolyogva ráfeküdtem a pokrócra . Fél órán keresztül nem tudtam elaludni . Felálltam és odamentem Germanhoz . Ő sem aludt .
- Nem jön a szőnyegre ? - kérdeztem félénken .
- De - mosolygott rám . Visszamentünk és lefeküdtünk . Én akaratomon kívül is German mellkasára hajtottam a fejem mire ő megsimogatta az arcom . - Jó éjszakát .
- Magának is - mondtam .
- Kérdezhetek valamit ? - kérdezte German .
- Persze bármit - mondtam .
- Maga azért járt Pabloval mert szerette vagy azért hogy elfelejtsen engem ? - tette fel a kérdést .
- Nagyon szeretem Pablot és akkor is szerettem de csak most döbbentem rá hogy soha nem vonzódtam hozzá - mondtam ki azt amit gondoltam .
- Ohh értem - mondta German de halltottam a hangjában hogy mosolyog .
- Én is kérdezhetek valamit ? - mondtam .
- Igen . Nyugodtan .
- Ha megtudna egy olyan titkot valakiről akit szeret ami nagyon nagy titok és eddig nem mondta el megbocsátana neki ? - suttogtam .
- Nem tudom . Ha nagyon szeretném az illetőt akkor igen .  De miért kérdezte ? - simogatta meg az arcom .
- Csak érdekelt - vágtam rá . Ez már nagyon a vége . El kell mondanom Germannak az igazat arról hogy ki vagyok . Nem hazudhatok tovább - Nézze German valami olyat kell magának elmondanom amiről muszály tudnia - kedztem bele .