21.rész

Nem hittem a szememnek . Ez lehetetlen . Meghalt az akit Maria után a legjobban szerettem . El kellett mondanom Vilunak .
- Apa - jött le a lépcsőn .
- Vilu mi a baj ?
- Hozd vissza Angiet - mondta nekem pedig elszorult a torkom .
- Nem tudom .
- Miért nem ? - kérdezte . Ekkor csöngettek . Én az ajtóhoz mentem és kinyitottam . Ott állt az ajtóban ő . Vilu átvágott a szobán és ő is futott felé . Felkapta Violettát és szorosan megölelte .
- Angie - ölelte még mindig Vilu - visszajöttél ?
- Igen , és soha többé nem megyek el .
- Nem is engedlek - mondta Vilu . Én csak néztem rá és éreztem hogy annyira boldog vagyok mint csak nagyon ritkán . Nem volt a gépen . Annyira megkönnyebbültem .

                                                Angie szemszöge
Amikor elengedtük egymást Viluval Germanra néztem . Mosolygott .
- Angie - mondta - miért nem ment el ? - kérdezte .
- Nem tudtam itt hagyni ezt az egészet . Még jó hogy leszálltam a gépről - mosolyodtam el . Ha nem szállok le most nem élnék . German csak magához húzott és megölelt . Violetta mosolyogva nézte a jelenetet. Csöngettek és belépett Pablo .
- Angie - ölelt meg ő is . - Hallottad mi lett a géppel ?
- Mi volt a géppel Angie ?- szólt közbe Vilu .
- Felszállás után felrobbant - mondtam ki mire Violetta megint odabújt hozzám .
- Köszönöm hogy leszálltál .

- Nem én köszönöm neked - mosolyodtam el .

- Miért ?

- Mert ha nem szeretnélek ennyire már nem lennék itt . - mondtam . Egész este beszélgettünk Viluval . 

- Hallottad hogy táncverseny lesz a Studioban ? 

- Nem - néztem rá . - Van már párod ?

- Igen . León- mosolygott . - Képzeld azt mondták hogy lesz egy meglepetés pár 

- Az nagyon jó . -mondtam . Másnap reggel Pabloval a tanáriban beszélgettünk .

- Nagyon örülök hogy itt vagy . - mondta .

- Nem tudtalak itthagyni . Nem úgy váltunk el ahogy kellett volna . Mind a ketten tele vagyunk kérdésekkel . Szeretném azt mondani hogy a csók megválaszolta az összeset , de nem így van . A csók csak még többet csinált.

- Igen . Én is így érzek és hiába próbálom nem tudom eltitkolni hogy még mindig szeretlek . - ekkor megcsördült a telefonom . Kár hogy a Verte de lejos- t állítottam be csengőhangnak . Pablo nézett rám en pedig felkaptam a telefont .

- Szia kicsim - szólt bele anya .

- Szia . Miért hívtál ? - kérdeztem .

- Csak azért mert ha ráérsz találkozhatnánk a parkban . 

- Rendben - mosolyodtam el . - Most nincs órám úgyhogy ki tudok menni .

- Oké . Akkor várlak - mondta és letette .

- Mielőtt bármilyen arcot vágnál megkérdezem . Mi volt az a szám ami a csengőhangod ? - nézett a szemembe Pablo . Utálom ezt a nézést . Nem lehet előle elmenekülni .

- Öhm ... - próbálkoztam - Az új dal amit írtam .

- Megmutatod ? - kérdezte .

- Igen , de nekem most a parkba kell mennem anyához . 

- Elkísérlek és út közben megmutatod - mondta . 

- Nem mondhatok nemet , igaz ? - mosolyodtam el .

- Nem , ebben igazad van - ölelt meg . - Na gyere - mondta es elindultunk .

- Pablo ne legyél se mérges se féltékeny se semmi ilyesmi - indítottam el a számot . Miután meghallgatta egy percig néma csendben sétált .

- Neki írtad - jelentette ki határozottam .

- Nem . Csak úgy jött - próbáltam menteni magam .

- Csak jött mert közben rá gondoltál . - mondta . - Azt mondtad ne legyek féltékeny - állított meg - nem féltékeny vagyok . Nem tudom elhinni hogy amikor több férfi mindenét megadná azért hogy csak egy napig is, de veled legyen te rá pazarlod az idődet .

