60.rész

                    Sziasztok ! Meghoztam az új részt és remélem hogy tetszik :) A gifeken nem Angie-ék vannak . Képzeljétek oda őket :) Jó olvasást kívánok mindenkinek !


- Pablo - fordultam meg mosolyogva .
- Szia Angie - sétált hozzám egy csokor rózsával . - Ezt neked hoztam - mosolygott .
- Igazán nem kellett volna - mondam szerényen és megpördütem . - Na hogy tetszem ?
- Gyönyörű vagy - nyomott egy puszit az arcomra .
- Köszönöm - pirultam el .
- Nincs mit - mosolygott . - Na megyek . Egyébként már itt van egy csomó vendég .
- Igen . Mondták a lányok - néztem ki az ablakon .
- Megyek . Majd találkozunk - mosolygott de ez a mosoly valahogy nem volt őszinte . Amint kilépett az ajtón én utána mentem .
- Nem szeretnéd hogy hozzámenjek igaz ? - szóltam utána mire ő elmosolyodott .
- Nem . De te viszont igen és én csak azt szeretném hogy boldog legyél . És ha ez megy neked nélkülem is akkor csak annyit mondhatok hogy sok boldogságot . - mondta szomorúan és lassan megpuszilta az arcom . Majd elment én pedig ott álltam lefagyva egy csomó kérdéssel a fejemben .
- Angie - szakított félbe Violetta .
- Igen ? - erőltettem egy mosolyt az arcomra .
- Baj van ? - kérdezte .
- Ne . Nincs semmi bajom - vágtam rá .
- Rendben . - húzott vissza a szobába amikor én megálltam .
- A nyaklánc - suttogtam és a szobába rohantam . Kihúztam az éjjeliszekrényem felső fiókját és elővettem belőle a láncot . Felraktam a nyakamba és visszamentem Viluhoz .
- Ez honnan van ? - mutatott a nyakláncra .
- Pablotól kaptam . Gondoltam felveszem - sütöttem le a szemem .
- Szép - mosolygott Violetta .
- Köszönöm - mondtam .
- Vedd fel a cipőd és mehetünk le - sürgetett . Nekem csak ekkor esett le hogy mit is csinálok . Hozzámegyek a nővérem volt férjéhez . És az anyám nincs itt az esküvőmön mivel volt egy telefonálásunk a múlt héten .
------- Emlékezés -------
- German van egy kis baj - kezdtem bele az egyik nap .
- Mi az ? - kérdezte .
- Anya - suttogtam .
- Hívd fel - magyarázta .
- És ha felveszi ? Mit mondjak ? - néztem rá hisztérikus állapotban .
- Azt hogy férjhez mész és szeretnéd meghívni - magyarázta .
- Ő ... ő azt fogja mondani hogy azonnal költözzek el innen és hogy ezt az egész házasságot felejtsem el . - vágtam rá de German a kezembe nyoma a mobilom . Amikor a képernyőére néztem láttam hogy már hívja is anyát . Aki egy pillanat múlva fel is vette .
- Szia anya - szóltam bele .
- Szia drágám . Miért hívtál ? - kérdezte .
- Anya .... öhm .......- dadogtam - German  és ..... én  öhm ... szóval egy hét múlva khm ..... összeházasodunk - nyögtem ki .A vonal végén anya nem válaszolt . - Ott vagy ? - kérdeztem .
- Te ezt mégis hogyy gondoltad Angeles ? - kiabált .
- Anya kérlek - suttogta .
- Jobban örülnék ha em lennél a lányom - vágta a fejemhez és kinyomta én pedig leroskadtam az ágyra és sírtam .
---------- Emlékezés vége -----------
Lassan kifújtam a levegőt és leültem az ágyra .
- Minden oké ? - kérdezte Vilu .
- Igen csak izgulok - ismertem be .
- Nem kell . - mosolygott .
- Menj , énekeljetek be - mondtam neki . - Addig kicsit lenyugszom .
- Rendben - mosolyodott el halványan és kiment . Na jó szedjük össze magunkat . Felálltam és kinéztem az ablakon . Lent már minden készen volt . Vettem egy mély levegőt és elindultam lefelé a lépcsőn . Az ajtóban még egyszer megálltam és néztem a kertben ülő tömegre . Amint megláttak mindenki felállt a helyéről .
- Csak el ne essek - suttogtam magamban . Ahogy Viluék elkezdték énekelni Leónnal a Te creot én lassan eindultam . De amint megláttam Germant minden félelmem elszállt . Nem létezett többé senki csak ő és én . Ő felém nyújtotta a kezét és én szó nélkül megfogtam .
- Hölgyeim és uraim - kezdte a pap - azért gyűltünk ma itt össze hogy tanúi legyünk German Castillo és Angeles Carrara egybekelésének . Kérem ismételjék utánam . Én German Castillo
- Én German Castillo - ismételte .
- Neked Angeles Carrara - mondta a pap .
- Neked Angeles Carrara - nézett a szemembe .
- Hű társad leszek - fejezte be a pap .
- Hű társad leszek - suttogta German . Innentől nem kellett a pap mert a szavak jöttek az ajkunkra .
- Jóban és rosszban - mondtam .
- Gazdagságban, szegénységben ...
- Betegségben, egézségben .....
- Szeretlek ...
- És tisztellek ....
- Mindaddig amíg élek - suttogta .
- Fogadom . - mondtam .
- Fogadom - ismételte ő is . - Szeretlek .
- Szeretlek - suttogtam .
- Mostantól férjé és feleséggé nyílvánítom önöket - mondta a pap .
Nem kellett többet mondanunk vagy csinálnunk mert nem kellett . German finoman magához húzott és a számra tapasztotta a száját .