- Ne , ne mond ezt . Tudod hogy nem szeretem . - néztem a szemébe .

- Legalább magadnak ne hazudj Angie - mondta ki az igazságot - Nem értem hogy mi rossz bennem . Miért jobb ő mint én - húzott magához . Mivel erre nem tudtam mit válaszolni csak odabújtam hozzá és átöleltem . Felnéztem rá és szinte éreztem hogy meg fog csókolni . Az arcunk már csak pár milliméterre volt egymástól amikor jött anya .

- Sziasztok - köszönt . - Gyertek üljünk le . Angie veled valami nagyon fontosról kell beszélnem . - mondta és lerántott minket egy padra . - De előbb Pabloval beszélgetnék . Olyan régen találkoztunk . 

- Igen . Három éve . - mosolyodott el Pablo .

- Mi újság veled ? - kérdezte anya - Van barátnőd ?

- Nem . De tudja van egy lány - nézett rám - akit egy kicsit sem hatnak meg a csókjaim és az ölelésem . Győzze meg ezt a lányt és akkor az anyósom lehet .

- Angie - fordult felém anya - Az előbb láttam hogy néztetek egymásra . Pablo olyan aranyos . Legyetek együtt .

- Már próbáltuk de valaki - mutattam Pablora - azt hiszi hogy szerelmes vagyok a sógoromba . 

- Hát jó - mondta anya . - De remélem Pablo nem fogja feladni .

- Én soha - ölelt át Pablo - remélem tudja hogy mindent megteszek azért hogy az ön lánya egyszer az én feleségem legyen . Engem nem fog megállítani egy jóképű , gazdag milliomos  - mondta mire én oldalba böktem . - Én csak az igazat mondom . - állt fel - nekem mennem kell . Remélem később még találkozunk . Viszlát Angelica szia Angie - nyomott egy puszit az arcomra és elment .

- Miről szeretnél beszélni velem anya ? 

- Remélem tudod hogy el kell mondanod Germannak az igazat . - nézett rám .

- Nem tudom . Nem élhetek nélküle és nem is tudok . Akármennyire próbálom ellökni magamtól nem megy . Hozzá tartozok. Beleszerettem és soha nem fogom elfelejteni anya .

- Tudod voltam én is szerelmes . Apukád előtt egy másik fiúval jártam de vele nem jöhetett össze . Apukád eleinte nem tetszett de utána beleszerettem .

- Mit akarsz ezzel mondani anya ?

- Azt hogy lehet hogy most úgy érzed German az igazi de Pablonak is kellene adnod még egy esélyt hogy bebizonyítsa nagyon fontos vagy neki .

- De soha nem fogom tudni Pablot annyira szeretni ahogy Germant szeretem .
- Kicsikém csak próbáld meg . - mondta anya majd felállt. - Nekem mennem kell neked pedig órád lesz - puszilt meg és elment.  Vissza mentem a Studioba és azon gondolkodtam hogy talán tényleg adnom kéne még egy esélyt Pablonak . A Studioba beérve egyből Pablot kerestem .
- Pablo - rohantam hozzá - Beszélnünk kell .
- Angie , Pablo - jött oda hozzánk Antonio - Gyertek az irodámba mondanom kell nektek valamit .

Mi szépen besétáltunk . - Szerintem hallottatok arról hogy a Youmix táncversenyt hirdet . - kezdte .
- Igen - mondtam .
- Lesz egy sztárpáros és Marotti úgy gondolta hogy egy tanárokból álló pár kéne . Úgy gondolják ti ketten pont jók lennétek - jelentette ki .
- Antonio nem hiszem hogy ez jó ötlet - szólt közbe Pablo .
- Nem sajnos nektek kell lennetek és pont .- mondta Antonio és odanyújtott nekem egy cd-t - Ezen van a zenétek. Csak annyi a feltétel hogy a dal végén legyen egy csók . - lépett ki az ajtón nekem pedig megállt a szívverséem . Szinte biztos voltam abban hogy melyik zenét kapjuk  - Beszéljétek meg a próbákat mert egy hét múlva fellépés . - mondta és becsukta maga mögött az ajtót . Én szép lassan megfordítottam a cd-t és a másik oldalon szép kék betűkkel a következő felirat állt : Abrazame y veras